|
VASÁRNAP
 Fontosak
szerinted a szabályok? Tudjuk, hogy a Tízparancsolat, amit Isten adott nekünk, tökéletes. Rendelkezései
gyönyörűek és teljes egészet alkotnak. Jézus földi életének idejére azonban a vallási vezetők már sok betartandó
pluszrendelkezéssel toldották meg. Nem Isten adta azokat a rendelkezéseket. Valójában az a sok hozzátett
szabály kegyetlen és barátságtalan színben tüntette fel Istent.
Itt van mindjárt néhány a szombat megtartásával kapcsolatos sok rendelkezésük közül.
Szombatnapon tilos volt tüzet gyújtani, még egy gyertyát sem. Nem volt szabad semmit cipelni, még egy zsebkendőt
sem. Ha valaki náthás volt, a ruhájára kellett tűznie a zsebkendőjét. Nem volt szabad csomót kötni, vagy
kibontani. Írni sem volt szabad, vagy egy bizonyos távolságnál messzebbre gyalogolni. A szombaton tojt
tyúktojást nem volt szabad felhasználni, ki kellett dobni, vagy esetleg egy pogánynak eladni. Beteg emberen sem
lehetett szombatnapon segíteni. Tükörbe sem volt szabad szombaton nézni.
Jézus nem engedelmeskedett a rendeleteknek, amikről tudta, hogy helytelenek. Úgy döntött,
hogy szombatnapon gyógyít meg betegeket, mert ezzel nekik és a többieknek is bemutatja, milyen is Isten
valójában. Nem csoda, hogy a papok és a vezetők nem szerették Jézust, mert megszegte a rendelkezéseiket.
További elmélkedésre:
Jó minden törvény, amit az emberek hoznak? Mi a
teendőnk, ha az emberi rendelkezéseknek engedelmeskedve megszegnénk Isten törvényét? Olvassuk el:
ApCsel 5:29!
HÉTFÖ
 A tanítványok is azt
hitték, hogy ha valaki beteg, vagy gondjai vannak, az Isten büntetése. Mit felelt azonban nekik Jézus, amikor
egy szombatnapon, a vakon született férfiről kérdezték? Jn 9:1-3.
Jézus megsajnálta a szegény világtalan embert. Milyen furcsa
dolgot tett vele? 6-7. v.
Jézus már nem volt ott, amikor a férfi a mosakodás után visszatért
a medencétől, szomszédai és más ismerősei viszont igen. Egészen más lett a férfi arca most, hogy már látott.
Szeme ragyogóan csillogott. Arca aggodalom és félelem kifejezése helyett most örömteli mosolytól ragyogott. Az
emberek még abban sem voltak biztosak, hogy vajon ugyanazt az embert látják-e.
8-9. v.
Az ember egészen addig nem látott, amíg a sarat le nem mosta
szeméről, így természetesen még Jézust sem látta, csupán a nevét tudta. 10-12.
v.
Jézus mindezt szombatnapon tette ezért az emberek a farizeusok
tudomására akarták hozni az esetet. Ebből aztán nagy vita kerekedett. Egyesek szerint Jézus bűnt követett el a
szombatnapi gyógyítással. Mások szerint nem lehetett bűnös, ha Isten ilyen csodát vitt véghez általa.
13-16. v.
Végül megkérdezték a férfit, ő mit tart Jézusról?
17. v.
Akik bűnösnek vélték Jézust még mindig nem akarták elhinni, amit a
férfi mondott. Mit tettek ezért? 18-21.v.
Miért úgy válaszoltak a meggyógyított férfi szülei, ahogyan
tették? 22. v.
Nagyon súlyos dolog volt, ha valakit kitiltottak a zsinagógából.
Elsőször is, harminc napig nem mehettek volna oda Istent dicsőíteni. Mit mondtak ezért a férfi szülei?
23. v.
