|
VASÁRNAP
Pihenésre vágyva
(Mk 4:35-36.)
Micsoda
egy nap! A megszállott ember reggeli meggyógyítása után Jézus egész álló nap tanított és gyógyított.
Galileai-tengernél mondott prédikációját valószínűleg már délután kezdte el. Akkor beszélt először
példázatokban, amivel segíteni akart a népnek megérteni, milyen is Isten országa.
Csupán néhány perc alatt elolvashatjuk azt a kilenc példázatot, Jézusnak azonban több időbe
telhetett elmondani őket. Gondolhatod, milyen valóságossá és lenyűgözővé tette mindegyiket. Nem csoda, hogy a
nép nem akarta, hogy abbahagyja! Beszédei nagyon különböztek attól, amire egész addigi életükben tanították
őket.
Még napjainkban is ez a helyzet. Emberek milliói tanulnak egész életükben olyan dolgokat,
amik nincsenek a Bibliában. Néhány ilyen tévtanítás a vasárnap ünneplése, és az, hogy a halottak halhatatlan
lelke a Mennybe megy az ember halála után. Milliók hisznek őszintén mindkét hamis tanításban.
Ezért, mint Jézus példázatában a hűséges családapa, nekünk is tanítanunk kell azokat a drága
embereket a Biblia régi igazságaira és beszélni nekik a „különböző idegen tudományok”téves voltáról (Zsid
13:19). Számukra ezek új igazságok lesznek, ahogy Jézusnak a gazdáról szóló példázatában olvashattuk. Jézus már
nagyon fáradt volt, mit mondott ezért tanítványainak? Mk 4:35.
A tó túlsó partján kevesebben voltak, és Jézus azt remélte, ott találnak valami nyugalmasabb
helyet, ahol megpihenhetnek egy kicsit. Nagyon fáradt volt. Ledőlt a hajó hátuljában és elaludt.
Gyönyörű, nyugodalmas alkonyatban eveztek a tanítványok a tó tükörsima vizén a túlsó part
felé. Sokan mások is hajóba szálltak, és gyorsan utánuk indultak.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Szerettél volna te is az egyik hajóban ülni, és követni Jézust?
HÉTFÖ
Vihar a tavon
(Mk
4:37-41.)
A víz
és a levegő nyugodt volt, amikor Jézus és tanítványai a Galileai-tenger keleti partja felé elindultak. Ám, ahogy
gyakori volt azon a hatalmas tavon, az időjárás hirtelen elromlott. Sűrű, sötét viharfelhők gyülekeztek az égen
és erős szél süvöltött a keleti parti kanyonokból. Vakító villámok cikáztak a sötét fellegek között, melyekből
ömlött az eső. Dübörögve csapott le a vihar. A szél magasra korbácsolta a hullámokat és a víz gyorsabban
töltötte meg a hajót, mint ahogy a tanítványok ki tudták volna merni belőle. Mindenfelől fülsiketítő hangok
hallatszottak. Mk 4:37.
A
tanítványok erős, bátor férfiak voltak. Többen is halászemberek, akik szinte a hajón nőttek fel ugyanezen a
tavon. Sok viharból kerültek már ki épségben, de ehhez hasonlót még egyikük sem élt át.
Végül rádöbbentek, hogy semmi remény a túlélésre. Ők is, és a többi hajó utasai is biztosak
voltak benne, hogy mindnyájan vízbe fúlnak. Aztán hirtelen eszükbe jutott, hogy Jézus velük van. A vihar okozta
pánik közepette teljesen elfeledkeztek róla.
Azt tették, amit Jézus mondott nekik, s aközben kerültek a viharba. Hol van Ő most? Elhagyta
őket? „Jézus! Jézus!” – kiáltozták. A vihar zúgása elnyomta ugyan a hangjukat, de ők csak folytatták a
kiáltozást. Mindent megtettek, hogy megmeneküljenek, hajójuk mégis majdnem elsüllyedt már.
