Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

SERDÜLŐKNEK

III. évfolyam

1. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

 

Pál és Barnabás

  9. tanulmány 

Nyomtatás

VASÁRNAP

Vajon meg kell tartanunk a ceremóniális törvényeket?

(ApCsel 14:27 - 15:2.)

Miután első misszió körútjukról visszatértek Antiókhiába, Pál és Barnabás beszámoltak a gyülekezetnek mindenről, ami velük történt, és arról, mennyire megáldotta Isten a pogányok között végzett munkájukat. Sokan örömmel fogadták, amit Isten tett, de a zsidó keresztények aggódtak.

Pál nem várta el a pogányból lett keresztényektől, hogy zsidóvá váljanak, sem azt, hogy a szertartási törvényeket megtartsák. A zsidóból lett keresztények látták, hogy hamarosan több pogány származású keresztény lesz az egyházban, mint zsidó származású, és féltek, hogy emiatt a keresztény egyház elveszíti zsidó jellegét.

Ekkoriban zsidó keresztények érkeztek Júdeából Antiókhiába és ellentmondásos nézeteket kezdtek tanítani. Az egyik ilyen tantételük az volt, hogy a megváltás érdekében a hívőknek meg kell tartaniuk az összes zsidó ceremoniális törvényt is. Azzal érveltek, hogy Isten egyértelműen előírta a zsidóknak, hogyan imádják Őt, és nem változtatta meg az erre vonatkozó utasításait. Nem vették figyelembe, hogy az egész templomi szolgálat Jézust jelképezte és Őrá mutatott előre. Most, hogy Jézus már eljött, nem volt többé szükség azokra a szertartásokra. ApCsel 15:1.

Pál és Barnabás tudták, hogy ezeknek a Júdeabeli embereknek a tanításai helytelenek, és azonnal felléptek ellenük. Ám míg a pogány keresztények egyetértettek velük, a zsidó keresztények inkább a júdeaiakkal voltak egy véleményen. A két csoport vitája annyira súlyossá vált, hogy úgy tűnt, az antiókhiai gyülekezet kettészakad. Mégis, hogy inkább elkerüljék ezt, megegyeztek, hogy az apostolok és az egyházi vezetők összeülnek Jeruzsálemben, hogy ezt a kérdést megvitassák. 2. v. A tanácskozás döntése lesz a végső döntés. Továbbá nem folytatják a vitát, amíg a jeruzsálemi döntésre várnak.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Te hajlandó vagy elfogadni a vezetőség döntését, ha valakivel nézeteltérésed van? Olvassuk el: Péld 12:15!

HÉTFÖ

Zsidók és pogányok

(ApCsel 15:3-35;  Gal 2:11-14.)

Az antiókhiai gyülekezetet megosztotta a kérdés, hogy vajon meg kell-e tartani a zsidó ceremoniális törvényeket, vagy sem. Mivel maguk közt képtelenek voltak megegyezésre jutni, úgy döntöttek elküldik Pált és Barnabást másokkal együtt Jeruzsálembe egy tanácskozásra.

Heves vita bontakozott ki a jeruzsálemi gyűlésen. Nem csupán a szertartások megtartásának kérdéséről volt ugyanis szó. Aggodalmak merültek fel a zsidók és a pogányok kulturális különbségei miatt is. Elég összetett probléma volt.

A Szentlélek azonban már kijelentette a kérdés helyes megoldását és felszólalásra indította Pétert. Péter elismételte a Kornélius megtérésével kapcsolatos tapasztalatát, és azt, mennyire meglepődött, látva, hogy a Szentlélek egyformán szállt alá a ceremoniális törvényeket megtartó zsidókra, és a pogányokra, akik pedig nem tartották meg azokat. Azzal érvelt, hogy a Szentlélek már megmutatta, hogy ezentúl nem szükséges a szertartásrend törvényeit megtartaniuk. ApCsel 15:7-11.

