|
VASÁRNAP
Akiket először neveztek
keresztényeknek
(ApCsel
11:19-26.)
A jeruzsálemi üldözés
kezdetén sok hívő úgy döntött, elhagyja a várost. Sokfelé szétszéledtek és elvitték a Jézusról szóló jó hírt.
Emiatt hívők csoportjai telepedtek le számos Izraelen kívüli, idegen országban.
Sok zsidó élt szerte a Római Birodalomban, és a hívők általában csak közöttük
dolgoztak. Az evangélium pogányoknak (akik nem zsidók) való hirdetésének munkája eleinte még nem kezdődött el.
Jeruzsálemtől 500 kilométerre, északra feküdt a szíriai Antiókhia városa.
Hatalmas, jómódú város volt, fontos gazdasági és kereskedelmi központ. Milyen sikerrel járt az a néhány hívő,
akik odaköltözve Jézusról kezdtek prédikálni? ApCsel 11:20-21.
Amikor a tanítványok Jeruzsálemben tudomást szereztek erről, elhatározták, hogy
odaküldik Barnabást, hogy segítsen az új gyülekezet megszervezésében. Hogyan áldotta meg Isten az
erőfeszítéseit? 23-24. v.
Az antiókhiai
gyülekezet növekedése során Barnabás rádöbbent, hogy több segítségre van szüksége, ezért Tarzusba ment Pált
megkeresni. Tarzus Pál szülővárosa volt, ahová visszatért, amikor a megtérése után a jeruzsálemi vallási vezetők
megpróbálták megölni őt (ApCsel 9:26-30). Amikor Barnabás megtalálta Pált, rábeszélte, menjen vele Antiókhiába
és segítsen az ottani gyülekezet megszervezésében. Így együtt munkálkodtak ott a következő esztendőben.
Antiókhiában nevezték először keresztényeknek a Jézusban hívőket. Azért
nevezték így őket Antiókhia lakói, mert Krisztusról prédikáltak, Krisztusról tanítottak, róla beszéltek és
Krisztus nevében imádkoztak Istenhez. Soha nem fáradtak bele Krisztus szolgálatának, halálának és
feltámadásának, valamint mennyei szolgálatának tanulmányozásába. Nem csoda, hogy Krisztus követőinek,
keresztényeknek nevezték őket!
Alkalmazd a gyakorlatban:
Téged kereszténynek hívnának az emberek, ha annak alapján
ítélnének meg, amiről a legtöbbet beszélsz?
HÉTFÖ
Elhívás a szolgálatra
(ApCsel
11:27-30; 13:1-4.)
Pál és Barnabás már egy
éve együtt munkálkodtak Antiókhia városában az új keresztény gyülekezet felépítésén. Akkor Agabus, egy
jeruzsálemi próféta érkezett hozzájuk és szörnyű éhínséget jövendölve prédikált. Hogyan segítettek az antiókhiai
keresztények a jeruzsálemi hívőkön? ApCsel 11:29-30.
Pál azonban tudta, hogy nem a zsidóknak szóló prédikálás a legfontosabb
feladata. A damaszkuszi úton Jézus azzal bízta meg, hogy a pogányoknak prédikáljon (ApCsel 26:15-18).
Egészen addig nem tettek szervezett erőfeszítéseket arra, hogy az evangéliumot
a pogányoknak is hirdessék. Most azonban elérkezett ennek is az az ideje, és a Szentlélek különleges üzenetet
adott néhány antiókhiai hívőnek. Mi volt az üzenet, és mit tettek ezek a hívők? ApCsel
13:1-3.
Szolgálatuknak, melyre Isten hívta el őket, az egyház által való elismerése
után Pál és Barnabás elindult első missziós útjára. Antiókhiát elhagyva hajóra szálltak és több mint 220
kilométer utazás után a Ciprus szigetének keleti partján fekvő Szalamisz városába érkeztek. Ezen a szigeten nőtt
fel Barnabás (ApCsel 4:36).
Egy János Márk nevű fiatalember is Pállal és Barnabással tartott. Barnabás
rokona volt, akinek édesanyja kereszténnyé lett. Jeruzsálemben élt és megnyitotta otthonát a keresztények előtt.
Márk szerette volna elkísérni a missziós útra Pált és Barnabást, akik megengedték ezt neki.
Szalamiszból Pál és Barnabás 160 kilométert haladt nyugat felé, és útközben a
zsinagógákban prédikáltak. Végül Paphos városába értek, Ciprus nyugati partjainál.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Pált Isten azzal a különleges munkával bízta meg, hogy a
pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Téged mire hívott el, azon a helyen, ahol éppen most vagy? Megteszel
mindent, hogy felkészült legyél bármire, amit Isten a jövőben kérhet tőled?
KEDD
Márk hazatér
(ApCsel
13:6-13.)
