Rendkívül fontos mindig hálát adni Istennek és
köszönetet mondani azoknak, akik segítenek nekünk.
Boldoggá teszünk vele másokat, ha
mindig eszünkbe jut ez a rövid kis szó.
VASÁRNAP
Jézusnak
nem volt lova, vagy szamara, amin egyik helyről a másikra utazhatott volna, miközben oktatta és gyógyította a
népet. Ezért tanítványaival együtt a poros országúton gyalogoltak el mindenhová, ahová csak menni akartak.
Egyszer egy kis falu közelében Jézus észrevett tíz embert, akik az országúttól
távol csoportosultak. Miért álltak meg olyan messze? Mert leprások voltak. A lepra szörnyű betegség volt, amitől
fehér foltos lett a bőrük és a testük sok más szervét is megtámadta.
A lepra fertőző betegség, ami könnyen átterjedhet a másik emberre is. Ha egy
egészséges ember megérint egy leprást, ő is elkaphatja a betegséget. Jézus idejében semmilyen gyógymódot nem
ismertek a leprára. Az orvosok sem tudtak a leprásokon segíteni, ezért akik elkapta, tisztában volt, vele, hogy
soha sem fog meggyógyulni.
Mivel a lepra ennyire veszélyes betegség volt, Isten utasításokat adott
Mózesnek a leprásokkal kapcsolatban. Ha valaki fehér foltokat vett észre a bőrén, meg kellett mutatnia magát a
papoknak. Ha a papok leprásnak ítélték, az illetőnek el kellett hagynia a családját, a barátait és teljesen
egyedül, vagy más leprások társaságában élni, távol az emberektől. 3Móz 13:45-46.
Ez volt a törvény. Bölcs rendelkezés volt ez vajon?
HÉTFÖ
Jézus
egy napon, amikor egy falu felé közeledett, tíz férfit látott az úttól távolabb állni. Miért nem jöttek közelebb
Jézushoz? Mert leprások voltak.
A leprásoknak ezt kellett kiáltaniuk, amikor az emberek közelébe értek:
„Tisztátalan! Tisztátalan!” Így mindenki tudhatta, hogy egy leprás közeledik. Az emberek ijedten elfutottak,
amikor ezt a kiáltást meghallották, mert senki sem akarta elkapni ezt a szörnyű betegséget.
Ezért a tíz ember sem közelíthetett Jézushoz, amikor meglátták Őt az úton a
falu felé haladni, pedig tudták, hogy Ő lehet az egyetlen, aki képes lenne meggyógyítani betegségüket. Mit is
tehettek volna? Olyan sokat szenvedtek már, és annyira szükségük volt a segítségre, hogy úgy döntöttek, Jézushoz
kiáltanak. Mire kérték Őt? Lk 17:13.
Jézus időnként érintéssel gyógyította meg a betegeket. Egyszer sarat használt
egy vak férfi meggyógyítására. Most azonban egészen mást tett. Mit mondott a leprásoknak, mit tegyenek?
14. v./a.
A papoknak kellett ellenőrizniük a leprásokat. Ők döntötték el, hogy a bőrön
látható fehér folt a szörnyű betegség jele-e. Azokat is ők vizsgálták meg, akik úgy gondolták, kigyógyultak
belőle.
Kitalálod, miért küldte a beteg férfiakat Jézus a papokhoz?
KEDD
A
tíz leprás férfi tudta, hogy Jézus meggyógyíthatja őket, ezért hozzá kiáltottak segítségért. Emlékszel, mire
utasította őket Jézus? „Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak!” – mondta nekik.
A tíz leprás azonnal engedelmeskedett Jézusnak, mivel bíztak benne, hogy Ő meg
tudja gyógyítani őket. Mi történ, miközben a papokat keresték? Lk 17:14./b.
A beteg férfiak már menetközben észrevették, hogy eltűntek bőrükről a lepra
foltjai és tudták, hogy Jézus meggyógyította őket. Izgatottan tapasztalták, hogy meggyógyultak! Ismét
tökéletesen egészségesek voltak!
A pap nagyon elcsodálkozott a tíz boldog férfi láttán. Alaposan megvizsgálta
őket és megállapította, hogy betegségüknek nyoma sincsen. Hazamehettek családjukhoz, hogy ismét velük éljenek!
Ó, milyen csodálatos!
Tudod, mit tett az a tíz férfi a gyógyulása után? A Biblia szerint kilencen
elmentek és teljesen elfeledkeztek Jézusról. Zsidó férfiak voltak, Isten kiválasztott népének tagjai, de még
csak eszükbe sem jutott hálát adni Istennek a csodálatos segítségéért. Csak haza akartak térni és ismét élvezni
az életet.
A tizedik férfi samáriai volt. Tudod, ő mit tett a gyógyulása után? Holnap
megtudjuk.
