Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

II. évfolyam

4. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Péter a vízen jár

  10. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Gyönyörű volt az a nap. Csodálatos nap volt.

Több ezres tömeg hallgatta Jézust, aki a kenyér és halszaporítás csodáját vitte aznap véghez. A kisfiú szerény uzsonnájából, öt üres kenyérszelettel és két hallal jóllakatta az egész sokaságot. Az emberek biztosak voltak benne, hogy Ő a hatalmas Messiás, akire oly régóta vártak. Ő lehet az egyetlen, akinek királyukká kell lennie. Ott, azonnal meg akarták koronázni Jézust.

Gondoljuk csak el! Ha Jézus lenne az uralkodójuk, mindig elláthatná őket ennivalóval. Nem lenne többé szegény, vagy beteg ember. A rómaiaktól is meg tudná szabadítani őket és meggyógyítaná a sebesült katonákat is. Hiszen bármit képes megtenni. Rövidesen az egész világ az övék lesz.

Nem csoda, hogy a tanítványok is izgatottak lettek. Hirtelen minden abba az irányba fordult, amerre ők mindig is szerették volna. Végül is Jézus felállíthatja az országát, amint a Messiásról mindig is tanulták.

A tanítványok talán azt mondták az embereknek, hogy ragaszkodniuk kell Jézus megkoronázásához, mert Ő túl szerény, hogy királlyá tegye magát. És már tervezgették is, hogyan csinálják.

Tudta vajon Jézus, hogy mi folyik? Természetesen! Azt is tudta, hogy azonnal le kell állítania tervezgetésüket. A papok és a vallási vezetők már így is nagyon haragudtak rá és mindent megtettek, hogy okot találjanak megölésére. Szörnyű nagy baj lenne, még az is, ha a nép csak megpróbálná véghezvinni ezt a tervet. Akkor még nehezebben értenék meg az emberek Isten országának igazságát és azt, miért jött el Jézus a mi világunkba.

 További elmélkedésre: Le akarta rontani Sátán Isten tervét, amit megmentésünkre állított fel? Hogyan tarthatta vissza Jézus a népet tervének végrehajtásától? Ő csupán egymaga volt, de ezrek akarták Őt uralkodójukká tenni.

HÉTFÖ

Jézus tudta, hogy le kell állítania a népet, akik királlyá akarták Őt tenni. Gyorsan összehívta a tanítványait, akik nem örültek annak, amire utasította őket. Úgy gondolták Jézus ezzel mindent tönkretesz. Ó, mennyire szerettek volna kitartani Jézus megkoronázására szőtt terveik mellett! De Ő azonnali távozásra utasította őket.

A tanítványok először vitatkozni próbáltak Jézussal. Azt mondták, nem hagyhatják Őt ott egyedül. Arckifejezéséből és hanghordozásából azonban megértették, hogy Jézus nem fogja meggondolni magát. Engedelmeskedniük kell. Jézus kedvesen, de szigorúan tekintett rájuk. Mire utasította Őket? Mt 14:22.

A tanítványok minden további vita nélkül megfordultak és a hajó felé indultak. Egy darabig vártak ott, remélve, hogy Jézus rövidesen csatlakozik hozzájuk. Ám amikor sötétedni kezdett, látták, hogy már nem fog jönni. Rettenetesen csalódottak voltak. Végül beszálltak a hajóba és Kapernaum felé indultak. Jn 6:16-17.

Amint Jézus a néphez fordult, nem kellett sokat beszélnie. Arckifejezése és határozott hangja meggyőzte őket, hogy le kell tenniük a tervükről. Olyan hatalom áradt tekintetéből és szavaiból, hogy bár egyáltalán nem akartak, mégis mindnyájan ellentmondás nélkül engedelmeskedtek Neki.

 További elmélkedésre: Milyen királyságra vágytak még mindig a tanítványok? Milyenre volt azonban mindenkinek szüksége? Nekünk milyen országra van szükségünk? Melyiket gyűlöli Sátán? Te melyiket választod?

