Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

II. évfolyam

3. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Tanítás és gyógyítás

  12. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Jézus egy nap pirkadatkor, amikor az ég alja éppen csak világosodni kezdett a Galileai-tenger partján az Atyjával töltött csendes időt élvezte. Tudta, hogy nemsokára nagy sokaság veszi majd körül, akik a tanítását akarják hallgatni.

Nem messze tőle a tanítványok éppen visszatértek az éjszakai halászatból és hálóikat tisztogatták. Csüggedtek voltak, mert egyetlen halat sem sikerült fogniuk. Kint a vizen Jézusról beszélgettek és arról, hogy a vallási vezetők nem szeretik Őt. Ez még jobban elkeserítette őket.

A tömeg rövidesen gyülekezni kezdett. Amikor egyre többen próbáltak a közelébe férkőzni, Jézus úgy döntött, hogy Simon Péter hajójába száll, egy kicsit beljebb mennek a parttól, és onnan fog a néphez beszélni. Így mindenki jobban láthatja és hallhatja Őt. Lk 5:1-3.

Mindenféle ember volt a parton álló tömegben. Halászok, idős és fiatal emberek, gazdagok és szegények, tanultak és műveletlenek, sőt még rabbik is, mindenfélék, amit csak elképzelhetünk.

Amikor végzett és az emberek elmentek, Jézus arra kérte Pétert, hogy evezzen mélyebb vizekre és újra vesse ki a hálóját. 4. v.

Péter halászember volt, és talán arra gondolt, hogy Jézus nem sokat tud a halászatról, hiszen végül is szakmája szerint asztalos volt. Nem tudja, hogy éjszaka lehet a legtöbb halat fogni a tavon. Mit tett azonban, mert szerette Jézust és a kedvébe akart járni? 5. v.

 További elmélkedésre: Eszedbe jutnak más esetek, amikor Isten furcsának tűnő dolgokra szólította fel az embereket? Mi történt Naámánnal? És Illéssel az özvegyasszony házában? És a magatehetetlen emberrel a Bethesda tavánál?

HÉTFÖ

Simon Péter és fivére, András engedelmeskedett Jézusnak. Hamarosan a tó mélyebb vizén jártak és ismét kivetették hálóikat.

A két testvér együtt sem bírta visszahúzni a hálót a hajóba. Úgy megtelt hallal, hogy el sem fért volna a hajójukban.

„Segítsetek!” –kiáltották jeleket adva a másik hajóban ülő Jakabnak és Jánosnak. Ők odasiettek és mindkét hajót színültig töltötték a halakkal. Lk 5:6-7.

Mit csinált Péter, a történteket látva?  8. v.

Péter azt mondta Jézusnak, hogy hagyja ott őt, ugyanakkor a lábánál fogva tartotta. Valójában nem akart soha eltávolodni Jézustól. Egyszerűen úgy érezte, hogy nem elég jó ahhoz, hogy Jézus egyik segítője legyen. A többi tanítvány ugyanígy érzett. Mit mondott Jézus szeretettel tekintve Péterre?  9-10. v.

Ezek a tanítványok halászok voltak és egészen addig idejük egy részében tovább folytatták mesterségüket. Honnan is lett volna különben elegendő pénzük maguk és a családjuk számára? Most azonban a halfogás csodáját látva, megbizonyosodta róla, hogy Jézus képes minden szükségletüket betölteni. Mit tettek még aznap? 11. v.

 További elmélkedésre: Mit értett Jézus az „emberhalászaton”? Azt, hogy a Szentlélek rajtuk keresztül fog szólni az emberek szívéhez, és segíteni neki, hogy higgyenek Jézusban? Ma is használ így embereket? Kisgyermekeket is használhat erre? Igen. Mit gondolsz, téged hogyan tud használni?

KEDD

Kapernaum a gyönyörű Galileai-tenger partján álló város volt.  Az országút keresztülvezetett rajta és az utazók gyakran megálltak ott pihenni. Jézus is elidőzött ott alkalmanként. A Biblia a „saját városának” nevezi Kapernaumot.

Ebben a városban Jézus mindenféle, távoli helyekről származó embernek tudott beszélni. Sokan megjegyezték mondandóját és másoknak is továbbadták azt, amerre csak jártak. Annak ellenére, hogy a szanhedrin le akarta álltani Jézus munkálkodását, egyre több ember követte buzgón Őt. Mennyire más volt, mint a többi tanítójuk! Meggyógyította a betegeket és vigasztaló szavakat szólt. Tisztán és világosan magyarázta Isten igéjét, beszélt Istenről és az Ő törvényéről.

Egy szombatnapon Jézus nagy sokaság előtt beszélt a kapernaumi zsinagógában. A nép szokás szerint csendben figyelt. A Szentlélek hatott a lelkükre. Ahogy Jézus az arcukra nézett, mindenkiről tudta, hogy mi jár a fejében. Tudta, hogy egyesek hisznek őbenne, mások viszont csalódottak, mert nem olyan királyságra vágynak, amilyent Ő ajánl. Hirtelen hangos sikoltozást hallottak. Lk 4:31-33.

