Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

III. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Munkások a szöllöskertben

  12. tanulmány  

Nyomtatás

Az örök élet Isten ingyenes ajándéka számunkra. Soha nem érdemelhetjük ki.

Isten azt akarja, hogy önként, örömmel dolgozzunk, mert szeretjük Őt.

VASÁRNAP

Tudod, mi az a szőlőskert? Az a földterület, ahol az emberek szőlőt termesztenek. Fán terem vajon a szőlő? Nem, szőlőtöveken.

Sok fa és más növény magasra tud nőni, mert erős a száruk, de a szőlővesszők nagyon gyengék. Ahhoz, hogy magasra nőhessenek, támaszkodniuk kell valamire. Például falra, egy fára, vagy rácsozatra.

A földművelők nem akarják, hogy a szőlővesszők szétterüljenek a földön, ezért karókhoz kötözik, vagy oszlopokra, rácsokra futtatva lugast nevelnek belőlük. A szőlő különleges kis kacsokkal, indákkal kapaszkodik a támasztékba, amivel körülöleli azokat és erősen megtartja a szőlővesszőket. Így a fejlődő szőlőfürtök a lugas rácsáról lógnak le. Ó, milyen szép látvány!

Szívesen esszük a finom szőlőt és isszuk a szőlőlét, ugye? De mit kell a szőlősgazdának előbb tennie, hogy az emberekhez eljuthasson a szőlő? Össze kell kötöznie a nagy indákat, és ez elég sok munkával jár. Amikor a szőlő megérik, munkásokat kell fogadnia, akik segítenek leszüretelni a termést, begyűjteni a szép, nagy fürtöket.

Jézus egyszer egy szőlősgazdáról szóló történetet mesélt. Szüret idején a gazda nem győzte egyedül a munkát. Honnan szerzett segítséget? Mt 20:1.

HÉTFÖ

Amikor réges-régen Jézus itt élt a földünkön, az emberek ugyanúgy szerették a szőlőt és a belőle készült üdítőitalt, mint most. Sokan termesztettek szőlőt a földjükön, ezért értették, amiről Jézus a példázatban beszélt nekik. Egy gazdáról mesélt, akinek nagyon sok szőlője termett.

A szőlősgazdának segítő kezekre volt szüksége, hogy begyűjtsék a termést, mielőtt megromlana. Ezért korán reggel kiment a város piacterére, ahol munkások várták, hogy felfogadják őket.

A gazda nagyon megörült, hogy talált munkára kész embereket. Amikor megkérdezte tőlük, akarnak-e dolgozni, ők igennel feleltek. Dolgozni akartak, mert pénzre volt szükségük, hogy élelmet vegyenek a családjuknak.

Mennyi pénzt ígért nekik a szőlősgazda egynapi munkáért? Mt 20:2. A munkások megfelelőnek találták az egy dénár fizetséget és elindultak a gazda szőlőjébe.

A gazda később visszament a piactérre. Mit csinált ott? 3-4. v.

Megmondta a gazda a munkásoknak, mennyit fog nekik fizetni? Nem. A férfiak azonban örültek, hogy dolgozhatnak és bíztak a szőlősgazdában, hogy igazságos bért fizet majd nekik. Így tehát ők is elindultak a szőlőbe dolgozni.

KEDD

Már két csoport munkás is dolgozott a gazda szőlőjében. Mikor kezdte az első csoport a munkát? Korán reggel. Mennyi fizetséget ígért nekik a gazda egy napi munkáért? Egy dénárt.

Később, amikor újabb férfiakat fogadott fel, a gazda nem mondta nekik, hogy mennyit fog fizetni a munkájukért. Csak annyit ígért, hogy megfelelő bért ad majd nekik. Az emberek pedig nem kérdezgették, hogy mennyit fognak kapni, csak elindultak dolgozni, mert örültek, hogy a gazda munkát adott nekik.

Dél körül a gazda ismét visszament a piactérre. Sok férfi várt ott tétlenül. Ezért felfogadta őket is és jutányos fizetséget ígért nekik. Ők is örömmel indultak a munkába.

Újabb három óra telt el. Már délután volt, amikor a gazda visszament a piactérre és újabb várakozó férfiakat talált ott. Őket is felfogadta, és jutányos fizetséget ígért nekik.

Amikor ezt a negyedik munkás-csoportot a gazda felfogadta, az első csoport már kilenc órája dolgozott és a legnagyobb déli hőség már elmúlt.

Végül már majdnem véget ért a nap. Már csak egy órányi munkaidő volt hátra. Mi történt akkor? Mt 20:6-7.