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, te mit éreztél volna a vak ember
helyében a történtekkel kapcsolatban?
KEDD
 Amikor a vakon született
férfi szülei nem merték elmondani, hogy Jézus gyógyította meg a fiukat, a farizeusok ismét a férfihoz fordultak.
Jn 9:24-25.
A farizeusok megpróbálták összezavarni a férfit, hogy ne higgyen
Jézusban. Isten azonban segített neki, így megkérdezte tőlük, hogy vajon azért akarnak-e többet megtudni
Jézusról, mert ők is a tanítványai szeretnének lenni. 26-27. v.
A farizeusok persze nem akartak Jézus tanítványaivá lenni.
28-29. v.
A farizeusokat feldühítette, hogy a férfi szerint Jézus csakis
Istentől való lehet. Köntösükbe burkolózva távoztak, nehogy véletlenül is hozzáérjenek. Még lábbelijüket is
leporolták, jelezvén, hogy végeztek vele, majd kivezették a zsinagógából. A szülei attól féltek, hogy velük
történik majd ez, és most a fiukkal történt meg. 30-34. v.
Az emberek, akik végignézték és hallgatták a történteket, most
megláthatták, milyenek is a farizeusok valójában. Hogyan is tisztelhetnék őket, amikor tudták, hogy minden ok
nélkül beszéltek úgy a vakon születet férfiról és Jézusról?
Jézus végig tudta, mi történik. Azt is tudta, hogy Sátán mindent
megtesz, hogy a farizeusokat még makacsabbá tegye. Azonban a hatalmas angyalok is jelen voltak és segítettek a
férfinak bátran viselkedni. Mit tett Jézus, miután a férfit kivezették a zsinagógából?
35. v.
Az ember először látta Jézus kedves arcát. Áhítattal felelt Jézus
kérdésére. 36-38. v.
További elmélkedésre:
Milyen boldog nap lehetett az a vakon született
ember számára! Te mit mondtál volna a helyében Jézusnak?
SZERDA
  Néhány
farizeus ott állt a közelben, amikor Jézus a vakon született férfihoz szólt, és hallották beszélgetésüket.
Szerinted mire célzott Jézus? Jn 9:39-41.
Hallottad már valakitől a kérdést: „Látod, mire gondolok? Vagy:
„Látom már, mire gondolsz.” Tényleg a szemünkkel látunk ilyenkor valamit? Nem bizony! Úgy értjük, hogy „érted,
mire gondolok? , vagy „Értem, már, mit értesz ez alatt.” Akik úgy döntenek, nem hisznek Jézusban, azt
választják, hogy nem „látják”, amit látniuk kellene. Milyen szomorú!
Előfordult már veled, hogy olyan helyre szerettél volna menni,
vagy olyasmit tenni, amit a szüleid nem helyeseltek? Mondtad már valaha: „Nem látom, mi a gond ezzel.” ?
Jézus itt azt mondta, azért jött, hogy segítsen azokon, akik nem
értették Istent, és az Ő törvényét. Az olyanokon, mint a farizeusok, azonban nem tudott segíteni, mert ők túl
büszkék voltak és azt hitték, már tökéletesek és mindent tudnak. Azt hitték, hogy „látnak”, pedig „vakok”
voltak. És amikor úgy döntöttek, nem Hisznek Jézusban, még inkább vakká váltak.
További elmélkedésre:
Most olvassuk el a
39-41. verseket!
Most már jobban megérted őket? Ránk kényszeríti Isten valaha is, hogy a „látást” válasszuk? Mit érzett
szerinted Jézus a „vak” farizeusok iránt? Szerette vajon őket?
CSÜTÖRTÖK
Ádám és Éva óta Isten sokféleképpen segített az embereknek
megérteni csodálatos tervét, melyet Sátántól való megmentésünkre állított fel. A gyönyörű Szent sátorban például
minden Jézusra emlékeztette a népet.