Ki volt ez a férfi? Miért pattant fel ülőhelyéről és miért kiabált?

 További elmélkedésre: Ott van mindig Sátán is, amikor összejövünk, hogy Jézusról tanuljunk? Igen. Hogyan bizonyosodhatunk meg róla, hogy angyalaink mellettünk vannak, és Sátán nem tudja elterelni a figyelmünket a tanulástól?

SZERDA

A férfi, aki Kapernaumban azon a szombatnapon Jézus felé igyekezett, beengedte Sátánt a lelkébe. Apró helytelen tettekkel kezdte, amikről azt hitte, nem is számítanak. Hamarosan azonban egyre több rossz dolgot cselekedett, egészen addig, míg végül egyfolytában Sátánnak engedelmeskedett.

A férfi már nem tudott segíteni magán. Azonban ahogy Jézust hallgatta aznap, mélyen a lelkében valami azt súgta neki, hogy Jézus képes segíteni rajta. Isten nem hagyta, hogy Sátán elvegye a döntési szabadságát.

Az a férfi meg akart szabadulni Sátántól, aki viszont nem engedte el. Sátán mérges volt, mert Jézus olyan sok embernek segített Isten országát választani, és minden tőle telhetőt megtett, hogy ezt megakadályozza.

Mit sikoltozott az ember Jézus felé sietve? Lk 4:34.

Jézus tudta, hogy Sátán akadályozza meg a férfit, hogy azt mondja ki, amit valójában szeretne. Sátán is tudta, hogy ha Jézus megnyeri ezt a csatát ellene, akkor gonosz angyalaival együtt végül legyőzetnek. 

Jézus csupán néhány szót szólt, de mindenki, Sátánt is beleértve, hamar rájött, hogy ki az erősebb. 35-37. v.

Jézus ismételten győzött. És most még több ember megismerte Jézust, ahogy az aznap történtekről hallottak.

 További elmélkedésre: Biztonságban vagyunk Sátántól, ha azt választjuk, hogy Jézushoz akarunk tartozni? Milyen gyakran kísért minket Sátán? Milyen gyakran kell döntenünk, hogy kinek engedelmeskedjünk? Örülsz, hogy Jézust választod? Ő is örül, mert nagyon szeret téged és tudja, hogy Sátán bántani akar téged.

CSÜTÖRTÖK

Ha azt halljuk, hogy valaki nagyon beteg, mondjuk rákos, akkor így kiáltunk fel: „Ó, nem!”, és nagyon sajnáljuk az illetőt. A bibliai időkben a legszörnyűbb ismert betegség a lepra volt. Nem létezett gyógymódja és fertőző volt. Ez azt jelenti, hogy az emberek elkaphatták egymástól. Borzalmas volt!

Rettenetesen néztek ki a leprás betegek. Távol kellett tartaniuk magukat az emberektől, ezért el kellett hagyniuk otthonukat, családjukat és a barátaikat. Ha valaki a közelükbe került, ezt kellett kiáltaniuk: „Tisztátalan! Tisztátalan!”, hogy az emberek távol maradjanak tőlük. Senki sem merte megérinteni őket. Amit megérintettek, az is tisztátalanná lett.

Az volt a legrosszabb a leprában, hogy mindenki azt hitte róla, Isten büntetése. A papok azt tanították, hogy a leprások elveszettek. Nem sajnálták őket és nem is segítettek rajtuk. Az utolsó leprás, aki meggyógyult, Naámán volt és az is több száz évvel Jézus születése előtt történt.

Volt azonban egy leprás, aki hallott Jézusról és a csodálatos dolgokról, amikkel az embereken segített. Hallotta, hogy Jézus soha senkit sem küldött el, aki hozzá fordult segítségért. Segít vajon rajta is Jézus? Meg akarta tudni.

Amikor a leprás férfi megtudta, hogy Jézus nagy tömegeket tanít a tóparton, ő is odament. Bár elég messze állt, hallhatott valamennyit Jézus szavaiból, és láthatta, ahogy a vakokat, bénákat, süketeket és mindenféle betegeket gyógyítja.

 További elmélkedésre: Közelebb merészkedik vajon a leprás Jézushoz? Segít vajon rajta Jézus?

PÉNTEK

A leprás férfi apránként egyre közelebb merészkedett. Egyszer csak valaki észrevette. „Egy leprás! Menj innen!” Az emberek kétségbe estek és azonnal hátrálni kezdtek. Ő azonban továbbra is egyenesen Jézus felé tartott. Tudta, hogy Jézus meg tudja gyógyítani őt, ha akarja. Mit tett, amikor egészen közel ért hozzá? Mk 1:40.

