Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Az elutasított gyógyító

  11. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Jézus visszatért Jeruzsálembe egy különleges fesztiválra. Szombatnap volt és Ő teljesen egyedül sétált a város utcáin. Bizonyára azon gondolkodott, hogyan segíthetne az embereknek megérteni, hogyan tartsák meg Isten szent napját. Olyan sok szigorú és bolond szabályt alkottak a szombatnap megtartására, hogy nehéz volt mindet betartani. A legtöbb ember számára a szombat elveszítette igazi jelentését, nem az öröm napja volt már számukra.

Sétája közben Jézus megállt egy helyen, amit a Bethesda tavának hívtak. Öt árkádos tornác volt ott egy medence körül, ahol az emberek az árnyékban várakozhattak. A tornác természetesen az eső ellen is védte őket.

Kik várakoztak az árkádok alatt, és miért voltak ott? Jn 5:2-4.

Biztos lehetsz benne, hogy mindenki elsőnek szeretett volna a medencébe jutni. Mindig nagy tülekedés volt, amikor a víz felkavarodott. Persze mindig a legerősebbek értek oda elsőként. A többiek közül pedig sokan megsérültek, mert félrelökték, vagy letaposták őket, egyesek még meg is haltak.

Jézus végignézett a szenvedő betegek sokaságán és mindnyájukat szerette volna meggyógyítani. Ám az nem lett volna bölcs dolog. A vallási vezetők szerint bűn volt szombatnapon a betegeken segíteni. Jézus azonban tudta, hogy egyáltalán nincsen igazuk.

Jézus végigtekintett a szegény betegeken és észrevett egy férfit, aki sokkal betegebb és tehetetlenebb volt a többieknél. Ahhoz is túl gyenge volt, hogy egyedül a medencébe jusson. Jézus odament hozzá és fölé hajolt. A férfi felnézett Jézusra, amikor Ő ezt kérdezte tőle: „Akarsz-é meggyógyulni?” 5-6. v.

 További elmélkedésre: Mennyi ideje volt az a férfi magatehetetlen? Te mit éreztél volna a beteg ember helyében, ha egy idegen ezt kérdezi tőled?

HÉTFÖ

A beteg emberben a Bethesda tavánál egy pillanatra feléledt a remény, amikor Jézus megszólította. Aztán mégis elfordította tekintetét. Mit felelt Jézusnak? Jn 5:7.

A férfi bizonyára megdöbbent Jézus következő szavaitól. 8. v.

Álljunk csak meg, és gondolkodjunk el egy kicsit, hogy mi történhetett, amikor Jézus a beteg embernek ezt az utasítást adta! A férfi mondhatta volna: „De nem tudok felkelni!” Ez igaz is volt. Saját erejéből nem tudott Jézusnak engedelmeskedni. Azt kellett választania, hogy elhiszi, Jézusnak van hatalma segíteni rajta.

Ha a hitet választja, akkor is ott maradhatott volna és Jézustól várhatta volna, hogy felemelje. Ám ő annak ellenére, hogy tudta, a teste tehetetlen, azonnal megpróbált felállni. És ahogy megpróbálta, a teste engedelmeskedett, és a Jézustól kapott erővel meg tudta tenni, Milyen csodálatos!

A férfi teljesen meggyógyult. Ó, mennyire örült! Tudta, hogy nem érdemli meg, amit Jézus tett érte. Jézus meggyógyította őt annak ellenére, hogy betegségét a saját helytelen tettei okozták. Gyorsan összetekerte matracát és takaróját, felvette őket és Jézushoz fordult köszönetet mondani.  De Jézus már eltűnt a tömegben.

 További elmélkedésre: Ugye tudod, hogy Jézus bennünket is ugyanúgy gyógyít ki a bűnből, mint azt a férfit? Magunktól nem vagyunk képesek megváltozni, vagy elhagyni bűneinket. Ám ha elhatározzuk, hogy változni szeretnénk, bízunk az Ő erejében és minden tőlünk telhetőt megteszünk a változás érdekében, akkor megváltozunk és megtanuljuk, hogyan hasonlítsunk Őrá. Ha elbukunk, Ő szívesen megbocsát és segít újrakezdeni.

