|
VASÁRNAP
A keresztény bőkezűség
 Pál apostol számtalan
gyülekezetet alapított sokfelé és azt szerette volna, ha mind erős, fejlődő keresztények közösségévé válik.
Ennek természetesen sokféle módja van, de Pál tudta, hogy a tized és az önkéntes adományok befizetése
elengedhetetlen minden keresztény számára. Nagylelkűség nélkül nem fejlődhet a keresztény.
Harmadik missziós útja során Pál nagy erőfeszítéseket tett, hogy a gondjaira
bízott gyülekezetek tagjait különleges áldozatokra ösztönözze. A Jeruzsálemben élő rászoruló hívők megsegítésére
szánta ezt a gyűjtést. Róm 15:26.
Nagy munka volt a különböző gyülekezetekből beérkező adományok felügyelete. A
korinthusiakhoz írt első levelében Pál arra kérte az ottani hívőket, tegyék félre és készítsék elő az erre szánt
összegeket, hogy amikor majd arra jár, átvehesse. 1Kor 16:1-2.
A sok gyülekezet között, melyek hozzájárultak a gyűjtéshez, a macedóniai
keresztények különösen szívesen adakoztak. Olvassuk el, hogyan jellemezte Pál adakozó lelkületüket!
2Kor 8:1-4.
A macedóniai keresztényeket nem kellett rábeszélni az adakozásra, ellenkezőleg
önként és boldogan éltek a lehetőséggel, hogy mások megsegítése érdekében megvonhassák maguktól még a szükséges
dolgokat is. Amikor Pál azt mondta nekik, hogy nem kell olyan sokat adniuk, könyörögtek neki, hogy mindenképpen
vigye el az összes adományukat.
 Pál nagyon nagy
összeget vitt magával, miután az összes gyülekezettől begyűjtötte az adományokat. Mivel nem akarta, hogy
bárkinek is kétsége legyen afelől, mit tesz a sok pénzzel, elhívta a gyülekezetek vezetőit, tartsanak vele
Jeruzsálembe (1Kor 16:3-4). Ez volt az egyik oka, hogy olyan sokan utaztak Pállal Korinthusból Jeruzsálembe
(ApCsel 20:4).
Alkalmazd a gyakorlatban:
Önként és szívesen adsz pénzt Isten munkájára? Miért is ne
döntenél úgy, hogy követed a macedóniaiak példáját? Olvassuk el: Péld 11:24; Lk 6:38!
HÉTFÖ
Pogányok és zsidók
(ApCsel
21:17-19.)
 Amint Jeruzsálembe
érkezett, Pál találkozott a gyülekezet vezetőivel. Társaival együtt átadták a pénzt, amit a pogány-keresztények
küldtek testvéreiknek, a jeruzsálemi hívőknek.
Nagyon nagy összegű adomány volt, sokkal nagyobb, mint amire a jeruzsálemi
vének számítottak volna. Pál sokat dolgozott érte és a pogány-keresztények nagy áldozatot hoztak, hogy a
rászorulókon segíthessenek. A véneket megindította a testvérei szeretet szelleme, amit a pogány hívők mutattak
feléjük. Pál azonban tudta, hogy egyesek nem értékelik igazán ezt az ajándékot.
Annak idején, amikor Pál a pogányok között kezdett dolgozni, egyes jeruzsálemi
keresztények nem támogatták teljes szívvel a munkáját. Aggódtak, mert Pál nem követelte meg a pogányból lett
keresztényektől, hogy az összes zsidó szabályt és rendelkezést megtartsák. Bár ők nem dolgoztak a pogányok
között, úgy gondolták, nekik kell Pált a munkában irányítaniuk.
A jeruzsálemi tanács már megvitatta ezt a kérdést, és úgy találták, nem lenne
bölcs dolog a pogány keresztényektől megkövetelni a zsidó keresztények rendelkezéseinek betartását (ApCsel
15:5-31). Később azonban, amikor a pogányból lett keresztények száma rohamosan gyarapodott, néhány jeruzsálemi
zsidó-keresztény vezető ismét hangsúlyozni kezdte a zsidó rendelkezések megtartásának fontosságát. Még azt is
kilátásba helyezték, hogy megvonják Páltól a támogatásukat, ha nem úgy dolgozik, ahogyan szerintük kellene!
