|
VASÁRNAP
 Gyönyörű
volt az a nap. Csodálatos nap volt.
Több ezres tömeg hallgatta Jézust, aki a kenyér és halszaporítás csodáját vitte aznap véghez.
A kisfiú szerény uzsonnájából, öt üres kenyérszelettel és két hallal jóllakatta az egész sokaságot. Az emberek
biztosak voltak benne, hogy Ő a hatalmas Messiás, akire oly régóta vártak. Ő lehet az egyetlen, akinek
királyukká kell lennie. Ott, azonnal meg akarták koronázni Jézust.
Gondoljuk csak el! Ha Jézus lenne az uralkodójuk, mindig elláthatná őket ennivalóval. Nem
lenne többé szegény, vagy beteg ember. A rómaiaktól is meg tudná szabadítani őket és meggyógyítaná a sebesült
katonákat is. Hiszen bármit képes megtenni. Rövidesen az egész világ az övék lesz.
Nem csoda, hogy a tanítványok is izgatottak lettek. Hirtelen minden abba az irányba fordult,
amerre ők mindig is szerették volna. Végül is Jézus felállíthatja az országát, amint a Messiásról mindig is
tanulták.
A tanítványok talán azt mondták az embereknek, hogy ragaszkodniuk kell Jézus
megkoronázásához, mert Ő túl szerény, hogy királlyá tegye magát. És már tervezgették is, hogyan csinálják.
Tudta vajon Jézus, hogy mi folyik? Természetesen! Azt is tudta, hogy azonnal le kell
állítania tervezgetésüket. A papok és a vallási vezetők már így is nagyon haragudtak rá és mindent megtettek,
hogy okot találjanak megölésére. Szörnyű nagy baj lenne, még az is, ha a nép csak megpróbálná véghezvinni ezt a
tervet. Akkor még nehezebben értenék meg az emberek Isten országának igazságát és azt, miért jött el Jézus a mi
világunkba.
További elmélkedésre:
Le akarta rontani Sátán Isten tervét, amit
megmentésünkre állított fel? Hogyan tarthatta vissza Jézus a népet tervének végrehajtásától? Ő csupán egymaga
volt, de ezrek akarták Őt uralkodójukká tenni.
HÉTFÖ
 Jézus tudta, hogy le
kell állítania a népet, akik királlyá akarták Őt tenni. Gyorsan összehívta a tanítványait, akik nem örültek
annak, amire utasította őket. Úgy gondolták Jézus ezzel mindent tönkretesz. Ó, mennyire szerettek volna
kitartani Jézus megkoronázására szőtt terveik mellett! De Ő azonnali távozásra utasította őket.
A tanítványok először vitatkozni próbáltak Jézussal. Azt mondták,
nem hagyhatják Őt ott egyedül. Arckifejezéséből és hanghordozásából azonban megértették, hogy Jézus nem fogja
meggondolni magát. Engedelmeskedniük kell. Jézus kedvesen, de szigorúan tekintett rájuk. Mire utasította Őket?
Mt 14:22.
A tanítványok minden további vita nélkül megfordultak és a hajó
felé indultak. Egy darabig vártak ott, remélve, hogy Jézus rövidesen csatlakozik hozzájuk. Ám amikor sötétedni
kezdett, látták, hogy már nem fog jönni. Rettenetesen csalódottak voltak. Végül beszálltak a hajóba és Kapernaum
felé indultak. Jn 6:16-17.
Amint Jézus a néphez fordult, nem kellett sokat beszélnie.
Arckifejezése és határozott hangja meggyőzte őket, hogy le kell tenniük a tervükről. Olyan hatalom áradt
tekintetéből és szavaiból, hogy bár egyáltalán nem akartak, mégis mindnyájan ellentmondás nélkül
engedelmeskedtek Neki.
További elmélkedésre:
Milyen királyságra vágytak még mindig a
tanítványok? Milyenre volt azonban mindenkinek szüksége? Nekünk milyen országra van szükségünk? Melyiket gyűlöli
Sátán? Te melyiket választod?