Péter beszéde után Pál és Barnabás számoltak be arról, milyen munkát végzett Isten általuk a pogányok között első missziós útjuk során. Végül Jakab állt fel és bejelentette a tanács döntését. Mi volt az? 19. v.

Már csak az volt a kérdés, hogyan hozzák ezt a döntést a gyülekezetek tudomására. Hogyan oldották meg? 25-29. v. A kérdés rendeződött. A pogány keresztényeknek nem kell megtartaniuk a zsidó ceremoniális törvényeket.

Nem sokkal később Péter antiókhiában járva kimutatta, hogy elfogadja a pogány keresztényeket azzal, hogy hajlandó volt velük együtt enni. Ám amikor olyanok érkeztek, akik szerint minden kereszténynek meg kell tartania a ceremoniális törvényt, akkor Péter nem evett együtt a pogányokkal és Barnabással együtt sokan követték példáját (Gal 2:11-13).

Ezt a viselkedést látva Pál felismerte, milyen szörnyű hibát követ el Péter. Nyilvánosan megfeddte Pétert, aki belátta hibáját, és gyorsan meg is vallotta azt.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Egyesek azt állítják, hogy Péter volt az első a tévedhetetlenek (akik soha ne hibáznak) hosszú sorában, de ez nem igaz. Péter ugyanolyan esendő volt, mint a többi apostol, vagy bárki más.

KEDD

Timótheus

(ApCsel 15:36 - 16:3.)

Pál egy ideig antiókhiában munkálkodott, majd úgy döntött, ideje másodszor is missziós útra indulniuk és meglátogatni az előző útjuk idején alapított gyülekezeteket. Barnabás is egyetértett vele és Márkot is magukkal szerette volna vinni. Pál viszont ellenezte, hogy ismét magukkal vigyék Márkot. Úgy vélte Márk már megbízhatatlannak mutatkozott. Mi történt ezután? ApCsel 15:39-40.

Pál Silással észak felé indult, útközben erősítve a gyülekezeteket. Végül, több mint 300 kilométer gyaloglás után Listrába érkeztek, ahol előző látogatása idején Pált megkövezték.

Listrában Pál ismét találkozott a Timótheus nevű fiatalemberrel, aki akkor tért meg, amikor Pált annak idején a városon kívül megkövezték. Azóta is egyre jobban érezte a lelkében, hogy Isten őt is az evangélium hirdetésének teljes idejű szolgálatára szólítja. Szerette Pált, és nagyon szeretett volna vele dolgozni.

Pál meglátta a Timótheusban rejlő sok lehetőséget, még ha a fiatalember nem is volt különösebben tehetséges. Komoly volt, szívesen tanult és nem félt az üldözéstől.

Édesanyja és nagymamája nagyon jól nevelte Timótheust. 2Tim 1:5. Egészen kicsi korától tanították az írások ismeretére, és annak ellenére, hogy pogány városban éltek, tiszta és egyszerű jellemet alakítottak ki benne. 2Tim 3:14-17.

Bár Timótheus még nagyon fiatal volt, Pál úgy látta készen áll az evangéliumhirdetés szolgálatára való képzésre. Ezért Silással együtt Timótheus is Pállal tartott, amikor folytatta második missziós útját. Hogyan érzett Pál Timóteus iránt? 1Tim 1:2.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Te is szívesen tanulsz? Szívesen szembenézel az üldözéssel? Tanulmányozod minden nap a Bibliát és követed, amit mond? Ezek tették Timótheust is alkalmassá élete munkájára. Szeretnél készen állni, bármire is hívjon el Isten?

SZERDA

A börtönben énekelve

(ApCsel  16:4-25.)

Timótheus csatlakozott Pálhoz, és Siláshoz, és napról napra többet tanult, miközben sok-sok kilométert gyalogoltak együtt a gyülekezeteket látogatva és a Szentlélek segítségével számtalan embert megtérésre vezetve. Mintegy 650 km gyaloglás után észak-nyugat felé a Kis-Ázsia nyugati végében fekvő Troás városába érkeztek.