SZERDA

A szőlősgazda sok embert fogadott fel a szüreti munkára. Napközben többször is kiment a piactérre és mindig talált ott munkára váró férfiakat. Amikor már csak egy óra volt hátra a munkaidőből, a gazda megint talált munkásokat, akiket felfogadhatott a szőlőjébe dolgozni. Nekik is tisztességes fizetést ígért. Ők is nagy örömmel mentek és tették, amit a gazda mondott nekik.

A hosszú, kánikulai nap lassan véget ért. Eljött az este és a munkások kifizetésének ideje. A gazda megkérte vincellérjét, adja ki a munkások bérét, hogy hazamehessenek. Mit mondott neki, kinek fizessen először? Mt 20:8.

Ezért a férfiak, akik egy órát dolgoztak, jöttek és a bérükért nyújtották tenyerüket. Mennyit kapott mindegyikük? 9. v.

Milyen kellemes meglepetés! Csupán egy órát dolgozta, a szőlősgazda mégis egynapi bért fizetett nekik. Milyen nagylelkű volt! A férfiak természetesen nagyon örültek.

A vincellér ezután azokat szólította, aki szintén nem dolgozták végig a napot. Ők is egy dénárt kaptak kinyújtott tenyerükbe!

A munkájuk mennyisége után fizetett nekik a gazda? Vagy azért, mert kedves volt, és jót akart tenni velük?

CSÜTÖRTÖK

Véget ért a hosszú, forró munkanap és a gazda éppen kifizette a munkások bérét. Mindenki, aki nem dolgozta végig a napot, még azok is, akik csupán egyetlen órát dolgoztak, egy dénárt kapott.

Amikor ezt látták, akiket korán reggel fogadott fel a gazda, biztosak voltak benne, hogy ők jóval többet fognak majd kapni. Ám mennyit kaptak, amikor kinyújtották tenyerüket? Mt 20:10.

A férfiak panaszkodni kezdtek. Mit mondtak? 12. v.

Mit felelt nekik a szőlősgazda? 13-15. v.

Megtartotta a gazda az ígéretét, hogy egy dénárt fizet nekik fejenként? Igen. Miért nem örültek akkor ezek a munkások? Mivel volt bajuk?

Irigyek voltak ezek a férfiak. Úgy gondolták, hogy a több munkáért nekik több fizetség jár. Azt akarták, hogy a gazda nekik többet fizessen, mint azoknak, akik kevesebbet dolgoztak.

Kire gondoltak ezek a férfiak? A jóságos gazdára gondolta vajon? Nem. A többi munkásra? Nem, egyedül csak magukra gondoltak. Nem voltak hálásak a munkalehőtéségért, amit a szőlősgazdától kaptak. Igazából sem a gazda, sem a munka nem érdekelte őket. Csupán némi pénzt akartak kapni a nap végén.

Az önzés és az irigység késztette őket haragra és boldogtalanságra. Ma is csúnya dolgok kimondására készteti az önzés és az irigység az embereket?

PÉNTEK

Jézus példázatot mondott tanítványainak a szőlősgazdáról és annak felfogadott munkásairól. Tudod, miért mondta el Jézus ezt a történetet? Mert valami nagyon fontos dologra akarta megtanítani őket.

A gazda viselkedése bemutatja nekünk, milyen Isten. Ő jóságos, kedves és nagylelkű. Megbocsájtást, jóságot és örök életet akar adni nekünk. Ezek azok a dolgok, amiket soha nem érdemelhetünk ki kemény munkával vagy akármilyen sok pénzzel sem. Ezért örömmel ajánlja fel mindenkinek ingyen ajándékként. Róm 6:23.

A panaszkodó munkások bemutatják nekünk, milyenek ne legyünk soha. Nem szabad Istennek csak azért engedelmeskedni, hogy egy napon elnyerjük jutalmunkat a mennyben. Az nagyon önző ok lenne, ugye?

A később munkába álló férfiak mutatják be, hogy milyennek kell lenünk. Szerették a gazdát és örömmel mentek a szőlőjébe dolgozni, mert olyan kedves volt velük. Miért szeretjük Istent? 1Jn 4:19.

Isten azt akarja, hogy azért dolgozzunk érte, mert szeretjük Őt. Hogyan dolgozol érte, ha szereted Istent? Jókedvű segítője leszel? Megteszel minden tőled telhetőt? Önzetlen leszel, kedves és megbocsájtó? Örülsz, ha tehetsz valamit Jézusért, vagy a szüleidért? Igen.

Hamarosan, egy napon Jézus örömmel üdvözli a mennyben azokat a kislányokat és kisfiúkat, akik azért dolgoztak, mert szerették Istent és a szüleiket. Szeretnél te is köztük lenni?

 További elmélkedésre:

  • Melyik a fontosabb, jól végezni a munkádat, vagy jutalmat kapni érte?

