|
VASÁRNAP
A bűnösök barátja
 A
Jordán-folyón túl, Júdeától, és Szamáriától keletre elterülő vidéket Péreának nevezték. Jézus ott végezte
szolgálatának legnagyobb részét I.sz. 30-31 telén. Ott mondta el néhány legfontosabb példabeszédét az áhítatosan
figyelő nagy sokaságnak.
Három példabeszédét tanulmányozzuk ezen a héten. Mind a három kivételes jelentőségű volt
éppen abban az időben, mert már csupán alig két hónap volt hátra Jézus keresztre feszítéséig. Ez a három
példázat tömören bemutatta, hogy ő azokért az emberekért hal meg, akik hallgatnak rá.
Két nagyon is különböző embercsoport hallgatta aznap Jézust. Az egyik a vámszedők, vagy
adószedők csoportja volt. Ők általában zsidó férfiak voltak, akik a római kormány számára az adót behajtották. A
legtöbb zsidó gyűlölte a rómaiakat és megvetette az adószedőket.
A vámszedőkkel egy csoportba sorolták a „bűnösöket”. Persze mindnyájan bűnösök voltak, de
ezek a férfiak és nők nyíltan bűnben éltek, és nem is próbálták jó embernek mutatni magukat. Többségüknek
semmilyen, vagy nagyon kevés iskolája volt és nem jártak a zsinagógába sem.
Ezek az emberek tudták, hogy bűnösök. A zsoltárossal együtt elmondhatták: „Tévelygek, mint
valami elveszett juh; keresd meg a te szolgádat.” (Zsolt 119:176).
 Ők tudták,
hogy elveszettek, de érezték, Jézus szeretettel keresi őket és gondoskodik róluk. Ők a „bűnösök
barátjának” látták Jézust (Lk 7:34), aki egy jobb élet reményét adta nekik, ahelyett, hogy elítélte volna őket.
Jézust hallgatva úgy érezték, megszabadulhatnak a bűntől.
A farizeusok többek között ezért nem fogadták el Jézust. Áhítattal és csodálattal töltötte el
őket tiszta és jóságos élete, mégsem tudták megérteni, miért találkozik a bűnösökkel és miért dolgozik értük.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Jézus azt akarja, hogy úgy bánjunk az emberekkel, ahogyan Ő
tette. Te követed a példáját?
HÉTFÖ
Kényelmetlenül érezték magukat Jézus
közelében
(Lk
15:1-2.)
Amikor Jézus egy napon Péreában tanított, vámszedők és más bűnösök nagy tömege gyűlt oda
meghallgatni Őt. Jól érezték magukat a közelében, sőt, kifejezetten vonzotta őket. Volt benne valami, amitől úgy
érezték, hogy törődik velük. A Biblia a „szeretet köteleinek” nevezi ezt (Hós 11:4).
 Volt
azonban egy másik embercsoport is Jézus közelében, akik egészen másképp éreztek iránta, és a hallgatóság többi
tagja iránt is. A törvénytudók és a farizeusok voltak azok. Ők valójában nagyon is kényelmetlenül érezték
magukat Jézus jelenétében. Megérezték, hogy tiszta élete éles fény, ami rávilágít rejtegetett bűneikre.
Miért éreztek így? Mit mondott Jézus magáról? Jn 8:12.
A fény megmutatja azt, ami a sötétségben esetleg rejtve maradhat. Jézus tiszta életének fénye
ugyanúgy feltárta az emberek bűneit, cselekedetei pedig rámutattak a farizeusok és írástudók csak önmagukkal
törődő önző tetteire. A „vének hagyományainak” nevezett rendelkezések szigorú megtartásával igaznak próbáltak
mutatkozni (Mk 7:5). Arról is meg voltak győződve, hogy mindenkinek őket kell követnie. Ám miközben minden
erejükből e rendelkezéseknek próbáltak megfelelni, nem szerették a többieket és nem törődtek másokkal.
A farizeusok nem értették hogyan vonzhatja Jézus tiszta élete, amely őket vádolta, magához a
bűnösöket és a vámszedőket. Azt állították, hogy Jézus nem lehet igaz próféta, mert ha az lenne, akkor
távol tartaná magát a bűnösöktől, ahogyan ők teszik. A „bűnösök” azok voltak, akik soha nem jártak a zsinagógába
és nem szerették a rabbikat. De Jézus köré odagyűltek és figyelmesen hallgatták szavait. Mennyire feldühítette
ez őket! Mit mondtak gúnyosan Jézusról? Lk 15:2.