Egy villám felvillanó fényében meglátták Őt. Jézus végül is felébredt és felállva így szólt:
„Hallgass, némulj el!” A tanítványok elámultak, ahogy a természet azonnal engedelmeskedett Neki. Elállt a szél
és az eső, az égbolt kitisztult, és minden lecsendesedett. 38-39. v.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Előfordul, hogy miközben Jézus megbízását teljesítjük, bajba
kerülünk, mint a tanítványok akkor. Ám ahogy ők sem feledték, nekünk sem szabad soha elfeledkeznünk róla, hogy
Jézus mindig velünk van. Mit mondott nekik erről? 40. v.
KEDD
Viharok az életünkben
Jézus lenyűgöző csodát tett, amivel megmentette a hajóban vele utazók életét, és a többi hajó
utasait is. Még a máskor beszédes Péter is csak hallgatott, amikor rádöbbent, hogy mi is történt. Talán csak
súgva szólhattak egymáshoz. „Ki lehet ez, akinek még a szél és a hatalmas víztömeg is engedelmeskedik?”
Mt 8:27.
Soha
ne feledkezz el erről a csodáról! Lehet, hogy soha nem kerülünk olyan viharba, amilyen az volt ott, a
Galileai-tengeren, de lesznek másfajta viharok életünkben. Mindegyikben ugyanúgy szükségünk lesz Jézusra,
ahogyan azoknak az embereknek azon a sötét, viharos éjszakán, a tavon. Ugyanolyan tehetetlenek vagyunk, ahogyan
ők sem tudták magukat megmenteni.
A kísértések viharai időnként oly nagyok, és a rossz szokások olyan erősek, hogy úgy érezzük,
belefulladunk. Könnyen elfeledkezünk róla, hogy Jézus velünk akar lenni, és ha a segítségét kérjük, soha nem
hagy minket „megfulladni”. Mindig számíthatunk rá. Ő tudja megmentésünk legjobb módját.
A legfontosabb a vihar felidézésével kapcsolatban, hogy engedjük át lelkünk irányítását
Jézusnak. Természetünkből fakad, hogy mindent mi szeretnénk irányítani, de azoknak, akik engedik, hogy mindenben
az énjük döntsön, nincsen igazi békességük. Mindig többre és másra vágynak, de mégsem elégedettek soha. Olyanok,
mint a háborgó tenger, nincsen békességük. Ézsa 57:20-21.
A hajnal felragyogott a Galileai-tenger felett és a tanítványok meglátták szemben a békésen
elterülő tájat. Arra irányították hajójukat. Még nem tudták, hogy egy még ijesztőbb vihar felé tartanak, mint
amit az imént éltek át a tavon.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Semmilyen vihartól nem kell félnünk. Jézus ugyanolyan könnyen le
tudja csendesíteni életünk viharait, ahogyan akkor éjjel a viharos tengernek parancsolta:
„Hallgass, némulj el!”
SZERDA
Vihar a parton
(Mt
8:28-29)
Miután a lenyűgöző csodát megtapasztalva túlélték a szörnyű vihart a Galileai-tengeren, a
tanítványok továbbeveztek a keleti part felé. Már majdnem odaértek. A part hívogatóan békésnek tűnt. A dombok
túloldalán sírok voltak, ezért azt hitték, ez megfelelő hely lesz Jézusnak a pihenésre.
Kikötötték
hajójukat a parton és hamarosan már a fövenyen jártak. Váratlanul sikoltozást hallottak és két őrült rohant
feléjük a sírok közül. Hajuk csapzott, tekintetük vad volt, csuklójukon és bokájukon elszakított láncok
zörögtek. Mocskos, meztelen testükön a bőr több felszakított sebből vérzett, amiket ők ejtettek éles kövekkel
magukon.
Az őrültek vadállatként rontottak Jézusnak és tanítványainak. A tanítványok ijedtükben
megfordultak és futásnak eredtek. Csak arra tudtak gondolni, hogy a hajóhoz szaladjanak és amilyen gyorsan csak
tudnak, eltávolodjanak a parttól. Jézus azonban nem tartott velük. Egy pillanatra megálltak és hátranéztek.
