|
VASÁRNAP
 Jézus
fáradt volt, ahogy tanítványai is. Egy nappal azelőtt beszélgettek Jézussal a misszióútjukról való visszatérésük
után egy nyugodt helyen. Nem időztek azonban ott sokáig, mert tudták, hogy emberek ezrei várnak Jézusra. Ezért
otthagyták pihenőhelyüket és az összegyűlt néphez mentek.
Miután egész álló nap tanított és betegeket gyógyított, tette Jézus a lenyűgöző csodát, hogy
egy kisfiú uzsonnájával több ezer embert jóllakatott.
Még akkor éjjel, miközben a tanítványok Jézus nélkül eveztek a tavon, nagy vihar kerekedett
és Ő a vizen járva sietett segítségükre.
Jézus hallgatóságából sokan úton voltak Jeruzsálem felé a Húsvéti ünnepre. Jézus azonban úgy
döntött most nem megy el az ünnepségre. Tudta, hogy ott kémek lesnék minden mozdulatát, és fülelnék minden
szavát. A vallási vezetők bajba akarták keverni Őt, hogy mentséget találjanak megölésére. Ám Jézus munkája
világunkban még nem ért véget. Még nem jött el halálának ideje.
A vallási vezetők soha nem hagytak fel annak bizonygatásával, hogy Jézus megszegi Isten
törvényét. Jézus azonban mindig gondosan megfelelt nekik, és a vallási vezetők is tudták, hogy igazat szól. Ez
természetesen még jobban felbőszítette őket. Egy példát láthatunk erre a következő igeversekben:
Mt 15:1-6.
A vallási vezetők tudták, hogy a Tízparancsolat egyik rendelkezése szerint tisztelnünk kell
szüleinket. Mégis hoztak egy gonosz, önző rendelkezést, mely szerint, ha valaki a templomnak ajánlja a pénzét,
élete végéig mégis használhatja azt. Ám ha a szüleinek lenne pénzre szüksége, nekik nem adhat belőle, mert az
templomi felajánlás. Akárki láthatta, hogy ez a törvényük Isten törvényének megrontása. Jézus pedig
szembesítette is őket ezzel. Jézus mindig bizonyítani tudta, hogy Ő nem szegi meg Isten törvényét.
További elmélkedésre:
Eszedbe jut olyan Isten törvényei közül, aminek
sokan nem engedelmeskednek napjainkban? Nevezd meg őket!
HÉTFÖ
 Jézusnak és
tanítványainak esélyük sem volt egy kis pihenésre és magánbeszélgetésre. Ezért Jézus úgy döntött, hogy egy másik
helyre mennek, ahol a gyönyörű hegyek között talán együtt tölthettek egy kis időt. A hegytetőről az egész tájat
láthatták. A távolban Tírusz és Szidon városát is a tengerparton. A tenger és a hegyek között húzódó területen
sok pogány ember élt.
Samária népe, ahol Jézus a kútnál beszélt egy asszonnyal, hitt
Istenben, bár nem a zsidókkal azonos módon dicsőítették Őt. Ám azon a környéken, ahol most Jézus a
tanítványaival tartózkodott, az emberek egyáltalán nem hittek Istenben.
Jézus és tanítványai egy kis pihenésre vágytak. A nép azonban
mindenfelé hallott már csodálatos szavairól és a csodákról, amiket tett. Mk
7:24.
Azonkívül, hogy pihenésre volt szüksége, Jézusnak más oka is volt,
hogy az országnak arra a részére menjen. Tudta, hogy él ott egy asszony, akinek az Ő segítségére van szüksége.
Az asszony pogány volt, de amint meghallotta, hogy Jézus arrafelé jár, azonnal a keresésére indult.
25. v.
Bár a népe között élő zsidók többsége nem kedvelte a pogány
embereket, az asszony hitte, hogy Jézus, egy zsidó az, aki a leányát meg tudja gyógyítani.
Mt 15:22.
A tanítványok is zsidók voltak, és még mindig nem értették meg,
hogy Isten a többi embert is ugyanúgy szereti, mint a zsidókat. Hamar kiderült, mit gondolnak a tanítványok az
asszonyról. Amikor Jézus nem válaszolt neki, biztosak voltak benne, hogy Ő is hozzájuk hasonló véleményen van.23.
v.