Jézus és az Atya Isten mindig egyformán gondolkodnak. Ezért ahogy Jézusnak, az Atyának is
szomorú volt szerető szíve, amiért a bűnösök eltávolodtak tőle. De együtt érzett velük és meg akarta menteni
őket. Jézus úgy beszélt ezekhez a bűnösökhöz, mint Isten gyermekeihez. Bár igen távol voltak tőle, Isten még
mindig szerette őket, és vissza akarta hozni őket magához. Minél távolabb kerültek tőle, Isten annál inkább
vissza akarta hozni és kimenteni őket bűneikből.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Mi is együtt érzünk az elveszettekkel, mint Jézus. és
megpróbálunk segíteni azoknak, akik rosszul döntöttek? Vagy csak kritizáljuk őket és pletykálkodunk róluk?
KEDD
Az elveszett bárány
(Lk
15:3-7.)
 Jézus
ahelyett, hogy számos idézetet sorolt volna az Írásokból, az írástudóknak és a farizeusoknak, egy gyakorlati
életből vett történetet mondott el nekik, amit mindenki könnyen megérthetett. Lk
15:3-4.
 Nyitva
hagyta a karám ajtaját és otthon várta vajon a pásztor, hogy az elveszett bárány hazatérjen? Ó, nem! Inkább
tudta, hogy az elveszett juh nagyon gyámoltalan és neki kell rátalálnia, hiszen magától soha nem találna vissza.
Felelősnek érezte magát a bárányért, ezért a keresésére indult a sötét, veszélyes éjszakában. Milyen boldog
volt, amikor végre meghallotta a sírását! Nagy örömmel kapta fel, és gyengéden vitte haza ölében.
Jézus a jó pásztor. Tudja, hogy a tőle eltávolodott emberek nagyon gyámoltalanok és össze
vannak zavarodva. Ezért, mint a példázatbeli pásztor, Ő maga indul keresésükre. Ezék
34:11-12.. Isten minden emberrel törődik ezen a Földön, még azokkal is, akiket mások nem tartanak
arra érdemesnek. Milyen gyengéden gondoskodik minden egyes emberről és milyen boldog, amikor rátalál egy
elveszett gyermekére!
Jézus attól a naptól fogva keresi a bűnösöket, amióta csak Ádámot és Évát kereste az
Édenkertben, akik elbújtak előle. Ők nem keresték Jézust, de Ő kereste őket. Így hívta Ádámot: „Ádám, hol vagy?”
1Móz 3:8-9.
Amikor egy bűnös megtér, az olyan, mint amikor a példázatbeli pásztor megtalálja az elveszett
bárányt. Mit csinált a pásztor, miután hazaért? Mit tesz Jézus, amikor egyik „elveszett báránya” visszakerül
hozzá? Lk 15:5-7.
Alkalmazd a gyakorlatban: Ez a
történet azt mondja el nekünk, hogy Jézus, a Jó pásztor, egyetlen elveszett bárányért, egyetlen elveszett
emberért is elhagyta volna a Mennyet, mert mindnyájan nagyon értékesek vagyunk számára.
Közel állsz Istenhez? Nagyon értékes vagy neki. Segítesz más értékes
gyermekinek, hogy visszataláljanak Hozzá? Ha így teszel, neked is részed lesz az elveszett bárány megtalálásának
örömében.
SZERDA
Az elveszett pénzdarab
(Lk
14:8-10.)
 Jézus
éppen befejezte a példázatot a pásztorról, akinek elveszett az egyik értékes báránya, és ő a keresésével
töltötte a veszélyekkel teli, sötét éjszakát, amíg csak meg nem találta. A bárány nagyon szeretett volna
hazatérni és a pásztor nagyon boldog volt, ahogyan Isten és az angyalok is örülnek, amikor egy bűnös megtér.
A Jézus körül állók közül sokan keménynek és nemtörődömnek látszottak, de legbelül valami
jobbra vágytak. Tudták, hogy „elveszettek”, és szerettek volna „megtaláltak” lenni. Ezért is jöttek el Jézust
meghallgatni.
A következő példázat, amit Jézus aznap elmondott nagyon más volt, mint az elveszett bárányról
szóló. Egy ezüstpénzről szólt, ami a tulajdonosa házán belül veszett el. A pénzérmék nem gondolkodnak, ezért
természetesen az ezüstpénz nem tudta, hogy elveszett.
 Szokás
volt akkoriban, hogy ha egy leány férjhez ment, az édesanyja adott neki néhány ezüst érmét, amit még ő is az
anyjától kapott. A fiatalasszonyok féltve őrzött kincsként vigyáztak ezekre a pénzdarabokra. Biztonságos helyen
őrizték egészen addig, míg az ő leányaik is felnőttek és férjhez nem mentek.
