Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kételkedök és hívök

  7. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Kémek faggatják Jézust

(Mt 15:1-2.)

Elérkezett a jeruzsálemi húsvéti ünnepségek ideje, nem sokkal azután, hogy Jézus egy szép tavaszi napon jóllakatta az ötezer embert Galileában. Tizenkét esztendős korában járt először a húsvéti ünnepségen, és azóta is minden éven el szokott menni.

Az írástudók és a farizeusok biztosak voltak benne, hogy ebben az évben is eljön. A Húsvét volt az egyik évenként megtartott ünnep, amire minden zsidónak el kellett mennie (2Móz 23:14-16.). Jézus azonban úgy döntött, hogy ezúttal Galileában marad, és nem megy el Jeruzsálembe. Miért döntött így? Jn 7:1.

Az írástudók és a farizeusok csalódottak voltak, amiért ezúttal nem tudták véghezvinni tervüket. De feladták vajon? Nem. Tudták, hogy Jézus nem tiszteli a hagyományoknak nevezett rendelkezéseiket, és nem engedelmeskedik azoknak. Ezért kémeket küldtek hozzá, hogy valamiként rávegyék, hogy olyasmit mondjon, amit felhasználhatnak ellene.

A hagyományok, természetesen nem szerepeltek az Írásokban. A rabbik állították fel őket, hosszú idővel azelőtt. De mivel a rabbik és az írástudók hosszú évek óta tanították és gyakorolták őket, úgy tartották, hogy azok az Írások fontos rendelkezései.

A Jézushoz küldött kémek egy szerintük nagyon jó kérdést tettek fel Jézusnak: „Miért nem mosnak a tanítványaid étkezés előtt kezet?” (Mk 7:1-5). Nem arról beszéltek, ahogy mi kezet mosunk.  Ez egy szertartás volt, egy a sok-sok elrendelt szabály közül, amiket tanításuk szerint be kellett tartani.

Kézmosás után tiszta, szűrt vizet öntöttek kezeikre és egy tiszta törölközővel meghatározott módon szárították meg. Ezután, ha bármi „tisztátalant” érintettek étkezés előtt, meg kellett ismételniük ezt az egész rituálét. És ez csak egyike volt számtalan hagyományuknak.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Még napjainkban is emberek milliói gyakorolnak olyan vallási hagyományokat, amik nincsenek a Bibliában. A szombat vasárnappal való helyettesítése is ilyen. Meg tudsz nevezni még néhányat?

HÉTFÖ

Hagyományok vagy törvény?

(Mt 15:2-20.)

Az írástudók és a farizeusok számon kérték Jézust, hogy tanítványai miért nem tisztelik és tartják meg az általuk felállított rendelkezéseket, amiket „a vének hagyományának” neveztek. Szerintük nagyon fontos volt azoknak engedelmeskedni.

Jézus nem mondta meg nekik, hogy Ő és tanítványai miért nem végzik el azt a nevetséges mosakodási szertartást étkezés előtt. Tudta, hogy a szívüket kellene megtisztítaniuk, és abban ez a külső tisztogatás vajmi keveset segíthet. Válasz helyett inkább feltett nekik egy kérdést: „Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?” Bizonyára megdöbbentette őket ez a kérdés, mert büszkén vallották, hogy a Tízparancsolat hűséges megtartói. Jézus egy példát mondott nekik, amivel bizonyította, hogy törvényeik Isten parancsolatának megszegésére kényszerítik az embereket. Mt 15:3-6.

Példázatában egy férfi idős szüleinek anyagi segítségre lenne szükségük a költségeik rendezéséhez. Ha az ember meg akarta tartani a pénzét, akkor odaszentelhette, hogy halála után a Templomé legyen (ezt nevezik korbán-nak). Így azt mondhatta szüleinek, hogy az a pénz „korbán”, vagyis templomi ajándék, és nem adott nekik semmit (Mk 7:11).

A rabbik rendelése szerint helytelen volt a „korbán”-t bárkinek is odaadni. Azt egy Istennek tett nagy fogadalomnak tartották. Életében szabadon arra használhatta a felajánló ember, amire csak akarta, de a szüleinek semennyit sem adhatott belőle. Halálakor pedig a Templomé lett a maradék.

Micsoda önző módja a szüleinkről való gondoskodás elkerülésének! Jézus szerint ez az ötödik parancsolat megszegése volt. Mt 15:6-9.

Évekkel később Pál apostol így írt: „És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat,szerfelett rajongván atyai hagyományaimért..” (Gal 1:14). Miután azonban kereszténnyé lett, figyelmeztetett, hogy a hagyomány „nem a Krisztus szerint való.” Kol 2:8.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Emberek milliói élnek ugyanúgy napjainkban, mint azok a zsidók. Ők is „szerfelett rajonganak” egyházuk és atyáik hagyományaiért, amelyek szintén „nem a Krisztus szerint valók”. Mit mondott erről Jézus? Mt 15:9.

KEDD

Látogatás Főniciában

(Mt 15:21-22.)

