Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

II. évfolyam

3. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Jézus megtisztítja a templomot

  9. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Nyaraltál már valaha egy szép tó partján? Jézus két első tanítványa, András és Péter Bethsaidából származtak, de most Kapernaumban laktak. Mindkét város egy nagy tó, a Galileai-tenger partján állt.

A kánai menyegző után Jézus egy kis időre Kapernaumba ment. Ki ment oda vele? Jn 2:12.

Jézus nagyon örülhetett, hogy a pusztában töltött hetek után a családjával és a barátaival lehet Kapernaumban. Rövidesen azonban Jeruzsálembe kellett mennie. Miért? 13. v.

Jeruzsálem több mint 160 kilométerre volt onnan, és napokba telt odaérni. Jézus egy nagy embercsoporthoz csatlakozott, akik szintén a húsvéti ünnepre tartottak. Még nem beszélt sokaknak önmagáról, ezért senki sem figyelt rá különösebben, míg a többiekkel gyalogolt. Keresztelő Jánosról beszélgethettek, és a Messiásról, aki János szerint hamarosan eljön.

Jézus figyelt. Tudta, hogy csalódottak lesznek. A Messiás egyáltalán nem úgy jön el, ahogyan ők várják. Elmagyarázta nekik a próféciákat és további tanulmányozásra buzdította őket.

Jeruzsálembe érkezése után Jézus a templomba ment. Alig hitte el, amit ott látott. Áhítatos, megszentelt helynek kellett volna lennie, egy helynek, ahol az emberek alázatosan dicsőíthetik Istent és megtarthatják a különleges ünnepeket, például a Húsvétot is. Ezzel szemben olyan volt, mint egy zajos, nyüzsgő piactér.

 További elmélkedésre: A gyülekezet, ahová tartozol, bizonyára soha nem olyan. Hogyan kell viselkednünk a teremben, ahol Istent dicsőítjük? Miért vált Isten temploma ilyenné?

HÉTFÖ

Minden zsidónak adnia kellett évente egy bizonyos összeget a templom fenntartására. A magukkal hozott pénzt a pénzváltóknál templomi pénzre váltották.

A zsidóknak áldozati állatot is kellet magukkal vinniük a húsvéti ünnepre. Sokan azonban annyira messze laktak, hogy nem tudták volna magukkal vinni, ezért Jeruzsálemben vásárolták meg az áldozati állatokat, madarakat. A pénzváltók és az állatkereskedők nagyon magas árakat számoltak fel. A hasznon pedig megosztoztak a papokkal. Ezért engedték meg nekik a papok, hogy a templom udvarában legyenek.

El tudod képzelni, hogyan nézhetett ki és milyen zajos lehetett a templom udvara? Az áldozati állatok magas ára miatt a vevők és a kereskedők hangosan alkudoztak. A nép ráadásul tudta, hogy a pénzváltók becsapják őket. Szarvasmarhák bőgtek, juhok bégettek, madarak csiripeltek és pénzérmék csilingeltek. Szörnyű nagy zsivaj volt. Jn 2:14.

Jézus végignézett a nyüzsgő sokaságon. A gazdagok és az átlagemberek mellett voltak olyanok is, akik annyira szegények voltak, hogy még ennivalót sem tudtak venni, nemhogy áldozati állatot. Azt tanították nekik, hogy állatáldozat nélkül Isten nem bocsájtja meg bűneiket. Sok beteg gyermek és felnőtt is volt ott. Vakok, süketek és bénák. Micsoda nyomor! A papok egyáltalán semmi sajnálatot nem mutattak irántuk. Jézus tudta, hogy itt valamit tenni kell.

 További elmélkedésre: Mire készült Jézus? Hogyan tudta egyetlen ember ezt a felfordulást megszüntetni?

KEDD

Jézus Atyjának házában volt, és tudta, változtatni kell a dolgok folyásán. A földről felszedett vékony kötelekből ostort font.  Szigorú arckifejezéssel állt a templom lépcsőjén. Szeme szikrákat szórt. Valaki rámutatott és többen is odanéztek. Nem tudták Jézus arcáról levenni tekintetüket. A zsivaj lassan alábbhagyott. Rövidesen őt bámulta mindenki a néma csöndben. Nagyon féltek. Akkor Jézus lassan lement a lépcsőn. Amikor az ostort lóbálva megszólalt, hangja tisztán és erőteljesen zengett, mint egy hadvezéré. Jn 2:16.