KEDD

Örömmel, vagy szomorúan szálltak a tanítványok hajóba aznap este, amikor Jézus oly sok embert jóllakatott? Vajon miért? Mit szerettek volna tenni?

Örömmel, vagy szomorúan hagyta el a nép a füves mezőt, ahol az egész napot Jézussal töltötték és olyan finom vacsorát kaptak? Miért?

Hová ment Jézus, miután a tanítványok hajóba szálltak és az egész sokaságot elbocsájtotta? Mt 14:23.

Jézus tudta, hogy már nem sokáig lesz világunkban. Tudta, hogy még drága, kiválasztott tanítványai sem értik igazán Isten országának lényegét.  Még mindig olyan királyságra vágytak, amely megszabadítja őket a rómaiaktól. Fontos tisztségekre vágytak abban az országban, hogy megbecsülést kapjanak az emberektől.

Ha a tanítványok maguk sem értik, hogy az igazi ellenség Sátán, és nem a rómaiak, akkor hogyan is tudnának másokat tanítani Isten megváltási tervéről? Még mindig nem értették, hogy a gonosz Sátán mindent megtesz, hogy lerontsa azt a csodálatos tervet. Még Jézust is el akarta pusztítani.

Sátán minden tőle telhetőt megtett, hogy megakadályozza az embereket annak megértésében, hogy Jézus Isten Fia, Ő Isten Báránya, aki a mi megmentésünkre jött el világunkba. Csak akkor választhatják az emberek az Ő országát a végleges halál helyett, ha Ő meghal értük.

Jézus egész éjszaka egymagában imádkozott. Drága tanítványaiért imádkozott, mert tudta, Sátán mindenáron meg akarja gátolni, hogy megértsék, ki is Jézus valójában. Sátán nem akarta, hogy Jézus erős segítői legyenek.

 További elmélkedésre: Te azt választod, hogy Jézus erős segítője akarsz lenni?

SZERDA

Sátán mindent elkövetett Jézus elpusztítására és Isten megmentésünkre felállított tervének megakadályozására. Mit gondolsz, a tanítványokat is el akarta pusztítani? Természetesen! Jézus is tudta ezt. Jézus azt is tudta, hogy a tanítványok nagy bajban vannak éppen akkor is.

Mikor végül engedelmeskedtek Jézusnak és hajóval Kapernaum felé indultak, a tanítványok nagyon boldogtalanok voltak. Lehet, hogy Jézus soha nem is lesz királlyá? Pedig olyan jó alkalom lett volna erre aznap! De Ő megakadályozta. Azon töprengtek, hogy nem kellett volna engedelmeskedniük neki, inkább segíteniük kellett volna a népnek megkoronázni Jézust.

A fejük Jézusról szóló kérdésekkel volt tele. Vajon miért nem mentette meg Keresztelő Jánost a haláltól? Ezt miért tette? Az miért tette? Végül már abban is kételkedni kezdtek, hogy egyáltalán Ő-e a Messiás. Ellenségeiknek talán igazuk volt?

Képzeljük csak el! Mindazok után a lenyűgöző csodatételek után, amiket csak Isten képes véghezvinni; azok után, hogy Jézus őket is csodatévő hatalommal ruházta fel missziós útjukra; azok után, hogy csodálatos beszédeit hallgatták és tudták, hogy minden szava igaz; mindezek után Sátánra hallgattak és hagyták, hogy szörnyű, sötét gondolatokkal töltse el elméjüket!

A tanítványok annyira elmerültek helytelen gondolataikban, hogy észre sem vették a vihar közeledtét. Váratlanul süvíteni kezdett szél és hatalmas hullámok csaptak le rájuk. Egyre távolabb sodródtak Jézustól.

 További elmélkedésre: Kerültek már a tanítványok ilyen szörnyű viharba korábban is? Ki volt velük akkor? Hol volt Ő most? Szerették volna, ha velük van?