Az írástudóknak és a farizeusoknak nem sikerült Jézust rávenniük, hogy olyasmit mondjon, amit felhasználhatnak ellene. Így hát visszatértek Jeruzsálembe, Jézus pedig tanítványaival együtt elhagyta Galileát. Északra tartottak, a Földközi-tenger partján elterülő Fönícia nevű helyre. Keleti hegyeiről láthatták a nyugatra fekvő nyüzsgő kikötővárosokat, Tírust és Sidont. Mt 15:21.

Az ott élő emberek többsége pogány volt és sok-sok templomukban bálványokat imádtak. A köztük élő zsidók gyűlölték őket. Amennyire csak tudták, távol tartották magukat tőlük.

Jézus azonban különleges céllal ment oda tanítványaival. Pihenésre volt szüksége, ami nem jutott neki, amióta a sokaságot jóllakatta Galileában. Tanítványait is még sok fontos dologra akarta megtanítani, mielőtt elhagyná őket. Be kellett mutatnia nekik Isten mindenkire kiterjedő szeretetét, ami nincs tekintettel fajra, vagy nemzetiségre.

Tudták, hogy Jézus meggyógyította a római százados szolgáját és a Szamáriaiak városában is két napot töltöttek Jákob kútjának közelében. Azoknak az embereknek azonban már voltak ismereteik Istenről. A tanítványoknak még soha nem volt dolguk pogány emberekkel. A zsidók, a tanítványokat is beleértve ebeknek tartották őket.

Ezen útjuk alatt azonban meglátják, mit szeretne tőlük Jézus, hogyan bánjanak a más fajhoz, kultúrához és valláshoz tatozókkal. Jézus tudta, ennek bemutatását segíteni fogja, hogy egy pogány asszony megy oda hozzá és könyörögni fog, hogy gyógyítsa meg ördöngös leányát.

Az asszon pogány istenei mit sem segítettek. Amikor az asszony hallott Jézusról és hatalmáról, hitt benne, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a leányát. Eltökélte, hogy megkeresi, és úgy is tett.

 Alkalmazd a gyakorlatban: A tanítványok figyelték, amint az a drága asszony könyörgött Jézusnak. Vajon mi következik? A szerdai leckéből megtudjuk. Nagyon fontos tanulságokat kell megtanulnunk abból, amit a tanítványok tettek, és abból, amit Jézus tett. Figyeljük meg őket a holnapi tanulmányban!

SZERDA

Egy anya hite

(Mt 15:23-28.)

Alighogy Föníciába érkezett, Jézus találkozott egy kananeai asszonnyal. A hölgy lányát gonosz lélek uralta, és azért jött Jézushoz, hogy könyörögjön neki. Valójában Jézus direkt ment olyan helyre, ahol az asszony könnyen rátalálhat. Szüksége volt a segítségére a tanítványai oktatásában.

Jézus először úgy tett, mintha nem is törődne vele. Ez nagyon furcsa volt számára. Soha azelőtt nem hagyott figyelmen kívül egyetlen segélykérőt sem. Tanítványai ebből arra következtettek, hogy helyesli a zsidók bánásmódját a pogányokkal. Az asszony azonban követte őket és tovább könyörgött. A tanítványok végül arra kérték Jézust, hogy küldje el. Mt 15:23.

Jézus végül szóba állt a könyörgő anyával. Nem küldte el, de amit mondott, annak hatására a legtöbben maguktól is távoztak volna. De nem ez az asszony! A leánya jövője volt a tét. Jézus lába elé borult, dicsőítette Őt és így szólt: „Uram, légy segítségül nékem!”  24-26. v.

Jézus válasza valóban próbára tette az asszony hitét. Bántón hangzott, bár az asszony hozzá volt szokva az ilyen sértő szavakhoz. Neki azok most nyitott ajtót jelentettek Jézus szívéhez.

Jézus képtelen volt szeretetét és együttérzését leplezni. Az asszony tudta, hogy valójában nem küldi el őt, és meglátta a pillanatban a lehetőséget. Mit mondott? 27. v.

Ki tud ilyen esedezésnek ellenállni? Még azt is hajlandó volt elfogadni, hogy ebnek nevezik, ha Jézus segít rajta, ahogyan remélte. Jézus nem tettette tovább az elutasítást. Az a drága asszony segített neki bemutatni tanítványainak, hogyan bánik egész nemzetük a körülöttük élő pogányokkal. Anélkül mutatta meg, hogy megmondta volna nekik, mennyire szeretetlenek és keményszívűek. Mit mondott Jézus Isten családja új tagjának, aki épp az imént mutatta ki a belé vetett hitét? 28. v.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Mi a helyzet azokkal, akik mások, mint te? Úgy bánsz velük, mint a tanítványok azzal a föníciai asszonnyal, vagy ahogyan végül Jézus bánt vele? Gondolkodjunk el ezen!

CSÜTÖRTÖK

A 4000 ember megvendégelése

(Mk 7:31 – 8:10.)

