|
VASÁRNAP
 Nyaraltál
már valaha egy szép tó partján? Jézus két első tanítványa, András és Péter Bethsaidából származtak, de most
Kapernaumban laktak. Mindkét város egy nagy tó, a Galileai-tenger partján állt.
 A
kánai menyegző után Jézus egy kis időre Kapernaumba ment. Ki ment oda vele? Jn 2:12.
Jézus nagyon örülhetett, hogy a pusztában töltött hetek után a családjával és a barátaival
lehet Kapernaumban. Rövidesen azonban Jeruzsálembe kellett mennie. Miért? 13. v.
Jeruzsálem több mint 160 kilométerre volt onnan, és napokba telt odaérni. Jézus egy nagy
embercsoporthoz csatlakozott, akik szintén a húsvéti ünnepre tartottak. Még nem beszélt sokaknak önmagáról,
ezért senki sem figyelt rá különösebben, míg a többiekkel gyalogolt. Keresztelő Jánosról beszélgethettek, és a
Messiásról, aki János szerint hamarosan eljön.
Jézus figyelt. Tudta, hogy csalódottak lesznek. A Messiás egyáltalán nem úgy jön el, ahogyan
ők várják. Elmagyarázta nekik a próféciákat és további tanulmányozásra buzdította őket.
Jeruzsálembe érkezése után Jézus a templomba ment. Alig hitte el, amit ott látott. Áhítatos,
megszentelt helynek kellett volna lennie, egy helynek, ahol az emberek alázatosan dicsőíthetik Istent és
megtarthatják a különleges ünnepeket, például a Húsvétot is. Ezzel szemben olyan volt, mint egy zajos, nyüzsgő
piactér.
További elmélkedésre:
A gyülekezet, ahová tartozol, bizonyára soha nem
olyan. Hogyan kell viselkednünk a teremben, ahol Istent dicsőítjük? Miért vált Isten temploma ilyenné?
HÉTFÖ
 Minden zsidónak adnia
kellett évente egy bizonyos összeget a templom fenntartására. A magukkal hozott pénzt a pénzváltóknál templomi
pénzre váltották.
A zsidóknak áldozati állatot is kellet magukkal vinniük a húsvéti
ünnepre. Sokan azonban annyira messze laktak, hogy nem tudták volna magukkal vinni, ezért Jeruzsálemben
vásárolták meg az áldozati állatokat, madarakat. A pénzváltók és az állatkereskedők nagyon magas árakat
számoltak fel. A hasznon pedig megosztoztak a papokkal. Ezért engedték meg nekik a papok, hogy a templom
udvarában legyenek.
El tudod képzelni, hogyan nézhetett ki és milyen zajos lehetett a
templom udvara? Az áldozati állatok magas ára miatt a vevők és a kereskedők hangosan alkudoztak. A nép ráadásul
tudta, hogy a pénzváltók becsapják őket. Szarvasmarhák bőgtek, juhok bégettek, madarak csiripeltek és pénzérmék
csilingeltek. Szörnyű nagy zsivaj volt. Jn 2:14.
Jézus végignézett a nyüzsgő sokaságon. A gazdagok és az
átlagemberek mellett voltak olyanok is, akik annyira szegények voltak, hogy még ennivalót sem tudtak venni,
nemhogy áldozati állatot. Azt tanították nekik, hogy állatáldozat nélkül Isten nem bocsájtja meg bűneiket. Sok
beteg gyermek és felnőtt is volt ott. Vakok, süketek és bénák. Micsoda nyomor! A papok egyáltalán semmi
sajnálatot nem mutattak irántuk. Jézus tudta, hogy itt valamit tenni kell.
További elmélkedésre:
Mire készült Jézus? Hogyan tudta egyetlen ember ezt
a felfordulást megszüntetni?
KEDD
 Jézus Atyjának házában
volt, és tudta, változtatni kell a dolgok folyásán. A földről felszedett vékony kötelekből ostort font.
Szigorú arckifejezéssel állt a templom lépcsőjén. Szeme szikrákat szórt. Valaki rámutatott és többen is
odanéztek. Nem tudták Jézus arcáról levenni tekintetüket. A zsivaj lassan alábbhagyott. Rövidesen őt bámulta
mindenki a néma csöndben. Nagyon féltek. Akkor Jézus lassan lement a lépcsőn. Amikor az ostort lóbálva
megszólalt, hangja tisztán és erőteljesen zengett, mint egy hadvezéré. Jn 2:16.
