Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

400 év hallgatás

  1. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

A görög kultúra

Mintegy négyezer esztendő telt el a teremtéstől addig, míg Jézus a világunkba jött. Áttekintettük az Ószövetség 39 könyvét és elérkeztünk az Újszövetség 27 könyvéből az első négyhez.

Az Ószövetség utolsó könyve, Malakiás könyve keletkezése és az Újszövetségben szereplő első események között körülbelül 400 év telt el. A Biblia Dániel könyvét kivéve, nem beszél azokról az évekről, a történelem azonban igen. Ezért, mielőtt az Újszövetség tanulmányozásába kezdenénk, áttekintünk néhányat a 400 év alatt történt sok eseményből.

Amikor Malakiás könyve íródott, még mindig a Perzsa birodalom utalta a világot. A perzsák és a görögök csatározása azonban már sokkal korábban elkezdődött. Malakiás ideje után sok évvel az ifjú Nagy Sándor, a görögök hadvezére leigázta seregével a Perzsa birodalmat. Kb. hét év alatt hódították meg, és attól kezdve Júda neve, a görög megnevezés szerint Júdea lett.

Ahová csak Nagy Sándor és serege eljutott, elterjesztette a görög gondolkodásmódot és életstílust. Ezt nevezi a történelem görög kultúrának. E kultúra része volt a görög nyelv, ami széles körben elterjedt a hivatalos iratok nyelvezeteként. Ezért íródott az Újtestamentum görög nyelven. A görögöt és az arámit is sok helyen beszélték. Pál is beszélte mindkettőt, és még a héber nyelvet is. (Ap Csel 21:37-22:2).

Nagy Sándor építtetett egy várost Észak-Egyiptomban, és önmagáról Alexandriának nevezte el. A hódító hadvezér halála után sok zsidó költözött abba a városba. A leszármazottaiknak, akik a görög kultúrában nőttek fel, görög nyelven volt szükségük az Írásokra, ezért az Ószövetséget lefordították héberről görögre. Először Mózes öt könyvét fordították le. A többi könyvet lassabban, sok éven át fordították.

Végül az egész Ószövetség elérhető volt görög nyelven, és addigra már más városban élő zsidóknak is szükségük volt rá. Ezt, a görög nyelvű bibliafordítást nevezik Septuagintának.

HÉTFÖ

A Görög Birodalom

Nagy Sándor mindössze 20 esztendősen lett király és 30 éves korára meghódította a hatalmas Perzsa birodalmat. A helyén megalapította a Görög birodalmat, de a görög kultúrában akarta egyesíteni a perzsákat és a görögöket. Ő és néhány főtisztje is perzsa asszonyokat vettek feleségül.

Miután Délkelet-Indiáig mindent meghódítottak, Nagy Sándor serege nem volt hajlandó tovább menni és egy másik, több mint 3000 kilométeres úton tértek vissza Babilon városába. Nagy Sándor hatalmas hadvezér volt, de önmagán nem tudott uralkodni. Olyan sokat ivott, hogy 33 éves korára megbetegedett és meghalt.

Dániel egyik látomásában Görögországot egy kecskebak jelképezi. A kecske szemei között lévő nagy szarv Nagy Sándort jelképezi, és a szarv letörése az ő halállát. A nagy szarv helyén négy másik szarv nőtt négy különböző irányban.  Dán 8:5, 8, 21-22.

A Biblia szerint az a négy szarv négy királyságot jelképezett. Nagy Sándor halála után négy fővezére harcolt egymással a hatalomért, és végül négy részre osztották a Görög birodalmat.

Ám az a négy királyság is harcolt egymás ellen és végül kettő leigázta a harmadikat, egy másikat pedig részekre szakítottak. Így alig 40 évvel Nagy Sándor halála után a négy királyságból már csak három létezett.

Az egyik irályság a mai Görögország, és Macedónia helyén terült el, ami Nagy Sándor szülőföldje volt. A másik Egyiptom területén volt, ami természetesen Palesztinától délre található, ahol a zsidók országa, Samária és Júdea volt. Ide tartozott Szíria és Nagy Sándor birodalmának többi területe is.

Palesztina így két erős királyság közé ékelődött, akiknek hatalmi harcai során Palesztina először a déli királysághoz, majd később az északi királysághoz tartozott. Dániel egy másik próféciájában azokat a királyságokat az „északi király országának” és a „déli király országának” nevezi (Dán 11:5-13).

KEDD

Antiokhosz Epiphanész

Mialatt Nagy Sándor korábbi birodalmának utódállamai egymással harcoltak, Itáliában a római nemzet egyre csak erősödött. I.e. 168-ra maga is világhatalommá vált. Abban az esztendőben hódította meg Görögországot és Macedóniát, Nagy Sándor szülőhazáját, és megvédte Egyiptomot az északi királyság támadásától.

