Bibliatanulmány gyerekeknek

Jézusnak nem volt lova, vagy szamara, amin egyik helyről a másikra utazhatott volna, miközben oktatta és gyógyította a népet. Ezért tanítványaival együtt a poros országúton gyalogoltak el mindenhová, ahová csak menni akartak.

Egyszer egy kis falu közelében Jézus észrevett tíz embert, akik az országúttól távol csoportosultak. Miért álltak meg olyan messze? Mert leprások voltak. A lepra szörnyű betegség volt, amitől fehér foltos lett a bőrük és a testük sok más szervét is megtámadta.

A lepra fertőző betegség, ami könnyen átterjedhet a másik emberre is. Ha egy egészséges ember megérint egy leprást, ő is elkaphatja a betegséget. Jézus idejében semmilyen gyógymódot nem ismertek a leprára. Az orvosok sem tudtak a leprásokon segíteni, ezért akik elkapta, tisztában volt, vele, hogy soha sem fog meggyógyulni.

Mivel a lepra ennyire veszélyes betegség volt, Isten utasításokat adott Mózesnek a leprásokkal kapcsolatban. Ha valaki fehér foltokat vett észre a bőrén, meg kellett mutatnia magát a papoknak. Ha a papok leprásnak ítélték, az illetőnek el kellett hagynia a családját, a barátait és teljesen egyedül, vagy más leprások társaságában élni, távol az emberektől. 3Móz 13:45-46.

Ez volt a törvény. Bölcs rendelkezés volt ez vajon?

HÉTFÖ

Jézus egy napon, amikor egy falu felé közeledett, tíz férfit látott az úttól távolabb állni. Miért nem jöttek közelebb Jézushoz? Mert leprások voltak.

A leprásoknak ezt kellett kiáltaniuk, amikor az emberek közelébe értek: „Tisztátalan! Tisztátalan!” Így mindenki tudhatta, hogy egy leprás közeledik. Az emberek ijedten elfutottak, amikor ezt a kiáltást meghallották, mert senki sem akarta elkapni ezt a szörnyű betegséget.

Ezért a tíz ember sem közelíthetett Jézushoz, amikor meglátták Őt az úton a falu felé haladni, pedig tudták, hogy Ő lehet az egyetlen, aki képes lenne meggyógyítani betegségüket. Mit is tehettek volna? Olyan sokat szenvedtek már, és annyira szükségük volt a segítségre, hogy úgy döntöttek, Jézushoz kiáltanak. Mire kérték Őt? Lk 17:13.

Jézus időnként érintéssel gyógyította meg a betegeket. Egyszer sarat használt egy vak férfi meggyógyítására. Most azonban egészen mást tett. Mit mondott a leprásoknak, mit tegyenek? 14. v./a.

A papoknak kellett ellenőrizniük a leprásokat. Ők döntötték el, hogy a bőrön látható fehér folt a szörnyű betegség jele-e. Azokat is ők vizsgálták meg, akik úgy gondolták, kigyógyultak belőle.

Kitalálod, miért küldte a beteg férfiakat Jézus a papokhoz?

KEDD

A tíz leprás férfi tudta, hogy Jézus meggyógyíthatja őket, ezért hozzá kiáltottak segítségért. Emlékszel, mire utasította őket Jézus? „Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak!” – mondta nekik.

A tíz leprás azonnal engedelmeskedett Jézusnak, mivel bíztak benne, hogy Ő meg tudja gyógyítani őket. Mi történ, miközben a papokat keresték? Lk 17:14./b.

A beteg férfiak már menetközben észrevették, hogy eltűntek bőrükről a lepra foltjai és tudták, hogy Jézus meggyógyította őket. Izgatottan tapasztalták, hogy meggyógyultak! Ismét tökéletesen egészségesek voltak!

A pap nagyon elcsodálkozott a tíz boldog férfi láttán. Alaposan megvizsgálta őket és megállapította, hogy betegségüknek nyoma sincsen. Hazamehettek családjukhoz, hogy ismét velük éljenek! Ó, milyen csodálatos!

Tudod, mit tett az a tíz férfi a gyógyulása után? A Biblia szerint kilencen elmentek és teljesen elfeledkeztek Jézusról. Zsidó férfiak voltak, Isten kiválasztott népének tagjai, de még csak eszükbe sem jutott hálát adni Istennek a csodálatos segítségéért. Csak haza akartak térni és ismét élvezni az életet.

A tizedik férfi samáriai volt. Tudod, ő mit tett a gyógyulása után? Holnap megtudjuk.

SZERDA

A tíz meggyógyított leprás férfi közül hányan mentek haza, és felejtettek el köszönetet mondani Jézusnak? Kilencen. Zsidók, vagy samáriaiak voltak azok a férfiak? Zsidók voltak.