Látták Jézust a vad emberekkel szemben állni. Mt 8:28.
Azok a férfiak Sátán és gonosz angyalainak uralma alatt álltak. Jézus viszont már találkozott
Sátánnal a pusztaságban és legyőzte őt. Ezért nem félt, amikor a szegény, tehetetlen, megszállottak közeledtek
felé.
Amikor Jézus a tengeri vihart lecsillapította, először a kezét emelte fel. Most, amint
feltartotta a kezét, hogy egy másfajta vihart csillapítson, az őrültek megálltak. Csak álltak ott tehetetlenül,
fogcsikorgatva, habzó szájjal. Továbbmenni azonban nem voltak képesek.
A megszállott férfiak szerettek volna megszabadulni Sátán hatalmából. Ám amikor Jézus lába
elé borultak, hogy szabadulásért könyörögjenek, a démonok szóltak belőlük. Mit mondtak?
29. v.
Alkalmazd a gyakorlatban: Ha Sátán
útján járunk, uralni fogja elménket és cselekedeteinket, mint azokét a megszállottakét, ezért nem tudunk gonosz
hatalmától megszabadulni. Csak Jézus tud megmenteni minket.
Isten azonban mindenkinek „tiszta értelmet” ad a Szentlélek, valamint a
mindennapos bibliatanulmányozás és imádkozás által. 2Tim 1:7. Miért nem ezt
teszed, ahelyett, hogy átadnád magad Sátán irányításának?
CSÜTÖRTÖK
Kijózanítva
(Mt 8:28-33.)
Jézus
félelem nélkül nézett szembe a két őrült férfival, akik Sátán uralma alatt álltak. Ők szerettek volna
megszabadulni, de a démonok könyörögtek Jézusnak, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Ha már el kellett
hagyniuk a két férfit, a közeli meredek hegyoldalban legelésző hatalmas disznócsordába szerettek volna menni.
A csordások legalább kétezer disznóra vigyáztak, de közben figyelték Jézust és a két
megszállottat a parton. A két férfi félelemben tartotta az egész környéket. Senki, sem mert a közelükbe menni.
Attól tartottak, hogy megölik őket.
A disznópásztorok csodálkozva látták, hogy a két férfi hirtelen nyugodt, békés emberré
változik és Jézus lábai elé térdel. Ám ugyanolyan váratlanul a rájuk bízott disznók rohanni kezdtek a meredek
hegyoldalon lefelé a tóhoz.
Mire elérték a keskeny partszakaszt a hegy lábánál, annyira felgyorsultak, hogy nem tudtak
megállni, mind a vízbe estek és belefulladtak. Mi történt? Mt 8:30-32.
A
csordások tehetetlenek voltak, semmiképp nem tudták volna megmenteni a disznókat a vízbe fúlástól. Rémülten
menekültek a helyszínről és a közeli városba siettek. Tömeg gyűlt köréjük, miközben a disznók tulajdonosainak a
történteket mesélték. Mindnyájan csodálkoztak és aggódtak, de elindultak a tó felé, hogy a saját szemükkel is
meggyőződjenek róla.
A parton eközben jó dolgok történtek. A két férfi, akikből Jézus a démonokat kiűzte,
tisztálkodott, megfürdött a tóban. A tanítványok pedig felöltöztették őket saját ruháikból.
Ó, mennyire hálás volt a két férfi! Elméjük és testük is tiszta volt már. Jézus megmentette
őket. Nagy örömmel itták Jézus szavait.
Alkalmazd a gyakorlatban:
És ha Jézus minket is megmentett, nekünk is az lesz a legnagyobb
örömünk, hogy megtanuljunk mindent, amit a Biblián keresztül mond nekünk.
