Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

III. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

A fogadás, amiröl sokan lemaradtak

  4. tanulmány  

Nyomtatás

A legfontosabb dolog, hogy Jézus legyen a legjobb barátunk, és hogy minden nap töltsünk vele időt.

VASÁRNAP

Egy befolyásos farizeus főember meghívta Jézust egy szombaton ebédre. Több más farizeust és vallási vezetőt is meghívott, ahogy egy beteg embert is.

A farizeusok gonosz céllal hívták oda Jézust és a beteg férfit egyszerre. Gyűlölték Jézust és igazolást akartak találni megölésére. Remélték, hogy Jézus meg fogja gyógyítani a beteget szombatnapon. Akkor megvádolhatják a szombat megtörésével és halálra ítélhetik Őt.

Jézus ismerte terveiket, mégis elfogadta a befolyásos vallási vezetők ebédmeghívását, mert ez jó alkalom lesz, hogy az igazságról beszéljen nekik.

Mit csináltak a farizeusok, miközben mindenki evett? Lk 14:1.

Miért figyelték olyan vizslató szemekkel Jézust? Talán, mert utánozni akarták Őt? Ó, nem! A beteg ember közvetlenül Jézus előtt ült, s a farizeusok azt figyelték, hogy vajon meggyógyítja-e.

Jézus meg akarta gyógyítani a beteget, de mivel tudta, mit terveznek a farizeusok, előbb feltett nekik egy kérdést. 3. v.

Válaszoltak a vallási vezetők Jézusnak? 4. v.

A farizeusok tudták, hogy nem sérti Isten Törvényét, ha segítenek egy emberen szombatnapon, ezért tehát nem szóltak egy szót sem. Azután Jézus meggyógyította a beteg embert, ott az összes vendég szeme láttára.

HÉTFÖ

Szombatnap volt. Jézus egy magas rangú farizeus otthonában ebédelt. Az imént gyógyított meg egy beteg férfit, pedig tudta, hogy a farizeusok a szombat megtörésével akarják megvádolni. Ám még mielőtt vádjaikat megfogalmazták volna, Jézus újabb kérdést tett fel nekik. Lk 14:5.

A farizeusok egyik rendelkezése szerint helytelen volt szombatnapon embereket gyógyítani, de ha egy ökör, vagy szamár bajba került, azon lehetett segíteni. E rendelkezés híven tükrözte gondolkodásmódjukat: jószágukat többre becsülték az embereknél.

Jézus kérdése kifejezte a farizeusok felé, hogy az emberek fontosabbak, mint az állatok. Bár tudták a vallási vezetők, hogy Jézusnak igaza van, mégsem akartak helyeselni neki, ezért továbbra is csöndben maradtak.

A farizeusoknak nem voltak érveik Jézus bölcs szavai ellen, s ettől még haragosabbak lettek. Túl büszkék voltak tévedésüket beismerni.

Jézus mégis segíteni akart nekik, ezért továbbra is kedvesen szólt hozzájuk. Most az alázatosságról beszélt nekik. Jézus észrevette, hogy a farizeus házába meghívott gazdag vendégek mind a legjobb ülőhelyeket igyekeztek megszerezni maguknak. 7. v.

Miért tettek így? Mert büszkék voltak és önzők. A legjobb hely elfoglalása azonban nem mindig végződik jól számunkra.

Tudod, miért? Jézus elmondta nekik, és szavaiból holnap mi is megtudjuk.

KEDD

Egy szombatnapon Jézus sok befolyásos farizeus vezetővel és más gazdag emberrel ebédelt együtt. Az alázatosságról és önzetlenségről tanította őket.

Jézus észrevette, hogy érkezéskor mindegyik vendég a legjobb helyeket foglalja el. Ám ez nem vezet mindig jóra. Ha később érkezik egy magasabb rangú vendég, neki jár a legjobb hely. Az ültetésért felelős ember arra fogja kérni az előbb érkezett, alacsonyabb rangú vendéget, hogy keljen fel, és üljön át máshová. Milyen zavarba ejtő lehet mindenki szeme előtt átadni a helyet és egy jelentéktelenebb helyre kullogni!

Mit mondott Jézus a farizeusoknak, mit tegyenek a legjobb helyekért való tülekedés helyett? Lk 14:10.

Jézus végül elmondta, hogy a büszke ember, aki a legtöbbre tartja magát, végül a legrosszabb helyre kerül, az alázatos pedig, aki a legszerényebb helyet foglalja el, végül a legjobbat kapja majd. 11. v.

Nekünk is szól, amit Jézus a farizeusoknak mondott. Mindig a legjobb helyet és a legnagyobb figyelmet kell megszereznünk? A legszebb, legnagyobb falatot kell a feltálalt ételből választanunk? Gyerekek között ragaszkodnunk kell a kedvenc játékunkhoz? Nem, bizony! Jézus azt akarja, hogy először mindig másokra gondoljunk.