Generációkon át vándoroltak így a pénzérmék. Nem csoda, hogy nagy becsben tartották őket!
Egyes szegény asszonyok egy szobában laktak népes családjukkal, ahol gyakran még ablak sem volt. Volt azonban
néhány ezüstpénzük, amit ajándékba kaptak és soha eszükbe nem jutott volna elkölteni.
A Jézus példázatában szereplő asszonynak tíz darab ezüstpénze volt. Egy nap, amikor
megszámolta őket, észrevette, hogy egy hiányzik. El sem tudjuk képzelni, milyen ideges lett ettől!
Azonnal keresni kezdte. Lámpása fényénél felsöpörte egész kicsiny otthonát, míg végül
hirtelen ráakadt.
Szomszédai valószínűleg meghallották örömkiáltását és ő sietve meg is mutatta nekik az
ezüstpénzt. Akkor mindnyájan együtt örvendeztek vele. Hasonlóképpen „örvendezés van az Isten angyalainak színe
előtt egy bűnös ember megtérésén.” Lk 15: 8-10.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Olyan embert jelképez az elveszett pénzérme, aki nem is tud róla,
hogy lelkileg elveszett, és arra van szüksége, hogy megkeressék és rátaláljanak. Valamelyik barátod is lehet! Az
érme viszont a házban veszett el. Lehet ez valakit a te otthonodban?
CSÜTÖRTÖK
A tékozló fiú
(Lk
15:11-19.)
 Jézus
következő példázata aznap két elveszett fiúról szólt. Fivérek voltak, egy gazdag ember gyermekei.
Az idősebb fiú engedelmes volt és keményen dolgozott. A fiatalabb lusta volt és arra
panaszkodott, hogy apja nem engedi a saját útját járni.
Tudta, hogy ha apjuk meghal, bátyjával együtt öröklik mindenét. Ő azonban most azonnal akarta
a részét, mégpedig készpénzben. El akarta hagyni otthonát és kedve szerint élni. Édesapja szomorúan elfelezte
vagyonát és kiadta a fiatalabb fiú részét. A fiatalember egy távoli országba ment, ahol meggondolatlan
életmódjával eltékozolta az összes pénzét. Lk 15:11-13.
Próbáljuk csak elképzelni, hogy megszakadhatott az apja szíve! A kisebbik fia, akiért annyi
mindent megtett, még annyit sem mondott, hogy „Köszönöm!”. Úgy viselkedett, ahogy a Biblia szerint az utolsó
időkben fognak: „az utolsó napokban…lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók,… szüleik iránt
engedetlenek,… a gyönyörnek …szeretői.” (2Tim 3:1-4).
Az a fiatalember valóban a kedvteléseit szerette. Nem gondolt a jövőre, még csak nem is
törődött vele. Ahogyan ma is sok fiatal, biztos volt benne, hogy elég bölcs saját élete megvalósításához. A
Biblia szerint azonban az ilyen emberek „balgatagokká lettek.” (Róm 1:21-22).
Pontosan ilyenné vált az a fiatalabbik fiú is. Nemcsak a pénzét, de a fiatalságát is
elvesztegette. Az apai ház elhagyásával azokat jelképezi, akik elfordulnak Istentől. A „saját bűneinek
köteleivel kötöztetett meg”, mint azok, akik elhagyják Istent. Péld 5:22.
A példázat itt véget is érhetett volna, de hála Istennek, nem így történt! A fiatalember most
szegényen és éhesen magához tért. Élvezetei a pénzével együtt véget értek és a megélhetésért disznópásztornak
szegődött. Mit határozott el, amikor rádöbbent, milyen bolond volt? Lk 15:14-19.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Ma is sok fiatal viselkedik úgy, mint az a fiatalember. Milyen
figyelmeztetést kapunk, nehogy olyanok legyünk, mint ő? Olvassuk el: 2Tim 3:1-5!
PÉNTEK
Az elveszett megtaláltatik
(Lk
15:20-32.)
 Jézus
példázatot mondott a két elveszett fivérről. A fiatalabbik elvesztegette az örökségét és a fiatalságát
kedvteléseinek gondtalan hajhászásával egy távoli országban. Végül aztán bolondságát felismerve úgy döntött,
hazatér.
Mezítláb volt és ruházata elrongyolódott. Életmódja az arcvonásain is nyomot hagyott. Mi
történt mégis, amikor apja már messziről felismerte? Lk 15:20-24.
