Bibliatanulmány gyerekeknek

Attól a naptól fogva, hogy Jézust megkeresztelte, János még alaposabban kutatta a próféciákat. Arra a próféciára gondolhatott, mely szerint a Messiás olyan lesz, mint egy bárány. Ézsa 53:7. Nem értette egészen pontosan, mit is jelent ez. Mégis folytatta a prédikálást, és tömegek jöttek el meghallgatni.

Egy napon papok jöttek Jánoshoz Jeruzsálemből, hogy önmagáról faggassák. Vajon Illés ő, vagy Mózes? Vagy talán maga a Messiás? Mit válaszolt nekik János? Jn 1:23.

A papok ezután újabb kérdést tettek fel neki. 25. v.

Míg a papok János válaszára vártak, látták, hogy a próféta sokaságot fürkészi. Hirtelen felismert valakit. Jézus volt az, aki éppen akkor ért vissza a pusztaságból. Milyen örömteli szavakkal mutatott rá kezét kinyújtva János? 26-27. v.

Másnap megismétlődött ugyanez. Ezúttal mindeniki láthatta, hogy János arca ragyog, amint Jézusra mutat. Mit mondott? 29-34. v.

Az emberek Jézusra bámultak. Bár elég magas volt, nem sokban különbözött az átlagemberektől.

Valóban Ő lenne az Egyetlen, akire oly régóta várnak?

További elmélkedésre: Mit gondolsz, te mit éreztél volna, ha ott vagy a tömegben és egy király, vagy egy láthatóan tekintélyes ember látványára számítasz?

HÉTFÖ

János hallgatóságából többen is jelen voltak Jézus keresztségénél. Többen látták is a ragyogó égi fényt és hallották Isten szavait. Most azonban Jézus egészen máshogy nézett ki. A negyven napos koplalás a pusztában nyomot hagyott külsején. Egyedül János ismerte fel Őt.

Jézus úgy öltözködött, mint az egyszerű, szegény emberek, arcának kedvessége és gyengédsége azonban mindenkinek feltűnt. Ugyanakkor valami erőteljes hatalom is sugárzott belőle. Az emberek összezavarodtak. Sokan csalódottak voltak, és mindnyájan kételkedtek.

Másnap János éppen két tanítványával volt, amikor Jézus elhaladt mellettük. Jn 1:35-36.

András és János volt a két tanítvány. Keresztelő János ismét ugyanazzal mutatott Jézusra: „Íme, az Isten báránya!” Mit jelentettek ezek a szavak? Még maga Keresztelő János sem tudta pontosan. Hogyan döntöttek ott, azonnal a tanítványok? 37-39.v.

Követték Jézust az akkori tartózkodási helyére. András nem tudott várni, beszélt fivérének, Simonnak is Jézusról. 40-41. v.

A Messiás! Simon nem bírt várni. Andrással együtt azonnal Jézushoz mentek. Jézus azonnal felismerte, hogy Simonnak még sokat kell tanulnia, de azt is tudta, hogy egyszer majd nagyon jó munkása lesz Istennek. Jézus szerette őt. Milyen új nevet adott Simonnak? 42. v.; Mt 16:17-18.

További elmélkedésre: Tud Jézus mindegyikünkről mindent? Mindnyájunkat ugyanúgy szeret, mint Pétert?

KEDD

Már hárman szerettek volna Jézus tanítványai lenni, János, András és Péter. András és Péter beszéltek Jézusról Bethsaidából származó Filepnek is. Így rövidesen már négyen voltak a tanítványok. Jn 1:43-45.

Filepnek eszébe jutott egy ismerőse. Ki volt az? 46. v.

Nátánael ott volt, amikor Keresztelő János „az Isten bárányának” nevezte Jézust, de nagyon csalódott volt, amikor szemügyre vette Őt. Jézus nem úgy nézett ki, ahogyan várta volna. Hogyan lehetne Ő a Messiás? A Szentlélek azonban tovább szólt lelkéhez és őt tovább foglalkoztatta a kérdés. Tanulmányozta a Messiásról szóló próféciákat, és amikor Filep a fügefa alatt rátalált, éppen erről imádkozott. Filep örömmel újságolta el neki, hogy megtalálták a Messiást. Ám amikor elmondta, hogy Názáretből származik, Nátánael arra gondolt, hogy mennyire bűnös város Názáret. 47. v.

Filep nem vitatkozott vele, csak annyit mondott, hogy ismerje meg Jézust és utána döntsön maga.

Ahogy megpillantotta Nátánaelt, Jézus azonnal látta, hogy becsületes ember, aki őszintén szereti Istent és meg akarja ismerni az igazságot. Nátánael meglepődött Jézus szavain. 48-50. v.