Senkit sem ütött meg Jézus, ahogy feléjük indult, mégis hirtelen
pánik tört ki és az emberek fejvesztve menekülni kezdtek. A kapzsi kereskedők nagyon féltek.
15. v.
 De nem szaladt el
mindenki. Csak azok futottak el, akik helytelen dolgokat műveltek Isten templomában. A szegények, a szenvedők,
és akik valóban szerették Istent, nem féltek. Hozzájuk Jézus gyengéd és kedves hangon fordult. Segített rajtuk
és mindnyájukat meggyógyította. El tudod képzelni örömüket és hálájukat?
Kint az utcán a menekülők végül lelassítottak. A papok és a
templomi tisztségviselők összenéztek. Hogy merészelte Jézus őket a templom elhagyására utasítani? Miféle jogon
tette ezt? Lassanként visszamerészkedtek. Mennyire más hangokat hallottak most! Nemsokára meglátták azt is, hogy
miért. Az ottmaradt betegek mind meggyógyultak, és Istent dicsőítették.
A kapzsi papoknak és vezetőknek el kellett volna szégyellniük
magukat, és bűnbánatot gyakorolniuk. Csatlakozniuk kellett volna a Jézus csodatételei miatt Istent dicsőítő
emberekhez. Ők azonban nem ezt tették, inkább gyűlölet és irigység töltötte el lelküket, és így faggatták
Jézust: „Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” 18. v.
További elmélkedésre:
Ennek hallatán Jézus tanítványainak eszükbe jutott
valami. 17. v.
Hogyan mutatta meg aznap Jézus, hogy milyennek kell lennie Isten templomának, és milyen nem lehet? Hogyan
segíthetsz, hogy gyülekezeted alázatosabb legyen és áldást jelentsen mindenkinek?
SZERDA
Megértették a papok és a vezetők Jézus válaszát, amikor jelt
követeltek tőle, hogy volt joga kiűzni őket a templomból? Jn 2:18-21.
A tanítványok szintén tanakodtak Jézus válaszának jelentésén. Senki
sem akart a Messiás halálára gondolni. Egyedül Jézus értette, miről van szó.
 Egy Nikodémus nevű
farizeus is tanúja volt az aznap történteknek. Tekintélyes tagja volt a szanhedrinnek. A szanhedrin a zsidók
vezető tanácsa volt, akik rendeleteket hoztak és büntetést róttak ki azokra, akik szerintük nem engedelmeskedtek
a szabályaiknak. Azokat is megbüntették, akik másokat rávettek, hogy megszegjék a papok rendelkezéseit.
Nikodémusz jó ember volt. Hallotta Keresztelő János hírét, és
örült, hogy az emberek megbánják bűneiket és megkeresztelkednek. Nem hitte azonban, hogy neki bármi bűne is
lenne. Nem gondolta, hogy meg kellene keresztelkednie. Úgy vélte, hogy ő mindig, minden szabályt gondosan
betartott.
Amikor látta Jézust aznap a templomban, Nikodémus úgy gondolta,
hogy Jézus helyesen cselekedett. Amikor pedig az emberek gyógyulását is látta, biztos volt benne, hogy Jézus a
Szentlélekkel teljes. Ezért óvatosságra intette a papokat és a vezetőket, akik Jézus csodatételeinek
leállítására akarták rávenni a szanhedrint. A többiekkel együtt tudta, hogy népük babiloni fogságba került, mert
nem hallgatott Isten prófétáira. Mi van, ha Jézus is valóban próféta? – töprengtek egyesek. Még a rómaiak
uralmánál rosszabb dolog is történhet velük.
Mialatt Nikodémus tanulmányozta a próféciákat és figyelte Jézus
tevékenységét, azon tanakodott, hogy talán valóban Jézus lehet-e a Messiás. Jézus azonban egyáltalán nem olyan
volt, mint amilyen Messiást a legtöbben vártak. Nikodémusz úgy érezte, mindenképpen beszélnie kell Jézussal, de
nem akarta, hogy bárki is tudjon erről. Mit gondolnának a barátai?
További elmélkedésre:
Mit gondolsz, te mit tettél volna Nikodémus
helyében?
