Bibliatanulmány gyerekeknek

Valóban igaz volt, hogy a farizeusok által bűnösöknek nevezett emberek nem tartották meg Isten törvényét. Egyesek vámszedők voltak, akik igen sok pénzt sikkasztottak el. Mások egyéb parancsolatokat szegtek meg. Sokan még a zsinagógába sem jártak el szombatonként a farizeusok Istenről szóló tanításait meghallgatni.

A farizeusok biztosan voltak benne, hogy Isten nem szereti a bűnösöket. Még azt is állítottak, hogy: „Örvendezés van a mennyben, amikor az Isten ellen vétkezők elpusztulnak.” Nem csoda, hogy a bűnösök nem szívesen hallgatták őket!

Jézus is tanító volt. A féltékeny farizeusok nem értették, miért akarják a bűnösök Jézust hallgatni. Mit mondtak a Jézus köré gyülekező bűnösök láttán? 2. v.

Igen, Jézus fogadta és üdvözölte a hozzá érkező bűnösöket. Tudta, hogy sokan szeretnének Isten törvényének engedelmeskedni, de nem tudják hogyan. Azt sem mondta el nekik eddig még senki, hogy Isten szereti őket. Ezért hallgatták vágyakozva és figyelmesen Jézus kedves, reménykeltő szavait a szerető Istenről, aki szívesen segít nekik megváltozni.

Jézus hallotta a farizeusok zúgolódását. Meg akarta értetni velük, mennyire értékes minden egyes ember Isten számára, ezért elmondta nekik a kis bárányról szóló történetet.

HÉTFÖ

Bűnösök sokasága hallgatta Jézust. A farizeusok szerin Isten nem szerette azokat az embereket. Ezért, hogy értésükre adja, Isten a gonoszsága ellenére is mindenkit nagyon szeret,Jézus elmondott nekik egy történetet. Mivel kezdte? Lk 15:4.

A hallgatóság között mindenki értette, miről beszél Jézus, mert legtöbbjüknek szintén voltak bárányaik. A juhok, bár szép állatok, nem túl bölcsek. A nyájtól elszakadt és eltévedt bárány egyedül nem talál haza. A kutyák és a cicák hazatalálhatnak, de a bárányok soha. Ezért, ha egy bárány elveszik, a juhásznak kell megkeresnie.

A zsidók országában sok szép zöld mező volt. A pásztorok elég füvet találhattak nyájuk legeltetésére. Sokszor azonban sziklás völgyeken és tüskés bokrok övezte, meredek hegyi ösvényeken kellett a pásztornak átvezetnie a nyájat, míg elérték a füvel legelőt.

Előfordult, hogy egy bárány letért az ösvényről és elveszett. Vissza tudott vajon találni pásztorához, vagy hazatalálni egyedül? Nem. Mit kellett a pásztornak tennie, amikor ilyesmi történt?

KEDD

Jézus egy elveszett bárányról szóló történetet mondott el az embereknek, hogy megértesse velük Isten hatalmas szeretetét a bűnösök iránt. Olvassuk el újra a történet elejét! Lk 15:4.

Egy pásztor szép zöld, füves legelőre vezette nyáját reggel, ahol egész nap legelészhetnek és innivaló vizet is találnak. A nap végén a pásztor hazavezette nyáját és megszámolta juhait.

Mit csinált a jó pásztor, amikor észrevette, hogy egy báránya hiányzik? Így szólt vajon: „Nem számít, hogy hiányzik egy, hiszen a többi még mind megvan.”? Ó, nem! A pásztor nem mondott ilyent! Nagyon sajnálta az elveszett bárányt és aggódott érte. Mielőtt hazatért volna, a bárány keresésére indult.

Sötét és viharos éjszaka lehetett. Veszélyes, meredek ösvényen vezetett az útja, de a pásztor mindenképpen elindult az elveszett bárány keresésére. Meredek sziklákat mászott meg, köves, tövises, bogánccsal teli úttalan utakon gyalogolt. Közben végig szólongatta juhocskáját és várta annak válaszként érkező bégetését: „Bee, bee”.

Végül halk bégetés ütötte meg a fülét: „Bee-e. Ó, mennyire megörült! Gyorsan a hang irányába sietett, amíg csak rá nem lelt a báránykára. Mit tett ezután? 5. v.

SZERDA

Jézus történetében a pásztor rátalált drága, elveszett bárányára. Kiabált vajon vele, és megverte, amiért elveszett és oly sok gondot okozott neki? Ó, nem! Gyengéden a vállára vette. Ha megsérült, fázott és legyengült, a pásztor a mellkasához szorítva vitte hazafelé, hogy felmelegedjen és megnyugodjon.