Senkit sem ütött meg Jézus, ahogy feléjük indult, mégis hirtelen pánik tört ki és az emberek fejvesztve menekülni kezdtek. A kapzsi kereskedők nagyon féltek. 15. v.

De nem szaladt el mindenki. Csak azok futottak el, akik helytelen dolgokat műveltek Isten templomában. A szegények, a szenvedők, és akik valóban szerették Istent, nem féltek. Hozzájuk Jézus gyengéd és kedves hangon fordult. Segített rajtuk és mindnyájukat meggyógyította. El tudod képzelni örömüket és hálájukat?

Kint az utcán a menekülők végül lelassítottak. A papok és a templomi tisztségviselők összenéztek. Hogy merészelte Jézus őket a templom elhagyására utasítani? Miféle jogon tette ezt? Lassanként visszamerészkedtek. Mennyire más hangokat hallottak most! Nemsokára meglátták azt is, hogy miért. Az ottmaradt betegek mind meggyógyultak, és Istent dicsőítették.

A kapzsi papoknak és vezetőknek el kellett volna szégyellniük magukat, és bűnbánatot gyakorolniuk. Csatlakozniuk kellett volna a Jézus csodatételei miatt Istent dicsőítő emberekhez. Ők azonban nem ezt tették, inkább gyűlölet és irigység töltötte el lelküket, és így faggatták Jézust: „Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?” 18. v.

 További elmélkedésre: Ennek hallatán Jézus tanítványainak eszükbe jutott valami. 17. v. Hogyan mutatta meg aznap Jézus, hogy milyennek kell lennie Isten templomának, és milyen nem lehet? Hogyan segíthetsz, hogy gyülekezeted alázatosabb legyen és áldást jelentsen mindenkinek?

SZERDA

Megértették a papok és a vezetők Jézus válaszát, amikor jelt követeltek tőle, hogy volt joga kiűzni őket a templomból? Jn 2:18-21.

A tanítványok szintén tanakodtak Jézus válaszának jelentésén. Senki sem akart a Messiás halálára gondolni. Egyedül Jézus értette, miről van szó.

Egy Nikodémus nevű farizeus is tanúja volt az aznap történteknek. Tekintélyes tagja volt a szanhedrinnek. A szanhedrin a zsidók vezető tanácsa volt, akik rendeleteket hoztak és büntetést róttak ki azokra, akik szerintük nem engedelmeskedtek a szabályaiknak. Azokat is megbüntették, akik másokat rávettek, hogy megszegjék a papok rendelkezéseit.

Nikodémusz jó ember volt. Hallotta Keresztelő János hírét, és örült, hogy az emberek megbánják bűneiket és megkeresztelkednek. Nem hitte azonban, hogy neki bármi bűne is lenne. Nem gondolta, hogy meg kellene keresztelkednie. Úgy vélte, hogy ő mindig, minden szabályt gondosan betartott.

Amikor látta Jézust aznap a templomban, Nikodémus úgy gondolta, hogy Jézus helyesen cselekedett. Amikor pedig az emberek gyógyulását is látta, biztos volt benne, hogy Jézus a Szentlélekkel teljes. Ezért óvatosságra intette a papokat és a vezetőket, akik Jézus csodatételeinek leállítására akarták rávenni a szanhedrint. A többiekkel együtt tudta, hogy népük babiloni fogságba került, mert nem hallgatott Isten prófétáira. Mi van, ha Jézus is valóban próféta? – töprengtek egyesek. Még a rómaiak uralmánál rosszabb dolog is történhet velük.

Mialatt Nikodémus tanulmányozta a próféciákat és figyelte Jézus tevékenységét, azon tanakodott, hogy talán valóban Jézus lehet-e a Messiás. Jézus azonban egyáltalán nem olyan volt, mint amilyen Messiást a legtöbben vártak. Nikodémusz úgy érezte, mindenképpen beszélnie kell Jézussal, de nem akarta, hogy bárki is tudjon erről. Mit gondolnának a barátai?

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, te mit tettél volna Nikodémus helyében?