CSÜTÖRTÖK

A tanítványok nem voltak felkészülve a váratlanul rájuk törő viharra. Ahogy egyre rosszabb lett a helyzet, elfeledkeztek a zúgolódástól és erejüket megfeszítve próbálták a hajó elsüllyedését megakadályozni. Hamar be kellett azonban látniuk, hogy semmiképpen nem menthetik meg magukat.

Mit gondolsz, imádkoztak most a tanítványok a zúgolódás helyett? Rádöbbentek hirtelen, milyen elveszettek Jézus nélkül? Ó, igen! Nagyon nagy szükségük volt Rá.

Mit gondolsz, Jézus elfeledkezett a tanítványairól? Persze, hogy nem! Végig figyelte, mi történik. Látta, hogy a hajó rossz irányba tart. Látta, ahogy a nagy hullámok között hánykolódik és megtelik vízzel. Látta milyen nagy igyekezettel próbálják a tanítványok megmenteni magukat. Azt is pontosan tudta, mikor kell segítenie rajtuk, és a vízbe fúlástól megmenteni őket. Mt 14:24.

Számtalanszor láttuk már, hogy Jézus olyan erőt használt az emberek megmentésére, amivel csakis Isten bír. Alig néhány órával azelőtt több ezer ember megvendégelésére használta isteni hatalmát. Most ismét használta azt a fulladás közelében álló tanítványai megmentésére. Milyen lenyűgöző dolgot tett ezúttal? 25. v.

Te mire gondoltál volna, ha egy süllyedő hajóban hánykolódsz, már-már vízbe fúlva, és váratlanul egy fényesen ragyogó, szellemszerű alakot pillantasz meg a víz felszínén járva a hajó felé közeledni? Úgy megijedtél volna, mint még soha? 26. v.

 További elmélkedésre: Voltál már durcás és rosszkedvű, mert a szüleid nemet mondtak valamire, amit nagyon szerettél volna megtenni? Talán még azt is gondoltad, hogy már nem is szereted őket. Mégis kire vágytál, amikor elestél és megsérültél? Segítettek akkor a szüleid? Eszedbe jut ilyen eset?

PÉNTEK

A rémült tanítványok kiáltoztak a félelemtől. Miért? Hol vannak? Mi történik velük?

Nem elég, hogy egy szörnyű vihar kellős közepén hánykolódnak az elsüllyedés határán, ráadásul még egy szellemet is látnak! A szellemek pedig Sátán gonosz angyalai. Biztosra vették, hogy most meghalnak. Mi történt azonban?  Mt 14:27.

Ó, mennyire megkönnyebbültek a tanítványok! Péter mindig nagyon gyors volt a szólásban és a tettekben is. Mire kérte hangosan kiáltva Jézust? Mit kiáltott vissza Jézus neki? 28-29. v.

Péter abban a pillanatban már kint is volt a hajóból. Jézusra nézve, és feléje haladva a víz felszínén gyalogolt!

Péter azt hitte, valami olyasmit csinál, amire aztán igazán büszke lehet. Mit gondolhat vajon a többi tanítvány? Gyorsan hátrapillantott rájuk. Ám amikor visszafordult Jézus felé, már nem látta Őt. Egy nagy hullám torlódott közéjük, és Péter süllyedni kezdett. Szerinted még mindig büszkeség töltötte el? Ó, nem! Hiszen süllyedt, és tudta, hogy egyedül Jézus mentheti meg. 30. v.

Jézus azonnal ott termett Péter mellett és megragadta tanítványa kinyújtott kezét. 31. v.

Büszke volt még vajon Péter? Nem, bizony! Nagyon csendesen és alázatosan haladt Jézussal a hajó felé. Tudta, hogy soha nem fog a vizen járásával dicsekedni. El sem engedte Jézus kezét, míg a hajóba nem léptek. Mi történt azután? Mit éreztek a tanítványok? 32-33. v.