Ó, hogyan fogadta az apa elveszett fiát! Látod már, hogyan érez Isten azok iránt, akik
elhagyták Őt és „Belesüllyedtek… a verembe, amelyet ástak…”(Zsolt 9:16)? Mennyire szereti őket, és vágyik arra,
hogy elhagyják gonosz útjaikat és visszatérjenek hozzá! Ő megkegyelmez nekik, magához öleli őket, mint a
példázatbeli apa tette önfejű fiával és „bővelkedik a megbocsátásban” irántuk (Ézsa 55:7).
Amikor az idősebbik fiú hazatért a földeken végzett munkából, egy szolga tájékoztatta a
házból hallatszó örvendezés okáról. Ettől annyira mérges lett, hogy be sem ment a házba. „Az ő atyja annakokáért
kimenvén kérlelé őt.” Miről beszélgettek? Lk 15:25-32.
Az idősebb fiú, aki megvetette öccsét, a farizeusokat jelképezte, akik megvetették a
vámszedőket és a bűnösöket. Azokat a mai álszent, önigazult embereket is jelképezi, akik megvetik az ordenáré
bűnösöket. Mint a farizeusok, ők is keményen dolgoznak a megigazulásukért, de nem azért, mert szeretik Istent,
hanem, mert nem akarnak elveszni. .
 Az
idősebbik fivérrel is ez volt a probléma. Keményen dolgozott, de nem volt benne szeretet. Pedig „Aki nem
szeret, nem ismerte meg Istent; mert az Isten szeretet.” (1Jn 4:8). Ő éppen olyan elveszett volt, mint az öccse.
A példázatban azonban a fiatalabb fiú volt az aki „elveszett és megtaláltatott”.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Hála Istennek, hogy ő megtaláltatott! Ha tudjuk, milyen nagyon
szeret Isten mindenkit, akkor segíteni tudunk Isten más elveszett gyermekeinek is hazatalálni. Ugye szeretnél te
is segíteni ebben?
Feladatok:
1./ Igaz, vagy hamis? Karikázd be a megfelelő betűt!
a.) I / H Jézus Péreában időzött.
b.) I / H A vámszedők és a bűnösök tudták magukról, hogy bűnösök.
c.) I / H A vámszedők és a bűnösök látták, hogy Jézus a
barátjuk.
d.) I / H Az írástudók és a farizeusok tudták magukról, hogy bűnösök.
e.) I / H Az írástudók és farizeusok jól érezték magukat Jézus közelében.
f.) I / H Ádám és Éva keresték Istent még aznap, amikor
vétkeztek.
g.) I / H A tékozló fiú bátyja örült, amikor öccse hazatért.
h.) I / H Az apa törődött idősebbik fiával.
2./ Az elveszett bárány. Számozd meg az eseményeket bekövetkezésük sorrendje szerint!
a.)_____ A pásztor otthagyta a 99 juhot és az elveszett keresésére indult.
b.)_____ A pásztor összehívta szomszédait és barátait, hogy vele örvendezzenek.
c.)_____ Egy pásztornak 100 báránya volt.
d.)_____ Egy bárány elveszett.
e.)_____ A pásztor ölben vitte haza a bárányt.
3./ Az elveszett pénzérme. Számozd meg az eseményeket bekövetkezésük sorrendje szerint!
a.)_____ Elveszett egy pénzdarab.
b.)_____ Az asszony megtalálta az érmet.
c.)_____ Egy asszonynak tíz ezüstpénze volt.
d.)_____ Az asszony lámpást gyújtott.
e.)_____ Az asszony felsöpörte az egész házat.
f.)____ Az asszony összehívta szomszédait és barátait, hogy vele örvendezzenek.
4./ Az elveszett fiú. Számozd meg az eseményeket bekövetkezésük sorrendje szerint!
a.)_____ A fiatalabb fivér fogta örökségét és elhagyta otthonát.
b.)_____ Súlyos éhínség tört ki.
c.)_____ A fiatalabb fiú magához tért.
d.)_____ Egy embernek két fia volt.
e.)_____ Az apa figyelte kisebbik fiát.
f.)_____ A fiatalabb fiú hazatért apjához.
g.)_____ A fiatalabb fiú szerette az „élvezeteket”, és minden pénzét eltékozolta.
h.)_____ A fiatalabb fiú disznópásztornak szegődött.
i.)_____ A fiatalabb fiú kikérte örökségét.
j.)_____ Az apa fia elé szaladt és melegen magához ölelte.
k.)_____ Az apa nagy lakomát rendezett elveszett fia megtalálásának örömére.
l.)_____ Az apa köntöst, gyűrűt és sarut adott fiára.
|
