|
VASÁRNAP
 Jézus
egy nap pirkadatkor, amikor az ég alja éppen csak világosodni kezdett a Galileai-tenger partján az Atyjával
töltött csendes időt élvezte. Tudta, hogy nemsokára nagy sokaság veszi majd körül, akik a tanítását akarják
hallgatni.
 Nem
messze tőle a tanítványok éppen visszatértek az éjszakai halászatból és hálóikat tisztogatták. Csüggedtek
voltak, mert egyetlen halat sem sikerült fogniuk. Kint a vizen Jézusról beszélgettek és arról, hogy a vallási
vezetők nem szeretik Őt. Ez még jobban elkeserítette őket.
A tömeg rövidesen gyülekezni kezdett. Amikor egyre többen próbáltak a közelébe férkőzni,
Jézus úgy döntött, hogy Simon Péter hajójába száll, egy kicsit beljebb mennek a parttól, és onnan fog a néphez
beszélni. Így mindenki jobban láthatja és hallhatja Őt. Lk 5:1-3.
Mindenféle ember volt a parton álló tömegben. Halászok, idős és fiatal emberek, gazdagok és
szegények, tanultak és műveletlenek, sőt még rabbik is, mindenfélék, amit csak elképzelhetünk.
Amikor végzett és az emberek elmentek, Jézus arra kérte Pétert, hogy evezzen mélyebb vizekre
és újra vesse ki a hálóját. 4. v.
Péter halászember volt, és talán arra gondolt, hogy Jézus nem sokat tud a halászatról, hiszen
végül is szakmája szerint asztalos volt. Nem tudja, hogy éjszaka lehet a legtöbb halat fogni a tavon. Mit tett
azonban, mert szerette Jézust és a kedvébe akart járni? 5. v.
További elmélkedésre:
Eszedbe jutnak más esetek, amikor Isten furcsának
tűnő dolgokra szólította fel az embereket? Mi történt Naámánnal? És Illéssel az özvegyasszony házában? És a
magatehetetlen emberrel a Bethesda tavánál?
HÉTFÖ
 Simon Péter és fivére,
András engedelmeskedett Jézusnak. Hamarosan a tó mélyebb vizén jártak és ismét kivetették hálóikat.
A két testvér együtt sem bírta visszahúzni a hálót a hajóba. Úgy
megtelt hallal, hogy el sem fért volna a hajójukban.
„Segítsetek!” –kiáltották jeleket adva a másik hajóban ülő Jakabnak
és Jánosnak. Ők odasiettek és mindkét hajót színültig töltötték a halakkal. Lk
5:6-7.
Mit csinált Péter, a történteket látva?
8. v.
Péter azt mondta Jézusnak, hogy hagyja ott őt, ugyanakkor a lábánál
fogva tartotta. Valójában nem akart soha eltávolodni Jézustól. Egyszerűen úgy érezte, hogy nem elég jó ahhoz,
hogy Jézus egyik segítője legyen. A többi tanítvány ugyanígy érzett. Mit mondott Jézus szeretettel tekintve
Péterre? 9-10. v.
Ezek a tanítványok halászok voltak és egészen addig idejük egy
részében tovább folytatták mesterségüket. Honnan is lett volna különben elegendő pénzük maguk és a családjuk
számára? Most azonban a halfogás csodáját látva, megbizonyosodta róla, hogy Jézus képes minden szükségletüket
betölteni. Mit tettek még aznap? 11. v.
További elmélkedésre:
Mit értett Jézus az „emberhalászaton”? Azt, hogy a
Szentlélek rajtuk keresztül fog szólni az emberek szívéhez, és segíteni neki, hogy higgyenek Jézusban? Ma is
használ így embereket? Kisgyermekeket is használhat erre? Igen. Mit gondolsz, téged hogyan tud használni?
KEDD
 Kapernaum a gyönyörű
Galileai-tenger partján álló város volt. Az országút keresztülvezetett rajta és az utazók gyakran
megálltak ott pihenni. Jézus is elidőzött ott alkalmanként. A Biblia a „saját városának” nevezi Kapernaumot.
Ebben a városban Jézus mindenféle, távoli helyekről származó
embernek tudott beszélni. Sokan megjegyezték mondandóját és másoknak is továbbadták azt, amerre csak jártak.
Annak ellenére, hogy a szanhedrin le akarta álltani Jézus munkálkodását, egyre több ember követte buzgón Őt.
Mennyire más volt, mint a többi tanítójuk! Meggyógyította a betegeket és vigasztaló szavakat szólt. Tisztán és
világosan magyarázta Isten igéjét, beszélt Istenről és az Ő törvényéről.
Egy szombatnapon Jézus nagy sokaság előtt beszélt a kapernaumi
zsinagógában. A nép szokás szerint csendben figyelt. A Szentlélek hatott a lelkükre. Ahogy Jézus az arcukra
nézett, mindenkiről tudta, hogy mi jár a fejében. Tudta, hogy egyesek hisznek őbenne, mások viszont csalódottak,
mert nem olyan királyságra vágynak, amilyent Ő ajánl. Hirtelen hangos sikoltozást hallottak.