Pál és Barnabás, első
missziós útjuk során a Ciprus szigetének nyugati partján fekvő Paphos városába érkeztek. Ebben a városban élt a
sziget római helytartója, Sergius Paulus. Kétségtelenül hallott már Pál és Barnabás előrehaladásáról a szigeten,
és az üzenetről is, amit hirdettek. Most személyesen is hallani szerette volna mondanivalójukat.
Volt azonban egy Elimás nevű ember, aki nem akarta, hogy Sergius Paulus
meghallja az evangéliumot. Ki volt ő, és mit csinált? ApCsel 13:6-8. Pál
tudta, hogy Sátán dolgozik Elimás által, hogy az ő Jézusról szóló jó hírét lerontsa. Azt is tudta, hogy Isten
lehetőséget akar adni a kormányzónak, hogy Jézust megismerje.
A Szentlélek arra indította Pált, hogy ítéletet hirdessen az ördöngös férfi
felett. Mi volt az? 9-11. v. Ez méltó büntetés volt. Elimás úgy döntött,
becsukja szemét a Pál által hirdetett igazság előtt és most a természetes szemeivel sem látott. A kormányzóra
nagy hatást gyakorolt ez a csoda és úgy döntött, hisz Jézusban.
Paphosi munkájuk végeztével Pál, Barnabás és Márk a közel 300 kilométerre,
északnyugatra fekvő Perga városába hajózott.
Márk rájött, milyen nehéz úttörő misszionáriusnak lenni. Gyakran voltak
fáradtak, sokszor éheztek és fáztak. Útközben sokszor kerültek veszélyes helyzetbe. Míg néhányan örömmel
fogadták munkájukat, sokan mások inkább akadályozták azt.
Márk felismerte, hogy a jövőben még több nehézséggel és üldözéssel kell majd
szembesülniük, mint addig. Bátorságát elveszítve otthagyta Pált és Barnabást, és visszatért Jeruzsálembe.
Isten azonban nem hagyta el Márkot. Barnabás később magával vitte őt egy másik
missziós útjára és a fiatalember Isten értékes munkásává vált (2Tim 4:11).
Alkalmazd a gyakorlatban:
Te mit tettél volna Márk helyében? Gondold ezt át alaposan!
Hajlandó vagy a nehézségek és az üldözés ellenére is beszélni másoknak Jézusról?
SZERDA
Az evangéliumot hirdetve
(ApCsel 13:14-44.)
Márk távozása után Pál
és Barnabás észak felé folytatták útjukat, a 160 km-re fekvő pisidiai Antiókhiába. Mivel kezdték ottani
szolgálatukat? ApCsel 13:14.
Miután felolvastak az Írásokból, a zsinagóga vezetői, akik a szombati
szolgálatokért feleltek, felkérték Pált, hogy szóljon a gyülekezethez. Pál boldogan, hogy a Jézusról szóló jó
hírről beszélhet, röviden összefoglalta az izraelita nemzet történetét. A zsidók nagyon szívesen hallgatták ezt
a történetet, ezért teljes figyelmüket Pálnak szentelték.
Pál kihangsúlyozta, hogy Jézus pontosan betöltötte a Messiásról szóló
próféciákat. Bátran kijelentette, hogy a jeruzsálemi vallási vezetők halálra adták Jézust, annak ellenére, hogy
semmiben sem találták bűnösnek. Isten azonban feltámasztotta Őt a halálból és sokan találkoztak vele feltámadása
után.
Miután világosan bizonyította, hogy Jézus a Messiás, Pál felszólítást intézett
hallgatóihoz. MI volt az és milyen figyelmeztetés hangzott még el? 38-41. v.
A Szentlélek hatott a jelenlévők lelkére. Sokan várták már régóta a Messiás
eljövetelét. Most pedig Pál beszámolójából meggyőződhettek róla, hogy Jézus betöltötte a próféciákat és Ő a
megígért Egyetlen.
A Pált hallgató pogányok nagyon örültek, hogy a Jézus általi megváltás jó híre
nem kizárólag a zsidóknak, hanem mindenkinek szól. Olyan izgalomba jöttek, hogy mindenkivel meg akarták osztani
a jó hírt. Ezért megkérték Pált, hogy a következő szombatnapon is prédikáljon róla.
Bizonyára egész héten terjesztették buzgón a hallott jó hírt és meghívták
rokonaikat, szomszédaikat és barátaikat Pál beszédét meghallgatni. Mi történt a következő szombaton?
44. v.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Téged is annyira felvillanyoz a szombati prédikáció, hogy alig
várod, hogy megoszthasd másokkal? Emlékszel egyáltalán, miről szólt a legutóbbi szombati prédikáció? Miért ne
kérnéd Istent, szóljon hozzád a következő szombatnapon és adja áldását, hogy megoszthasd azt barátaiddal?