IV. Antiokhosz Ephifanész uralkodott akkor Izrael és Egyiptom felett. Amikor a rómaiak Egyiptom elhagyására kényszerítették, Palesztinán keresztül vonult el, de útközben megállt Jeruzsálemben. Ott-tartózkodása alatt a zsidók legnagyobb válságát okozta amióta csak Hámán el akarta pusztítani őket Eszter királyné idejében 300 évvel azelőtt.

Epiphanész vallásuk feladására próbálta kényszeríteni a zsidókat, arra hogy feladják a szombat megszentelését és úgy éljenek, mint a pogányok. Szokásos áldozataik beszüntetésére kényszerítette őket és elrendelte nekik a pogány istenek dicsőítését.

Még disznóhúst is áldozott a jeruzsálemi templom oltárán. Ettől az tisztátalan lett, ezért a zsidók nem használhatták. Azt is elrendelte, hogy az országban máshol is építsenek oltárokat és ott is disznóhúst áldozzanak. Még a Szent iratok elégetését is megparancsolta.

Távozása előtt összeharácsolta a templom összes kincsét, és mindent magával vitt, amit csak a városban még talált. Az ellenálló zsidók közül sokat megöltek, és sokat rabszolgasorba taszítottak.

Milyen nagy bajt hozhatott még Epiphanész a zsidók fejére? Akárcsak 300 évvel azelőtt Hámán, ő is eltökélte, hogy kipusztítja a zsidókat, de legalábbis a vallásukat mindenképpen. Isten azonban akkor Eszter királynét használta, hogy megmentse népét Hámán terveitől, most pedig egy apa és öt fia volt, akik megmentették a népet Epiphanész tervétől. Háborúba vezették a zsidókat Epiphanész serege ellen. Holnap többet is megtudunk erről.

SZERDA

A makkabeusok

Az apa, aki elhatározta, hogy harcol Epiphanész ellen, rövidesen meghalt, és fia, Júdás lett a vezér. Ő választotta vezetéknevéül a Makkabeust, és ezután az egész családot Makkabeusoknak hívták. Két könyv íródott róluk, a Makkabeusok első, és második könyve, amelyek szerepelnek a Római katolikus Bibliában.

Miután kétszer győztek az ellenség felett, Júdás újjáépítette és megtisztította a templomot. Új oltárt építettek ahelyett, amin a rómaiak disznót áldoztak három évvel azelőtt.

Egy téli napon, valószínűleg decemberben, felszentelték a helyreállított templomot és az új oltárt. Nagy ünnepséget tartottak zeneszóval és Istent dicsőítő kiáltásokkal. Bárányokat áldoztak az új oltáron és visszaállították a templomi szertartásrendet. A zsidók azóta is minden évben megünneplik annak a felszentelésnek az emlékét, ami a Makkabeusok idejében történt. Az Újszövetségben a templomszentelés ünnepének nevezik Ján 10:22. Ma Hanukának hívják.  A szó jelentése: „a fények ünnepe”, és megtalálhatjuk a naptárakban, amelyek feltüntetik az ünnepek neveit.

A Makkabeusok tovább harcoltak és végül majdnem egész Palesztina fölött átvették az irányítást. Egyik leszármazottjuk lerombolta a szamaritánusok Gerizim-hegyen épült templomát. Az asszony, akivel Jézus a kútnál találkozott meg is említette ezt. Ján 4:20. A Makkabeusok arra kényszerítették a Palesztina déli részén élő edomitákat, hogy vagy vegyék fel a zsidó vallást, vagy hagyják el az országot.

Hosszú évekig a Makkabeusok leszármazottai irányították a független zsidó nemzetet. Körülbelül hatvan évvel Jézus születése előtt azonban a rómaiak elfoglalták királyságukat és az egész ország fölött átvették a hatalmat.

CSÜTÖRTÖK

Nagy Heródes

A zsidók független királyságának leigázása után a rómaiak még kb. 26 évig megengedték a Makkabeusok leszármazottainak az ország kormányzását. Azután egy a rómaiak által kinevezett ember lett a király. Heródes volt a neve.

Heródes nem volt zsidó. A Dél-Palesztinában élő edomiták közül származott, akiket a zsidó vallás felvételére kényszerítettek a Makkabeusok. Edomot most Idumeának nevezték, az Edomból származó embereket pedig edomitáknak.