Lk 4:31-33.
Ki volt ez a férfi? Miért pattant fel ülőhelyéről és miért kiabált?
További elmélkedésre:
Ott van mindig Sátán is, amikor összejövünk, hogy
Jézusról tanuljunk? Igen. Hogyan bizonyosodhatunk meg róla, hogy angyalaink mellettünk vannak, és Sátán nem
tudja elterelni a figyelmünket a tanulástól?
SZERDA
 A férfi, aki Kapernaumban
azon a szombatnapon Jézus felé igyekezett, beengedte Sátánt a lelkébe. Apró helytelen tettekkel kezdte, amikről
azt hitte, nem is számítanak. Hamarosan azonban egyre több rossz dolgot cselekedett, egészen addig, míg végül
egyfolytában Sátánnak engedelmeskedett.
A férfi már nem tudott segíteni magán. Azonban ahogy Jézust
hallgatta aznap, mélyen a lelkében valami azt súgta neki, hogy Jézus képes segíteni rajta. Isten nem hagyta,
hogy Sátán elvegye a döntési szabadságát.
Az a férfi meg akart szabadulni Sátántól, aki viszont nem engedte
el. Sátán mérges volt, mert Jézus olyan sok embernek segített Isten országát választani, és minden tőle telhetőt
megtett, hogy ezt megakadályozza.
Mit sikoltozott az ember Jézus felé sietve?
Lk 4:34.
Jézus tudta, hogy Sátán akadályozza meg a férfit, hogy azt mondja
ki, amit valójában szeretne. Sátán is tudta, hogy ha Jézus megnyeri ezt a csatát ellene, akkor gonosz
angyalaival együtt végül legyőzetnek.
Jézus csupán néhány szót szólt, de mindenki, Sátánt is beleértve,
hamar rájött, hogy ki az erősebb. 35-37. v.
Jézus ismételten győzött. És most még több ember megismerte Jézust,
ahogy az aznap történtekről hallottak.
További elmélkedésre:
Biztonságban vagyunk Sátántól, ha azt választjuk,
hogy Jézushoz akarunk tartozni? Milyen gyakran kísért minket Sátán? Milyen gyakran kell döntenünk, hogy kinek
engedelmeskedjünk? Örülsz, hogy Jézust választod? Ő is örül, mert nagyon szeret téged és tudja, hogy Sátán
bántani akar téged.
CSÜTÖRTÖK
 Ha azt halljuk, hogy
valaki nagyon beteg, mondjuk rákos, akkor így kiáltunk fel: „Ó, nem!”, és nagyon sajnáljuk az illetőt. A bibliai
időkben a legszörnyűbb ismert betegség a lepra volt. Nem létezett gyógymódja és fertőző volt. Ez azt jelenti,
hogy az emberek elkaphatták egymástól. Borzalmas volt!
Rettenetesen néztek ki a leprás betegek. Távol kellett tartaniuk
magukat az emberektől, ezért el kellett hagyniuk otthonukat, családjukat és a barátaikat. Ha valaki a közelükbe
került, ezt kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan! Tisztátalan!”, hogy az emberek távol maradjanak tőlük. Senki sem
merte megérinteni őket. Amit megérintettek, az is tisztátalanná lett.
Az volt a legrosszabb a leprában, hogy mindenki azt hitte róla,
Isten büntetése. A papok azt tanították, hogy a leprások elveszettek. Nem sajnálták őket és nem is segítettek
rajtuk. Az utolsó leprás, aki meggyógyult, Naámán volt és az is több száz évvel Jézus születése előtt történt.
Volt azonban egy leprás, aki hallott Jézusról és a csodálatos
dolgokról, amikkel az embereken segített. Hallotta, hogy Jézus soha senkit sem küldött el, aki hozzá fordult
segítségért. Segít vajon rajta is Jézus? Meg akarta tudni.
Amikor a leprás férfi megtudta, hogy Jézus nagy tömegeket tanít a
tóparton, ő is odament. Bár elég messze állt, hallhatott valamennyit Jézus szavaiból, és láthatta, ahogy a
vakokat, bénákat, süketeket és mindenféle betegeket gyógyítja.
További elmélkedésre:
Közelebb merészkedik vajon a leprás Jézushoz? Segít
vajon rajta Jézus?
PÉNTEK
 A leprás férfi apránként
egyre közelebb merészkedett. Egyszer csak valaki észrevette. „Egy leprás! Menj innen!” Az emberek kétségbe estek
és azonnal hátrálni kezdtek. Ő azonban továbbra is egyenesen Jézus felé tartott. Tudta, hogy Jézus meg tudja
gyógyítani őt, ha akarja. Mit tett, amikor egészen közel ért hozzá? Mk 1:40.