Mit csinált Pál a pénzadomány átadása után? ApCsel
21:19. A vének végighallgatták Pál teljes beszámolóját és „dicsőíték az Urat.”
20. v. Rádöbbentek, hogy helytelen hozzáállásukkal akadályozták Isten munkáját. Micsoda
lehetőséget kaptak tévedésük beismerésére, és hogy elkezdjék Pál támogatását a pogányok között végzett
munkájában!
Alkalmazd a gyakorlatban:
Minden erődből támogatod Isten összes munkását, még akkor is, ha
nem úgy tesznek mindent, ahogyan szerinted kellene?
KEDD
Egy rossz terv
(ApCsel
21:20-26.)
 Amikor Pál befejezte
beszámolóját arról, hogyan munkálkodott általa az Úr a pogányok között, a gyülekezet vezetői dicsőítették Istent
a történtekért. Ám amit azután mondtak, abból kiviláglott, hogy szerintük még mindig a zsidó rendelkezések és
törvények megtartása a legfontosabb. Mire szólították fel Pált? ApCsel 21:20-24.
Nem Isten mondta a véneknek, hogy erre utasítsák Pál apostolt, hanem a félelem
mondatta velük. A Szanhedrintől féltek, hogy bebörtönzik, vagy halálra ítélik őket, ha nem tartják meg a zsidó
szabályokat és rendelkezéseket. Pált sem kérte Isten, hogy engedelmeskedjen a véneknek. Mégsem hibáztathatjuk,
amiért úgy döntött, követi utasításukat. 26. v. Mivel nagyon vágyott a zsidó
és a pogány-keresztények egységére, kész volt minden tőle telhetőt megtenni, amivel azt elősegíthette.
A vének azt remélték, ha Pál követi az utasításukat, elhallgattathatják azokat,
akik szerint Pál nem tatja be a zsidó rendelkezéseket. Biztosították Pált, hogy még mindig támogatják a Tanács
évekkel azelőtti döntését. Tetteik azonban ellentmondtak szavaiknak, s ebből kiviláglott, hogy valójában nem
értenek egyet a tanács döntésével.
Arra sem gondoltak, mennyire veszélyes Pálnak akkor, rögtön a templomba mennie.
Éppen Pünkösd ünnepe volt (ApCsel 20:16), és zsidók nagy tömege gyűlt össze Jeruzsálemben. Köztük sokan azok is,
akik más városokban elkeseredetten ellenezték Pál munkáját. Semmire sem vágytak jobban, mint halálra ítélni az
apostolt.
Egyik gyülekezeti vén se láthatta előre szerencsétlen tervük borzalmas
következményeit. Ahelyett, hogy csökkentené a zsidók és pogányok közötti ellentéteket, inkább még rosszabbra
fordítja a helyzetet. Ráadásul Pál letartóztatásához vezet, és az egyház elveszíti egyik legerősebb vezetőjét.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Ismerhetjük előre egyetlen rossz döntésünk, vagy javaslatunk
minden rossz következményét? Nem, bizony. Mennyire fontos mindig Isten vezetését kérni és kizárólag azt tenni,
amit Ő mond! Olvassuk el: Péld 3:5-6!
SZERDA
Letartóztatás a templomban
(ApCsel
21:27 - 22:23.)
 Pál napokon át járt ki
s be a templomba, anélkül, hogy észrevették volna. Egy nap azonban néhány ázsiai zsidó hangosan segítségért
kiáltozva szaladt hozzá. Mit kiáltoztak? ApCsel 21:28-29.
Vádjaik teljesen alaptalanok voltak. Pál egyetlen pogányt sem vitt be a
templomba. De mit sem számított, hogy Pál vádlói hazudtak, hamarosan az egész város felzúdult. Kivonszolták Pált
a templomból, és meg akarták ölni, amikor valami megállította őket. Mi történt? 31-32.
v.
 A katonák nem tudták, mi
a zendülés oka, csak azt látták, hogy mindenki Pál ellen acsarkodik. Az ezredes megkérdezte, mi a probléma, de a
túl nagy kavarodásban nem kapott egyértelmű választ. A csőcselék oly elkeseredetten tört Pál életére, hogy a
katonáknak kellett őt biztonságba helyezni.