CSÜTÖRTÖK
Az evangélium elutasítása
(ApCsel
13:45-52.)
A pisidiai Antiókhia
pogány lakóit annyira felvillanyozta a Pál első szombati prédikációjából hallott jó hír, hogy a következő
szombatnapon szinte az egész város megjelent az apostolt meghallgatni. Hálásan fogadták, hogy a Jézusról szóló
jó hír üzenete nem korlátozódik a zsidókra, hanem velük együtt a pogányokra is vonatkozik.
Nem mindenki örült azonban. Hogyan reagáltak a zsidók, amikor látták a sok
pogányt, akik Pál meghallgatására érkeztek? ApCsel 13:45.
Milyen szomorú, hogy így álltak hozzá! Dicsőíteniük kellett volna Istent,
amiért ilyen sokan készek meghallgatni a megváltás jó hírét. Látván mi történik, Pál néhány nagyon világos,
közérthető szóval szólt a zsidókhoz. Elmondta nekik, hogy mivel ők elutasították a Jézusról szóló jó hírt, ő és
Barnabás mostantól a pogányok felé fordítja figyelmét. 46-47. v.
A zsidók ellenállasának dacára Pál és Barnabás munkája abban a körzetben nagyon
sikeres volt. Sok pogány ember döntött Jézus és az általa való üdvösség mellett és „beteljesedtek
Szentlélekkel.”
Pál és Barnabás végül mégis kénytelen volt elhagyni a környéket. Elcsüggedés
helyett azonban eszükbe jutott, amit Jézus az üldözésről a Hegyi beszédben mondott. Olvassuk el:
Mt 5:11-12!
A pisidiai Antiókhiát elhagyva Pál és Barnabás leporolták lábukat. Miért tették
ezt? Jézus mondta tanítványinak, hogy ezt tegyék, amikor olyanok házából távoznak, akik elutasították a
megváltás üzenetét. Mt 10:14-15. Ez majd bizonyság lesz ellenük az ítélet
napján, mert hallották a Jézusról szóló jó hírt, de elutasították azt.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Felelősek vagyunk mindenért, amit tudunk, és mindenért, amit
megismerhettünk volna, ha alaposabban tanulmányoztuk volna Isten igéjét. Mindig amellett döntsünk, hogy olyasmit
cselekszünk, amiről tudjuk, hogy jó!
PÉNTEK
Listrában és Derbében
(ApCsel
14:1-26.)
Miután el kellett
hagyniuk a pisidiai Antiókhiát, Pál és Barnabás a keletre, mintegy 150 km-re fekvő Ikóniumba ment. Ott is
először a zsidók zsinagógájában kezdtek prédikálni, aminek hatására zsidók és görögök nagy sokasága hívővé lett.
Ott is sok zsidó elutasította a jó hírt és gondot okozott nekik. MI történt ezután Ikóniumban?
ApCsel 14:2-6.
Pál és Barnabás ezután Listra városába ment, ami kb 30 km-re, délnyugatra volt
Ikóniumtól. Beszéde közben Pál észrevett egy születésétől fogva béna férfit, aki nagyon figyelmesen hallgatta
őt. Mit mondott neki Pál? 8-10. v.
Listra pogány város volt, ahol sokan más isteneket imádtak. Pál és Barnabás
szorgalmasan tanították őket az egyetlen igaz Istenről. Amikor látták, hogyan gyógyította meg Pál a béna férfit,
Isteneknek tartották őt és Barnabást. Mire készültek? 13. v.
Pál és Barnabás természetesen elborzadt és alig sikerült leállítaniuk az
embereket.
Nemsokára zsidók érkeztek Listrába Pisidiából és Ikóniumból, akik arról
győzködték a népet, hogy a férfiak, akiket istenként akartak tisztelni, valójában halált érdemelnek. Mit tettek
azután? 19. v.
A hívők szomorúan gyűltek Pál élettelen teste köré a városon kívül. Mennyire
meglepődtek, amikor Pál váratlanul felállt! Másnap Barnabással együtt a Listrától 65 km-re, délkeletre fekvő
Derbébe indultak.
Miután egy ideig Derbében szolgáltak, Pál és Barnabás elhatározta, hogy
visszafordulnak és meglátogatják az összes gyülekezetet, amit addig alapítottak.
Ezért visszamentek
Listrába, Ikóniumba, a pisidiai Antiókhiába és Pergába. Mindenütt segítettek a gyülekezeti élet szervezésében.
Majd hajóval visszautaztak Antiókhiába, ahol körútjukat kezdték.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Milyen sok ellenállással találkozott Pál és Barnabás a missziós
út során! Te hűséges maradtál volna az ő helyükben? Hűséges vagy most otthonodban, vagy a barátaid között
Jézushoz?

Feladatok:


|