Föníciából visszatérve Jézus a Galileai-tenger keleti partja felé haladt tanítványaival együtt. A keleti parton dél felé gyalogolva elérkeztek a helyhez, ahol Jézus kiűzte a démonokat a két megszállott férfiból.

Mivel a démonok egy óriási disznócsordába mentek bele és az összes sertés vesztét okozták, a helybeliek távozásra kérték fel Jézust. A két férfi Jézussal szeretett volna menni, de Ő azt mondta nekik, hogy maradjanak, és mondják el földijeiknek, mit tett értük Isten.

Alig hat hónap telt el amióta Jézus otthagyta a két férfit, de nagyon hűséges misszionáriusnak bizonyultak. Az alatt a rövid idő alatt nagy érdeklődést keltettek fel Jézus iránt, és amint most megérkezett, rövidesen nagy tömeg gyűlt köréje.

Egy siketnéma embert vittek hozzá, és Jézus meggyógyította. Azt mondta neki, hogy ne beszéljen erről senkinek, ő mégis elmondta mindenkinek. Rövidesen már mindenhol hallottak Jézusról és találkozni akartak vele. Mk 7:32-37.

Amikor még nagyobb sokaság gyűlt össze, Jézus felment egy hegyre, és ők követték oda. Lábai elé helyezték a beteg és fogyatékkal élő embereket, és ámulva nézték, ahogy meggyógyította őket. Pogányok voltak, de „dicsőíték Izráel Istenét” azért, amit láttak és hallottak. Mt 15:29-31.

Négyezer férfi, plusz az asszonyok és gyerekek három napig a szabadban éjszakáztak és nappal Jézus beszédeit hallgatták. Lassan elfogyott az ennivalójuk. Jézus nem akarta éhesen útnak indítani őket, ezért megosztotta aggodalmát tanítványaival is. 32-38. v.

A tanítványok nem aggódtak annyira ezért a pogány sokaságért, mint annak idején a zsidókért, akiket a kisfiú uzsonnájából lakatott jól Jézus. Jézus mégis ugyanúgy megvendégelte ezeket a pogányokat, ahogyan azokat a zsidókat. A tömeg hálatelt szívvel távozott.

 Alkalmazd a gyakorlatban: A tanítványok még mindig tápláltak ellenérzéseket a más fajhoz és valláshoz tartozókkal szemben. Neked is vannak ilyen gondjaid?

PÉNTEK

Galileában megváltozik a hangulat

A sokezres tömeg jóllakatásának csodájával Jézus bemutatta, hogy Isten nem személyválogató. Ugyanúgy szerette azokat a pogányokat, mint a zsidók sokaságát, akiket hónapokkal azelőtt hasonló módon etetett meg. Isten minden embert szeret, bőrszínétől vagy származásától függetlenül. ApCsel 10:34-35.

Miután három napig hallgatták prédikálását, és csodálatos módon jóllakatta őket, Jézus elküldte a pogány sokaságot. Bőven volt mind gondolkodniuk, míg hazafelé gyalogoltak. Ahogy a tanítványoknak is, mikor Jézussal együtt hajóba szálltak.

A mintegy tizenkét kilométerre, a nyugati parton fekvő Magdalába tartottak. Ez a város is a Galileai körzetben volt, mint Kapernaum, ahol Jézus a legtöbb tanítását és gyógyítását végezte. Munkája azonban ott, most fordulóponthoz érkezett.

Az élet kenyeréről szóló, zsinagógabeli prédikációja után a legtöbben ellene fordultak. Nem szívesen fogadták őket, amikor tanítványaival Magdalába étkezett. Sőt, ellenkezőleg rövidesen a farizeusok és a szadduceusok csoportjával találta szemben magát, akik nyíltan bele akartak kötni.

A zsidó vallási vezetők ebbe a két különböző csoportba tömörültek. A farizeusok gyűlölték a rómaiakat, akiknek uralma ellen időnként lázadást szítottak. A farizeusoknak nagyon sok hagyományuk is volt. Jézus azonban rámutatott, hogy aki a hagyományokat megtartja, nem a Tízparancsolatnak engedelmeskedik, hanem megrontja azt.

A vallási vezetők másik csoportja, a szadduceusok nem hittek a feltámadásban, és a farizeusok hagyományaival sem törődtek.

Egyik csoport sem szeretett a római uralom alatt élni. A legtöbb pap, még a főpap is szadduceus volt akkoriban. A szadduceusok zavarkeltés helyett inkább barátságos viszonyt ápoltak a rómaiakkal, hogy tisztségeiket és önállóságukat megtarthassák.

 Alkalmazd a gyakorlatban: Ne legyünk olyanok, mint azok a vallási vezetők, inkább fogadjuk örömmel Jézust otthonunkban és életünkben! Micsoda különbséget tapasztalhatunk!

Feladatok:

Keresd meg a térképen a következő városokat, vagy térségeket, ahol Jézus földi életének eseményei zajlottak! Próbálj felidézni mindegyikhez legalább egy eseményt, ami ott történt!