SZERDA
A tíz meggyógyított
leprás férfi közül hányan mentek haza, és felejtettek el köszönetet mondani Jézusnak? Kilencen. Zsidók, vagy
samáriaiak voltak azok a férfiak? Zsidók voltak.
A
tizedik samáriai volt, olyan, akit a zsidók gyűlöltek. Mit tett a leprából kigyógyulva?
Lk 17:15-16.
A tizedik ember nagyon hálás volt Jézusnak, hogy a rettenetes leprából
kigyógyította őt. Mielőtt hazaindult volna, Jézus keresésére sietett. Mivel mindenkinek tudomására akarta hozni,
amit Jézus tett érte, nagy hangon kiáltozva áldotta és dicsőítette Istent. Jézusra lelve, a lábai elé borult és
újra meg újra hálálkodott neki az élet és az egészség hatalmas áldásáért.
Örült Jézus, hogy a samáriai férfi nem felejtett el köszönetet mondani? Igen,
nagyon örült neki, és így szólt hozzá? „Kelj föl, és menj el; a te hited téged megtartott.”
19. v.
Jézus azonban szomorú is volt. Vajon miért? 17-18.v.
Fájt a szíve, amiért a másik kilenc ember elfelejtett köszönetet mondani.
Holnap még valami nagyon érdekeset tudunk meg erről a történetről. Ma azonban
tegyük mi is boldoggá Jézust azzal, hogy köszönetet mondunk Neki! Mit tett érted Jézus, amiért hálát adhatsz
Neki? Adhatunk most rögtön hálát Jézusnak?
CSÜTÖRTÖK
Hány
leprást gyógyított meg Jézus? Tizet. Hánynak jutott eszébe közülük köszönetet mondani? Csupán egynek. Jézus
örült, hogy az az egy férfi Istent dicsőítve visszajött hozzá és megköszönte, hogy kigyógyította rettenetes
betegségéből, de szomorú volt, amiért a többi kilenc úgy tért haza, hogy elfeledkezett az Egyetlenről, aki
meggyógyította őket.
Ez nagyon érdekes dolog. Jézus mindent tud. Tudta, hogy a kilenc leprás nem
lesz hálás a gyógyulásáért. Azt is tudta, hogy a férfiak egyike őszintén hálás lesz, és ettől kezdve Istennek
engedelmeskedve, másokat segítve fogja élni életét, és használni egyészségét. Jézus mind a tíz férfit
meggyógyította, mert tudta, hogy egyikük helyesen fogja használni az egészség áldását. Hát nem csodálatos Jézus?
Jézus Isten, aki azért jött világunkba, hogy Isten jellemét bemutassa az
embereknek. Isten jóságos. Mindig segít az embereken. Segít kigyógyulnunk a betegségeinkből. Elküldi angyalait,
akik kimentenek bennünket a viharból és megóvnak a szörnyű járványoktól. Isten nagyon sok balesettől és gondtól
szabadít meg bennünket, amikről még csak nem is tudunk. Zsolt 91:9-11. Isten
a legnagyszerűbb ajándékot is nekünk adta, amikor elküldte Jézust, hogy a bűntől megmentsen minket. A legtöbb
ember azonban nem ad hálát Istennek csodálatos áldásaiért.
Minden nap jusson eszünkbe köszönetet mondani Istennek, irántunk való
jóságáért! Zsolt 103:1-5; 8.
PÉNTEK
Mindig
eszedbe jut Isten segítségét megköszönni? Ébredés után ágyad mellé térdelsz és elmondod: „Köszönöm Uram az
éjszakai pihenést, és hogy felébresztettél!” ? Megköszönöd neki szerető szüleidet, a finom ennivalót, a
csodálatos dolgokat, amiket teremtett, a szent angyalokat, akik vigyáznak rád és a Bibliát, amiből tanulhatsz
róla? Isten mindig örömmel hallgatja hálaadó imánkat, amivel kifejezzük, milyen nagyra értékeljük, amit értünk
tesz. Zsolt 103:1-5.
Másnak is jól esnek a köszönő szavak? Mi a helyzet anyukáddal? Megköszönheted,
ha valami finomat főz neked? Természetesen! És ha apukád megjavítja a törött játékodat, mosolyogni fog
szerinted, ha megköszönöd neki? Ó, igen!
Eszedbe jutnak mások is, akik szívesen hallanák a hála szavait? Például a bolti
pénztáros? Mosolyt csalna az arcára, ha kedves kérdésére: „Hogy vagy ma?”, te is kedvesen válaszolnál? Ha valaki
kinyitja előtted a nehéz bejárati ajtót, örül vajon, ha mosolyogva így szólsz hozzá: „Köszönöm szépen!” ?
Bizonyára. A felnőttek kedvelik az udvarias és hálás gyerekeket.
Olyan könnyen örömet okozhatunk az embereknek, ha megköszönjük kedvességüket!