Mivel Palesztinában éltek, és felvették a zsidó vallást, valóban a zsidó nemzethez tartoztak. Heródes nagyapját Idumeában az egyik Makkabeus király nevezte ki kormányzónak, apja pedig magas rangú kormánytisztviselő volt a római leigázás után. Heródes a görög kultúrát próbálta terjeszteni ahol csak tudta. Versenypályákat és tornatermeket épített a görög játékok számára, és újjáépíttetett egy tengerparti várost, amit Cezáreának nevezett el a Római birodalom tiszteletére. Azt a várost sokszor említi az Újszövetség.

Heródes legfontosabb munkája a jeruzsálemi templom újjáépítése volt. Úgy végezték a felújítást, hogy közben nem szüneteltették a templomi szolgálatokat, tehát inkább egyszerű javító munkának tűnt.  Az épületet és udvarait az eredeti kétszeresére bővítették.

Ezen építési munkálatok miatt, és mert felvirágoztatta Palesztinát, valamint ellenőrzése alatt tartotta az országban egymással vitában álló csoportokat, a Nagy Heródes névvel illették. Ő azonban féltékeny, gyanakvó és nagyon kegyetlen ember volt. Tudta, hogy a zsidók gyűlölik és halála nagy örömet szerezne nekik.

Ezért, amikor megöregedett, és érezte, nem él már sokáig, bezáratta az összes zsidó vezetőt. Halálakor őket is meg kellett ölni, hogy gyász, és ne öröm legyen halála miatt. A zsidó vezetőket azonban nem ölték meg, hanem kiszabadultak Heródes halála után, ami akkoriban történt, amikor József és Mária Egyiptomban tartózkodott a csecsemő Jézussal.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Heródes volt az első római király Jeruzsálemben, aki igényt tartott Dávid trónjára és egy jeruzsálemi palotában élt. Felismerhették volna az emberek, ha alaposan tanulmányozták volna az olyan próféciákat, mint például 1Móz 49:10, hogy elérkezett „Siló”, a Messiás születésének ideje? Felkészülhetünk Jézus második eljövetelére, ha tanulmányozzuk a próféciákat?

PÉNTEK

Farizeusok és szadduceusok

Az Újszövetség beszél farizeus és szadduceus elnevezésű zsidókról. Ez a két különálló csoport az Ó-és Újszövetség között eltelt 400 esztendő folyamán jött létre.

Az egyik akkor keletkezett, amikor a Makkabeusok végül beleegyeztek a görög kultúra elterjedésébe Palesztinában, és sok zsidó ezt erősen ellenezte. Gonosznak gondolták és vallásukkal ellentétesnek. Ezért, amikor elhatárolódtak tőle, elnevezték őket „farizeusoknak”, ami azt jelenti: „elkülönültek”.

Az Újszövetségi időkben kb. csak 6000 tagja volt ennek a csoportnak. A legtöbb nagy zsidó tanító farizeus volt, és a hétköznapi emberek nagy többsége elfogadta tanításukat.

A farizeusok hittek a halottak feltámadásában és jövőbeni életében. Azzal akartak felkészülni rá, hogy megpróbáltak jók lenni és engedelmeskedni az évek alatt maguk alkotta sok vallási törvénynek. Nem Istenre támaszkodtak, hogy Ő adjon nekik erőt Tízparancsolatának megtartásához.

A másik csoporthoz, a szadduceusokhoz a jómódú zsidók tartoztak, akik a görög kultúra pártján álltak. Ők jól kijöttek a Makkabeusokkal. Csak Mózes öt könyvét fogadták el Bibliájukként, és nem értettek egyet a farizeusokkal a halottak feltámadásának és jövőbeni életének kérdésében.

A Palesztinába élő zsidókon kívül többszázezer zsidó élt szerte a Római birodalomban. A legtöbb városban volt zsinagógájuk, ahol ők, sőt még nem zsidók is dicsőíthették Istent.

Őseik átvették az arámi nyelvet a babiloni fogság ideje alatt. A későbbi nemzedékekben ezért a legtöbben nem értették az Írások héber nyelvű felolvasását szombaton a zsinagógában. Ezért a rabbiknak el kellett azt magyarázniuk arámi nyelven.

Ezek a magyarázatok nemzedékről nemzedékre szálltak. Jézus idejében a farizeusok ezt a „vének hagyományának” hívták. Jézus azonban azt mondta, hogy ha azoknak engedelmeskednek, akkor engedetlenek Istennel szemben Mt 15:1-6.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Hagyományaik és írásmagyarázatuk valójában ellentmondott Isten szavának. Ezért fontos, hogy az emberek maguk tanulmányozzák a Bibliát.

Feladatok:

1. Írd a megfelelő betűt a vonalra!

2. Nagy Heródes családfája

(nem szerepel benne az összes családtag)