KEDD

A boldog ember, akit Jézus a Bethesda tavánál meggyógyított, feltekert matracával a hóna alatt elindult. Nem tudta megállni, hogy ne dicsőítse hangosan Istent. Találkozott néhány farizeussal és azonnal elmondta nekik, mi történt vele.

A farizeusok azonban ahelyett, hogy örültek volna a férfi gyógyulásának, rosszallóan néztek rá és még azt sem engedték neki, hogy befejezze csodálatos történetét. Jn 5:9-10.

Az ember boldog volt, eszébe sem jutott, hogy épen szombat van. Megpróbálta elmagyarázni, hogy miért cipeli az ágyát. 11-13. v.

A farizeusok tudták ki gyógyította meg a férfit. Csak egyetlen személy bírt ilyen hatalommal. Tudták, hogy Jézus volt az, és ettől még jobban felbőszültek. Jézus két fontos szombatnapi rendelkezésüket is megszegte. Meggyógyított egy beteget szombaton és még azt is mondta neki, hogy vigye magával az ágyát. Mindenáron módot akartak találni rá, hogy leállítsák, amit Jézus csinált.

Hálája jeléül a meggyógyított ember áldozatot vitt a templomba. Gondolhatod, mennyire örült, amikor Jézussal ott találkozott. Jézus kedvesen beszélt a férfival, és figyelmeztette, hogy többé ne vétkezzen. 14. v.

A férfi nem tudta, hogy a farizeusok nem szeretik Jézust, ezért azt hitte, hogy tudni akarják, ki tette ezt a lenyűgöző csodát. 15. v.

Valójában Jézus már tudta, hogy a vallási vezetőket magára haragítja azzal, hogy szombaton gyógyított meg valakit. Azt is tudta azonban, hogy meg kell mutatnia az embereknek, hogyan akarja Isten, hogy szent napját megtartsuk. A valódi szombatünneplés nem olyan volt, amilyenre a népet tanították. Jól ítélte meg Jézus a zsidó vezetők érzéseit? 16. v.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, Sátán ma is meg akarja akadályozni, hogy megértsük, milyen csodálatos a szombat és hogyan várja el Jézus tőlünk a megtartását? Te mit szeretsz a szombatban? Van bene olyasmi, amit nem szeretsz?

SZERDA

Jézus megtörte a szombatról szóló, ember- alkotta rendelkezéseket. Isten azonban soha nem adott olyan törvényeket. A vallási vezetők ezt most jó indoknak találták Jézus letartóztatására, és a szanhedrin elé állították Őt. Olyan volt, mintha manapság bíróság elé idéznének, és büntetés fizetésére, börtönre, vagy akár még halálra is ítélnének. jézust a szombat megtörésével vádolták, ami nagyon súlyos vád volt. Jn 5:16.

Jézus emlékeztette őket, hogy Isten mégy szombaton is munkálkodik értünk, és Isten az Atyjának nevezte. 17-18.v.

Ez azt jelentette, hogy Jézus isten fiának nevezi magát. A vallási vezetők ezt nem ismerték el, de Jézus továbbra is úgy beszélt Istenről, mint az Atyjáról. Tudomásukra hozta, hogy mint emberi lény, Ő is teljesen Atyjától függ.  30. v.

Jézus elmondta nekik, hogy hiába olvassák Isten szavát, nem akarják megérteni azt. Hiszen minden, amit olvasnak, azt bizonyítja, hogy Ő a Messiás. Nem akarják elhinni, hogy Ő az egyetlen, akire oly régóta várnak. És Ő az egyetlen, aki meg tudja szabadítani őket Sátántól és örök életet adhat nekik. Ők azonban csupán a rómaiak uralmától akarnak megszabadulni. 38-40. v.

