VASÁRNAP
-
HÉTFÖ
Ábrahámnak
és Izsáknak valaki nagyon hiányzott. Sára hiányzott nekik. Sára ugyanis meghalt. Emlékszünk, ő volt Ábrahám
gyönyörű felesége − és Izsák drága édesanyja. Mindketten nagyon szerették őt. Amikor meghalt, Ábrahám vásárolt
egy földdarabot az egyik kánaáni szomszédjától, és oda temette el Sárát.
Izsák ekkor már negyven esztendős volt, de még mindig nem házasodott meg.
Valószínűleg sok olyan lány volt, aki szeretett volna Izsák felesége lenni. De az Ábrahámhoz és Izsákhoz közel
élő leányok bálványokat imádtak. És Ábrahám tudta, hogy Izsáknak soha nem szabad olyan leányt feleségül venni,
aki bálványokat imád. Izsák feleségének Jézust kell szeretnie. Ábrahám nagyon világosan látta, hogy alkalmas
feleséget találni rendkívül fontos.
Ábrahámnak eszébe jutott Lót felesége. Aztán Ismáel, aki olyan leányokat vett
el, akik bálványokat imádtak és nem szerették Jézust. Izsák nem követheti ezt az utat, gondolta Ábrahám. Tudta,
mennyire fontos, hogy Izsáknak nemes gondolkodású felesége legyen. És Ábrahám egyre azon töprengett, hogyan
találhatná meg az ő drága fiának a megfelelő feleséget.
Ábrahámnak ekkor eszébe jutott az ő fivére, Nákhor. Jézus sok idővel azelőtt
megparancsolta Ábrahámnak és Sárának, hogy menjenek ki arról a helyről és költözzenek el egy távoli vidékre.
Ábrahám fivére, Nákhor, aztán Lót, illetve Ábrahám atyja szintén velük tartott. Mindnyájan elköltöztek egy Hárán
nevű városba. Ábrahám atyja Háránban halt meg és ott temették el. Amikor Jézus megparancsolta Ábrahámnak és
Sárának, hogy menjenek ki Háránból és költözzenek Kánaánba, Ábrahám fivére, Nákhor, valamint annak családja úgy
döntött, hogy Háránban marad és ott telepszik le. Ábrahám eszébe jutott továbbá, hogy Nákhor az igaz Istent
imádta. És Ábrahám azon morfondírozott, hogy Nákhor családjában nem volna-e egy leány, aki szívesen odahagyná
Háránbeli otthonát. Aki eljönne egészen Kánaánig, hogy Izsák felesége legyen.
Ábrahám nem akarta, hogy Izsák Háránba menjen. Úgy döntött tehát, hogy Eliézert
küldi el oda. Eliézer hosszú ideje Ábrahám mellett állt már és szerette Istent. Ábrahám tudta, hogy bízhat
Eliézerben. Eliézer bizonyára képes különbséget tenni, hogy melyik az a lány, aki alkalmas lehet arra, hogy
Izsák felesége legyen. Mit kötött Ábrahám Eliézer lelkére? 1Móz 24:1−4.
Eliézer mindig kész volt
megtenni azt, amire Ábrahám kérte. Most azonban egy picit aggodalmaskodott. Mi legyen akkor, ha megtalálja ugyan
az alkalmas feleséget, de az nem akar ilyen távol költözni az otthonától? Vajon hozzájárul-e Ábrahám ahhoz, hogy
Izsák költözzön Háránba, ahol a leány lakik?
Ábrahám határozottan rázta a fejét. Nem! Szó sem lehet arról, hogy Izsák
visszaköltözzön arra a földre, ahonnan Jézus felszólítására ki kellett jönniük. Ha a leány, akit Eliézer talál,
nem jönne vele, hogy feleségül menjen Izsákhoz, akkor jöjjön nélküle. Ábrahám biztos lehetett benne, hogy
Eliézer lelkiismeretesen eleget tesz a megbízatásnak és a megfelelő feleséget hozza el Izsáknak.
