Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

2. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Jézus ismét megtisztítja a templomot

  2. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

A Húsvéti ünnepek ideje volt, és mindenfelől sokan érkeztek Jeruzsálembe az ünnepre. Jézus tudta, hogy már csupán néhány nap van hátra haláláig, és azt akarta, hogy mindenki tudjon az értünk vállalt áldozatáról. Ezért a templom udvarán tanított, ahol sokan megfordultak.

Jézus három esztendővel azelőtt is pénzváltókat és állatkereskedőket talált a templom udvarán. Akkor a papokkal és vallási vezetőkkel együtt kiűzte őket onnan. Ők megijedtek és elfutottak, de lassacskán visszatértek. Most három évvel később a hangzavar és a csalás még rosszabb volt, mint valaha.

Jézus olyan fejedelmi tartással állt meg a templom lépcsőjén és nézett végig a zűrzavaron, hogy volt benne valami, ami mindenkit arra késztetett, hogy ráfigyeljen. .A pénzváltók és állatkereskedők megijedtek. Minden elcsendesedett. Jézus hangja harsonaként zengett. Mit mondott? Mt 11:15-17.

A papok és a főemberek azt hitték, Jézus már nem tud rájuk ijeszteni. Most mégis jobban megrémültek, mint három évvel azelőtt. Sietve hagyták el a templomot a kereskedőkkel és pénzváltókkal együtt. Ám még akkor sem bánták, amit elkövettek, amikor végre megálltak. 18. v.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, Jézus még mindig szerette azokat az embereket, akik elfutottak előle? Vajon miért nem tudott segíteni rajtuk? Jel 3:17.

HÉTFÖ

Jézus parancsára a borzalmas papok, vezetők, állatkereskedők a portékájukkal együtt sietve elhagyták a templomot. Menekülés közben szembetalálkoztak azokkal, akik betegeiket hoztak Jézushoz, hogy meggyógyítsa őket. Néhányan megijedtek és visszafordultak, de sokan folytatták útjukat Jézus felé, hiszen Ő volt egyetlen reményük.

Végül a papok is visszamerészkedtek a templomba. Mennyire más volt most minden! Nem az állatok és az alkudozók zsivaja töltötte be az udvart. Boldog felnőttek és kisgyermekek voltak ott, akiket Jézus meggyógyított. Mt 21:14.

A papok ekkor panaszkodni kezdtek Jézusnak, hogy az emberek nem viselkednek elég tiszteletteljesen Isten templomában. A gyermekek dallal dicsérték Jézust. Mire kérték Jézust, mit tegyen, Ő mit felelt nekik? 15-16. v.

A dühös papok és főemberek most még inkább meg akartak szabadulni Jézustól. Mivel ráijeszteni nem tudtak, megpróbálták ismét tőrbe csalni Jézust. Hátha mond, vagy tesz valamit, amiért letartóztathatják.

Kigondoltak hát egy ravasz kérdést, amivel azt hitték, rászedhetik Jézust. Úgy gondolták, bármit fellel is, az mindenképpen csak helytelen lehet. Már alig várták, hogy feltegyék neki a kérdést, amikor Jézus kedden reggel a templomba ment.

 További elmélkedésre: Mit tervezett Sátán, hogyan próbálta meghiúsítani Isten csodálatos tervét, melyet a mi megmentésünkre állított fel? Mit gondolsz, ösrült Jézus a gyermekek örömteli énekének aznap? Ma is szívesen hallgatja a gyerekek énekét?

KEDD

Kedden reggel ismét nagy sokaság gyűlt össze a templomban Jézust meghallgatni, de nagyon hamar félbeszakították. Mt 21:23.

Jézus tudta, hogy a papok és a vezetők tőrbe akarják csalni a kérdésükkel. Ezért felelet helyett egy kérdést tett fel nekik. Azt mondta, megválaszolja a kérdésüket, ha előbb ők is felelnek neki. Mi történt végül? 24-27. v.

A figyelmesen hallgató emberek valószínűleg egymásra mosolyogtak. A büszke írástudók, papok és vezetők tekintélye nagyot esett a szemükben. Jézus vajon zavarba akarta volna hozni őket? Nem. Inkább szomorú volt makacsságuk miatt. Ó, mennyire szerette volna megmenteni őket!

Jézus ezután egy példázatot mondott a két fivérről. Az első fiú olyan volt, mint azok az emberek, akiket a papok bűnösöknek neveztek. Amikor a Szentlélek megérintette szívüket, megváltoztak és Jézus engedelmes tanítványi lettek sokan úgy a zsidók, mint a pogányok közül. 28-29. v

A második fiú pedig a Jézust faggató zsidó vezetőkre hasonlított. Ők állították, hogy Isten törvényének engedelmeskednek, valójában azonban nem tették. 30. v.