Miért ne használnánk ezeket a szavakat, amilyen gyakran csak tudjuk? Sokakat mosolyra fakaszt, ahogy téged is!
További elmélkedésre:
- Tisztátalanná
tette betegségük a leprásokat? Bölcsek voltak Isten leprával kapcsolatos rendelkezései?

- Mit
kellett a leprásoknak kiáltozniuk, amikor az egészséges emberek közelébe mentek?
- Megszabadulhattak
a leprások Jézus segítsége nélkül a betegségüktől?
- Segített
Jézus a tíz lepráson?
- Örül
Jézus, ha nem felejtünk el köszönetet mondani neki?
- Érted
mit tett Jézus? Adtál már hálát Neki érte?
- Mások
is segítettek már neked? Fel tudsz sorolni néhányat? Eszedbe jutott megköszönni nekik?
Imádságom:
Drága Istenem, sajnálom, hogy időnként elfelejtek köszönetet mondani. Most
rögtön megköszönöm Neked, hogy szeretsz és szerető anyukát és apukát adtál nekem. Kérlek, segíts, hogy sose
feledjem megköszönni, ha valaki segít nekem! Jézus nevében, ámen.

|
Történet sarok
(A kicsi Ellen című mű alapján átdolgozta: Amy Sherrard)
Isten különleges
követe - 1.
A kicsi Ellen megsérül |
 |
A fiatal Ellen Harmonról szóló történetünk a kislány kilenc esztendős
korában kezdődik. Népes családban élt szüleivel és hét testvérével.
Ellen édesapja kalapkészítéssel és árusítással kereste kenyerét. Egyszer
elhatározta, egy másik államba utazik, ahol több kalapot tudna eladni. Felpakolta kalapos dobozait és
elköszönt drága a családjától. Tudta, hogy hosszú ideig lesz távol. Azt azonban nem tudta, hogy amikor kicsi
Ellenjét legközelebb látja, a kislány annyira másképp fog kinézni, hogy rá sem ismer majd, mintha vadidegen
lenne. Vajon miért? Mi történt?
A Harmon gyerekek közel laktak az iskolához, ahová reggelenként gyalog
indultak el és este is gyalog tértek haza. Egyik este, tanítás után Ellen a barátnőjével és a nővérével
együtt hazafelé tartott, amikor meghallották, hogy egy lány mérgesen, csúnya szavakat kiabál utánuk.
Hátrafordultak és látták, hogy az egyik osztálytársnőjük kővel a kezében szalad, hogy utolérje őket.
A lányokat arra
tanították, hogy soha ne harcoljanak más gyerekekkel, ezért futásnak eredtek, amilyen gyorsan csak bírtak
hazafelé. A dühös kislány éppen abban a pillanatban hajította el feléjük a követ, amikor Ellen hátrafordult,
hogy megnézze, milyen közel ért már. A kő Ellen arcát találta el és betörte az orrát. Ellen eszméletét
vesztve a földre zuhant és az orrából ömlött a vér.
Amikor Ellen magához tért, egy üzletben ült és az emberek aggodalommal
néztek le rá. Egy kedves idegen felajánlotta, hogy kocsiján hazaviszi, de Ellen félt, hogy összevérezné a
kocsi belsejét. Ezért köszönettel elutasította, és azt mondta, hogy biztosan haza tud menni gyalog.
Ellen nővére és a barátnőjük segített, de Ellen végül belátta, hogy mégsem
tud hazagyalogolni. Elgyengült és szédült, ismét a földre esett. Addigra a lányok már majdnem otthon voltak,
így a két lány cipelte Ellent hazáig. A történteket látva anyukája gyorsan ágyba fektette Ellent.
Akkoriban az orvosok még közel sem tudtak annyit, mint manapság. Segíteni
akartak Ellenen, de nem tudták, mit tegyenek. Biztosak voltak benne, hogy súlyos sérülése és a nagy
vérveszteség miatt a kislány meg fog halni.
Ellen hetekig feküdt csendben az ágyán, nem látott és nem hallott semmit.
Édesanyját kivéve mindenki azt hitte, hogy meg fog halni. Egy kedves szomszéd még a segítségét is
felajánlotta a temetés megszervezéséhez, de Ellen édesanyja azt mondta: „Nem!” Ő biztos volt benne, hogy
Ellen meggyógyul.
Amikor Ellen magához tért, semmire sem emlékezett abból, ami vele történt.
Úgy érezte magát, mintha nagyon sokáig aludt volna és csodálkozott, hogy miért olyan gyenge és fáradt.
Egy napon, amikor az egyik szomszéd átjött látogatóba, Ellen hallotta amint azt mondja,
hogy rá sem ismerne, annyira megváltozott a kislány külseje.
Ellen kíváncsi volt, miről beszélt a szomszédasszony, ezért kért egy
tükröt. Látni szerette volna, hogy miért beszélt a szomszéd néni ilyen furcsán a külsejéről.
|

|