Jézus lepillantott a szerencsétlen emberre, majd fölé hajolt. A
tömeg bizonyára lélegzetvisszafojtva figyelt és hallgatott. 41-42. v.
Meggyógyult! Meggyógyult! Alig hitték el az emberek. Aztán
hallották, amint Jézus megmondja az embernek, mit tegyen ezután. Mi volt az?
43-44. v.
Jézus azt akarta, hogy a papok lássák a gyógyult férfit, még
mielőtt megtudnák, hogy Ő gyógyította meg. De hogyan is tarthatta volna a férfi ezt titokban? A templomba
sietett a megfelelő áldozattal, de nem tudta megállni, hogy mindenkinek el ne mondja, mi történt vele.
Ugyanazok a papok vizsgálták meg a templomban, akik annak idején,
réges-régen leprásnak nyilvánították. Most el kellett ismerniük, hogy meggyógyult. Ismét hazatérhetett
családjához és ismét elmehetett szombatonként a zsinagógába a többiekkel együtt.
A meggyógyított leprás férfi nem értette, miért mondta neki Jézus,
 hogy
senkinek se beszéljen a történtekről. Valószínűleg azt gondolta, hogy Jézus
egyszerűen alázatos és szerény. Jézus azonban tudta, hogy ha sok leprás jönne hozzá és mindet meggyógyítaná, az
elijesztené az embereket. Azonkívül sok leprás nem változtatna életmódján. Mivel a gyógyult ember olyan sok
mindenkinek beszélt róla, a Jézust felkereső tömeg annyira nagy lett, hogy egy időre fel kellett függesztenie
gyógyító munkáját. De nem túl sokáig.
További elmélkedésre:
A lepra és a bűn egyformák. A lepra öl. A bűn is
öl, ugye? Aki azonban a leprát meggyógyította, meg tudja bocsájtani és el tudja venni bűneinket is és
megtisztítja szívünket.
| |
Történet sarok
Átdolgozta: Amy Sherrard
Ellen hajhálója -
1. rész
|
 |
Nem tudjuk a történetben szereplő kislány nevét, ezért hívjuk,
mondjuk Évának. Egyike volt azon diákoknak, akik a szép, nagy házban laktak Kaliforniában a főiskola közelében.
Gyümölcsfák és virágágyások között állt a ház, ami Ellen White otthona volt idősebb korában.
Ellen szívesen segített a diákokon, ők pedig örültek, hogy egy
házban lakhatnak Isten különleges követével.
Egy nap Éva Ellen hálószobájába ment, hogy levigyen neki valamit.
Menetközben a komód tetején rácsodálkozott valamire. Egy selyem hajháló volt az. Akkoriban ilyesmit viseltek az
asszonyok, és Éva is nagyon vágyott egyre. Egy halk hang azt súgta neki: „Vedd csak el! White asszonynak nem fog
hiányozni.” Egy másik hang azonban így figyelmeztette: „Az bizony lopás lenne!”
 Éva tovább bámulta a
hajhálót, majd körülnézett. Senki sem látta őt. Gyorsan felkapta a hajhálót és a saját szobájába sietett vele.
Kinyitotta kofferét és a fedelének egyik sarkába dugta a hálót, majd nyugodtan becsukta a ládát.
Amikor Éva felfelé tartott az emeletre, hogy megbízatását
teljesítse, szabadnak és boldognak érezte magát, ám a földszintre visszatérve már egyáltalán nem örült, bár úgy
mosolygott, ahogy szokott.
Aznap egy kicsit később White asszony a szobájába ment készülődni.
Megfésülködött és a hajhálóért nyúlt. Ám az nem volt ott, ahol hagyta. „Biztosan leesett a padlóra.” – gondolta.
De a padlón sem találta. „Hol lehet vajon?” – kérdezte magában. Végül feladta és anélkül ment el otthonról.
Aznap este szokás szerint mindnyájan összegyűltek a kandalló körül
az áhítatra. Mindenki szerette az áhítat idejét. Ellen gyakran mesélt nekik egyházunk korai idejében történt
eseteket. Aznap este azonban először egy kérdést tett fel: „Nem láttátok a hajhálómat? – kérdezte. – A komódomon
volt, de ma délután eltűnt. Magától nem tűnhetett el, és szükségem lenne rá.”
Úgy tűnt, egyik lány sem tud semmit az eltűnt hálóról. Éva viszont
tudta, hogy ő lopta el, és tudta, hogy hazudott, amikor úgy tett, mintha nem tudna róla semmit.
White asszony nem szólt többet a hajhálóról. Úgy döntött,
imádságban az Úr elé viszi az ügyet és vár.
Eltelt egy-két nap. Egyszer, amikor Éva szobájában járt valamiért,
egy hang szólt Ellenhez. Megállt és megrázta a fejét. Nem gondolta, hogy meg kellene tennie, amit a hang mondott
neki. Ám amikor a hang ismét szólt hozzá, meggondolta magát.
(Folytatása következik)
|