CSÜTÖRTÖK
 Nikodémus kiderítette,
hol találhatja meg éjszaka Jézust. Aztán mindent eltervezett, még azt is, hogy mit fog kérdezni tőle.
Jn 3:1-2.
Miközben Jézus Nikodémust hallgatta, tudta, hogy valójában miért
jött hozzá. Azt is tudta, mire van Nikodémusnak leginkább szüksége. Jézus nem vesztegette az időt. Talán
előredőlt és Nikodémus kezére tette az övét és kedvesen, egyenesen a szemébe nézett.
3. v.
Nikodémus megdöbbent. Azt
akarja talán Jézus mondani neki, hogy valami nincsen rendben vele? Hogyan születhetne bárki is kétszer? Ez
bolondságnak tűnt neki. 4. v.
Jézus nem vitatkozott Nikodémussal. Tudta, hogy mindenkinek, aki
Isten országához akar tartozni, hinnie és bíznia kell Őbenne. Akik benne bíznak, követhetnek el hibákat, de
őszintén megtesznek mindent, hogy Jézus segítségével a Tízparancsolatnak engedelmeskedjenek. Tudják, hogy Isten
azért adta nekünk csodálatos Tízparancsolatát, mert nagyon szeret bennünket. Azt is tudják, hogy Sátán hazudik
Isten parancsolatairól. De soha nem feledik, egyedül Jézus tökéletes engedelmessége miatt lehetünk Isten
országának polgárai. Nikodémus viszont a saját engedelmességében bízott. 5. v.
Jézus tudta, hogy aki e világra születik, természeténél fogva
Sátánnak akar engedelmeskedni. Ám ha azt választjuk, hogy Jézushoz akarunk tartozni, akkor olyanná szeretnénk
válni, mint Ő, és a Szentlélek segít ebben nekünk, ha kitartunk döntésünk mellett. Folyamatosan tanuljuk, hogyan
legyünk olyanok, mint Jézus. Senkii nem látja, ahogy a Szentlélek az értelmünkre, lelkünkre hat, de azt
láthatják, hogy egyre jobban hasonlítunk Jézusra.
További elmélkedésre:
Azoknak is meg kell tudniuk, hogy egyedül Jézus
nekünk tulajdonított tökéletes engedelmessége teszi lehetővé, hogy Isten csodálatos országának részesei
lehessünk, akik természettől fogva jónak tűnnek?
PÉNTEK
 Nikodémus egyszerűen nem
tudta elhinni, hogy nem elég jó ahhoz, hogy Isten országának részese legyen. Miért kellene Jézusra támaszkodnia?
Jn 3:9.
Jézus ekkor emlékeztette Nikodémust a nép pusztai vándorlása alatt
történtekre, amikor mérges kígyók marása miatt haltak meg sokan. Mózes érckígyót szegezett egy póznára, és
mindenki, aki felnézett arra, életben maradt. Aki nem, az meghalt.
Természetesen nem a kígyó mentette meg az embereket, hanem Jézus.
Az érkígyó azt mutatta meg, hogyan fogja Jézus a mi összes bűnünket magára venni és a kereszten meghalni értünk.
Meghal, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk. Ha azt választjuk, hogy hiszünk és bízunk benne, megmenekülünk
Sátántól. Sátán végleg meghal, és mi örökké élhetünk. 14-18. v.
Nikodémus elméje nem tudta teljesen befogadni ezeket a csodálatos
szavakat, amiket mi mindnyájan annyira szeretünk. Kereszten fog meghalni a Messiás? Minden egyes bűnünket
elrendezi, ha úgy döntünk, hiszünk és bízunk benne, ahogyan Izrael gyermekeinek is bízniuk kellett benne, amikor
az érckígyóra felnéztek?
Nikodémus mindig is azt hitte, hogy engedelmessége teljesen
elegendő, hogy kiérdemelje Isten országában a helyét. Most nagyon meglepődött. A Szentlélek szeretettel szólt
hozzá, és ő figyelt rá. Hazafelé biztos volt abban, hogy tovább kell tanulmányoznia az írásokat, tanulnia kell,
figyelnie, hallgatnia és imádkoznia. Őszintén szeretett volna Isten országába kerülni.