KEDD
 Örömmel, vagy szomorúan
szálltak a tanítványok hajóba aznap este, amikor Jézus oly sok embert jóllakatott? Vajon miért? Mit szerettek
volna tenni?
Örömmel, vagy szomorúan hagyta el a nép a füves mezőt, ahol az
egész napot Jézussal töltötték és olyan finom vacsorát kaptak? Miért?
Hová ment Jézus, miután a tanítványok hajóba szálltak és az egész
sokaságot elbocsájtotta? Mt 14:23.
Jézus tudta, hogy már nem sokáig lesz világunkban. Tudta, hogy még
drága, kiválasztott tanítványai sem értik igazán Isten országának lényegét. Még mindig olyan királyságra
vágytak, amely megszabadítja őket a rómaiaktól. Fontos tisztségekre vágytak abban az országban, hogy
megbecsülést kapjanak az emberektől.
Ha a tanítványok maguk sem értik, hogy az igazi ellenség Sátán, és
nem a rómaiak, akkor hogyan is tudnának másokat tanítani Isten megváltási tervéről? Még mindig nem értették,
hogy a gonosz Sátán mindent megtesz, hogy lerontsa azt a csodálatos tervet. Még Jézust is el akarta pusztítani.
Sátán minden tőle telhetőt megtett, hogy megakadályozza az
embereket annak megértésében, hogy Jézus Isten Fia, Ő Isten Báránya, aki a mi megmentésünkre jött el világunkba.
Csak akkor választhatják az emberek az Ő országát a végleges halál helyett, ha Ő meghal értük.
Jézus egész éjszaka egymagában imádkozott. Drága tanítványaiért
imádkozott, mert tudta, Sátán mindenáron meg akarja gátolni, hogy megértsék, ki is Jézus valójában. Sátán nem
akarta, hogy Jézus erős segítői legyenek.
További elmélkedésre:
Te azt választod, hogy Jézus erős segítője akarsz
lenni?
SZERDA
 Sátán mindent elkövetett
Jézus elpusztítására és Isten megmentésünkre felállított tervének megakadályozására. Mit gondolsz, a
tanítványokat is el akarta pusztítani? Természetesen! Jézus is tudta ezt. Jézus azt is tudta, hogy a tanítványok
nagy bajban vannak éppen akkor is.
 Mikor végül
engedelmeskedtek Jézusnak és hajóval Kapernaum felé indultak, a tanítványok nagyon boldogtalanok voltak. Lehet,
hogy Jézus soha nem is lesz királlyá? Pedig olyan jó alkalom lett volna erre aznap! De Ő megakadályozta. Azon
töprengtek, hogy nem kellett volna engedelmeskedniük neki, inkább segíteniük kellett volna a népnek megkoronázni
Jézust.
A fejük Jézusról szóló kérdésekkel volt tele. Vajon miért nem
mentette meg Keresztelő Jánost a haláltól? Ezt miért tette? Az miért tette? Végül már abban is kételkedni
kezdtek, hogy egyáltalán Ő-e a Messiás. Ellenségeiknek talán igazuk volt?
Képzeljük csak el! Mindazok után a lenyűgöző csodatételek után,
amiket csak Isten képes véghezvinni; azok után, hogy Jézus őket is csodatévő hatalommal ruházta fel missziós
útjukra; azok után, hogy csodálatos beszédeit hallgatták és tudták, hogy minden szava igaz; mindezek után
Sátánra hallgattak és hagyták, hogy szörnyű, sötét gondolatokkal töltse el elméjüket!
A tanítványok annyira elmerültek helytelen gondolataikban, hogy
észre sem vették a vihar közeledtét. Váratlanul süvíteni kezdett szél és hatalmas hullámok csaptak le rájuk.
Egyre távolabb sodródtak Jézustól.
További elmélkedésre:
Kerültek már a tanítványok ilyen szörnyű viharba
korábban is? Ki volt velük akkor? Hol volt Ő most? Szerették volna, ha velük van?