CSÜTÖRTÖK

Nikodémus kiderítette, hol találhatja meg éjszaka Jézust. Aztán mindent eltervezett, még azt is, hogy mit fog kérdezni tőle. Jn 3:1-2.

Miközben Jézus Nikodémust hallgatta, tudta, hogy valójában miért jött hozzá. Azt is tudta, mire van Nikodémusnak leginkább szüksége. Jézus nem vesztegette az időt. Talán előredőlt és Nikodémus kezére tette az övét és kedvesen, egyenesen a szemébe nézett. 3. v.

Nikodémus megdöbbent. Azt akarja talán Jézus mondani neki, hogy valami nincsen rendben vele? Hogyan születhetne bárki is kétszer? Ez bolondságnak tűnt neki. 4. v.

Jézus nem vitatkozott Nikodémussal. Tudta, hogy mindenkinek, aki Isten országához akar tartozni, hinnie és bíznia kell Őbenne. Akik benne bíznak, követhetnek el hibákat, de őszintén megtesznek mindent, hogy Jézus segítségével a Tízparancsolatnak engedelmeskedjenek. Tudják, hogy Isten azért adta nekünk csodálatos Tízparancsolatát, mert nagyon szeret bennünket. Azt is tudják, hogy Sátán hazudik Isten parancsolatairól. De soha nem feledik, egyedül Jézus tökéletes engedelmessége miatt lehetünk Isten országának polgárai. Nikodémus viszont a saját engedelmességében bízott. 5. v.

Jézus tudta, hogy aki e világra születik, természeténél fogva Sátánnak akar engedelmeskedni. Ám ha azt választjuk, hogy Jézushoz akarunk tartozni, akkor olyanná szeretnénk válni, mint Ő, és a Szentlélek segít ebben nekünk, ha kitartunk döntésünk mellett. Folyamatosan tanuljuk, hogyan legyünk olyanok, mint Jézus. Senkii nem látja, ahogy a Szentlélek az értelmünkre, lelkünkre hat, de azt láthatják, hogy egyre jobban hasonlítunk Jézusra.

 További elmélkedésre: Azoknak is meg kell tudniuk, hogy egyedül Jézus nekünk tulajdonított tökéletes engedelmessége teszi lehetővé, hogy Isten csodálatos országának részesei lehessünk, akik természettől fogva jónak tűnnek?

PÉNTEK

Nikodémus egyszerűen nem tudta elhinni, hogy nem elég jó ahhoz, hogy Isten országának részese legyen. Miért kellene Jézusra támaszkodnia? Jn 3:9.

Jézus ekkor emlékeztette Nikodémust a nép pusztai vándorlása alatt történtekre, amikor mérges kígyók marása miatt haltak meg sokan. Mózes érckígyót szegezett egy póznára, és mindenki, aki felnézett arra, életben maradt. Aki nem, az meghalt.

Természetesen nem a kígyó mentette meg az embereket, hanem Jézus. Az érkígyó azt mutatta meg, hogyan fogja Jézus a mi összes bűnünket magára venni és a kereszten meghalni értünk. Meghal, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk. Ha azt választjuk, hogy hiszünk és bízunk benne, megmenekülünk Sátántól. Sátán végleg meghal, és mi örökké élhetünk. 14-18. v.

Nikodémus elméje nem tudta teljesen befogadni ezeket a csodálatos szavakat, amiket mi mindnyájan annyira szeretünk. Kereszten fog meghalni a Messiás? Minden egyes bűnünket elrendezi, ha úgy döntünk, hiszünk és bízunk benne, ahogyan Izrael gyermekeinek is bízniuk kellett benne, amikor az érckígyóra felnéztek?

Nikodémus mindig is azt hitte, hogy engedelmessége teljesen elegendő, hogy kiérdemelje Isten országában a helyét. Most nagyon meglepődött. A Szentlélek szeretettel szólt hozzá, és ő figyelt rá. Hazafelé biztos volt abban, hogy tovább kell tanulmányoznia az írásokat, tanulnia kell, figyelnie, hallgatnia és imádkoznia. Őszintén szeretett volna Isten országába kerülni.

