|
VASÁRNAP
Kettesével kiküldve
(Mk 6:7-13; 30-34.)
Jézus
tanítványai azt gyakorolták, hogyan legyenek jó segítők. Elrendezték az egybegyűlt nagy tömeget. Miközben Jézus
beszélt, figyelték, ki az, akit érdekel, és elmagyarázhatják neki az Írások értelmét.
Jézus azonban tudta, hogy majd vezetőkké kell válniuk, és azt is meg kell tanulniuk, hogyan
tanítsanak másokat az evangélium világszéles elterjesztésére, miután Ő visszatért a mennybe. Ezért kettesével
elküldte őket, hogy látogassák meg az embereket az izraeli városokban és falvakban. Sok előkészületet kellett
tenniük az utazáshoz? Mk 6:7-9, 12-13.
Izgalmas tanulóidőszak volt ez a tanítványok számára. Kettesével mentek, együtt
imádkozhattak, tervezhettek, bátoríthatták egymást miközben helységről helységre jártak. Mikor visszatértek,
természetesen alig várták, hogy Jézussal beszélhessenek. Tudták, hogy hibákat követtek el, és Ő majd segíteni
fog nekik, hogy többé ne kövessék el ugyanazokat a hibákat.
Jézus látta, hogy pihenésre és még több tanácsra van szükségük. Ám olyan sokszor
félbeszakították beszélgetésüket, hogy végül is hajóba szálltak és a Galileai-tenger északi partjára eveztek.
János tanítványainak is bátorításra volt szükségük mesterük kivégzése után, ezért ők is Jézussal mentek. Mások
már előttük odaértek, de nem látták Jézus és tanítványai érkezését, aki egy nyugodt helyre vezette őket.
Csodálatos volt az a kis idő, amit együtt töltöttek. Minden pillanata értékes volt és nagyon sok mindent
megtanultak, ami majd segíteni fogja munkájukat.
A
hegyoldalról Jézus láthatta a gyülekező sokaságot, és tudta Őt keresik. Figyelte, ahogy egyre többen és többen
jöttek. Rövidesen otthagyta a pihenőhelyét, és odament hozzájuk. Mk 6:30-34.
Különösen nagy volt a tömeg, mert a húsvéti ünnepekre gyermekeikkel együtt utazó családok
mind látni és hallani szerették volna Jézust. Egész nap prédikált, és gyógyította a betegeket.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Az embereket annyira lenyűgözte Jézus beszéde, hogy még az
étkezésről is megfeledkeztek. Előfordult már veled is, hogy így hallgattad a szombati prédikációt?
HÉTFÖ
Az 5000 ember megvendégelése
(Mk
6:35-44; Jn 6:1-15.)
Jézus
nagy tömegnek prédikált egész nap egy hegyoldalban a Galileai-tenger északi partján. Amit mondott nekik, mind
olyan volt, mint az öntözés a szomjas növényeknek. Soha azelőtt nem hallottak még ilyen prédikációt, és nem
akartak elmenni.
Késő délután volt már és a legtöbben nem ettek semmit amióta reggel otthonról elindultak.
Jézus sem evett semmit. Fáradt volt és éhes. Nem küldhette el azonban a tömeget, hogy saját szükségleteit
kielégítse.
A tanítványok végül szóltak neki, el kellene küldeni a népet, hogy a közeli városokba és
falvakba mehessenek ennivalót szerezni maguknak. Biztosak lehetünk benne, hogy nem voltak felkészülve Jézus
megdöbbentő válaszára. Mit mondott nekik? Mk 6:35-37.
Legalább ötezer férfi volt a tömegben az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva. (Mt
14:21). Tehát legalább tíz- tizenöt ezren lehettek.
Nem csoda, hogy a
tanítványok megdöbbentek! János is ott volt aznap, és egy érdekes részlettel bővíti a történetet.
Jn 6:8-9.
Az a fiatal fiú önzetlenül felajánlotta saját uzsonnáját. Jézus örömmel elfogadta, és
rövidesen mindenki kényelmesen, rendezett csoportokban letelepedett a fűben. Figyeljük csak meg, milyen
egyszerűen mondja el a Biblia a hihetetlen történet folytatását! 10-11. v.
Jézus látványos előadást rendezhetett volna a népnek, de Ő egyszerűen csak enni adott nekik.
Mi történt a maradékkal, miután mindnyájan jóllaktak? 12-13. v.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Még ha úgy tűnik is, hogy túl keveset tudunk Jézusnak adni, Ő
sokak áldására tudja használni azt, ha szívesen adjuk. Ahogyan a sokaság áldást nyert, amikor a tanítványok
elvették a kenyeret Jézustól és szétosztották, mi is segíthetünk másoknak, ha megosztjuk velük az áldásokat és
igazságokat, amiket Jézustól kapunk.
KEDD
Vihar a tavon
(Mt
14:22-24.)
Amint az emberek Jézust hallgatták aznap, egyre növekedett hitük abban, hogy Ő a Messiás. A
kenyérszaporítás csodája után pedig királlyá akarták Őt koronázni. Tanítványai persze le voltak nyűgözve. Úgy
tűnt, reményeik végre valóra válnak. Jn 6:14.