KEDD
-
SZERDA
Hárán
sok száz mérföldre volt található attól a helytől, ahol Ábrahám lakott. Eliézer valamint az őt kísérő szolgák
tevékkel indultak a nagy útra. Mennyire izgatott lehetett mindenki, amikor Eliézer mindent előkészített az útra!
Ábrahám gyönyörű ajándékokat küldött vele. Ha megtalálja az alkalmas feleséget, Eliézer át kell, hogy nyújtsa
neki az ajándékokat. Nemde valószínűleg mindenki azért imádkozott, hogy Eliézer szerencsével járjon és elhozza a
megfelelő feleséget Izsáknak?
A mérföldeket róva maga Eliézer is imádkozott. Azon gondolkodott, milyen lehet
az a feleség, akire Izsáknak szüksége van. A legelső, hogy, miként Izsáknak, úgy neki is igazán szeretnie kell
Istent. Meg kel tanulnia azonkívül, hogyan vezesse ezt a fajta háztartást, hiszen majd sátrakban kell laknia.
Dolgosnak kell lennie. Továbbá udvariasnak és barátságosnak. Eliézer azt is fontosnak tartotta, hogy legyen a
leány kedves, derűs és vidám természetű.
Nem is csoda tehát, hogy Eliézer sokat imádkozott, amikor arra a leányra
gondolt, akit meg kell találnia Izsák számára! Tisztában volt ugyanis azzal, hogy szüksége van Jézusra ahhoz,
hogy megtalálja az igazit. Nem követhet el hibát. És mikorra Eliézer már közel járt Háránhoz, Jézus segített
neki kigondolnia, hogyan, mi módon válassza ki Izsák számára az igazi feleséget.
Az egyik nap estéjén aztán Eliézer végre biztonságban megérkezett Háránba. Mi
volt itt Eliézer első dolga? 1Móz 24:11−14.
Mennyi idő múlva hallgatta meg Jézus Eliézer imáját?
15−27. v.
Gondold csak meg! A legelső leány, akivel Eliézer találkozott, az épp Nákhor
unokája volt! És a leány pont olyan volt, amilyenre gondolt, amikor Jézust segítségül hívta az Izsáknak való
feleség megtalálásához! Dolgos is volt. Derűs és segítőkész is volt. Aztán udvarias és barátságos. Mennyire
izgatott lett egyszerre Eliézer!
Rebeke rohanvást újságolta családjának a nagy hírt. Ekkor Lábán Eliézer elé
sietett az üdvözlésére, továbbá, hogy elkísérje őket oda, ahol laktak. Jaj, mennyire örülhetett mindenki, hogy
újra láthatják Eliézert! Türelmetlenül kérdezgettek Ábrahámról és Izsákról.
28−32. v.
Nemsokára előállt a terített asztal. Csakhogy Eliézer még nem akart nekilátni
az evésnek. Előbb el kellett mondania jövetele célját. 33. v.
Eliézer szólt nekik arról, miért és hogyan imádkozott, s főleg, hogy Jézus
hogyan hallgatta meg az imáját. Eliézernek tudnia kellett, hogy vajon a család elengedi-e Rebekát vele Kánaánba.
S hogy Rebeka kész-e feleségül menni Izsákhoz? 34−49. v.
[Tetszés szerint felolvashatjuk, de akár saját szavainkkal is elmondhatjuk ezt a részt.]
A holnapi részből megtudhatjuk, miként határozott Rebeka családja.
CSÜTÖRTÖK
-
PÉNTEK
Rebeka családja, Eliézert
hallgatva, ugyancsak meglepődhetett. Gondolj csak bele! Isten Rebekát arra szemelte ki, hogy ő is részt kapjon
az Ő csodálatos tervében, amely szerint Ábrahám családjának az Ő különleges misszionáriusának kell lennie.