Ott Pál egy éjszaka álmot látott. Kit látott bene? ApCsel 16:9. Ez sürgős hívás volt, ezért Pálék azonnal útra keltek és áthajóztak az Égei-tenger északi részén a több mint 200 km-re, a Macedón térségben fekvő Neápolis városába. Onnan még 16 km-t gyalogoltak északnyugat felé, a terület fővárosába, Filippibe.

Úgy tűnik, hogy Lukács, az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv szerzője Troásban csatlakozott hozzájuk, mert a 10. versben már többes szám első személyben kezd az útjukról beszámolni.

Filippiben valószínűleg nem volt zsinagóga, hiszen szombatnapon Pál és társai a folyóparton imádkozni összegyűlt asszonyokhoz csatlakoztak. Az egyik asszonyt Lídiának hívták. Mit tett Lídia? 14-15. v.

Volt egy megszállott nő Filippiben, aki követni kezdte Pált és társait. Mit mondott róluk? 16-17. v. Ez nem tett jót Pál szolgálatának, mert sokan azt hihették, hogy őt is ugyanaz a gonosz hatalom uralja, mint a szolgálólányt. Mit tett Pál ez ellen? 18. v.

A leány gazdái nagy haragra gerjedtek, mert így már nem tudták pénzkeresetre használni őt. Meg akartak szabadulni Páltól és Silástól ezért hazugságokat kiáltoztak róluk és nagy felbolydulást keltettek. Pált és Silást megverték, börtönbe vetették és a lábukat kalodába zárva nagy fájdalmakat okoztak nekik. Hogyan reagáltak ők erre? 25. v.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Pálnak és Silásnak valószínűleg nem volt azonnal kedve énekelni és imádkozni, de ezzel bátorították magukat. te is dönthetsz úgy, hogy a csüggedés elkerülésére ezt teszed.

CSÜTÖRTÖK

Kutatták az írásokat

(ApCsel 16:26 - 17:14.)

Pált és Sillást börtönbe vetették, de csüggedés helyett imádkoztak és Istent dicsőítve énekeltek. Mi történt ezután? ApCsel 16:26.

A börtönőr nagyon megrémült. Biztos volt benne, hogy kivégzik, ha Pál és Silás megszökött. Éppen öngyilkos akart lenni, amikor Pál megszólította és megnyugtatta, ne aggódjon, senki sem szökött meg. Mit csinált ezután a börtönőr? 29-30. v. Azonnal elmondták neki és családjának a Jézusról szóló jó hírt. Még el sem érkezett a reggel, amikor mindnyájan meg akartak keresztelkedni és Pál meg is keresztelte őket. Mi történt reggel? 35-40. v.

Filippit elhagyva Pál és Silás mintegy 150 km-t utazott délnyugat felé Thessalonikába. Pál szombatonként a zsinagógában prédikált az Ószövetség próféciáiból bizonyítva, hogy Jézus volt a Messiás. Megmutatta, hogy az egész szentélyszolgálat Jézusra mutatott előre és meggyőző erővel beszélt Jézus szolgálatáról a mennyei Szentélyben, valamint második eljöveteléről is.

A hallottak hatására sokan hittek Jézusban, ám mint mindig, néhány zsidó itt is úgy döntött, nem hisz ebben. Ezért akadályozni kezdték Pál és Silás munkáját. Mit tettek? ApCsel 17:5-8.

Ismét Jézus utasítását követve, hogy távozzanak az üldözés elől (Mt 10:23), éjszaka távoztak, és a Thessalonikától mintegy 80 km-re, délnyugatra fekvő Béreába mentek. Nem sokat mond a Biblia Bérea lakóiról, de egy nagyon fontos dolgot megtudunk róluk. 11. v.