A boldog juhász gyengéden cipelte megtalált báránykáját hazafelé. Otthon aztán összehívta barátait és szomszédait és így szólt hozzájuk: „Örvendezzünk, hogy megtaláltam elveszett bárányomat!” A barátai természetesen vele örültek.

Mit mondott történetét befejve Jézus a farizeusoknak? Lk 15:7.

A bűnök elkövetésével mi mindnyájan eltávolodtunk Istentől. Bűneink elválasztanak bennünket Tőle és nem tudjuk, hogyan kerülhetnénk ismét a közelébe, vagy hogyan cselekedjünk helyesen, hogy a Mennybe juthassunk. Olyanok vagyunk mi is, mint az elveszett bárány? Ézsa 53:6.

Nekünk is jó pásztorra van szükségünk, ugye? Ó, milyen hálásak lehetünk, hogy van jó pásztorunk! Jézus mondja: „Én vagyok a jó pásztor.” „Én, magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.” (Jn 10:14; Ezék 34:11).

Mi Jézus bárányai vagyunk, és Ő mindnyájunkat szeret. Egészen világunkig eljött, hogy megmutassa, hogyan élhetünk bűn nélkül. Azután meghalt és újból életre kelt, hogy mi dönthessünk a Vele való örök élet mellett.

Ha engedjük Jézusnak, hogy segítsen minket úgy élni, ahogyan Ő tette, akkor megengedjük neki, hogy visszavigyen a nyájába. Ettől a mennyei angyalok kara is énekelni kezd örömében.

CSÜTÖRTÖK

Jézus az elveszett bárány története után az elveszett pénzérem történetét mondta el a farizeusoknak, vámszedőknek és más bűnösöknek. Nagyon szerette volna megértetni velük, hogy Isten minden egyes embert szeret, és mindent megtesz a tőle eltávolodott bűnösökért.

Jézus idejében az volt a szokás, hogy ha egy lány férjhez ment, néhány különleges érmét kapott ajándékba. Ezek a pénzdarabok nagy értéket jelentettek, minden holmijánál fontosabbak voltak számára.

Az asszony nagyon gondosan őrizte az érméit. Aztán, amikor lányai férjhez mentek, nekik ajándékozta a különleges pénzdarabokat.

Szörnyen érezte magát az az asszony, akinek elveszett egy az érméi közül. Barátai és szomszédai is elszomorodtak, amikor megtudták. Mit csinált az asszony, amikor észrevette, hogy hiányzik egy pénzérméje? Lk 15:8.

A vidéken, ahol Jézus lakott, az emberek házai igen kicsik voltak. A legtöbb csupán egyszobás volt. Még ablak sem volt rajtuk, ezért bent még nappal is sötét volt. A padlót sem seperték fel túl gyakran, ezért por, piszok és hamu fedte.

Könnyű lehetett megtalálni egy pénzérmét a sötét szobában a piszkos padlón?

PÉNTEK

A Jézus történetében szereplő asszonynak tíz értékes ezüstérméje volt. Mennyi veszett el belőle? Egy. Hol veszítette el az asszony? Bent, a sötét házban.

Hogyan kereste az asszony az elveszett pénzérmét? Először is gyertyát gyújtott. Aztán seprűt ragadott és nagyon alaposan felseperte a padlót. Addig söpört, amíg az összes port, piszkot és hamut eltávolított a házából.

Nagyon gondosan kellett söpörnie? Igen. Mi történhetett volna, ha gyorsan és erősen seper? A piszokkal együtt kisöpörhette volna az elveszett érmét is. Ezért lassan kellett söpörnie, állandóan figyelve a padlót, hátha megcsillan az elveszett ezüstpénz a porban.

Az asszony nagyon boldog volt, amikor végre megtalálta pénzdarabját. Mit csinált ezután? Lk 15:9.

Jézus ismét elmondta az embereknek, hogy a mennyben minden angyal örvendezik, amikor akár csak egyetlen ember is megbánja bűneit és felhagy helytelen tetteivel. 10. v.

Tanulod, hogyan szeresd Jézust és hogyan engedelmeskedj neki? Ha igen, Jézus azt akarja, hogy segíts azoknak, akik nem ismerik Őt és nem neki engedelmeskednek. Azt mondjuk, hogy azok az emberek elveszettek és szükségük van valakire, aki Jézushoz visszavezeti őket. Lehet, hogy egyikük az otthonodban él, éppen ahogy az ezüstérme is a házban veszett el.

Nagyon boldoggá tesszük Jézust, ha részt veszünk munkájában, amivel az elveszett embereket a bűntől megmenti. Azt is kimutatjuk ezáltal, mennyire hálásak vagyunk neki, amiért megmentett bennünket.

