Bibliatanulmány gyerekeknek

Rabbinak nevezett tanítók és papok is voltak ott a nép között. De ők nem azért jöttek, hogy Jézustól tanuljanak, éppen ellenkezőleg, vitatkozni akartak vele. Ezért egy törvénytudót küldtek Jézushoz a kérdésükkel. Mi volt az? Lk 10:25.

A papokkal és rabbikkal ellentétben a törvénytudó nem akart Jézussal vitatkozni. Tanulmányozta a Bibliát, hogy megértse valódi jelentését, mert őszintén szeretett volna örökké élni a mennyben.

Vitatkozott Jézus a törvénytudóval? Nem. Csupán egy kérdést tett fel nekik. 26. v.

A törvény Isten Tízparancsolata. Emlékszel még rá? Fel tudod sorolni őket? Nem szabad hazudni, lopni, ölni, másét megkívánni. Tisztelnünk kell szüleinket és megszentelni a szombatot. Isten Tízparancsolatát a Boldogság Törvényének is nevezzük, mert akkor lehetünk boldogok, ha betartjuk.

A papok és a rabbik állítása szerint Jézus megszegte Isten törvényét. Most pedig Jézus állította, hogy csak a Tízparancsolat megtartása által menekülhetünk meg. Erről tehát nem vitatkozhattak vele a vallási vezetők.

Mit felelt Jézus kérdésére a törvénytudó? 27. v. Bölcsen válaszolt, mivel ismerte a Bibliát, és tudta, hogy a szeretet a legfontosabb. Valójában erről szól Isten törvénye.

HÉTFÖ

Amikor a törvénytudó megkérdezte Jézustól, hogyan lehet az örök életet elnyerni, Ő egy kérdéssel felelt: „A törvényben mi van megírva, mit olvasol? ”

A törvénytudó így felelt: „Szerest az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből, és a felebarátodat, mint magadat.”

Helyesen válaszolt a törvénytudó? Lk 10:28.

A törvénytudó hirtelen rádöbbent, hogy nem tartja meg Isten szent törvényét, mert nem szereti az embereket. Tudta, meg kell ezt bánnia és bocsánatot kérni Jézustól.

Bűnének megvallása helyett azonban a törvénytudó azt próbálta bizonygatni, hogy a többiekkel való önző bánásmódja teljesen rendben van, és Isten törvényének túl nehéz engedelmeskedni. Mit kérdezett ezután Jézustól? 29. v.

A zsidók szívesen vitatkoztak erről a kérdésről. Tudták, hogy szeretniük kell felebarátaikat, de vajon kik azok? Biztosra vették, hogy a samáriaiak, a pogányok, a bűnösök és a szegények nem a felebarátaik. De vajon kit kell szeretniük és segíteniük a többi zsidó közül?

Jézus továbbra sem vitatkozott a törvénytudóval. Inkább elmesélt egy nemrégiben megesett, igaz történetet. Valójában a történetben szereplő pap és a lévita is ott volt a Jézust hallgató sokaság között.

Szeretnéd te is hallani a történetet? Holnap belekezdünk.

KEDD

A törvénytudó ezt kérdezte Jézustól: „Ki az én felebarátom?”. Válaszul Jézus elmondott egy történetet, ami bemutatja, milyen szeretetet vár el Isten az emberektől egymás iránt.

A történet egy férfiról szólt, aki Jeruzsálemből Jerikóba tartott. A meredek országút kietlen, sziklás tájon át vezetett. A gyakori rablótámadások miatt nagyon veszélyes volt arra járni. A sziklák mögött megbújó rablók és rossz emberek az elhaladó utazókra lestek.

Mi történt a férfival, aki arra utazott? Lk 10:30.

Mennyire megijedt az ember, amikor a rablók előugrottak rejtekhelyükről és elkapták! Csúnyán helybenhagyták és elvették összes pénzét és ruháját. Majd elfutottak zsákmányukkal és otthagyták a férfit az út mentén meghalni.

Szegény ember annyira megsérült, hogy járni sem tudott. Nem tudott segítségért menni, csak feküdt ott, az út szélén, remélve, hogy valaki majd arra jár és segít rajta.

Egy idő után arra haladt el egy pap. Mit tett, amikor meglátta az út mentén fekvő sérült embert? 31. v.

Isten arra választotta ki a papokat, hogy segítsenek az Ő templomában. Olyan jónak kellett volna lenniük, mint Isten! Ez a pap azonban gyorsan elsietett a segítségre szoruló ember közeléből.

Jó felebarát volt vajon?

SZERDA

Ki haladt el arra, és látta az útmentén fekvő, kirabolt embert? Egy pap. Segített a pap a férfin? Nem, inkább áttért az út túloldalára és ott folytatta útját.