Jézus lepillantott a szerencsétlen emberre, majd fölé hajolt. A tömeg bizonyára lélegzetvisszafojtva figyelt és hallgatott. 41-42. v.

Meggyógyult! Meggyógyult! Alig hitték el az emberek. Aztán hallották, amint Jézus megmondja az embernek, mit tegyen ezután. Mi volt az? 43-44. v.

Jézus azt akarta, hogy a papok lássák a gyógyult férfit, még mielőtt megtudnák, hogy Ő gyógyította meg. De hogyan is tarthatta volna a férfi ezt titokban? A templomba sietett a megfelelő áldozattal, de nem tudta megállni, hogy mindenkinek el ne mondja, mi történt vele.

Ugyanazok a papok vizsgálták meg a templomban, akik annak idején, réges-régen leprásnak nyilvánították. Most el kellett ismerniük, hogy meggyógyult. Ismét hazatérhetett családjához és ismét elmehetett szombatonként a zsinagógába a többiekkel együtt.

A meggyógyított leprás férfi nem értette, miért mondta neki Jézus, hogy senkinek se beszéljen a történtekről. Valószínűleg azt gondolta, hogy Jézus egyszerűen alázatos és szerény. Jézus azonban tudta, hogy ha sok leprás jönne hozzá és mindet meggyógyítaná, az elijesztené az embereket. Azonkívül sok leprás nem változtatna életmódján. Mivel a gyógyult ember olyan sok mindenkinek beszélt róla, a Jézust felkereső tömeg annyira nagy lett, hogy egy időre fel kellett függesztenie gyógyító munkáját. De nem túl sokáig.

 További elmélkedésre: A lepra és a bűn egyformák. A lepra öl. A bűn is öl, ugye? Aki azonban a leprát meggyógyította, meg tudja bocsájtani és el tudja venni bűneinket is és megtisztítja szívünket.

 

 

 

Történet sarok

Átdolgozta: Amy Sherrard

Ellen hajhálója - 1. rész

 

Nem tudjuk a történetben szereplő kislány nevét, ezért hívjuk, mondjuk Évának. Egyike volt azon diákoknak, akik a szép, nagy házban laktak Kaliforniában a főiskola közelében. Gyümölcsfák és virágágyások között állt a ház, ami Ellen White otthona volt idősebb korában.

Ellen szívesen segített a diákokon, ők pedig örültek, hogy egy házban lakhatnak Isten különleges követével.

Egy nap Éva Ellen hálószobájába ment, hogy levigyen neki valamit. Menetközben a komód tetején rácsodálkozott valamire. Egy selyem hajháló volt az. Akkoriban ilyesmit viseltek az asszonyok, és Éva is nagyon vágyott egyre. Egy halk hang azt súgta neki: „Vedd csak el! White asszonynak nem fog hiányozni.” Egy másik hang azonban így figyelmeztette: „Az bizony lopás lenne!”

Éva tovább bámulta a hajhálót, majd körülnézett. Senki sem látta őt. Gyorsan felkapta a hajhálót és a saját szobájába sietett vele. Kinyitotta kofferét és a fedelének egyik sarkába dugta a hálót, majd nyugodtan becsukta a ládát.

Amikor Éva felfelé tartott az emeletre, hogy megbízatását teljesítse, szabadnak és boldognak érezte magát, ám a földszintre visszatérve már egyáltalán nem örült, bár úgy mosolygott, ahogy szokott.

Aznap egy kicsit később White asszony a szobájába ment készülődni. Megfésülködött és a hajhálóért nyúlt. Ám az nem volt ott, ahol hagyta. „Biztosan leesett a padlóra.” – gondolta. De a padlón sem találta. „Hol lehet vajon?” – kérdezte magában. Végül feladta és anélkül ment el otthonról.

Aznap este szokás szerint mindnyájan összegyűltek a kandalló körül az áhítatra. Mindenki szerette az áhítat idejét. Ellen gyakran mesélt nekik egyházunk korai idejében történt eseteket. Aznap este azonban először egy kérdést tett fel: „Nem láttátok a hajhálómat? – kérdezte. – A komódomon volt, de ma délután eltűnt. Magától nem tűnhetett el, és szükségem lenne rá.”

Úgy tűnt, egyik lány sem tud semmit az eltűnt hálóról. Éva viszont tudta, hogy ő lopta el, és tudta, hogy hazudott, amikor úgy tett, mintha nem tudna róla semmit.

White asszony nem szólt többet a hajhálóról. Úgy döntött, imádságban az Úr elé viszi az ügyet és vár.

Eltelt egy-két nap. Egyszer, amikor Éva szobájában járt valamiért, egy hang szólt Ellenhez. Megállt és megrázta a fejét. Nem gondolta, hogy meg kellene tennie, amit a hang mondott neki. Ám amikor a hang ismét szólt hozzá, meggondolta magát.

(Folytatása következik)