További elmélkedésre:
Elfordult Jézus valaha is bárkitől? Most pedig még
csak válaszra sem méltatta ezt az asszonyt. Vajon miért?
KEDD
 A tanítványok nem voltak
tudatában, de Jézus éppen oktatta őket. Azt mutatta be nekik, mennyire különbözik a pogányokhoz való
hozzáállásuk az övétől. Elsőre úgy viselkedett, ahogy a tanítványok viselkedtek volna, ha a pogány asszony tőlük
kér segítséget, a kislánya meggyógyítását.
Amikor a szegény asszony könyörögni kezdett neki, Jézus úgy tett,
mintha meg sem hallaná. Ebből a tanítványok arra következtettek, hogy neki is ugyanaz a véleménye a pogányokkal
való szóba elegyedésről. Mt 15:23.
Jézus azonban nem küldte el az anyát. Tudta, hogy a nő hallott az
Ő rendkívüli csodatételeiről, amit másokért tett, függetlenül attól, milyen származású emberek voltak. Tudta,
mennyire vágyik segítségére az asszony, és hiszi, hogy Ő meg tudja gyógyítani a kislányát. Néhány percig mégis
továbbra is úgy viselkedett, ahogyan a tanítványai tették volna. Mit mondott ezután a pogány asszonynak.
Mk 7:27.
A zsidók akkoriban biztosra vették, hogy ők „Isten gyermekei” és a
többi ember már nem is számít, akár a kutyák. Biztosak voltak benne, hogy Isten másokkal nem osztja meg
szeretetét. Mekkorát tévedtek!
Jézus nem tudta elrejteni mindenki iránt élő szeretetét. A pogány
asszony Jézus arcára nézve biztos volt benne, hogy van remény számára is. Azt sem bánta volna, ha ebnek nevezi.
Talán más zsidóktól már megkapta ezt. Az asszony szeretetet látott Jézus arcán és kimutatta, mennyire bízik
benne, amikor emlékeztette, hogy még a kutyák is kapnak a gyerekek maradékából. Jézusnak bizonyára van néhány
szem „morzsája” az ő számára is. 28. v.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, boldoggá tette Jézust az asszony
hite? Őszintén szeret vajon Isten mindenkit, még az úgynevezett pogányokat is? A pogányok is hihetnek Jézusban,
ha megismerik Őt? Szeretnünk kell mindenkit? Hogyan mutathatjuk ki, hogy tudjuk, Jézus szereti a pogányokat is?
SZERDA
 Egy pogány asszony kérte
Jézust könyörögve, hogy űzze ki kislányából Sátán démonát. El kellett mennie Jézusnak a kislány otthonába,
ahhoz, hogy a démont távozásra bírja? Nem, bizony! Mindössze annyit mondott az asszonynak, hogy a démon elhagyta
a kislányát. Mk 7:29.
Mit talált otthon az anya, amikor hazaért?
30. v.
Nem nehéz elképzelni, mennyire örült az asszony. Mit gondolsz,
mások is hamar észrevették, mit tett Jézus? Természetesen! Biztos lehetsz benne, hogy gyorsan elterjedt a híre,
úgy a pogányok, mint a zsidók körében.
Jézus két okból ment arra a pogányok lakta területre. Segíteni
akart a pogány anyán és nagyon fontos leckét akart megtanítani a tanítványoknak mielőtt elhagyja őket és
visszatér a Mennybe.
A tanítványoknak még mindig nehezükre esett elhinni, hogy Isten
mindenkit ugyanúgy szeret.
 Sokszor kellett még
emlékeztetni őket erre, de soha nem feledik majd, hogyan bánt Jézus a pogány asszonnyal. Azt a szeretetet
mutatta be, amit Isten érez minden egyes ember iránt.
A pogányok és a zsidók nem szerették egymást. Nem is barátkoztak.
Jézus már régebben is beszélt erről. Mit mondott? Olvassuk el csodálatos szavait!
Mt 5:43-45.