Jézusnak már öt tanítványa volt, akik hitték, hogy Isten küldte Őt világunkba. Nagyon kevesen hitték el ezt elsőre, de az az öt tanítvány volt Jézus egyházának kezdete, emberek, akik hittek Krisztusban. Nagyon kicsiben kezdődött, de naggyá növekszik majd.

További elmélkedésre: Napjainkban milliók hallanak Jézusról. Milyen módokon hallhatnak róla?

SZERDA

Szereted az esküvőket? Jézus kedvelte. Tanítványaival együtt hivatalos volt egyre a Názárethez közeli Kánába, és Jézus úgy döntött, hogy odamennek. A menyasszony és a vőlegény Jézus családjának rokonai voltak, és Mária, Jézus édesanyja is odament segíteni. Végre találkozhatnak egymással.

Mária is nagyon izgatott volt. Már legalább két hónapja nem látta a fiát. Hallott a ragyogó fénysugárról és Isten hangjáról, ami fia keresztségekor megjelent. Amikor megtudta, hogy Jézus teljesen egyedül kiment a pusztába, Mária nagyon aggódott, hogy valami baja esik.

József már nem élt. Máriának nem volt kivel megosztania érzéseit. Újra meg újra eszébe jutott, amit az angyal mondott Jézus születése előtt és más dolgok is gyakran eszébe jutottak, amik bizonyították, hogy valóban Ő a Messiás. Időnként azonban kételkedett. Miért nem bizonyítja be Jézus mindenkinek, hogy ki Ő?

Amikor a menyegzőre érkezett, Jézus még mindig az ő szerető, segítőkész fia volt, de mégis más volt. Lefogyott, és volt benne valami tekintélyt parancsoló. Mária hallotta, hogy a tanítványok Mesternek szólítják Jézust. A vendégek halkan beszélgettek egymást közt a dolgokról, amiket Jézusról hallottak. Mária nem tehetett róla, büszke volt fiára. Bárcsak tenne most valamit, amivel bizonyítaná, hogy Ő a Messiás!

Nagy gond támadt az esküvői vacsora vége felé. Elfogyott a szőlőlé. Milyen kínos! Itt volt a lehetőség, amire Mária várt. Mit tett? Jn 2:3-4.

További elmélkedésre: Gorombának tűnik Jézus édesanyjának adott válasza? Pedig nem volt az. Akkori mércével nagyon is udvarias volt. Manapság talán így mondanánk: „Anya, miért tőlem kérsz segítséget, még nem jött el az ideje, hogy királlyá legyek.” Mária azonban tudta, hogy bízhat Jézusban. Mit mondott ezért a szolgálóknak? 5. v. Bízhatunk mi is mindig Jézusban?

CSÜTÖRTÖK

Mária reménykedett, sőt hitt benne, hogy Jézus valami csodát fog tenni. Értékelte vajon Jézus édesanyja hitét? Körülnézett, és észrevett hat nagy vizeskorsót. Mit mondott a szolgálóknak, mit tegyenek? Jn 2:6-7.

A szolgálók bizonyára kíváncsiak voltak, miért kérte őket Jézus, hogy töltsék tele vízzel a korsókat. Amit pedig utána mondott, az még jobban meglephette őket. 8. v.

A szolgálók nem hittek a szemüknek, amikor a poharakat megtöltötték.

A násznagy nem is tudott róla, hogy elfogyott a szőlőlé. Meglepetten kóstolt bele az italba. „Hát ez a szőlőlé honnan került elő?” – kérdezte. Még soha nem ivott ilyen finomat. Gyorsan a vőlegényért küldött. 9. v.

„Miért a végére tartogattad a legjobb borodat? – kérdezte tőle – Nem tudod, hogy először szoktuk a legjobbat felszolgálni, és a többit tartogatjuk a végére?” 10. v.

A vőlegény sem tudott róla, hogy elfogyott a szőlőlé, ezért nem is értette miről beszél a násznagy, amíg meg nem kóstolta a csodálatos szőlőlevet. Ő is azonnal tudni szerette volna, hogy vajon honnan származik.

További elmélkedésre: Ez volt Jézus legeslegelső csodatétele. Mit gondolsz, szívesen beszéltek róla a szolgálók? Oly sok csodálatos dolgot tudunk Jézusról. Hogyan beszélünk róluk másoknak?