A tizedik samáriai volt, olyan, akit a zsidók gyűlöltek. Mit tett a leprából kigyógyulva? Lk 17:15-16.

A tizedik ember nagyon hálás volt Jézusnak, hogy a rettenetes leprából kigyógyította őt. Mielőtt hazaindult volna, Jézus keresésére sietett. Mivel mindenkinek tudomására akarta hozni, amit Jézus tett érte, nagy hangon kiáltozva áldotta és dicsőítette Istent. Jézusra lelve, a lábai elé borult és újra meg újra hálálkodott neki az élet és az egészség hatalmas áldásáért.

Örült Jézus, hogy a samáriai férfi nem felejtett el köszönetet mondani? Igen, nagyon örült neki, és így szólt hozzá? „Kelj föl, és menj el; a te hited téged megtartott.” 19. v.

Jézus azonban szomorú is volt. Vajon miért? 17-18.v. Fájt a szíve, amiért a másik kilenc ember elfelejtett köszönetet mondani.

Holnap még valami nagyon érdekeset tudunk meg erről a történetről. Ma azonban tegyük mi is boldoggá Jézust azzal, hogy köszönetet mondunk Neki! Mit tett érted Jézus, amiért hálát adhatsz Neki? Adhatunk most rögtön hálát Jézusnak?

CSÜTÖRTÖK

Hány leprást gyógyított meg Jézus? Tizet. Hánynak jutott eszébe közülük köszönetet mondani? Csupán egynek. Jézus örült, hogy az az egy férfi Istent dicsőítve visszajött hozzá és megköszönte, hogy kigyógyította rettenetes betegségéből, de szomorú volt, amiért a többi kilenc úgy tért haza, hogy elfeledkezett az Egyetlenről, aki meggyógyította őket.

Ez nagyon érdekes dolog. Jézus mindent tud. Tudta, hogy a kilenc leprás nem lesz hálás a gyógyulásáért. Azt is tudta, hogy a férfiak egyike őszintén hálás lesz, és ettől kezdve Istennek engedelmeskedve, másokat segítve fogja élni életét, és használni egyészségét. Jézus mind a tíz férfit meggyógyította, mert tudta, hogy egyikük helyesen fogja használni az egészség áldását. Hát nem csodálatos Jézus?

Jézus Isten, aki azért jött világunkba, hogy Isten jellemét bemutassa az embereknek. Isten jóságos. Mindig segít az embereken. Segít kigyógyulnunk a betegségeinkből. Elküldi angyalait, akik kimentenek bennünket a viharból és megóvnak a szörnyű járványoktól. Isten nagyon sok balesettől és gondtól szabadít meg bennünket, amikről még csak nem is tudunk. Zsolt 91:9-11. Isten a legnagyszerűbb ajándékot is nekünk adta, amikor elküldte Jézust, hogy a bűntől megmentsen minket. A legtöbb ember azonban nem ad hálát Istennek csodálatos áldásaiért.

Minden nap jusson eszünkbe köszönetet mondani Istennek, irántunk való jóságáért! Zsolt 103:1-5; 8.

PÉNTEK

Mindig eszedbe jut Isten segítségét megköszönni? Ébredés után ágyad mellé térdelsz és elmondod: „Köszönöm Uram az éjszakai pihenést, és hogy felébresztettél!” ? Megköszönöd neki szerető szüleidet, a finom ennivalót, a csodálatos dolgokat, amiket teremtett, a szent angyalokat, akik vigyáznak rád és a Bibliát, amiből tanulhatsz róla? Isten mindig örömmel hallgatja hálaadó imánkat, amivel kifejezzük, milyen nagyra értékeljük, amit értünk tesz. Zsolt 103:1-5.

Másnak is jól esnek a köszönő szavak? Mi a helyzet anyukáddal? Megköszönheted, ha valami finomat főz neked? Természetesen! És ha apukád megjavítja a törött játékodat, mosolyogni fog szerinted, ha megköszönöd neki? Ó, igen!

Eszedbe jutnak mások is, akik szívesen hallanák a hála szavait? Például a bolti pénztáros? Mosolyt csalna az arcára, ha kedves kérdésére: „Hogy vagy ma?”, te is kedvesen válaszolnál? Ha valaki kinyitja előtted a nehéz bejárati ajtót, örül vajon, ha mosolyogva így szólsz hozzá: „Köszönöm szépen!” ? Bizonyára. A felnőttek kedvelik az udvarias és hálás gyerekeket.

Olyan könnyen örömet okozhatunk az embereknek, ha megköszönjük kedvességüket! Miért ne használnánk ezeket a szavakat, amilyen gyakran csak tudjuk? Sokakat mosolyra fakaszt, ahogy téged is!