 További elmélkedésre:
Mondjuk el ismét a
Jn 3:16.
igeverset! Most válaszoljunk a következő kérdésekre! Tetszik a „valaki” kifejezés? Ez tényleg mindenkire
vonatkozik? Azt jelenti ez, hogy hacsak nem döntök úgy, hogy Jézusban és az Ő engedelmességében bízom,
ugyanolyan elveszett vagyok, mint a valaha élt leggonoszabb ember? Van annyira gonosz ember, akit Jézus ne
mentene meg? Lehet ember annyira jó, hogy Jézus megmentse őt a jósága miatt, vagy neki is teljesen Jézus
jóságára kell támaszkodnia? Merészelhetünk bárkire is úgy tekinteni, hogy azt gondoljuk, mi jobbak vagyunk nála?
| |
Történet sarok
Átdolgozta: Amy Sherrard
Tutajok terjesztik
a fényt - 2. rész
|
 |
 Sok
más utassal együtt tíz adventhívő is utazott egy kirándulóhajón, akik egy sátoros összejövetelre tartottak.
James és ellen White is köztük volt tizenöt éves Willie fiukkal együtt. Épp az imént haladt el mellettük egy
tutaj, és látták amint az utasok újságokat dobáltak át nekik. Jamesnek ettől támadt egy ötlete.
Willie gyorsan édesapjához sietett, amikor meghallotta, hogy hívja őt. „Jó ötletem támad,
Willie, - mondta a fiának – talán jön még több tutaj is szembe, és van nálunk néhány újság a kabinunkban.
Szaladj le értük és hozd ide őket!”
 Willie gyorsan lement
értük, és amíg távol volt, James eltervezte, hogyan juttassa át őket a tutajra anélkül, hogy a vízbe esnének,
mint az imént néhány napilap.
Willie hamarosan visszatért és kifulladva így szólt: „Itt vannak, Apa!”
Jamesnek már megszületett a terve. „Willie, menj a konyhába és kérj a szakácstól zsineget!
Aztán menj a gépházba és kérjél néhány széndarabot!”
Willie elsietett a spárgáért és a szénért, és nemsokára visszatért velük. Azon töprengett,
vajon mire készül az édesapja? James néhány missziós iratba csomagolt egy darab szenet és madzaggal jól
átkötötte. Rövidesen jó néhány hajításra kész csomag sorakozott mellette. „Milyen jó ötlet!” – gondolta Willie.
A terv bevált. Amint az újabb tutajok elhaladtak mellettük, az utasok láthatták amint James
csomagocskái pontosan azok fedélzetén landoltak. Ahogy továbbhaladtak, látták, hogy a tutajon az emberek
olvassák az újságokat.
Napnyugtakor az adventhívők összegyűltek a hajó első fedélzetén és Jézus eljöveteléről szóló
himnuszokat énekeltek. „Még! Énekeljenek még!” – hallották a hangokat a hátuk mögül. Amikor megfordultak,
látták, hogy sok utas hallgatja őket.
Egy üzletember így szólt White presbiterhez: „Hallottuk, hogy a felesége szónok. Nem beszélne
nekünk, ma este? Szeretnénk meghallgatni!”
Ellen tehát beszélt aznap este az utasok előtt, akik a hajó egyik nagy termében gyűltek
össze. Arról beszélt nekik, hogyan mutatja be a természet Isten szeretetét irántunk. Az utasok hálásan
megköszönték neki.
Kilenckor ideje volt lefeküdni. Elalvás előtt a szombatünneplők megköszönték Jézusnak, hogy
aznap oly sok emberrel megoszthatták szeretetét.
Az éjszaka közepén váratlanul mindenki ütközés és súrlódás zajára ébredt. Majd ismét minden
elcsendesedett és a motor pöfögésén kívül csak a hajólapátok csobbanásait hallották.
Reggel az utasok mind tudni szerették volna, hogy mi történt. A kapitány elmondta, hogy a
folyó kanyarulatában összeütköztek egy tutajjal, amelynek elszakadtak a láncai. Néhány elszabadult farönk a hajó
lapátkerekébe akadt. Remélték, hogy a tutaj utasai közül senki sem sérült meg.
A tíz adventista utas aznap leszállt a hajóról és a sátoros összejövetelre ment. Soha nem
felejtették el, hogyan őrizte meg őket Jézus. Nagyon hálásak voltak, amiért segített nekik az igazság fényét
megosztani a tutajokon utazókkal és a hajó utasaira is áraszthattak belőle.
(Vége)
|