Jézus következő kérdésére a vallási vezetők azonnal, automatikusan válaszoltak, még mielőtt átgondolták volna, hogy őket melyik fiú jelképezi. 31. v.

 További elmélkedésre: Jézus ráébresztette a büszke vezetőket, hogy valójában sátánnak engedelmeskednek. Mit gondolsz, miért nem fognak megváltozni? Előfordult már veled, hogy nehezen ismerted be hibádat, még ha tudtad, is, hogy nincs igazad?

SZERDA

Jézus azért mondta el a két fivérről szóló példázatát a papoknak, hogy ráébressze őket, mennyire nem tartják meg Isten törvényét, holott mindenkivel el akarták hitetni, hogy azt teszik.

A tömegben sokan összezavarodtak. Arra tanították őket, hogy tiszteljék vezetőiket, de látták, hogy Jézus igazat beszél és a vallási vezetők nem olyanok, mint Ő. Jézus nagyon sajnálta a népet, és annak vezetőit is. Mt 21:45-46.

Még aznap Jézus a tanítványaival a templomban az adománygyújtó láda közelében tartózkodott. Figyelte, ahogy a gazdagok látványosan dobták pénzüket a ládába. Azt akarták, mindenki lássa, mennyit adnak. Jézust azonban nem nyűgözték le. Nem dicsérte meg őket a nagy összegű adományokért.

Hirtelen mosoly suhant át Jézus arcán. Észrevett valakit, aki senki másnak nem tűnt fel. Odatekintve más csak egy szegény özvegyasszonyt láttak, aki nagyon zavarban volt. Jézus azonban továbbra is mosolyogva figyelte őt.

 További elmélkedésre: Egyformán szereti Jézus a gazdagokat és a szegényeket? Mindenki adományára szükség van az Ő munkájához? Miért akkor mosolyodott el, amikor a szegény özvegyet meglátta, és nem a gazdagok láttán?

CSÜTÖRTÖK

Jézus a templomban, ahol az adományokat gyűjtötték, egy özvegyasszonyt figyelt, aki szégyellte magát és láthatóan zavarban volt. A gazdagok láttán az özvegy hátralépett. Az ő adománya annyira kevés volt az övékhez képest. A tenyerében tartott két fillérre pillantva azt kívánta, bárcsak többet is adhatna. De az a két kis pénzdarab volt minden vagyona. Szerette Istent és a templomot, ezért mindet oda akarta adni.

Az özvegyasszony várt, amíg, biztos volt benne, hogy senki sem látja és gyorsan bedobta két fillérkéjét a ládába. Megfordult, hogy gyorsan elsiessen. Mk 12:42

Az özvegy nem tudta, hogy valaki végig figyelte. Amikor azonban megfordult, észrevette, hogy Jézus őt nézi, és hallotta, amit Jézus a tanítványainak mondott róla. 43-44. v.

Az özvegyasszony könnyű szívvel, örömkönnyekkel szemében hagyta el a templomot. Jézus igazat szólt arról, hogy az a két fillér volt minden vagyona, és talán azon töprengett, mit érthetett Jézus azon, hogy az ő két fillérje többet ér, mint a gazdagok hatalmas adományai.

 További elmélkedésre: Szerinted mire gondolt Jézus? Számba vehetjük vajon, milyen sokan hallották az önzetlen özvegyasszony történetét, és követték példáját? Mit gondolsz, nagyon meglepődik majd a mennyben, hogy emberek ezreinek, sőt talán millióinak segített azzal, amit aznap tett?

PÉNTEK

Szerinted ki tetszett jobban Istennek, a büszke gazdagok, akik mindenkinek a tudomására akarták hozni, milyen nagy összegű adományt adtak aznap a templomban, vagy az özvegyasszony, aki nem akarta, hogy bárki meglássa, milyen keveset adott?

Melyiküknek volt otthon még bőven pénze és nem kellett aggódnia, hogy a szükséges dolgokat meg tudja-e vásárolni?

Melyikük bízott szerinted önmagában és a pénzében, és melyikük Istenben?

Tudja Isten, hogy mennyi pénzünk marad és, hogy mennyit adtunk? Igen, tudja.

Rendben van, ha marad még pénzünk, az adomány befizetése után? Igen, természetesen.

A gazdagoknak és a szegényeknek is mindig tudatában kell lenniük hogy mindenük Istentől származik? Segít ez nekünk alázatosabbnak lenni, és még jobban szeretni Őt? Segít vajon, hogy megosszuk javainkat a szükségben lévőkkel?