Ki jött ezután lefelé az úton? Lk 10:32.

Isten arra választotta ki a papokat és a lévitákat, hogy Őérte dolgozzanak. Munkájukhoz tartozott Isten szeretetének és jóságának bemutatása az embereknek azáltal, hogy ők is aszerint cselekszenek. A pap nem volt jóságos és szeretetteljes. A lévita vajon mit fog tenni?

Amikor a lévita észrevette az út mentén fekvő sérültet, kíváncsi volt, mi történt vele, ezért megállt és közelebbről is megnézte. A lévita tudta, hogy segítenie kell a sebesült férfin, de az nem lenne kellemes, hiszen vérzett és piszkos volt. A segítségnyújtás időbe telt volna, és ő most nem akart ezzel bajlódni.

A lévita azt gondolta, nem az ő dolga, hogy a férfi megsebesült. Majd valaki más segít a férfin. Egyébként is, ha túl sokáig időzik ott, a rablók őt is megtámadhatják a sziklák mögül előrontva. Így hát tovább ment az úton, és otthagyta a szerencsétlen embert egyedül szenvedni.

Miért küldte Isten aznap arra az útra a papot és a lévitát? Tudta vajon, hogy az a férfi súlyosan megsérült és segítségre van szüksége?

Gyakran találkozunk segítségre szorulókkal. Mit kíván Isten, mit tegyünk értük? Ézsa 58:6-7.

CSÜTÖRTÖK

A pap is, és a lévita is látta a férfit, aki a Jeruzsálemből Jerikóba vezető út mentén feküdt súlyos sebesülten. Megállt bármelyikük is, hogy segítsen rajta? Nem.

Kicsit később egy harmadik ember érkezett a helyszínre, ahol a sebesült férfi feküdt. Zsidó volt az a férfi? LK 10:33.

A szamaritánus azonnal megállt, és segített neki, amint meglátta az út mentén fekvő sérült férfit. A rablókkal sem törődött, akik esetleg még a közelben rejtőznek, és őt is megtámadhatják. A szamaritánus saját ruháját adta a sebesültre. Elővette az útra csomagolt olajat és bort, megtisztította a férfi sebeit és óvatosan a saját öszvérére ültette.

A szamaritánus nagyon lassan haladt, nehogy az állat mozgásának rázkódása újabb fájdalmakat okozzon a sérült férfinak. Hová vitte a szamaritánus a sérült embert? 34. v.

A szamaritánus már nagyon fáradt lehetett, mire a fogadóba értek. Mégsem aludt, egész éjjel gyengéden ápolta a sebesült férfit és mindent megtett a gyógyulásáért.

A pap és a lévita úgy tettek, mintha betartanák Isten Tízparancsolatát. De valójában ki engedelmeskedett annak? Mivel mutatta ki a pap és a lévita, hogy igazából nem szeretik Istent? Mivel mutatta ki a szamaritánus, hogy őszintén szereti Istent?

PÉNTEK

Egy férfit kiraboltak és súlyosan megsebesítettek a Jerikóba vezető úton. Sem a pap, sem a lévita nem volt hajlandó segíteni rajta. Mit tett azonban a szamaritánus? Azonnal megállt, és segített a férfin, majd elvitte egy fogadóba, ahol egész éjszaka ápolta. Reggelre a sebesült férfi sokkal jobban lett.

Távozása előtt a szamaritánus még fizetett is a fogadósnak, hogy viselje gondját a sérült férfinak. Mit ígért még a fogadósnak, hogy az biztosan gondoskodjon a sebesültről? Lk 10:35.

Mit kérdezett történetének végére érve Jézus a törvénymagyarázótól? 36. v.

A törvénytudó, akár a többi zsidó, gyűlölte a szamaritánusokat. Mégis könnyen rájött, hogy a szamaritánus volt az, aki helyesen cselekedett. Így felelt Jézusnak: „Az, aki könyörült rajra.” 37. v.

Jézus így szólt hozzá: „Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.”

Mivel mutathatjuk ki, hogy őszintéén szeretjük Istent? Azzal, ha kedvesek vagyunk azokhoz, akiknek a segítségünkre van szükségük. Nem számít, honnan származnak, gazdagok, vagy szegények, járnak-e gyülekezetbe, vagy sem. Minden ember Isten gyermeke, és Ő azt akarja, hogy mindenkit szeressünk.

További elmélkedésre:

– Segített a pap, vagy a lévita a sebesült férfin?

– Ki segített a kifosztott, megsérült emberen? Vajon egy zsidó?

– A három arra haladó közül ki viselkedett úgy, ahogyan Jézus elvárja tőlünk?

– Mit szeretne Jézus, milyen embereken segítsünk?