CSÜTÖRTÖK
 A tanítványok nem voltak
felkészülve a váratlanul rájuk törő viharra. Ahogy egyre rosszabb lett a helyzet, elfeledkeztek a
zúgolódástól és erejüket megfeszítve próbálták a hajó elsüllyedését megakadályozni. Hamar be kellett azonban
látniuk, hogy semmiképpen nem menthetik meg magukat.
 Mit gondolsz, imádkoztak
most a tanítványok a zúgolódás helyett? Rádöbbentek hirtelen, milyen elveszettek Jézus nélkül? Ó, igen! Nagyon
nagy szükségük volt Rá.
Mit gondolsz, Jézus elfeledkezett a tanítványairól? Persze, hogy
nem! Végig figyelte, mi történik. Látta, hogy a hajó rossz irányba tart. Látta, ahogy a nagy hullámok között
hánykolódik és megtelik vízzel. Látta milyen nagy igyekezettel próbálják a tanítványok megmenteni magukat. Azt
is pontosan tudta, mikor kell segítenie rajtuk, és a vízbe fúlástól megmenteni őket.
Mt 14:24.
Számtalanszor láttuk már, hogy Jézus olyan erőt használt az
emberek megmentésére, amivel csakis Isten bír. Alig néhány órával azelőtt több ezer ember megvendégelésére
használta isteni hatalmát. Most ismét használta azt a fulladás közelében álló tanítványai megmentésére. Milyen
lenyűgöző dolgot tett ezúttal? 25. v.
Te mire gondoltál volna, ha egy süllyedő hajóban hánykolódsz,
már-már vízbe fúlva, és váratlanul egy fényesen ragyogó, szellemszerű alakot pillantasz meg a víz felszínén
járva a hajó felé közeledni? Úgy megijedtél volna, mint még soha? 26. v.
További elmélkedésre:
Voltál már durcás és rosszkedvű, mert a szüleid
nemet mondtak valamire, amit nagyon szerettél volna megtenni? Talán még azt is gondoltad, hogy már nem is
szereted őket. Mégis kire vágytál, amikor elestél és megsérültél? Segítettek akkor a szüleid? Eszedbe jut ilyen
eset?
PÉNTEK
 A rémült tanítványok
kiáltoztak a félelemtől. Miért? Hol vannak? Mi történik velük?
Nem elég, hogy egy szörnyű vihar kellős közepén hánykolódnak az
elsüllyedés határán, ráadásul még egy szellemet is látnak! A szellemek pedig Sátán gonosz angyalai. Biztosra
vették, hogy most meghalnak. Mi történt azonban? Mt 14:27.
Ó, mennyire megkönnyebbültek a tanítványok! Péter mindig nagyon
gyors volt a szólásban és a tettekben is. Mire kérte hangosan kiáltva Jézust? Mit kiáltott vissza Jézus neki?
28-29. v.
Péter abban a pillanatban már kint is volt a hajóból. Jézusra
nézve, és feléje haladva a víz felszínén gyalogolt!
Péter azt hitte, valami olyasmit csinál, amire aztán igazán büszke
lehet. Mit gondolhat vajon a többi tanítvány? Gyorsan hátrapillantott rájuk. Ám amikor visszafordult Jézus felé,
már nem látta Őt. Egy nagy hullám torlódott közéjük, és Péter süllyedni kezdett. Szerinted még mindig büszkeség
töltötte el? Ó, nem! Hiszen süllyedt, és tudta, hogy egyedül Jézus mentheti meg.
30. v.
Jézus azonnal ott termett Péter mellett és megragadta tanítványa
kinyújtott kezét. 31. v.
 Büszke volt még vajon
Péter? Nem, bizony! Nagyon csendesen és alázatosan haladt Jézussal a hajó felé. Tudta, hogy soha nem fog a vizen
járásával dicsekedni. El sem engedte Jézus kezét, míg a hajóba nem léptek. Mi történt azután? Mit éreztek a
tanítványok? 32-33. v.