Pál mindvégig nyugodt maradt és nem félt. El akarta mondani az embereknek az
igazat arról, hogy mit csinált. Miközben az erődbe akarták kísérni engedélyt kért az ezredestől, hogy
beszélhessen a tömeghez. 37-39. v.
Amikor a nép végre elcsendesedett, Pál saját élettörténetével tett
tanúbizonyságot nekik. Elmondta, hogy Tarsusból származó zsidó és Jeruzsálemben tanult a nagy Gamáliel rabbinál.
Beszámolt, milyen buzgón lépett fel a zsidó vallás védelmében, még a korai keresztények üldözéséről is szólt.
Majd beszámolt a damaszkuszi úton történtekről és megtéréséről.
Mindenki feszülten figyelt egészen a történet e pontjáig, de amikor Pál arról
beszélt, hogyan küldte őt Isten a pogányok közé, a tömeg haragja még magasabbra csapott, mint azelőtt.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Sokszor a legjobb a saját életed történetét elmondani, amikor
lehetőséged van bizonyságot tenni valakinek. Beszámolni róla, hogyan munkálkodott Isten a te életedben. Kinek
mondhatod el ma a történetedet?
CSÜTÖRTÖK
"Bízzál Pál"
(ApCsel
22:24 - 23:11.)
 Pált őrizetbe vették a
római katonák. Az ezredes a végére akart járni, miért okozott ez az ember ekkora felfordulást, ezért elrendelte
Pál megkorbácsolását. Pál azonban mondott valami, amitől rögtön meggondolta magát.
ApCsel 22:.25-29.
Másnap az ezredes a Szanhedrin elé állította Pált. Nagyon szerette volna
megtudni, mi is a vád ellene. Pál végignézett zsidó főtanácson és látta, hogy egy részük farizeus, akik hisznek
a feltámadásban, a többiek pedig szadduceusok, akik nem hisznek a feltámadásban. Ettől támadt egy ötlete. Mit
mondott ezután? ApCsel 23:6.
A farizeusok és a szadduceusok között azonnal heves vita támadt. Mit mondtak a
farizeusok? 9. v. Ott, a tanácsteremben nagy dulakodás kezdődött a két
csoport tagjai között. A farizeusok Pál védelmére keltek, míg a szadduceusok a közelébe akartak férkőzni, hogy
megölhessék. Az ezredes attól tartott, hogy ott, helyben „darabokra szaggatják” Pált, ezért katonákkal a várba
kísértette az apostolt.
Pál biztonságban került, de nagyon elszomorodott. Hibát követett volna el, hogy
Jeruzsálembe jött? Miért történt ez a sok baj, amikor ő csak a keresztény egyház egységét szeretné elérni? Véget
ért talán Jézusért végzett munkája? És milyen hatással volt mindez a pogány római tisztekre? Épp az előbb
látták, amint a magát a nép vezetőinek tartó Szanhedrin-tagok szörnyű küzdelemben egymásnak estek éppen az
ünnepélyes tanácsülés kellős közepén. Mit gondolhatnak most Istenről?
Mindezek a gondolatok nagyon elcsüggesztették Pált és sírva imádkozott
Istenhez. Isten azonban nem feledkezett meg róla. Mit tett Pálért még azon az éjszakán?
Alkalmazd a gyakorlatban:
Törődik velünk Isten, amikor szomorúak vagyunk, vagy
elcsüggedünk? Ó, igen! Minden bizonnyal! Olvassuk el. Ézsa 41:10-13!
PÉNTEK
Nagyobb biztonságban a pogányok
között
(ApCsel
23:12-35.)
 A zsidóknak eddig
meghiúsultak Pál megölésére törő terveik, de nem adták fel. Másnap reggel több mint negyven zsidó férfi jött
össze, akik megesküdtek, hogy se nem esznek, se nem isznak, míg Pált meg nem ölték. Mire szólították fel az
ezredest és a Tanács tagjait? ApCsel 23:14-15.