– Te kinek tudsz segíteni? A húgodnak, vagy az öcsédnek? Anyukádnak és apukádnak is szüksége van néha a segítségedre?

– Hogyan segíthetsz a szomszédságotokban lakóknak?

– Hogyan segíthetsz a távoli országokban élőknek, akik még nem hallottak Jézusról?

Imádságom: Drága Istenem, köszönöm, a jó szamaritánus történetét. Én is szeretnék másoknak segíteni. Kérlek, segíts, hogy amiben csak tudom, szolgálhassam az embereket. Olyan jóságos és szeretetteli szeretnék lenni, mint Te. Jézus nevében, ámen.

Történet sarok

(A kicsi Ellen című mű alapján átdolgozta: Amy Sherrard)

Isten különleges követe - 2.

A kicsi Ellen Jézusnak adja a szívét

Ellen sokáig betegeskedett miután egy kő eltalálta az arcát. Végül jobban lett, de még mindig nagyon gyenge és sovány volt. Nem tudta, hogy az arca egészen máshogy néz ki, mint a sérülése előtt. Ezért mondta a szomszédasszony, hogy rá sem ismerne Ellenre.

A kislány kíváncsi volt, miről beszélt a hölgy, ezért kért egy tükröt. Belenézve nagyon megdöbbent. Valóban az övé lenne az a keskeny, sápadt arc, amit a tükörben lát? Az orra egészem máshogy festett, mint amit eddig megszokott a tükörben. Valójában semmi sem volt olyan az arcán, mint azelőtt.

Kicsi Ellen szörnyen érezte magát. Hogyan bírna bárki is rút arcára nézni? Így fog kinézni az arca élete hátralévő részében? Ez több volt, mint amit el tudott viselni.

Amikor édesapja visszatért hosszú útjáról, és üdvözölte gyermekeit, körülnézett Ellent keresve. „Hol van Ellen?” – kérdezte. Aztán meglátta őt. Ez a sovány kislány a megváltozott arccal valóban az ő kicsi Ellenje? Ó, mennyire sajnálta a kislányt!

Ellen hamarosan rájött, hogy mennyit számít a külső abban, ahogyan az emberrel bánnak. Sok barátja sajnálta őt, és kedvesek, segítőkészek voltak. Mások azonban nem kedvelték annyira, mint régebben. „Most már nem helyes.” – mondták. Nem csoda, hogy Ellen gyakran magányosnak érezte magát. Bár vidáman viselkedett, belül szörnyű sebet hordozott.

Amire Ellen igazán vágyott, az olt, hogy visszatérhessen az iskolába. Alig bírta kivárni, hogy eléggé jól legyen ehhez. Mekkora csalódást élt azonban át, amikor elérkezett az ideje! Az olvasástól szédült és hányingere lett. Amikor írni próbált, a keze annyira remegett, hogy nem tudott betűket formálni. Tanárai is csalódottak voltak, de meg kellett mondaniuk neki, még túl gyenge ahhoz, hogy iskolába járjon. És bár Ellen újra meg újra megpróbálta, mégsem sikerült azt az iskolai végzettséget megszereznie, amire annyira vágyott.

Ellen 12 éves lehetett, amikor egy napon egy William Miller nevű prédikátor érkezett Portlandbe, ahol szüleivel éltek. Néhány barátjával Ellen is elment beszédét meghallgatni. A prédikátor Jézus szeretetéről beszélt, és arról, hogy Jézus hamarosan visszajön.

„Örülök, hogy Jézus mindent tud rólam.” – gondolta Ellen. „Örülök, hogy Ő szeret, annak ellenére is, hogy nem vagyok csinos, és nem tudok iskolába járni.”

Miller úr azt mondta, hogy a Bibliában szereplő jelek közül, amelyek Jézus közeli eljövetelét jelzik, már sok beteljesedett. Ezért úgy gondolta, hogy Jézus eljövetele nagyon közel van. Alapos Bibliatanulmányozás után úgy döntött, hogy Jézus 1844 októberében jön el. Sok helyen Amerikában és a világ más részein is lelkipásztorok hirdették az embereknek, hogy készüljenek fel. Milyen érdekes és izgalmas!

Boldog nap volt Ellen számára, amikor megkeresztelkedett és egyházuk tagjává vált. Szíve csordultig tele volt boldogsággal, annyira, hogy mindenkinek beszélni akart Isten szeretetéről. Segíteni akart másoknak is felkészülni Jézus visszajövetelére.

Nővéreivel együtt könyveket és újságokat szerettek volna ajándékozni az embereknek, de az pénzbe került, és nekik nem volt pénzük. Azon tanakodtak, hogyan tudnának segíteni.

(Folytatása következik)