 A bárányok, amiket Isten
népe feláldozott, arra emlékeztették őket, hogy Jézus egyszer eljön, és egy napon meghal értünk. A kárpit,
amin a pap átment a Szentek szentjébe, azt jelképezte, hogy csakis Jézus által mehetünk az Atya Istenhez. A
Szenthelyen ragyogó gyertyák arra mutattak, hogy Jézus a világ egyetlen világossága. Egyedül Ő tudja bemutatni
nekünk Isten szeretetét és a Mennybe vezető utat. A különleges kenyerek a szent kenyerek asztalán azt
jelképezték, mennyire fontos minden nap az Ő szavát „enni”. Az Ő szavát „eszed” és „iszod” éppen most is, amikor
a Bibliát tanulmányozod.
Abban az időben, amikor Jézus e földön élt, mindenki ismerte a
bárányokat és a pásztorokat. Egy nap, amikor róluk beszélt, azt mondta, hogy Ő a jó pásztor, az emberek pedig
olyanok, mint a gyámoltalan bárányok, akik könnyen elvesznek és megsérülnek.
A karám az a hely, ahol a juhok biztonságban vannak. A karámnak
csak egy bejárata van. Jézus azt mondta, hogy Ő az ajtó, és Ő a jó pásztor is. Jézus mindaz, amire szükségünk
van, ahogyan a Szent sátorban is minden Őrá mutatott. Csakis akkor lehetünk biztonságban, ha úgy döntünk, Őbenne
bízunk, és neki engedelmeskedünk.
Jézus a farizeusokról beszélt, amikor a tolvajokat és a rablókat
említette, akik bántani próbálják a bárányokat és ellopni őket. A farizeusok nem szerették Jézust és a vakon
született embert is rá akarták venni a kijelentésre, nem hiszi, hogy Jézus Isten fia lenne.
A férfi azonban hallotta a jó pásztor, Jézus hangját és úgy
döntött, Őt követi még akkor is, ha kitiltják a zsinagógából.
Olvassuk el, mit mondott Jézus aznap!
Jn 10:9-11; 14-15.
További elmélkedésre:
Emlékszel, milyen nagy gonddal őrizte Dávid a
bárányait? Milyen bátran megvédte őket, amikor farkas, vagy medve támadt rájuk? Könnyen megölhették volna.
Jézust meg is ölték, s Ő ezzel biztosította számunkra a Sátántól való megmenekülést, amennyiben Őt választjuk.
PÉNTEK
 Jézus a mi kedves,
szerető és bátor, jó pásztorunk. Mindazok, akik a Sátánnak való engedelmességet választják, olyanok, mint a
tolvajok, rablók és bérmunkások, akik nem igazán törődnek a nyájjal. Jn 10:1;
12-13.
Biztonságban lehetünk vajon, ha olyanokra hallgatunk, akik nem
döntenek Jézus mellet, nem Őbenne bíznak és nem az Ő Tízparancsolatának engedelmeskednek?
Ismer a mi pásztorunk név szerin mindnyájunkat? Terel bennünket,
vagy előttünk halad, hogy biztonságban követhessük Őt? 3-4. v.
Jézus nagyon jól ismeri a kísértéseinket és nehézségeinket.
Abszolút mindent tud rólunk, és soha nem hagy el minket. Bármi történjék is, Őbenne megbízhatunk.
A jó pásztor gondosan ellenőrzi, hogy a réten, ahol nyája legel,
nincsenek-e mérgező füvek és a nyugodt, tiszta ivóvízre is ügyel. Amikor a Bibliával „táplálkozunk”, ahogyan
most éppen te is teszed, biztosak lehetünk abban, hogy az biztonságos eledel.
 Teljesen megbízhatunk a
Bibliában, mert az Isten üzenete hozzánk, és mindenben igaz.
Sokan élnek világunkban, akik még nem ismerték meg Jézust. Róluk
is gondoskodik vajon? 16. v.