PÉNTEK
Távozásra felszólítva
Jézus
még a szörnyen viharos tenger lecsillapításánál is nagyobb csodát tett, amikor kiűzte a két megszállott férfiból
a démonokat és megengedte nekik, hogy a disznókba menjenek. Miután az egész csorda őrült száguldással a partra
rohant és vízbe fúlt, az ijedt disznópásztorok a közeli városba siettek és beszámoltak a történtekről. Akik
hallgatták őket, szintén megrémültek. Mégis mindenki a partra ment a disznók tulajdonosaival együtt, hogy saját
szemükkel is lássák. A disznók mind elpusztultak, de a két férfi, akitől mindnyájan féltek, ott ült a parton és
Jézust hallgatta. Sikoltozás helyett most Istent dicsőítették.
A városból jött emberek is dicsőíthették Istent, amint a parton látott békés jelenetet
figyelték. Két födijük megszabadult Sátán hatalmából. Ám ahelyett, hogy ezen örvendeztek volna, azon járt az
eszük, milyen sok pénzt veszítettek a disznók tulajdonosai a 2000 sertés vízbe fúlásával.
A városi tömegben mások attól rettegtek, hogy az ő vállalkozásukkal is történhet valami, ha
Jézus a környékükön marad. Ezért mindnyájan lementek a partra, és nagy félelemmel könyörögtek Jézusnak. Mit
kértek tőle? Mt 8:34.
Jézus nem vitatkozott velük, nem is prédikált arról, hogy az emberek szeretete mennyivel
fontosabb a pénznél.
Tanítványaival
együtt gyorsan hajóra szállt, ellökték magukat a parttól és visszaeveztek a túloldalra.
Alkalmazd a gyakorlatban:
A két gyógyult megszállott Jézussal akart menni, de Ő azt mondta
nekik, hogy maradjanak és mindenkinek mondják el, hogy mit tett értük. Tudta, ez tanítani fogja az embereket és
megerősíti a férfiak újjászületett lelki életét. A mi lelki életünket is erősíti, ha elmondjuk másoknak, mit
tett értünk Jézus és ezzel elérhetjük mások szívét. Mk 5:19-20.

Feladatok:
Karikázd be a mondatba illő szót, vagy kifejezést!
-
Jézus fáradt volt egy hosszú, elfoglalt nap után. Tanítványaival együtt hajóra szállt, hogy
átkeljen a (Galileai-tengeren, Holt-tengeren, Jordán-folyón).
Találni szerettek volna (még több embert, akin
segíthetnek; egy nyugodt helyet a pihenésre) a túlsó parton. Jézus a hajó
(elejébe, hátuljába, közepébe) ment, lefeküdt és elaludt.
-
Alkonyatkor a víz (nyugodt, viharos)
volt. A tanítványok (ijedtek, nyugodtak) voltak, amikor a rettenetes
vihar kitört. Egy villám fényénél látták, hogy Jézus (evez, imádkozik, alszik).
-
Később, amikor a megaszállott férfiak szaladtak feléjük, a tanítványok
(ijedtek, bizakodók) voltak. Jézus ellenben
(nyugodt, ijedt) volt, és (meggyógyította, elküldte)
a két őrült férfit. A démonok elhagyták a megszállottakat és belementek (500,
2000, 5000) (marhába, birkába, disznóba).
-
Ezután az ott lakó emberek arra kérték Jézust, hogy (azonnal
távozzon, gyógyítsa az embereket, tanítsa őket). A két meggyógyított
férfi (ott akart maradni misszionáriusnak, Jézussal akart menni).
Jézus azonban azt mondta nekik, hogy menjenek (haza, Szamáriába, Jeruzsálembe)
és mondják el mindenkinek, mit tett Jézus (értük, a tanítványokért, a zsidókért).
Ki mondta, kinek?
-
„Menjünk a tó túlsó partjára!” Lk 8:22 ______________________ mondta
___________________-nak
-
„Uram, ments meg minket, mert elveszünk.” Mt 8:25 ______________________ mondták
__________________ -nak.
-
„Miért féltek, óh, kicsinyhitűek?” Mt 8:26 ______________________ mondta
____________________-nak.
-
„Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.” Mk 5:12 ______________________ mondták
___________________ -nak.
-
„Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr.”
Mk 5:19 _______________________ mondta ____________________-nek.

|