  • Szívesen látod, amikor anyukád mosolyog, mert te jól végezted el a feladatodat? Ki mosolyog még rád ilyenkor?

  • Örülsz, hogy vannak feladataid otthon?

  • Segíteni fogsz a szüleidnek otthon, ha szereted őket? Miben tudsz segíteni?

  • Fontosak az apró munkák is? És ha senki sem látja, mit csinálsz? Számít az a hozzáállásodban? Rendbe rakhatod a szobádat, mielőtt még anyukád figyelmeztetne rá?

  • Azért enged minket Isten a mennye, mert keményen megdolgoztunk érte? Hogyan szól e heti aranyszövegünk?

 Imádságom: Drága Istenem, köszönöm Jézus példázatát a szőlőskertben dolgozó munkásokról. Köszönöm, hogy minden nap adsz nekem munkát. Kérlek, segíts, hogy örömmel és jó végezzem a feladataimat, hogy a szüleim és Te is mosolyogj rám. Jézus nevében, ámen.

 

 

 

Történet sarok

(A „Prófétaság lelke, jelentős történetek” című mű, 1. kötet 114-116. o. alapján átdolgozta: Amy Sherrard)

Isten különleges követe - 12.

Ki vette ki a csapszeget?

 

„Nem tudom, miért van olyan furcsa érzésem az indulással kapcsolatban ma este”- mondta James Ellennek miközben aggódó kifejezéssel arcán járkált föl s alá. „Bárcsak ne kellene mennünk, de Wisconsinba kell érnünk a találkozómra.”

James és Ellen White egy összejövetelen vettek részt és egy hívőnél laktak, közel a vasútállomáshoz. Most indulniuk kellett, hogy odaérjenek a következő összejövetelre.

A vonatindulás idejéhez közeledve mindnyájan letérdeltek és a házaspár biztonságos utazásáért imádkoztak. „Biztos vagyok benne, hogy Isten vigyázni fog ránk az úton” – mondta James, amikor felálltak.

John Loughborough segített nekik csomagjaikat a vonathoz vinni és meggyőződött róla, hogy kényelmes helyük van a hálókocsiban.

Ellen azonban egyáltalán nem érezte jól magát. „James, én nem tudok ebben a fülkében maradni, ki kell mennem innen.”- mondta férjének és felállt.

John segített nekik helyet találni a hálókocsi mögötti vagonban. Majd búcsút intett, mert a kis harang jelezte, akik nem utaznak, hagyják el a vonatot.

Ellen az utazás elején általában levette a főkötőjét és elpakolta a csomagokat. Most azonban a kezében tartotta a csomagokat és a főkötőt is magán hagyta. „Nem érzem otthon magam ezen a vonaton.” – mondta.

Váratlanul szörnyű dolog történt. Csattanás hangját hallották, sikoltozást és emberek segélykiáltásait.

A házaspár körülnézett, és alig hitt a szemének. A mozdony kisiklott a sínről és felborult. A poggyászkocsi, melyben James utazóládája is volt az összes könyvével, jobb oldalával felfelé állt a vágányok mellett. Más vagonok összezúzódtak és kettétörtek. Az ülés a hálókocsiban, ahol Ellen és James korábban ült, teljesen összepréselődött. A következő kocsi azonban, ahol a baleset idején tartózkodtak, egyáltalán nem sérült meg.

James a nedves, átázott talajon és egy patakon át gyorsan biztonságos helyre vitte Ellent. Majd lovas kocsit bérelt és rövidesen kopogtattak azok ajtaján, akiktől nem sokkal azelőtt elbúcsúztak. Miután elmesélték a történteket, mindenki hálát adott Istennek, hogy megőrizte őket.

James és John másnap kimentek a baleset helyszínére a roncsokat megnézni, és megtudták, hogy egy ökör feküdt a síneken és az okozta a bajt.

Csodálkozva látták, hogy a vasúti kocsi, amiben James és Ellen utazott külön állt a többitől. A kötés és a csapszeg, ami az előző kocsihoz rögzítette, nem sérült meg. A biztonsági lánccal együtt a hálókocsi peronján feküdtek, amely az előttük lévő kocsi volt. Úgy néztek ki, mintha valaki gondosan odahelyezte volna őket miután szétkapcsolta a vagonokat. A vasúti pályamunkás állította, hogy ő nem nyúlt hozzájuk. A három hálás férfi tudta, hogy csak egy angyal kapcsolhatta szét a vasúti kocsit a többitől. Ismét hálát adtak Istennek.

Estére megtisztították a vágányokat és a vonatok ismét menetrend szerint jártak. James és Ellen is ismét útra kelt. Életük megmenekült, könyveik is biztonságban voltak, és tudták, hogy Isten vigyáz rájuk.