További elmélkedésre:
Megtanulták a tanítványok, mennyire másként bánik
Jézus a pogányokkal, mint ők? Ma is mindent megtesznek Sátán és angyalai, hogy rávegyenek minket arra, hogy
gyűlöljük azokat, akik mások, mint mi? Nem akarják, ugye, hogy az emberek megtudják, Jézus a többieket is
szereti, azokat is, akik nem olyanok, mint ők, még a pogányokat is? Hogyan kell bánnunk azokkal az emberekkel,
akik nem olyanok, mint mi?
CSÜTÖRTÖK
Hová ment Jézus, amikor elhagyta a pogány országot, ahol
meggyógyította a megszállott kislányt? Mt 15:29.
 A hegy, ahová Jézus most
ment, ugyanott állt, ahol Jézus annak idején kiűzte Sátán démonait a két ördöngös férfiból. Emlékszel, mi
történt, amikor a démonok elhagyták a férfiakat és a közelben legelésző disznócsordába mentek?
Mt 8:28-32.
Mire kérték a helybeliek Jézust, miután a csorda vízbe fulladt?
34. v.
Mit szeretett volna a két meggyógyított férfi tenni? Ott akartak
maradni, vagy inkább Jézussal menni? Mk 5:18.
Mit mondott azonban Jézus nekik?
19. v.
A férfiak engedelmeskedtek Jézusnak. Mindenfelé elhíresztelték,
hogyan gyógyította meg őket Jézus. Az emberek meghallgatták őket, és minél többet hallottak Jézusról, annál
inkább vágytak rá, hogy visszatérjen hozzájuk.
Jézus most visszatért. Mi történt ezúttal?
Mt 15:30-31.
Mennyire más volt ez, mint előző alkalommal! Az emberek három
egész napon át ottmaradtak a hegyoldalban Jézussal. Már mindent megettek, amit magukkal hoztak, és már ideje
volt hazaindulni. Jézus azonban nem akarta éhesen elengedni őket. 32. v.
Jézus tanítványai még mindig nem éreztek rokonszenvet a pogány
emberek iránt, annak ellenére sem, hogy látták, miként bánt Jézus a pogány asszonnyal csupán néhány nappal
azelőtt. Mit feleltek Mesterüknek? 33. v.
 Jézus arra kérte őket,
nézzék meg, mennyi ennivalójuk maradt. Gondolod, hogy meg szerették volna osztani a pogány emberekkel? Nem
igazán. Mit mondott Jézus a népnek, mit tegyenek? 34-35. v.
További elmélkedésre:
Tudtad, hogy vannak dolgok, amiket Jézus gyűlöl?
Nagyon szerette tanítványait, de a kevélységet és az önzést gyűlöli. A tanítványok büszkék voltak arra, hogy ők
nem olyanok, mint a pogányok. Talán még önzők is voltak az élelmük féltése miatt. Téged is megkísért néha a
büszkeség és az önzés? Természetünknél fogva ilyenek vagyunk. Jézus azonban segíthet, hogy ezen változtassunk,
ugye?
PÉNTEK
 Jézus a tanítványaival és
több, mint négyezer pogány emberrel már három napja a hegyoldalban tartózkodott. Ideje volt már hazaindulniuk.
De Jézus tudta, hogy az emberek éhesek és meg akarta őket vacsoráztatni. A tanítványok odaadták Jézusnak mindazt
az ennivalót, amit félretettek maguknak. Mit tett vele Jézus? Mt 15:34-38.
Jézus ismét megmutatta hatalmas erejét, miközben kimutatta
szeretetét a zsidók és pogányok iránt egyaránt. Csakúgy, mint amikor a másik sok ezer embert megvendégelte, most
is bőven elegendő élelem volt. Talán sokan a boldog emberek közül vittek magukkal a maradékból családjuknak,
barátaiknak és beszéltek nekik Jézusról és a történtekről.
Közben Jézus a tanítványaival együtt hajóba szállt és visszatértek
Galileába. Érkezésükkor zsidók egy csoportja várta őket. Ezúttal mind a farizeusok, mind a szadduceusok
megjelentek. Ez a kétféle vallási tanítást képviselő csoport általában nem jött ki egymással. Jézust azonban
mindnyájan annyira gyűlölték, hogy elhatározták együttműködnek, hogy megszabaduljanak Tőle. Mire kérték Jézust,
és Ő mit felelt nekik? Mt 16:1-4.