Tud Jézus segíteni, hogy szerények és önzetlenek legyünk? Igen, tud.

SZERDA

Jézus az alázatos és önzetlen viselkedés fontosságáról beszélt a farizeusnak, aki otthonába hívta szombatnapon ebédre.

A farizeus sok gazdag barátját is meghívta, mert remélte, hogy majd ők is visszahívják és megvendégelik egyszer. Önző volt vajon, vagy önzetlen? Önmagára gondolt, vagy másokkal akart jót tenni?

Mit mondott neki Jézus, mit tegyen? Lk 14:12-14.

A farizeusoknak nem tetszett Jézus mondanivalója. Nem akartak megváltozni. Úgy gondolták, ők már elég jók, hogy a mennybe jussanak.

Egyikük, aki nagyon szentül és jól viselkedett, megpróbálta másra terelni a beszélgetést. „Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában.” (15. v.) - mondta. Azt akarta, hogy a menny szépségére gondoljanak, ahelyett, amit tenniük kellene az odajutás érdekében.

Jézus viszont tudta, hogy ez a büszke, önző férfi még nincs készen arra, hogy a mennybe kerüljön. Ezért elmondott neki és többieknek egy történetet arról, mi történik velük, ha nem hajlandók megváltozni.

Holnap mi is megismerjük a történetet.

CSÜTÖRTÖK

A gazdag farizeus vendégei mindnyájan feszülten figyelték, ahogy Jézus belekezdett a büszke férfinak szóló történetbe.

Egy férfi különleges vacsorát készített, amire sok embert meghívott otthonába. Amikor minden étel elkészült, elküldte szolgáját, szóljon a meghívottaknak, hogy jöhetnek enni. A szolgáló így szólt az egyik vendéghez: „Jertek el, mert immár minden kész!” Lk 14:17.

Mit felelt a meghívott ember? 18. v.

Jó kifogás volt ez? Nem. Máskor is megnézhetné a szántóföldjét. Mégis így szólt: „Kérlek téged, ments ki engem!” Valóban szeretett volna ez az ember elmenni a vacsorára? Nem, és nem is ment el.

A szolgáló megtalálta a másik vendéget és így szólt: „Gyere, minden készen áll!”

Mit felelt ez az ember? 19. v. Rögtön el kellett mennie az ökreit megnézni? Nem, de igazából ő sem akart elenni a vacsorára. Ezért így felelt: „Kérlek, ments ki engem!” És nem ment el. A szolga a harmadik meghívotthoz is így szólt: „gyere, minden készen áll!”

Mit válaszolt a harmadik férfi? 20. v. Milyen ostoba kifogás! A felesége is vele tarthatott volna a vacsorára. Azt mondta: „nem mehetek”, valójában azonban úgy értette: „nem akarok menni”, és nem is ment el.

Mit érzett szerinted a férfi, amikor szolgájától megtudta, hogy mindhárman elutasították?

PÉNTEK

Akart vajon a férfi vacsorájára meghívottak közül bármelyikük is odamenni? Nem. Mindnyájan ostoba kifogásokat kerestek. Mindhárman mást akartak csinálni aznap este.

Az ember mérges lett szolgálója beszámolójától. Mire utasította ezután a szolgálóját? Lk 14:21. A vendéglátó azt akarta, hogy háza tele legyen emberekkel, és tudta, hogy a szegények és betegek hálásak lesznek a finom ételért.

Bizony, azok is voltak. Rövidesen tömegesen érkeztek a férfi házába. A szolga észrevette, hogy még mindig vannak üres helyek az asztalok mellett. Urához ment és így szólt: „Uram, meglett, amint parancsolád, és mégis van hely.”

Mit mondott erre a férfi? 23. v.

A férfi háza tele volt vendégekkel, de az először meghívottak közül egy sem kóstolhatta meg a finom ételeket.

A farizeusok tudták, hogy Jézus figyelmeztetése nekik szól. Ha a mennybe akarnak kerülni, azonnal el kell fogadniuk Jézust megváltójuknak. Ha nem teszik, soha nem részesülhetnek a csodálatos áldásokban, amikben Isten részesíteni akarja őket.

Ez a történet nekünk is szól. Isten mindnyájunkat meghívott nagy vacsorájára. A legtöbben azonban úgy döntenek, nem jönnek el. Ez nagyon elszomorítja Istent.

Ha kifogásokat keresünk arra, miért nem töltünk naponta időt Jézussal, ha úgy döntünk, és azt tesszük, ahogy és amit kedvünk tartja, ahelyett, hogy Istennek engedelmeskednénk, akkor úgy döntünk, hogy nem megyünk el Isten nagy vacsorájára.