PÉNTEK

A menyegzőn mindenki megkóstolta a rendkívül finom szőlőlevet, és a szolgálóktól megtudták, hogy Jézus készítette azt. Annyira lefoglalta őket a beszélgetés, hogy elfeledkeztek az Egyetlenről, aki a csodát tette. Amikor eszükbe jutott, buzgón keresni kezdték Jézust. Ám Ő már távozott, olyan csendben, hogy még tanítványai sem vették észre.

A násznép most a tanítványok köré gyűlt. Ez volt az első alkalom, hogy Jézusról beszélhettek az embereknek, és arról, miért biztosak benne, hogy Ő az Egyetlen, akit Isten küldött népe megmentésére. A násznép közül sokan reménykedni kezdtek, hogy a tanítványok igazat beszélnek.

A csodatétel híre természetesen gyorsan terjedt. Még Jeruzsálemben is hallottak róla, és sokan még alaposabban kezdték a Messiásról szóló próféciákat tanulmányozni.

További elmélkedésre: Ez az első csodatétel több tanulsággal is szolgál. Nézzünk csak néhányat! Jézus szeretett az embereken segíteni és velük tartott, amikor ünnepeltek. A csodát akár csak szavával is véghezvihette volna, de hagyta, hogy mások is segítsenek. A szolgálók töltötték tele a korsókat, ők merítették ki a szőlőlevet és nekik kellett elmondaniuk mindenkinek, mit tett Jézus. A szőlőlé, amit Jézus készített, tiszta volt és friss. Nem volt benne alkohol. Tudta, hogy a szeszesitalok fogyasztása árt nekünk. Ez a csoda segített Mária és a tanítványok Jézusba vetett hitének növekedésében. Nekünk is segít, hogy még jobban bízzunk Jézusban.

Történet sarok

Átdolgozta: Amy Sherrard

Tutajok terjesztik a fényt - 1. rész

Gyönyörű júniusi nap volt. James és Ellen White a 15 éves Willie-vel egy sátoros összejövetelre tartottak. Hét másik ember is utazott velük. Biztosra vehetitek, hogy Wille-vel együtt a többi gyermek is nagyon izgatott volt. Hosszú utazás várt rájuk. Alig várták, hogy odaérjenek, ahol majd hajóra szállnak. Utána pedig egész nap és egész éjjel a Mississippi-folyón fognak utazni az összejövetel helyszínére.

Amikor végre a folyóhoz értek, a hajó már indulásra készen várta őket. Mindnyájan felsiettek a hajóhídon és a kapitány megszólaltatta a hajókürtöt. „Túúút-túúút”. Beindultak a motorok és mindenki jól hallhatta:”pöf-pöf-pöf”, majd az oldalsó lapátkerekek hangját is: „placcs-placcs-placcs”. A hajó mind a száz utasával lassan távolodott a rakparttól és már úton is voltak.

Az utasok többsége a fedélzeten maradt és az elsuhanó parti tájban gyönyörködött. A júniusi nap és szép táj is tökéletes volt egy utazáshoz. White asszony is a fedélzeten szeretett volna maradni, mert szerette a hajókirándulásokat, de le kellett írnia, amit Jézus megmutatott neki. Ezért, miután az utaskísérő talált számára egy nyugalmas helyet az alsó fedélzeten, a nap nagyobb részét írással töltötte.

James White és a gyerekek a hajó orrába mentek. Talán azt játszották, hogy a folyót felfedező úttörők. Egyszer csak valaki előremutatott: „Mi az, ami ott úszik felénk?”Mindenki odanézett. Valami úszott a vizen, de nem hajó és nem csónak volt. Közelebb érve láthatták, hogy hatalmas farönkök voltak tutajnak összeláncolva. Néhány férfi úsztatta le őket a folyón a város felé, ahol a rönköket majd eladhatják.

„Milyen eszes, olcsó módszer a farönkök városba szállítására!”- mondogatták az utasok egymásnak, miközben a tutaj közeledett feléjük. „Nézzétek csak, egy kis kunyhó is áll a tutajon, ott megfőzhetik az ételüket!”

Amikor a tutaj elég közel ért, a rajta utazó férfiak a kezükből tölcsért formálva átkiáltottak hozzájuk: „Újságokat szeretnénk! Napok óta úton vagyunk és már nincsen olvasnivalónk.”

A kirándulóhajó utasai gyorsan összetekertek néhány újságot és átdobálták nekik. Az egyik férfi még a vízbe is beugrott és úszva gyűjtötte össze az oda esett lapokat. Köszönetet intettek a hajó utasainak és kiterítették az újságokat száradni.

A látottaktól James Whitenak támadt egy ötlete. „Willie, gyere csak ide!” – hívta a fiát.

(Folytatása következik)