A vallási vezetők nem tudtak Jézussal vitatkozni, mert minden szava igaz volt. Mégis eltökélték magukat, hogy nem fogadják el Őt Messiásnak. Még mindig olyan valakit akartak, aki megszabadítja őket a rómaiaktól.

Azok az emberek nem tudták, hogy Jézus visszautasításával Sátán szolgáivá válnak. Milyen szomorú!  Jézus szerette őket, és soha nem szűnt meg szeretni őket, de soha nem fogja kényszeríteni őket, hogy viszontszeressék. Nekik kell amellett dönteniük.

 További elmélkedésre: Ma is sok olyan ember van, mint akikkel Jézus aznap beszélt? Azt mondják, hisznek a Bibliában, de nem akarnak változtatni helytelen cselekedeteiken.

CSÜTÖRTÖK

Jézus nagy örömmel látta, hogy olyan sokan hallgatják figyelmesen szerető mennyei Atyánkról és tízparancsolatáról szóló tanításait. Tudta, hogy végül sokan elhiszik majd, hogy ki Ő. Egy helyen azonban, ami nagyon fontos volt neki, elutasították Őt. Úgy gondolták, hogy Ő egyszerűen nem lehet a Messiás. Ez a hely pedig Názáret volt, a város, ahol Jézus felnőtt.

A názáreti emberek tudták, hogy Jézus különleges. Hallottak csodatételeiről, és az tetszett nekik. De miért gondolja, hogy Ő Isten fia? Azt hitték, hogy ez bolondság. Hosszú éveken át ismerték Őt, tudták róla, hogy tanító. De hogy Ő lenne a Messiás? Hiszen József és Mária fia volt.

Mindenki izgatott volt, amikor Jézus hazalátogatott Názáretbe. Azt várták, talán tesz majd néhány csodát.

Amikor családjával együtt bement szombaton a zsinagógába, az emberek várakozásteljesen néztek rá. Ő végignézett rajtuk. Mindnyájukat ismerte, hiszen velük együtt nőtt fel, és szerette őket.

Mivel Jézus tanító volt, és vendég, a vének megkérték, hogy Ő olvasson fel az Írásokból. Lk 4:16-19.

 További elmélkedésre: Gyönyörű szavakat olvasott fel Jézus. Tudták az emberek, hogy a Messiásról szólnak? A szavak arról szóltak, amit Jézus már cselekedett.

PÉNTEK

Amikor Jézus befejezte a felolvasást a názáreti zsinagógában azon a szombatnapon, a nép önkéntelenül áment mondott rá. Lk 4:20, 22. Ám Jézus következő mondatától minden megváltozott. 21. v.

Egy pillanatig még a Jézus által felolvasott gyönyörű próféciára gondoltak, de aztán hirtelen eszükbe jutott, hogy Ézsaiás szegény, rabságban és vakságban élő emberekről beszél. Amit Jézus az imént mondott az azt jelenti, hogy őket tartja szegényeknek, raboknak és vakoknak. Azt állította, hogy Ő az Egyetlen, akik Isten küldött, hogy segítsen rajtuk. Mit gondol magáról, kicsoda Ő?

Jézus pontosan tudta, mi jár a fejükben. Emlékeztette őket, hogy Isten népe nem hallgatott Isten prófétáira a múltban. Tény, hogy Isten időnként a pogányokra árasztotta azt az áldást, amit népének adott volna, ha azt választják, hogy Őbenne bíznak és neki engedelmeskednek. Felidézte az özvegyasszonyt, akin Illésnek segített, és Naámán esetét, aki kigyógyult a leprából. 23-27. v.

Jézus hallgatósága hirtelen feldühödött. Jézus arról beszél, hogy Isten a pogányokat áldotta meg a saját népe előtt. Mintha csak azt mondaná, hogy ők rosszabbak a pogányoknál. 28. v.

Pillanatokon belül engedték, hogy Sátán eluralja lelküket. Valaki felugrott és Jézusra kiabált. Mások megragadták és kilökdösték a bejáraton át.  „Taszítsuk le a szikláról!” – kiáltotta valaki. Mindannyian feléje fordultak, de Jézus hirtelen eltűnt. Sehol sem látták.