A thessalonikai zsidók sajnos hamarosan követték Pált és Silást és Béreában is felzúdulást szítottak ellenük. Pál biztonságát féltve néhány thessalonikai hívő elvitte őt a több mint 200 km-re-délkeletre fekvő Athénba. Timótheus Béreában maradt az új gyülekezetnek segíteni.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Lelkesen fogadod Isten igéjét és kutatod naponta az Írásokat? 11. v.; Zsolt 119:9-11.

PÉNTEK

Túl bölcsek, hogy szükségük lenne Jézusra

(ApCsel 17:15-34.)

Néhány thessalonikai hívő sietve kimenekítette Pált Béreából és hajóval Athénba vitték. Aztán visszatértek Béreába az üzenettel, hogy Silás és Timótheus is azonnal menjen Athénba.

Athén volt az akkori világ kulturális központja, a bölcsesség az építészet és a bálványimádás fellegvára. Gyönyörű templomok és szentélyek álltak mindenfelé. Silásra és Timótheusra várva Pál Jézusról beszélt a népnek és a menny igaz Istene felé igyekezett figyelmüket fordítani. ApCsel 17:16-17.

Az athéni nép először kigúnyolta Pált. Néhányan szószátyárnak nevezték, mert azt hitték, nem tudja, miről beszél. Ám nem kellett nekik sok idő a véleményük megváltoztatásához. Pál világosan értetette gondolatmenetüket, és amikor vitatkozni próbáltak vele, rá kellett jönniük, hogy ő sokkal intelligensebb náluk.

Aztán emlékeztették Pált, hogy Szókratészt, a híres filozófust, aki 450 évvel azelőtt élt Athénban azért ítélték halálra, mert új isteneket próbált bevezetni. Pál azonban nem félt, és amikor látták, mennyire ragaszkodik hozzá, hogy Istenéről beszéljen, úgy döntöttek, tisztességesen lehetőséget adnak neki erre.

Athén legfontosabb helyére, a Mars-dombra (az Aeropagusra) hívták meg Pált beszélni. Itt gyűltek össze általában Athén legjelentősebb polgárai a vallás fontos kérdéseinek megvitatására. Mindenki feszülten figyelt, amikor Pál beszélni kezdett. Mit mondott? 22-25. v.

Mindenki figyelmesen hallgatott egészen addig, amíg a feltámadásról nem szólt. Néhányuk szerint ez őrültség és a gyűlés hirtelen félbeszakadt. Pál athéni szolgálata ezzel véget ért. De hiába vesztegette vajon ott az időt? Nem. Athén egyik legismertebb polgára, másokkal együtt hűséges hívővé lett.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Az athéni polgárok nem fogadták el az evangéliumot, mert úgy gondolták, már elég jók és nincsen szükségük Jézusra. Te tudod, hogy szükséged van Jézusra? Ő csak azokon tud segíteni, akik tisztában vannak vele, hogy segítségre van szükségük. Ézsa 57:15; 66:1-2.

 

 

Feladatok:

  1. E város népe kutatta az Írásokat, hogy megbizonyosodjon, igazat szólt-e Pál: ____________________

  2. Ebben a városban álmodott Pál egy macedóniai férfiról, aki segítségért könyörgött: _______________

  3. Az athéni Mars-domb másik neve: ____________________________________________________

  4. Ő volt a jeruzsálemi tanács vezetője: __________________________________________________

  5. Ebben a városban kövezték meg Pált: _________________________________________________

  6. Az asszony aki, a többiekkel együtt a folyópartra ment imádkozni: ____________________________

  7. Ő ment Silással misszióútra Szíriba és Czilicziába: _______________________________________

  8. Listrában nőtt fel, majd Pál segítője lett: ________________________________________________

  9. Ebben a városban beszélt Pál az „Ismeretlen Istenről”: _____________________________________

  10. János Márkkal misszióútra ment Ciprus szigetére: ________________________________________

  11. A pogány férfi, aki keresztsége előtt megkapta a Szentlelket: ________________________________

  12. Ebben a városban énekelt Pál és Silás a börtönben: _______________________________________

  13. Ő az Apostolok cselekedeteiről szóló könyv szerzője: ______________________________________