További elmélkedésre:

– Hazatalál vajon egy elveszett bárány? Ki talált rá az elveszett bárányra?

– Mi megtalálhatjuk egyedül a Mennybe vezető utat? Ki segíthet ebben nekünk?

– Mindegyik juha fontos volt a pásztor számára? Mindenki fontos Jézusnak? Te is fontos vagy Jézusnak?

– Örült a pásztor, hogy ismét vele van elveszett báránya? Örül Jézus, ha a közelében tudhat bennünket? Szeretné Jézus, hogy vele legyél a mennyben?

– Egyedül érted is meghalt volna Jézus?

– Ugyanúgy bánunk az emberekkel, mint Ő, ha szeretjük Jézust?

– Ismersz elveszett embereket? Hogyan segíthetnél nekik?

Imádságom: Drága Istenem, köszönöm Neked az elveszett bárány és az elveszett drachma történetét! Köszönöm, hogy szeretsz engem! Kérlek, bocsásd meg a bűneimet és segíts, hogy szeresselek, és mindig Neked engedelmeskedjek! Jézus nevében, ámen.

Történet sarok

(A „Prófétaság lelke, jelentős történetek” című mű, 1. kötet 114-116. o. alapján átdolgozta: Amy Sherrard)

Isten különleges követe - 5.

Menekülés a viharból 2. -rész

Rettenetes vihar tört ki, miközben Gurney úr Ellent és nővérét egy kis szigeten lakó hívő család meglátogatására szállította kölcsönkapott hajóján. Végül rájöttek, hogy nagyon közel lehetnek már a szárazföldhöz.

„Segítség! Segítség!” – kiáltozott Gurney úr. Remélte, hogy valaki meghallja, de azt nem tudta, hogy a sziget egyik házának közelében vannak.

A házban egy kislány kivételével mindenki aludt, ő pedig a süvöltő szelet, az égdörgést és az eső hangját hallgatta. Váratlanul mintha távoli segélykiáltást hallott volna. Tovább hallgatózott és tisztán hallotta: „Segítség!”

Édesapjához szaladt és felébresztette: „Apa! Apa! Valaki segítségért kiáltozik!” – mondta neki.

Apukája is fülelt és tisztán hallotta ő is a segélykiáltást. „Valaki bajban van” – mondta és azonnal kiugrott az ágyból. Sietve felöltözött, és kiáltozva szaladt kis csónakjához. „Jövök már! Merre van? Nem látom!”

„Itt vagyunk” Itt vagyunk” – kiáltotta vissza Gurney úr. A jószívű ember rövidesen odaért a kis hajóhoz, és egy kötelet dobott át Gurney úrnak, miközben így szólt: „Erősítse oda a kötelet, majd megpróbáljuk kivontatni a hajóját. Önök pedig mind szálljanak át az én csónakomba!”

Ijesztő volt átszállni a hánykolódó hajóból a billegő csónakba, de végül mindnyájan biztonságban átjutottak. A két férfi teljes erőből evezett a part felé. A kötél azonban váratlanul elszakadt és az erős szél elsodorta a hajót. A sötétségben tomboló viharban semmi esélyük nem volt, hogy visszaszerezzék, ezért meg sem próbáltak küzdeni érte.

Amikor biztonságban partot értek, a kedves ember családja fogadta őket, száraz ruhát adtak rájuk és a tűzhöz ültették őket melegedni. Kicsi lányuk bizonyára nagyon örült, hogy meghallotta azt a segélykiáltást. Ellen melegen magához ölelte és köszönetet mondott neki. És természetesen mindnyájan hálát adtak Jézusnak életük megmentéséért.

Másnapra elült a vihar, a nap ismét ragyogóan sütött és csodálatos látogatást tettek a sziget másik házában lakó hívő családnál. Ők sem voltak már szomorúak és csüggedtek, mire Ellenék távoztak tőlük. Tudták, hogy Jézus nem feledkezett el róluk és ők is hálát adtak neki, amiért megőrizte Ellent és a többieket a viharban.

Amikor ideje volt visszaindulniuk, az adventista családfő felajánlotta, hogy visszaviszi őket a saját csónakjával, mert a hajó, amit Gurney úr kölcsönzött, elveszett.

A kikötőbe érve, nagyon örültek, hogy meg tudták látogatni a hívőket, de egyúttal szomorúak is voltak. Nehezen tudja majd Gurney úr a barátjának elmondani, hogy kölcsönadott hajója odaveszett. Miből tudja egyáltalán kifizetni az árát? Mindnyájan ezen a nehéz kérdésen töprengtek, de senki sem tudta a választ.

(Folytatása következik)