Nem tudták, hogy Pál unokaöccse is értesült terveikről. A fiatalember gyorsan
az erődbe sietett, ahol Pált fogva tartották, és beszámolt neki mindenről. Mit tett ezután Pál?
17-21. v.
Az ifjú elbocsátása után az ezredes hívatta két századosát és utasította őket,
hogy készítsenek föl kétszáz katonát, kétszáz parittyást és hetven lovast, akik az éjszaka harmadik órájában
(este 9 órakor) induljanak el Pállal. Így Pál 470 katona kíséretében hagyta el Jeruzsálemet és reggelre már
mérföldekre jártak. Az ezredes azt tervezte, biztonságban kijuttatja Pált Jeruzsálemből és a 96 kilométerre
fekvő Czézáreába kísérteti Félixhez, a római kormányzóhoz.
Jeruzsálem népe gyakran látott római katonai csapatokat vonulni, ezért még csak
fel sem figyeltek rájuk, mikor a várost elhagyták. Azonkívül éjszaka volt, így senki sem láthatta, hogy Pál az,
akit a római katonák kísérnek a városból kifelé.
Félúton Czézárea felé, Antipatrisban a négyszáz katona visszafordult
Jeruzsálembe, a hetven lovas pedig folytatta útját Pállal. Czézáreába érve átadták őt Félix kormányzónak.
 A
jeruzsálemi ezredes levelét is átadták, amiben elmagyarázta Félixnek a helyzetet. Mi állt a levélben?
25-30. v. A levél elolvasása után Félix
megígérte, hogy kivizsgálja Pál ügyét, amint a vádolói is megérkeznek.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Milyen szomorú, hogy Pál nagyobb biztonságban volt a római
katonák csapatának körében, mint azok között, akik Isten népének vallották magukat! És veled mi a helyzet veled?
Te mindig kedves, jóindulatú és szeretetteljes, vagy, mint Jézus? Tiszteletteljes és segítőkész vagy Isten
munkásaival?
Feladatok:
1. Pál rokonai
Karikázd be a helyes válaszok betűjelét! -
Biztosan tudjuk, hogy Pálnak volt:
a.) édesanyja d.) édesapja
b.) nővére e.) fivére
c.) unokahúga f.) unokaöccse
2. Ki vagyok én? Kik vagyunk?
a.) Hiszünk a feltámadásban:
____________________________________________
b.) Nem hiszünk a feltámadásban:
________________________________________
c.) A zsidó Tanács vezetői vagyunk:
_______________________________________
d.) Mi menekítettük el Pált a tömegből a
templomban: _________________________
e.) Nagylelkű ajándékokat adtunk a
zsidó-keresztényeknek: ____________________
f.) Pál tanítója voltam, amikor Jeruzsálemben
élt: _____________________________
g.) Czézárea római helytartója voltam:
_____________________________________
h.) Éjszaka vittek Czézáreába:
___________________________________________
3. Adományok
A hétnek melyik napján kellett a
keresztényeknek félretenniük felajánlásaikat, hogy készen legyen, mire Pál Jeruzsálem felét tartva begyűjthesse
tőlük? 1Kor 16:2.
a.) Szombaton, a hét hetedik napján az
istentisztelet alatt a templomban.
b.) Csütörtökön, a negyedik napon, a hét
felénél.
c.) Pénteken, a hatodik napon, az előkészület
napján.
d.) Vasárnap, az első napon a heti munka
megkezdéses előtt.
4. A Szanhedrin
Ismerte Pál a Szanhedrin bármelyik tagját is?
Karikázd be a helyes válasz betűjelét!
a.) Nem, Pál még soha nem járt Jeruzsálemben
azelőtt.
b.) Igen, Pál is a Szanhedrin tagja volt
megtérése előtt.
c.) Nem, mert Pál görög volt, és nem zsidó.
5. Elcsüggedve
Pál nagyon elcsüggedt a Szanhedrinn előtt
lefolytatott kihallgatása után. Mi történ aznap éjjel? Karikázd be a helyes válaszok betűjelét!
a.) A Szanhedrin börtönbüntetésre ítélte Pált.
b.) Az Úr meglátogatta és bátorította Pált.
c.) Pált megkorbácsolták a római katonák.
|