További elmélkedésre:

- Tisztátalanná tette betegségük a leprásokat? Bölcsek voltak Isten leprával kapcsolatos rendelkezései?

- Mit kellett a leprásoknak kiáltozniuk, amikor az egészséges emberek közelébe mentek?

- Megszabadulhattak a leprások Jézus segítsége nélkül a betegségüktől?

- Segített Jézus a tíz lepráson?

- Örül Jézus, ha nem felejtünk el köszönetet mondani neki?

- Érted mit tett Jézus? Adtál már hálát Neki érte?

- Mások is segítettek már neked? Fel tudsz sorolni néhányat? Eszedbe jutott megköszönni nekik?

Imádságom: Drága Istenem, sajnálom, hogy időnként elfelejtek köszönetet mondani. Most rögtön megköszönöm Neked, hogy szeretsz és szerető anyukát és apukát adtál nekem. Kérlek, segíts, hogy sose feledjem megköszönni, ha valaki segít nekem! Jézus nevében, ámen.

Történet sarok

(A kicsi Ellen című mű alapján átdolgozta: Amy Sherrard)

Isten különleges követe - 1.

A kicsi Ellen megsérül

A fiatal Ellen Harmonról szóló történetünk a kislány kilenc esztendős korában kezdődik. Népes családban élt szüleivel és hét testvérével.

Ellen édesapja kalapkészítéssel és árusítással kereste kenyerét. Egyszer elhatározta, egy másik államba utazik, ahol több kalapot tudna eladni. Felpakolta kalapos dobozait és elköszönt drága a családjától. Tudta, hogy hosszú ideig lesz távol. Azt azonban nem tudta, hogy amikor kicsi Ellenjét legközelebb látja, a kislány annyira másképp fog kinézni, hogy rá sem ismer majd, mintha vadidegen lenne. Vajon miért? Mi történt?

A Harmon gyerekek közel laktak az iskolához, ahová reggelenként gyalog indultak el és este is gyalog tértek haza. Egyik este, tanítás után Ellen a barátnőjével és a nővérével együtt hazafelé tartott, amikor meghallották, hogy egy lány mérgesen, csúnya szavakat kiabál utánuk. Hátrafordultak és látták, hogy az egyik osztálytársnőjük kővel a kezében szalad, hogy utolérje őket.

A lányokat arra tanították, hogy soha ne harcoljanak más gyerekekkel, ezért futásnak eredtek, amilyen gyorsan csak bírtak hazafelé. A dühös kislány éppen abban a pillanatban hajította el feléjük a követ, amikor Ellen hátrafordult, hogy megnézze, milyen közel ért már. A kő Ellen arcát találta el és betörte az orrát. Ellen eszméletét vesztve a földre zuhant és az orrából ömlött a vér.

Amikor Ellen magához tért, egy üzletben ült és az emberek aggodalommal néztek le rá. Egy kedves idegen felajánlotta, hogy kocsiján hazaviszi, de Ellen félt, hogy összevérezné a kocsi belsejét. Ezért köszönettel elutasította, és azt mondta, hogy biztosan haza tud menni gyalog.

Ellen nővére és a barátnőjük segített, de Ellen végül belátta, hogy mégsem tud hazagyalogolni. Elgyengült és szédült, ismét a földre esett. Addigra a lányok már majdnem otthon voltak, így a két lány cipelte Ellent hazáig. A történteket látva anyukája gyorsan ágyba fektette Ellent.

Akkoriban az orvosok még közel sem tudtak annyit, mint manapság. Segíteni akartak Ellenen, de nem tudták, mit tegyenek. Biztosak voltak benne, hogy súlyos sérülése és a nagy vérveszteség miatt a kislány meg fog halni.

Ellen hetekig feküdt csendben az ágyán, nem látott és nem hallott semmit. Édesanyját kivéve mindenki azt hitte, hogy meg fog halni. Egy kedves szomszéd még a segítségét is felajánlotta a temetés megszervezéséhez, de Ellen édesanyja azt mondta: „Nem!” Ő biztos volt benne, hogy Ellen meggyógyul.

Amikor Ellen magához tért, semmire sem emlékezett abból, ami vele történt. Úgy érezte magát, mintha nagyon sokáig aludt volna és csodálkozott, hogy miért olyan gyenge és fáradt.

Egy napon, amikor az egyik szomszéd átjött látogatóba, Ellen hallotta amint azt mondja, hogy rá sem ismerne, annyira megváltozott a kislány külseje.

Ellen kíváncsi volt, miről beszélt a szomszédasszony, ezért kért egy tükröt. Látni szerette volna, hogy miért beszélt a szomszéd néni ilyen furcsán a külsejéről.