 További elmélkedésre: Szerette Jézus a tanítványokat akkor is, amikor megengedte, hogy kitörjön a vihar? Miért engedte meg? Tudta, hogy az segíteni fog nekik még jobban ráhagyatkozniuk és bízni Őbenne? Elfeledkezett-e valaha, akár egyetlen pillanatra is róluk? Rólunk is mindig gondoskodik vajon?

 

 

 

Történet sarok

Átdolgozta: Amy Sherrard

Stephen és a levél

 

Stephen Smith a feleségével és gyermekeivel együtt a szombatot ünnepelte és hitte, Jézus hamarosan visszajön, hogy magával vigyen minket a Mennybe. Stephen több helyre is elutazott, hogy másoknak is beszéljen a Biblia tanításairól.

Stephen azonban megismerte mások tanításait Jézus eljöveteléről, miszerint Jézus máshogyan jön majd el, mint ahogy a Biblia tanítja, és lassan elhitte nézeteiket. Rövidesen már nem a valódi igazságot hirdette. Stephen elkezdte híresztelni az emberek között, hogy szerinte nem kell hinni a látomásokban, amiket Jézus adott Ellen White-nak. Az adventhívőknek végül ki kellett zárniuk Stephent az egyházukból.

Jézus szerette Stephent, ezért egy látomásban megmutatta Ellennek, mi történik majd a férfival, ha továbbra is a helytelen nézeteket vallja magáénak és hirdeti is őket. Ellen gondosan leírta egy levélben, amit Jézus mutatott neki, majd postára adta Stephennek.

Kézhez kapva a levelet Stephen megnézte, ki a feladó: Mrs E.G.White, Battle Creek, Michigan állam. Stephen azonnal méregbe gurult. „Ez a levél arról szól, hogy helytelenül cselekszem. Még csak el sem olvasom!” – mondta magában, és zsebre tette a levelet. Amint hazaért, egy bőröndbe csúsztatta a levelet és rácsukta a fedelet. „Úgy, most már nincsen szem előtt! Még csak nem is gondolok rá többet.” – gondolta. És nem törődött a levéllel többé, sőt egyre inkább a tévtanításokban hitt és harcolt az igazság ellen.

Ellen szomorúan gondolt rá, milyen jó munkása volt Stephen azelőtt Jézusnak. Bárcsak ne lenne olyan konok! Tudta, hogy így a férfi nem lesz boldog. És nem is volt az.

Eltelt huszonhét esztendő, és Stephen öregedni kezdett. Haja megőszült, háta meggörnyedt. Boldogtalan volt és a családját is azzá tette.

Egy nap Stephen kézbe vette egyházunk folyóiratát a szalon asztaláról és beleolvasott. Észrevette, hogy az egyik cikket Ellen White írta. Úgy döntött, elolvassa. „Ez az igazság.” – mondta magában, ahogy letette az újságot. Most nem gurult méregbe, inkább még több újságot és könyvet elolvasott.

Aztán egy nap eszébe jutott a levél. Ott van még vajon, ahová rejtette? Elővette a koffer kulcsát, reszkető kézzel kinyitotta és kotorászni kezdett benne. A levél még mindig ott volt.

Könnyek gördültek le Stephen arcán a levél olvasása közben. Minden úgy történt, ahogyan Ellen White akkor régen megírta neki. „Ó, bárcsak hallgattam volna rá! Bárcsak ne lettem volna olyan büszke és makacs!” – gondolta szomorúan.

Stephen őszintén megbánt mindent, ezért Jézus megbocsátott neki. De ő soha nem tudta elfelejteni, mennyire megbántotta Jézust. Választhatta volna azt, hogy Jézus boldog, vidám munkatársa legyen végig, a hosszú évek alatt.

Ellen White könyveiben mindnyájunk számára vannak üzenetek. Ezek a könyvek azonban sokszor csak a polcon állnak otthonunkban, és soha senki nem olvassa el őket. Ez bizony nagyon szomorú!