 További elmélkedésre: Isten angyalokat küldött Jézus védelmére. Még nem jött el halála ideje. Nem szerette többé Jézus azokat az embereket? De, igen. Ők azonban soha nem döntöttek úgy, hogy elhiszi, ki Ő. Milyen szomorú!

Történet sarok Átdolgozta: Amy Sherrard Amikor Ellen nem emlékezett - 2. rész

Jézus nagyon fontos látomást adott Ellen White-nak, de ahányszor csak megpróbálta elmondani másoknak, a legfontosabb részt nem tudta felidézni. Most hónapokkal később az egyház vezetőinek gyűlésén volt.

„Tegnap este nagyon fáradt voltál és nem akartál a reggeli összejövetelre elmenni. Miért gondoltad meg magad, Anya?” – kérdezte Willie White, amikor édesanyját felöltözve, indulásra készen találta a házban, ahol megszállt.

„Nem sokkal hajnali három előtt Jézus egy angyalt küldött hozzám. – felelte Ellen. – Ezért felkeltem és leírtam a látomást, mert el kell mondanom ma reggel a munkásoknak.”

Willie-nek eszébe jutott, hogy milyen sokszor hallotta már, hogy édesanyja elkezdte a látomást elbeszélni, de egyszer sem tudta befejezni. Ezúttal vajon tényleg elmondja?

A munkások éppen felkeltek imádság után, amikor Willie és édesanyja a szobába lépett. A Generálkonferencia elnöke üdvözölte őket. „Örömmel látjuk White asszony, van valami üzenete számunkra?” – kérdezte.

„Igen, igazság szerint, van. – felelte Ellen és előrement a teremben. – Egy angyal felébresztett az éjszaka közepén és azt mondta, mondjam el nektek a látomást, amit New Yorkban adott nekem.” Ellen elmondta, hogy látomásában követte az angyalt egy terembe, ahol férfiak csoportja próbálta eldönteni, hogy mi kerüljön kiadásra az egyház egy bizonyos újságjában.

A férfiak nem tudtak megegyezni és néhányan nagyon türelmetlenek voltak. „Hacsak ezeket a cikkeket a szombatról és a második adventről ki nem vesszük az újságból, akkor használhatatlan lesz.” - mondta egy ember, miközben felállt, és az újságot magasan a feje fölé tartotta.

Ellen elmondta, amit még látott és hallott a gyűlésen, és azt is, amit az angyal szerint Jézus látni akar az újságban. Ezután leült.

A Generálkonferencia elnöke nem tudta, milyen gyűlést mutatott az angyal Ellennek, de a hátsó sorban felállt egy férfi és beszélni kezdett.

„Én ott voltam azon a gyűlésen tegnap este.” – mondta.

White asszony meglepődött és összezavarodott. „Tegnap este? Én azt hittem az angyal egy hónapokkal ezelőtti összejövetelt mutatott nekem!” – kiáltott fel.

„Nem, tegnap este volt, és én voltam a férfi, aki a feje fölé tartotta az újságot. –vallotta be az ember. Tévedtem, de a jó oldalon szeretnék állni.” Az ember leült, Egy másik férfi állt fel és így szólt: „Én is ott voltam és minden pontosan úgy történt a gyűlésen, ahogy White testvérnő elmondta.”

Most már mindenki értette, miért nem engedte Jézus, hogy Ellen a látomásra emlékezzen. Senki sem beszélhetett neki arról a gyűlésről és nem mondhatta el neki, hogy mi történt ott. Senki sem mondhatta, hogy ő találta ki a történetet. Mindnyájan tudták, hogy Jézustól származott a látomás, és hogy Ő ugyanolyan jól tudja, mi fog történni, mint azt, ami már megtörtént. Benne mindig bízhatunk, ahogy a Bibliában közölt üzeneteiben, valamint különleges segítője által közvetített üzeneteiben is.

 (Vége)