További elmélkedésre:
Érdekel, mit értett Jézus „a Jónás prófétának jele”
alatt? Olvassuk el a következő igeverset: Mt 12:40!
Elmondta Jézus, mik a jelei az Ő közeli eljövetelének? Említsünk meg néhányat!
Elhiszi a legtöbb ember ezeket a jeleket, vagy figyel egyáltalán rájuk?
| |
Történet sarok
Átdolgozta: Amy Sherrard
Egyre több fény!
|
 |
Voltál már influenzás? Amikor egyszerre sokan elkapják az influenzát, azt járványnak híjuk.
Mivel ez nagyon veszélyes betegség, sokan beoltatják magukat ellene. Talán már te is kaptál ilyen oltást.
Ellen White idejében azonban Battle Creekben még senki sem hallott az influenza elleni
védőoltásról. Egyik télen Ellen egész családja elkapta az influenzát. Ellennek egy fontos összejövetelen kellett
volna beszélnie, de még mindig nagyon rosszul érezte magát.
„Nem tudom, hogyan boldogulunk nélküled, Ellen. – mondta James - Szükségünk van a
Jézustól kapott tanúbizonyságodra a nagy gond megoldásához, amit egyházunk vezetőivel meg kell vitatnunk. Már
imádkoztunk a gyógyulásodért, de még mindig rosszul vagy, ezért idehívok két vezetőt, hogy kifejezetten érted
imádkozzunk együtt.”
James és a lelkész imája után Ellen is megpróbált imádkozni. Nehezére esett a beszéd, mert
teljesen be volt rekedve. Aztán hirtelen megváltozott a hangja. „Dicsőség Istennek!” – szólt hangosan és tisztán
érthetően. James és a lelkész tudták, hogy Ellennek látomása van. Felfelé nézett valamire, amit senki más nem
látott, és arca aggodalmas kifejezést öltött. Gyorsan ledobta magáról takaróit és felkelt, majd sétálni kezdett
a szobában fel s alá.
Mászkálás közben Ellen a kezét tördelve így sóhajtozott: „Sötétség! Minden olyan sötét!
Nagyon sötét!” Hirtelen megállt, néhány másodpercre abbahagyta a sóhajtozást és arckifejezése is megváltozott.
Most boldognak tűnt. „Egy kis fénysugár! Nagyobb fény! Még több fény!” Ezután leült egy székre.
Mint általában látomás közben, Ellen most sem lélegzett. Nemsokára mély lélegzetet vett,
aztán körülnézett a szobában, mintha nem értené, hol van, és mit keres ott a lelkész. James a felesége mellé
térdelt és halkan elmondta neki, hogy látomást kapott Jézustól. Ellen bólintott. „Most rögtön el akarod mondani
nekünk?” – kérdezte James. Ellen megrázta a fejét: „Nem, most nem.” – mondta.
Amikor elérkezett az összejövetel ideje, James megkérdezte Ellent, hogy képesnek érzi-e magát
odamenni és a munkásokhoz szólni. „Igen, teljesen meggyógyultam” – mondta Ellen és felöltözött. Jamesszel együtt
elindultak a gyűlésre a nagy hóban.
Ellen látomásában a fény azt jelentette, hogy a világon mindenki tudomást szerez Jézus
eljöveteléről, és arról, milyen fontos a Tízparancsolatnak engedelmeskedni.
A fények már sok helyen felragyogtak Amerikában, és néhány világított már a távoli Európában
is. A világ nagyobb része azonban még mindig sötétségben volt. Ellen azt látta, hogy mindenfelé világosság
támad.
„Emlékszel a helyek nevére, ahol a fények felragyogtak?” – kérdezte feleségétől James.
Ellen elgondolkodott. „Csak egyre emlékszem, - felelte – valahol Ausztráliában.”
Ellen akkor még nem tudta, hogy egy napon majd ő is abba a távoli országba utazik, hogy a
ragyogó fény terjesztésében segítsen.
|