 További elmélkedésre: Mondjuk el ismét a Jn 3:16. igeverset! Most válaszoljunk a következő kérdésekre! Tetszik a „valaki” kifejezés? Ez tényleg mindenkire vonatkozik? Azt jelenti ez, hogy hacsak nem döntök úgy, hogy Jézusban és az Ő engedelmességében bízom, ugyanolyan elveszett vagyok, mint a valaha élt leggonoszabb ember? Van annyira gonosz ember, akit Jézus ne mentene meg? Lehet ember annyira jó, hogy Jézus megmentse őt a jósága miatt, vagy neki is teljesen Jézus jóságára kell támaszkodnia? Merészelhetünk bárkire is úgy tekinteni, hogy azt gondoljuk, mi jobbak vagyunk nála?

 

 

 

Történet sarok

Átdolgozta: Amy Sherrard

Tutajok terjesztik a fényt - 2. rész

 

Sok más utassal együtt tíz adventhívő is utazott egy kirándulóhajón, akik egy sátoros összejövetelre tartottak. James és ellen White is köztük volt tizenöt éves Willie fiukkal együtt. Épp az imént haladt el mellettük egy tutaj, és látták amint az utasok újságokat dobáltak át nekik. Jamesnek ettől támadt egy ötlete.

Willie gyorsan édesapjához sietett, amikor meghallotta, hogy hívja őt. „Jó ötletem támad, Willie, - mondta a fiának – talán jön még több tutaj is szembe, és van nálunk néhány újság a kabinunkban. Szaladj le értük és hozd ide őket!” Willie gyorsan lement értük, és amíg távol volt, James eltervezte, hogyan juttassa át őket a tutajra anélkül, hogy a vízbe esnének, mint az imént néhány napilap.

Willie hamarosan visszatért és kifulladva így szólt: „Itt vannak, Apa!”

Jamesnek már megszületett a terve. „Willie, menj a konyhába és kérj a szakácstól zsineget! Aztán menj a gépházba és kérjél néhány széndarabot!”

Willie elsietett a spárgáért és a szénért, és nemsokára visszatért velük. Azon töprengett, vajon mire készül az édesapja?  James néhány missziós iratba csomagolt egy darab szenet és madzaggal jól átkötötte. Rövidesen jó néhány hajításra kész csomag sorakozott mellette. „Milyen jó ötlet!” – gondolta Willie.

A terv bevált. Amint az újabb tutajok elhaladtak mellettük, az utasok láthatták amint James csomagocskái pontosan azok fedélzetén landoltak.  Ahogy továbbhaladtak, látták, hogy a tutajon az emberek olvassák az újságokat.

Napnyugtakor az adventhívők összegyűltek a hajó első fedélzetén és Jézus eljöveteléről szóló himnuszokat énekeltek. „Még! Énekeljenek még!” – hallották a hangokat a hátuk mögül. Amikor megfordultak, látták, hogy sok utas hallgatja őket.

Egy üzletember így szólt White presbiterhez: „Hallottuk, hogy a felesége szónok. Nem beszélne nekünk, ma este? Szeretnénk meghallgatni!”

Ellen tehát beszélt aznap este az utasok előtt, akik a hajó egyik nagy termében gyűltek össze. Arról beszélt nekik, hogyan mutatja be a természet Isten szeretetét irántunk. Az utasok hálásan megköszönték neki.

Kilenckor ideje volt lefeküdni. Elalvás előtt a szombatünneplők megköszönték Jézusnak, hogy aznap oly sok emberrel megoszthatták szeretetét.

Az éjszaka közepén váratlanul mindenki ütközés és súrlódás zajára ébredt. Majd ismét minden elcsendesedett és a motor pöfögésén kívül csak a hajólapátok csobbanásait hallották.

Reggel az utasok mind tudni szerették volna, hogy mi történt. A kapitány elmondta, hogy a folyó kanyarulatában összeütköztek egy tutajjal, amelynek elszakadtak a láncai. Néhány elszabadult farönk a hajó lapátkerekébe akadt. Remélték, hogy a tutaj utasai közül senki sem sérült meg.

A tíz adventista utas aznap leszállt a hajóról és a sátoros összejövetelre ment. Soha nem felejtették el, hogyan őrizte meg őket Jézus. Nagyon hálásak voltak, amiért segített nekik az igazság fényét megosztani a tutajokon utazókkal és a hajó utasaira is áraszthattak belőle.

(Vége)