Jézus
azonban tudta, hogy azonnal le kell állítania tervezgetésüket. Összehívta őket a hajóra, hogy távozzanak.
Hanghordozásából megértették, hogy engedelmeskedniük kell. Ezért a hajóhoz mentek, de vártak még egy darabig
Jézusra.
Akkor Jézus a nagy sokaságot is távozásra szólította fel. Akár a tanítványok, a nép is
észrevette, hogy tekintélyes megjelenése és szavai nagyobb hatalommal bírnak, mint egy földi uralkodóé. Annak
ellenére, hogy nem tetszett nekik az események alakulása, nem mertek ellentmondani neki.
Mt 14:22. Ó, mennyire meg kellett volna érteniük!
Jézusnak
magányra volt szüksége, hogy tanítványaiért imádkozzon. Tudta, hogy nagyon csalódottak. Nem ismerték fel, hogy
ha Őt királlyá koronáznák, az azonnal véget vetne a munkájának. Okot szolgáltatna a papoknak, hogy a római
kormányzat elleni lázadással vádolják. Tanítványai még mindig nem értették, hogy az Ő országa nem e világból
való.
Miközben Jézus imádkozott, tanítványai a tó nyugati partja felé eveztek. Mivel nem indultak
el azonnal, amikor szólt nekik, most már sötétedni kezdett.
Elméjük is sötét volt. A csodálatos dolgokon kellett volna gondolkodniuk, amiket Jézus aznap
tett. Ők azonban azon siránkoztak egymás közt, hogy Jézus nem engedte királlyá koronázni magát. Úticéljuk csupán
6-7 kilométerre volt, és hamarosan oda kellett érniük. Azonban váratlanul vihar tört rájuk és még órák múlva is
messze bent voltak a tavon. 24. v.
Alkalmazd a gyakorlatban:
A panaszkodás helyett most mindnyájan Jézus társaságára vágytak.
Velünk is így van időnként, ugye, amikor bajba kerülünk?
SZERDA
Vízen járás
(Mt
14:25-32.)
Jézus
tanítványai viharba kerültek a Galileai-tengeren és az életükért küzdöttek. Hatalmas hullámok fenyegették vízbe
fúlással őket, és hiába eveztek az erős széllel szemben, az egyre távolabb sodorta őket a parttól.
Egyszer csak egy villámlás fényében mintha a hullámok hátán feléjük sétáló kísértetet láttak
volna. Csak nem azt jelenti, hogy rövidesen eljön értük a halál, és vízbe fulladnak? Hangosan kiáltoztak a
félelemtől.
Nem is álmodták volna, hogy valóban Jézust látják. Amikor azonban közelebb ért, és úgy tűnt,
elhalad mellettük, felismerték. Újra kiáltozni kezdtek, de most az Ő segítségéért. Máté ott volt abban a
hajóban. Olvassuk el, hogyan írta le a történetet! Mt 14:25-27.
Egyetlen
vihar sem lehet olyan tomboló, hogy elnyomja Jézus segítségéért szóló segélykiáltásunkat. Mennyire
megkönnyebbültek a tanítványok Jézus válaszától! Péter, aki mindig először szólalt meg túlkiabálta a vihar
zaját: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.” Beleegyezett Jézus?
29. v.
A többi tanítvány figyelte, amint Péter kilép a hajóból és Jézus felé indul a vizen. Minden
rendben ment, amíg hátra nem pillantott a hajóra és a többiekre. Tetszett neki, amit csinált és talán kíváncsi
volt, vajon a többiek is látják-e.
Ám büszkesége abban a pillanatban az életébe kerülhetett volna. Azzal, hogy hátranézett,
levette szemét Jézusról, és amikor visszafordult, már nem látta Őt. Egy nagy hullám elzárta előle Jézust egy
pillanatra, és Péter pánikba esett. Mi történt ezután? 30-32. v.
Péter alázatosan szorította Jézus kezét, míg a hajóra nem léptek. Elállt a szél és nemsokára
partra szálltak (Jn 6:21). Ha Péter egyfolytában Jézuson tartotta volna szemét, nem kezdett volna süllyedni.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Ez érvényes a mi lelki életünkre is. Olvassuk el a
69. zsoltár 1-2. verseit!
CSÜTÖRTÖK
Jelt kérnek tőle
(Jn 6:22-31.)
Jézus
hatalmas tömeget lakatott jól öt cipóval és két szárított hallal. A csoda híre futótűzként terjedt és másnap
reggel tömegek özönlöttek oda, ahol történt. Jézust persze nem volt ott, de később rátaláltak egy kapernaumi
zsinagógában.
Kíváncsiak voltak mikor és hogyan került oda, ezért a tanítványok elmesélték, mi történt
előző éjjel a tavon. Elmondták, hogy Jézus és Péter a vizen jártak a szörnyű viharban és amint a hajóba léptek
elállt a szél és azonnal partot értek.