Amikor Eliézer elmondta a mondandóját, a család úgy döntött, hogy áldásukat
adják Rebeka és Izsák frigyére. Jaj, mennyire boldog volt Eliézer! Ott mindjárt térdre borult és hálát adott
Jézusnak. Ezután átadta Rebekának és az ő családjának azokat az ajándékokat, amiket Ábrahám küldött nekik.
Elfogyasztották a vacsorát, és mindnyájan nyugovóra tértek. 1Móz 24:52−53.
Reggel aztán Eliézer bejelentette, hogy szeretne mindjárt útra is kelni,
hazatérni Ábrahámhoz és Izsákhoz. Rebeka családja kérlelte őt, hogy ugyan maradjon náluk legalább egy pár napot.
Eliézer azonban hajthatatlan volt és azt mondta, hogy sietnie kell haza. Így tehát a család sem tehetett mást,
mint hogy sürgette Rebekát, hogy készülődjön azonnal a nagy útra. 54−59.,61. v.
Mennyire hirtelen történet ez az egész! A ruhák bepakolása közben Rebeka
valószínűleg örömmel gondolt arra, hogy dajkája, Debóra is vele mehet.
És nemsokára, mindenesetre még aznap, már teveháton ügetve rótták a Kánaán felé
vezető úton a mérföldeket. Rebeka valószínűleg tudatában volt annak, hogy soha nem fogja viszontlátni a
családját. De mindig Jézusban bizakodott és Neki engedelmeskedett, és ez mindig örömmel töltötte el.
A teveháton, egymás mellett bandukolva, Eliézer történeteket mesélt Rebekának.
Valószínűleg elmondta mind a sok csodálatos dolgot, ami Ábrahámmal és Sárával történt. Beszélhetett neki
Izsákról, az ő csodagyermekükről. Rebeka és Debóra bizonyára élénk figyelemmel hallgatta őt.
Ábrahám táborában mindenki türelmetlenül várta már Eliézer érkezését. Talált
vajon feleséget Izsáknak? S ha igen, vajon milyen az a leány? Természetesen Izsák és az ő atyja, Ábrahám, volt a
legizgatottabb a várakozás ideje alatt, ők siettették volna a legjobban Eliézer visszatértét.
Aztán eljött a nap, amelynek estéjén feltűntek a tevék, amelyeken Eliézer és a
szolgák, valamint Rebeka és Debóra ültek. Egyre közelebb és közelebb értek. Mit csinált Izsák aznap este?
63. v.
Izsák megpillantotta a közeledő tevekaravánt. Rebeka pedig megpillantotta
Izsákot! 64−65. v. Nemde szinte halljuk Rebekát, ahogy ezekben a
pillanatokban kibuggyantak belőle az izgatott szavak? „Jaj, Debóra! Ez Izsák! Hol van a fátyolom? Jól nézek ki?
Jaj, Debóra, egyszerre úgy meg vagyok ijedve!”
Pedig a legkisebb ijedelemre sem volt oka. Izsák azonnal látta, mennyire bájos
és szép Rebeka. Azonnal
megszerették egymást. Izsák pedig azonnal tudta, hogy magányának vége szakadt.
Mindenki nagy figyelemmel hallgathatta, amint Eliézer előadja, milyen
csodálatosan hallgatta meg Jézus minden imáját. Isten újra bebizonyította, hogy ha a Benne való bizodalmat és a
Neki való engedelmességet választjuk, soha nem kell aggodalmaskodnunk.
A Biblia semmit nem mond Izsák és Rebeka menyegzőjéről, de biztosan nagyon szép
volt. Valószínűleg nagyon sok ember jött el, hogy velük ünnepeljen. És azok mindnyájan tudták, hogy Isten
Ábrahámmal, Izsákkal és Rebekával volt. És mi is tudhatjuk, hogy Jézus ugyanúgy velünk is akar lenni, ahogy
velük is volt.
|
Történet sarok
Picur megkapja az
engedélyt
Írta: Amy Sherrard |
|
Karcsi, Picur barna bozontos fejébe rejtette vékony kis arcocskáját, és erősen
tartania kellett magát, hogy el ne sírja magát. Picur a legjobb pajtás volt, akit egy fiú elképzelhet a maga
számára. Picurt nem érdekelte, hogy Karcsi nem tudott úgy futni és játszani, ahogy a többi gyermek. Amikor
Karcsi végigkopogott az utcán a mankóival, Picur végig ott volt mellette.