További elmélkedésre:
Szerette Jézus a tanítványokat akkor is, amikor
megengedte, hogy kitörjön a vihar? Miért engedte meg? Tudta, hogy az segíteni fog nekik még jobban
ráhagyatkozniuk és bízni Őbenne? Elfeledkezett-e valaha, akár egyetlen pillanatra is róluk? Rólunk is mindig
gondoskodik vajon?
| |
Történet sarok
Átdolgozta: Amy Sherrard
Stephen és a levél
|
 |
Stephen Smith a feleségével és gyermekeivel együtt a szombatot ünnepelte és hitte, Jézus
hamarosan visszajön, hogy magával vigyen minket a Mennybe. Stephen több helyre is elutazott, hogy másoknak is
beszéljen a Biblia tanításairól.
Stephen azonban megismerte mások tanításait Jézus eljöveteléről, miszerint Jézus máshogyan
jön majd el, mint ahogy a Biblia tanítja, és lassan elhitte nézeteiket. Rövidesen már nem a valódi igazságot
hirdette. Stephen elkezdte híresztelni az emberek között, hogy szerinte nem kell hinni a látomásokban, amiket
Jézus adott Ellen White-nak. Az adventhívőknek végül ki kellett zárniuk Stephent az egyházukból.
Jézus szerette Stephent, ezért egy látomásban megmutatta Ellennek, mi történik majd a
férfival, ha továbbra is a helytelen nézeteket vallja magáénak és hirdeti is őket. Ellen gondosan leírta egy
levélben, amit Jézus mutatott neki, majd postára adta Stephennek.
Kézhez kapva a levelet Stephen megnézte, ki a feladó: Mrs E.G.White, Battle Creek, Michigan
állam. Stephen azonnal méregbe gurult. „Ez a levél arról szól, hogy helytelenül cselekszem. Még csak el sem
olvasom!” – mondta magában, és zsebre tette a levelet. Amint hazaért, egy bőröndbe csúsztatta a levelet és
rácsukta a fedelet.
„Úgy, most már nincsen szem előtt! Még csak nem is gondolok rá többet.” – gondolta. És nem törődött a levéllel
többé, sőt egyre inkább a tévtanításokban hitt és harcolt az igazság ellen.
Ellen szomorúan gondolt rá, milyen jó munkása volt Stephen azelőtt Jézusnak. Bárcsak ne lenne
olyan konok! Tudta, hogy így a férfi nem lesz boldog. És nem is volt az.
Eltelt huszonhét esztendő, és Stephen öregedni kezdett. Haja megőszült, háta meggörnyedt.
Boldogtalan volt és a családját is azzá tette.
Egy nap Stephen kézbe vette egyházunk folyóiratát a szalon asztaláról és beleolvasott.
Észrevette, hogy az egyik cikket Ellen White írta. Úgy döntött, elolvassa. „Ez az igazság.” – mondta magában,
ahogy letette az újságot. Most nem gurult méregbe, inkább még több újságot és könyvet elolvasott.
Aztán egy nap eszébe jutott a levél. Ott van még vajon, ahová rejtette? Elővette a koffer
kulcsát, reszkető kézzel kinyitotta és kotorászni kezdett benne. A levél még mindig ott volt.
Könnyek gördültek le Stephen arcán a levél olvasása közben. Minden úgy történt, ahogyan Ellen
White akkor régen megírta neki. „Ó, bárcsak hallgattam volna rá! Bárcsak ne lettem volna olyan büszke és
makacs!” – gondolta szomorúan.
Stephen őszintén megbánt mindent, ezért Jézus megbocsátott neki. De ő soha nem tudta
elfelejteni, mennyire megbántotta Jézust. Választhatta volna azt, hogy Jézus boldog, vidám munkatársa legyen
végig, a hosszú évek alatt.
Ellen White könyveiben mindnyájunk számára vannak üzenetek. Ezek a könyvek
azonban sokszor csak a polcon állnak otthonunkban, és soha senki nem olvassa el őket. Ez bizony nagyon szomorú!
|