A
tavon történt csoda és az előző napi kenyérszaporítás csodája meggyőzte az embereket arról, hogy Jézus a
Messiás. Ő azonban azt mondta nekik ott, a zsinagógában, hogy nem azért keresték, aki volt, hanem mert látták,
hogy bármit meg tud tenni értük. Jn 6:26.
Jézus azt mondta nekik, ne az legyen a fő dolguk az életben, hogy csupán a vágyaik tárgyaiért
dolgoznak. Azok a dolgok nem tartanak sokáig. Lelki eledelért munkálkodjanak, ami örökre maradandó életre vezeti
őket. 27. v.
Ez felkeltette az érdeklődésüket, bár még mindig nem értették. Vallási gyakorlatok végzéséhez
voltak szokva. Vajon ez is egy újabb elvégzendő cselekedet, amivel biztosíthatják helyüket a Mennyben? Ezért
megkérdezték, hogyan cselekedjék „az Isten dolgait”. Mit felelt nekik Jézus?
28-29. v.
Nekik azonban nem tetszett Jézus válasza. Jelet akartak látni, mielőtt hinnének neki.
„Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit művelsz?” – kérdezték. Hiszen már azt tette,
amit Ézsaiás próféta jövendölt Róla. Lk 4:18-19.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Veszélyes lehet jelet kérni, mert Sátán az emberek
megtévesztésére használhatja a jeleket. Mt 24:24; 2Kor 11:13-14.
PÉNTEK
A mennyei kenyér
(Jn 6:32-71.)
 A
kapermaumi zsinagógában összegyűlt emberek jelet kértek Jézustól messiás voltának bizonyítására. Csodatétele,
mellyel több ezer embert jóllakatott öt cipóval és két szárított hallal, még csak egy napja történt. Őseiket
viszont negyven esztendőn át tartó csoda táplálta mannával a pusztában. Az, amint mondták is „mennyei kenyér”
volt. Őseik, akik a mannát ették a sivatagban, már mind halottak voltak. Jézus pedig azt mondta, hogy Ő az
élő mennyei kenyér, és aki eszik az Ő testéből, örökké élni fog. 48-51.v.
Jézusnak ez a kijelentése megdöbbentette az embereket, és a jelenlévő zsidó vezetők
tanakodtak rajta egymás közt. Amit testének „megevéséről” mondott, az jelképes volt. Jézus nem úgy értette, hogy
az Ő valóságos testét kell enniük. A vezetők közül néhányan tudták ezt, de úgy tettek, mintha nem értenék,
mert Jézus ellen akarták fordítani a népet. 52. v.
A kapernaumi zsinagógában az emberek többsége Jézus ellen fordul. Beszéde testének evéséről
és vérének ivásáról, rejtély volt számukra. „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja őt?” – mormogták.
53-60. v.
Jézus később elmagyarázta tanítványainak, hogy nem az Ő teste, sokkal inkább az igéje az,
amit enniük kell. Szavai arról szóltak, hogy alázatosnak kell lenni és szeretni az ellenséget is. Ők azonban nem
ere vágytak, olyan Messiást szerettek volna, aki legyőzi az ellenséget. Sok követője elhagyta ezért, és
ellenségévé vált. Akkor megkérdezte a „tizenkettőt”, hogy vajon ők is el akarják-e hagyni. Mit válaszolt Péter?
67-69. v.
Jézus
azt mondta, hogy nem a teste, hanem az igéje az élet. Hatalmat kapnak általa, mert Isten szava beteljesedik.
Igéje életet ad, amikor megkérjük Jézust, jöjjön az életünkbe. „Új teremtés” leszünk.
2Kor 5:17.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Úgy fogadhatod be Jézust az életedbe, ha naponta tanulmányozod a
Bibliát és elfogadod, hogy amit olvasol, az Istennek személyesen neked szóló üzenete, amit el kell hinned és
követnek kell. Akkor Isten szava le tudja rombolni emberi természetedet és új gondolatokat, új jellemet ad
neked.

Feladatok:
Válaszolj a következő kérdésekre, és egészítsd ki a mondatokat megfelelő szavakkal!
-
Hányasával küldte ki a tanítványokat Jézus a missziós munkára? _____
-
Az emberek azt szerették volna, ha Jézus a ____________ kormányzat elleni felkelésre vezeti
őket.
-
A tanítvány, aki a vizen járt. _______________
-
Jézus így szólt: „Én vagyok, ne ___________!”
-
5Az emberek jelet akartak, mielőtt ______________ volna Jézusban.
-
Egy kisfiú felajánlotta Jézusnak az _____________________.
-
A tanítványok magyarázták az _______________ az érdeklődő embereknek.
-
8A szörnyű vihar abbamaradt, amikor Jézus a _________________-ba lépett.
-
9A nép próbálta rávenni Jézust, hogy _____________ legyen.
-
Jézus azt mondta: „Én vagyok az élet ________”.
-
Jézus ________________ a tanítványokért, miután elküldte őket.
-
A város, ahol Jézus az Élet Kenyeréről szóló beszédét mondta ________.
-
Kettő volt belőle az önzetlen kisfiú uzsonnájában ________.
-
Ennyi cipó volt a kisfiú uzsonnájában ________.

|