De most kiderült, hogy Karcsi nem tarthatja meg a kutyust, merthogy nincs elég
pénze hű barátja engedélyének kiváltásához. A törvény márpedig kimondja, hogy minden kutya engedélyköteles.
Ekkor Karcsinak eszébe jutott valami: „A szombatiskolai tanítóm azt szokta
mondani, hogy Jézus meghallgatja az imáinkat. Azt fogom kérni Jézustól, hogy hadd tartsalak meg, Picur” −
mondta kispajtásának. Picur pedig úgy csóválta a farkát, mint aki Karcsi minden szavát érti.
Épp ebben a pillanatban Imi, Karcsi legjobb barátja, fütyörészve jött végig
az utcán. A belvárosba tartott, hogy vásároljon egy szép pár korcsolyát. Jó ideje rakta félre a pénzt rá,
hogy végre megvehesse.
Imi odaült egy pár percre Karcsi mellé. Játékosan megmarkolta, aztán
megsimogatta Picurt.
Karcsi az imájáról kezdett beszélni Iminek. „Biztosan tudom, hogy Jézus
segít nekem abban, hogy megtarthassam Picurt” − mondta vidáman.
Imi kis idő múlva felállt és továbbment. De egyszerre |
|
csak Karcsin és Picuron kezdett gondolkodni.
„Szegény pajtás, hisz nem sok minden van, ami örömet szerezhetne neki −
mondta magában Imi −, és a szíve is megszakad, ha elveszik tőle Picurt.” Imi felsóhajtott. „Valakinek ki
kellene váltania azt az engedélyt.” Irtóra szeretett volna valahogy segíteni Jézusnak abban, hogy
meghallgassa Karcsi imáját. De mi lesz akkor a korcsolyával, amire oly régóta rakosgatja félre a pénzt?
„A korcsolya várhat!” − döntött végül Imi, és sarkon fordult, és visszament
Karcsihoz és Picurhoz.
„Ideadnád nekem Picurt egy éjszakára” − kérte Imi a barátját.
Karcsi a karjába szorította a kis kedvencét. Aztán mosolyogva mondta
Iminek: „Persze, elviheted. Tudom, hogy jól bánsz vele.” |
Másnap reggel Karcsi a hátsó
verandájuk lépcsőjén üldögélt, és figyelte, ahogy játszottak a gyerekek. Karcsinak nagyon hiányzott Picur. És
ekkor hirtelen egy szökdécselő kis állat bukkant fel a ház sarkánál. Amely aztán egy nagy ugrással Karcsi
karjába ugrott, majd vidáman lihegve pihent meg ott.
„Picur!” − rikoltott fel Karcsi, miközben a kutya fickándozott örömében. Ahogy
Karcsi Picur füleit dörzsölgette, ujjai kitapintottak valamit a kis kedvenc nyaka körül. Karcsi szeme
felragyogott. Mit gondoltok, miért? Picurnak új nyakörve volt, amin egy fényes engedélycímke fityegett. „Jézus
meghallgatta az imámat − kiáltott fel Karcsi. − Ó, Jézus, köszönöm, hogy megtartottad nekem Picurt!”
Nem messze, egy kis házban Imi boldogan mosolygott, ahogy számolgatta a
megmaradt forintjait, az apróbb és a nagyobb érméket. „Örülök, hogy Jézussal lehettem, ahogy meghallgatja Karcsi
imáját − mondta. − Jó volt ez az egész, kiváltani Picur engedélyét. A korcsolyát meg majd megveszem valamikor
máskor.”
|