 További elmélkedésre: Mindig az első dolgod félretenni az Istennek visszajáró részt, amikor bármilyen jövedelmet, fizetést, vagy ajándékpénzt kapsz? Az adományozásnál többel is segíted Isten munkáját? Tudtad, hogy Isten jobban megáldja az adományozás után megmaradt összeget, mintha visszatartanánk az Ő részét, és mindent megtartanánk magunknak? Olvassuk el: Malkiás3:8-10!

 

 

 

Történet sarok

Anna Larsen: Sunca, a misszionárius kutya című műve alapján,

a Pacific Press Publishing Association, Inc. kiadó engedélyével

A hűséges Sunca

.

Ez a Sunca nevű kiskutyáról szóló igaztörténet, aki gazdáival, Larsenékkel „misszionárius” kutya volt Dél-Amerikában, Equadorban, Bolíviában és Peruban. A gyerekeket lenyűgözte Sunca ügyessége és intelligenciája. A kutyus nagyon szeretett missziós körutakra menni, és nagyon szomorú volt, amikor otthon hagyták.

 

Látszott, hogy Suncának nagyon nem tetszik a dolog. Mintha azt kérdezte volna:

- Én miért nem mehetek veletek?

- Nem, Sunca, most itthon kell maradnod. - mondtam miközben beültem a kis Ford kupéba és becsaptam az ajtót. Menj csak vissza Damianával és őrizd a házat! (Damiana az indiai házvezetőnőnk volt.) Damiana alig tudta egyik kezével visszatartani Suncát, miközben a másikkal utánunk integetett.

Legutóbbi látogatásunkkor Sunca nagyon zavarta munkánkat. Kergette az indiánokat, a csirkéket és a bárányokat. Indián testvéreink nem lelkesedtek érte. Ezért döntöttünk úgy, hogy most otthon hagyjuk.

Alig haladtunk egy kicsit a Laroba, missziós állomáshoz vezető rögös úton, amikor a férjem felkiáltott: - Ott jön! Láttuk a kutyát a visszapillantó tükörben, ahogy futva próbál utolérni minket.

- Most mit tegyünk? – kérdeztem.

- Hazaküldjük! – mondta a férjem miközben megállította az autót. Kiszálltam és a kutyusra kiáltottam: - Menj haza Sunca! Ő megállt, majd lassan a hasán csúszva közeledett, mintha nagy fájdalmai lennének.

- Nem, Sunca! Menj csak haza! –üvöltöttem rá.

- Attól tartok megint utánunk jön. Hajts gyorsabban, hogy ne tudjon követni minket! –szóltam a férjemnek. A rögös út miatt nehéz volt gyorsabban hajtani, de sikerült eltávolodnunk a kutyától. Nemsokára azonban olyan helyre értünk, ahol ki kellett szállnunk, mert az út annyira rossz volt, hogy javítanunk kellett rajta. És Sunca megint megjelent! Nagyon kimerült volt, de nagyon boldog, hogy ismét utolért minket.

Most nagyon durván szóltam Sunkához, bár nagyon megsajnáltam. - Most azonnal indulás haza! Eredj, Sunca! Menj! Menj! – Ha másból nem is, a hangszínemből Sunca tudhatta, hogy komolyan beszélek. Megfordult és lassan elindult visszafelé. Nyomatékosításul még egy követ is utána hajítottam és biztos vagyok benne, hogy ezt is megértette. Mégsem ment túl messzire. Leült és onnan bámult minket.

Mikor annyira kijavítottuk az utat, hogy át tudtunk hajtani az árkon és feljutottunk az autópályára, a férjem visszament Suncához és nagyon együttérző hangon agy szólt hozzá: - Feküdj le Sunca! Feküdj!

Ha esetleg nem értette volna a „Menj haza!” - utasítást, a „Feküdj!” jelentését megértette és biztos lehetett benne, hogy a férjem komolyan beszél. Fekve maradt, amikor elindultunk az autópályán, ahol most már elég gyorsan haladhattunk.

- Egy idő után majd hazamegy. – mondta a férjem a tükörbe pillantva. – Szegény már nem próbál követni minket.

Azon a péntek délutánon odaértünk a Collana nevű missziós központba. Szép szombatot töltöttünk a testvérekkel. Vasárnap reggel, megbeszélést tartottunk a tanítókkal és kifizettük a bérüket, majd elindultunk Laro felé.

Késő délután közeledtünk az otthonunkhoz.

- Nézd csak Bennie! Ott ül! – kiáltottam fel – ott van Sunca!

Hiszitek, vagy sem, Sunca pontosan ott ült, ahol két napja hagytuk és abba az irányba bámult, amerre eltávoztunk. Örömmel ugrándozva jött elénk, amikor észrevette a kis kék Fordot.

Milyen hűséges volt a mi kis Suncánk! Ott ült étlen-szomjan két és fél napig, és csak várt ránk. Ugye, engedelmeskedett a férjem utasításának?

(Folytatása következik)