Akarod elfogadni Jézust Megváltódnak, a legjobb barátodnak, és naponta időt tölteni vele?

 További elmélkedésre:

  • Önzők voltak a gazdag emberek, vagy önzetlenek, amikor a legjobb helyeket foglalták el az asztalnál?

  • Örül Jézus, amikor a legszebb dolgokat választjuk magunknak? Örömet okoz, ha először magunkra gondolunk?

  • Nem mentek el a vacsorára a meghívottak. Miért nem? Jobban érdekelték őket saját dolgaik, mint az, hogy a meghívóval együtt legyenek?

  • Mi a fontosabb, Jézussal időzni, vagy kedvenc játékainkkal, barátainkkal játszani?

  • Minél több időt töltünk Jézussal, annál jobban szeretjük Őt. Hogyan tölthetsz több időt vele?

 Imádságom: Drága Istenem, szeretnék ma, és minden nap időt tölteni Jézussal. Kérlek, segíts, hogy figyelmesen hallgassam, amikor apukám és anyukám felolvas a Bibliából. Szeretlek. Jézus nevében, ámen.

 

 

 

Történet sarok

(A „Prófétaság lelke, jelentős történetek” című mű, 1. kötet 114-116. o. alapján átdolgozta: Amy Sherrard)

Isten különleges követe - 4.

Menekülés a viharból 1. -rész

 

Ellen Harmont tizenhét esztendős korában hívta el Jézus, hogy különleges követe legyen. Jézusnak szüksége volt valakire, akivel üzeneteket küldhet az embereknek, hogy segítsen nekik felkészülni az Ő eljövetelére. Ellen tudta, hogy a munka, amire Jézus kérte, nagyon nehéz lesz számára, mégis úgy döntött, engedelmeskedik neki. Bízott Jézusban, hogy ígérete szerint segíteni fogja a munkában.

Ellen a nővérével, Sarah-val utazott olyan helyekre, ahová az emberek azért hívták, hogy elmondja nekik Jézus üzeneteit. Ellen egyszer egy nagyon magányos és elcsüggedt családról szerzett tudomást.

„Meg kell látogatnom őket, –mondta Ellen – de ki visz át minket a kis szigetre, ahol élnek?”

Egy jóságos, Gurney nevű ember válaszolt: „Egyik barátomnak van egy vitorlás hajója. Biztosan kölcsönadja nekünk. Mikor szeretne odamenni?” „Még ma.” – felelte Ellen. Gurney úr azt mondta, délután visszatér és elviszi őket Sarahval együtt a hajóhoz.

Ám amikor visszajött értük, Ellen nagyon rosszul volt. Gurney úr megkérdezte, biztos-e benne, hogy most akarja a családot meglátogatni.

„Igen!” – válaszolta Ellen, de olyan gyenge volt, hogy lábra sem tudott állni. Gurney úr azonnal az ágya mellé térdelt, és kérte Jézust, gyógyítsa meg Ellent, hogy meglátogathassák a szigeten élő családot. Mikor imája végére ért, Ellen fel tudott állni. Rosszulléte elmúlt, már nem érezte gyöngének magát. Hálát adtak Jézusnak, amiért segített nekik és elindultak a hajóhoz.

Hamarosan elhagyták a kikötőt, hogy megtegyék a rövid hajóutat a szigetre. Csupán két ház állt a szigeten. Az egyikben lakott az elkeseredett család.

Váratlanul nagy vihar kerekedett, erős szél támadt, dörgött és villámlott. Bőrig áztak a szakadó esőben. A kis vitorlás hánykolódott a hatalmas hullámok között. Olyan sötét lett, hogy Gurney úr nem tudott tájékozódni. Biztosra vették, hogy mindnyájan vízbe fúlnak.

Ellen letérdelt ott, a hánykolódó hajóban és Jézushoz kezdett imádkozni, hogy mentse meg őket. Jézus ekkor egy látomást adott neki. Minden nyugodtnak és szépnek látszott, és Ellen tudta, Jézus megmenti őket a vízbe fúlástól. Még sokévi munkát tartogat számukra.

Amikor a látomás véget ért, Ellen körülnézett. A vihar még mindig tombolt, de ő már nem félt. Elmondta Sarahnak és Gurney úrnak is, amit látott, és ők sem féltek többé.

Gurney úr úgy döntött kidobja a vitorlás horgonyát, talán megakad valamiben. Úgy is lett. „Nem túl mély itt a víz” –mondta nekik Gurney úr – közel lehet a szárazföld.” Ezután amilyen hangosan csak bírt, segítségért kiáltozott. „Segítség! Segítség!”

Meghallja vajon valaki?

(Folytatása következik)