Sokféleképpen beszélhetünk Jézusról és az Ő Tízparancsolatáról. Mi
történik majd, amikor már mindenki kapott esélyt a döntésre, hogy kinek engedelmeskedik?
Mt 24:14; 31.
További elmélkedésre:
Miért ne olvasnánk fel a ma esti áhítaton a
következő igeverseket: Jn 10:1-18 és 25-30?
Utána adjunk hálát Jézusnak, amiért ilyen
csodálatos, jó pásztor!
| |
Történet sarok
Átdolgozta: Amy Sherrard
Vakáció, és egy
döglött farkas - 1. rész
|
 |
„Menjünk, menjünk! - egyezett bele James és Ellen White – Willie, te is gyere velünk,
mindnyájunknak jót fog tenni a Coloradói hegyek között egy kis faházban eltöltött vakáció.”
James és Ellen tudta, hogy pihenésre van szükségük a prédikálással, levelek és újságcikkek
írásával és az embereken való segítséggel töltött hosszú évek után. Ezért, amikor Ellen unokahúga meghívta őket
nyárra a coloradói faházukba, úgy döntöttek, odautaznak. Sokat olvasnak és írnak majd, kirándulnak és
természetesen élvezik a friss levegőt, a természetet, az állatokat és a gyönyörű tájat.
Becsomagolták a szükséges holmit, és amikor Coloradóba érkeztek, Ellen unokahúgának férje,
Walling úr segített nekik kényelmesen berendezkedni a kis faházban. Minden tökéletes volt. Kirándultak, bogyókat
gyűjtöttek, hallgatták a gyors hegyi patakok csobogását, csodálatos napkeltékben és napnyugtákban gyönyörködtek.
 Egy
nap Walling úr felvetette, lenne-e kedvük egy szép tó partján kempingezni néhány hétig. Természetesen volt!
Ezért összecsomagoltak két hétre való ruhát és élelmiszert, meg persze gyertyákat is. Vasárnap korán reggel
megpakoltak két lovas kocsit és már neki is indultak. Kétnapos utazás volt, ezért menet közben letáboroztak.
Másnap reggel James, Ellen és Wilie a szekér előtt lovagoltak.
Visszafordultak, amikor Wallling úr így kiáltott utánuk: „Eltörött az egyik kocsi tengelye! –
mondta nekik – Itt kell tábort verniük néhány napra, amíg hazamegyek és megjavítom a tengelyt.”
A néhány napból egész hét lett, mire végre megérkezett egy férfi, akit Walling úr a
tengellyel utánuk küldött és továbbindulhattak a tóhoz. Miután segített nekik sátraikat felállítani és rengeteg
fát hordott oda számukra, az ember visszament Walling úr fűrészmalmába dolgozni.
Ó mennyire élvezték Whiték gyönyörű, békés táborukat! Csónakáztak és kirándultak és sokat
írtak is. A tó partján egy kis faházban két halász lakott. Életben tartották a kifogott halakat, amíg értük jött
valaki lóháton és a nyeregtáskájában elvitte őket eladni.
Az első hét vége felé a White család már aggódni kezdett. Csak kétheti élelmet hoztak
magukkal, de a tengelytörés okozta elakadás miatt fogytán volt az ennivalójuk. Walling úr ígérte ugyan, hogy
küld valamennyit, de még semmi sem érkezett. James azért is aggódott, mert ígéretet tett, hogy postán elküldi a
nyomtatásra szánt cikkeket, de most erre sem volt lehetősége.
Egy nap James és Willie kirándulás közben egy döglött farkasra akadt. „Talán egy nagyobb
vadállat ölte meg, vagy éhen halt. „– mondták és baktattak tovább. Nem is sejtették, hogy a döglött farkas fog
Jamesnek segíteni ígéretét megtartani.
(Folytatása következik)
|
