|
VASÁRNAP
A nagy csalódás
 A hívők, akik 1844. október 22.-re várták Jézus
visszajövetelét, nagyot tévedtek. Ezt bizony senki sem tagadhatja.
Amikor október 23.-án felkelt a nap, egyértelmű volt, hogy számításuk
téves volt. Keserű csalódást éreztek. Egyikük, Hiram Edson később így
írta le tapasztalatát: „A nap elmúlt és csalódásunk bizonyossággá vált.
Legdrágább reményeink és várakozásaink foszlottak szét, és olyan
sírhatnék tört ránk, amilyent még soha addig nem tapasztaltam. Egyetlen
földi barát elvesztése sem lett volna ehhez hasonlítható. Csak sírtunk
és zokogtunk egészen hajnalig.”
Ugyanezt érezték sok ezren mások is, csalódást,
tanácstalanságot és fájdalmat. Leginkább mégis az számított nekik, hogy
Jézus hogyan vélekedik róluk. Vajon végig tévedésben éltek és ezzel
szégyent hoztak rá? Ellenségeik bolondnak és fanatikusnak bélyegezték
őket. Lehet, hogy igazuk van?
Az adventisták tudták, hogy Isten vezette őket a
Jézus eljöveteléről szóló üzenet hirdetésében. Még ellenségeik sem
tagadhatták, hogy a Dániel könyve 8:14 igeversben szereplő 2300 éves
prófécia 1844-ben ért véget. MI lehetett akkor a baj? Egyetlen
biztonságos dolog volt, tovább tanulmányozni a Bibliát és türelmesen
várni, hogy Isten még több igazságot mutasson meg.
 Az adventhívők hasonló hibát követtek el, mint Jézus
tanítványai, akik abban az általános tanításban hittek, hogy a Messiás
földi király lesz és leigázza Izrael ellenségeit. Ezért amikor Jézus
szamárháton dicsőségesen belovagolt Jeruzsálembe, biztosak voltak benne,
hogy királlyá lesz. Nem is álmodták volna, hogy még azon a héten
keresztre feszítik. Hasonlóképpen az adventhívők is elfogadták azt az
általános, nem biblikus tanítást, miszerint a Föld a Szentély. Ez
vezette őket a hitre, hogy 1844. október 22.-én Jézus visszajön és
tűzzel megtisztítja a Földet.
Jézus mégis szerette a tanítványait, és ugyanúgy
szerette az adventhívőket is, akik őszintén próbáltak megfelelni neki.
Csak részben értették meg üzenetét, de Ő majd elvezeti őket az igazság
teljesebb megértésére.
Alkalmazd
a gyakorlatban:
Csodálkozhatnak-e vajon a keresztények, hogy a világ „nagy” embereinek
többsége nem ért egyet velük? 1Kor 1:26-27.
A keresztények Jézusnak akarnak megfelelni, nem a világnak. De
vajon hátat fordít nekik Jézus, ha véletlenül valami olyant tesznek,
amivel megbántják Őt? Zsid 13:5-6; 5Móz
31:6, 8.
HÉTFÖ
Segítségkérés Istentől
Bár az adventhívők nagyon összezavarodtak és
csalódottak voltak, amiért Jézus nem tért vissza, egyesek továbbra is
bíztak benne és Isten már másnap reggel segítséget küldött nekik.
 Hiram Edson találkozott reggel néhány barátjával,
hogy vigasztalják egymást, imádkozzanak és tanulmányozzák a Bibliát.
Edson volt az, aki azt mondta, hogy „csak sírtunk és zokogtunk
hajnalig.” Miután úrrá lettek érzelmeiken, megpróbáltak mindent újra
átgondolni. Semmi magyarázatot nem találtak csalódásukra, és
próféciaértelmezésükben sem találtak semmi hibát.
Egy dologban teljesen biztosak voltak: Isten vezette
és meg is áldotta őket az adventi üzenet hirdetése során. Nehéz időket
éltek át már korábban is, de Isten mindig megsegítette őket. Ezért úgy
döntöttek, megtartják hitüket és bíznak Isten segítségében e válságos
időszakban is.
Aznap délelőtt Edson a barátaival a közelben lakó
adventisták vigasztalására indult. A mezőn át mentek, talán hogy ne
találkozzanak gúnyolódó hitetlenekkel az úton.
Edson egyszer csak hirtelen megállt. Isten abban a
pillanatban értette meg vele, hogy a Szentély, ami a 2300 esztendő végén
megtisztíttatik, nem a Föld, hanem a mennyei Szentek Szentje. Azonnal
megértette, hogy valami nagyon fontos dolog történt 1844 október 22.-én.
Az adventhívők pontosan számították ki a próféciai időszak végének
dátumát, de azt félreértették, hogy mi történik akkor.
Zsid 8:1-2; 9:6-12.
Edson akkoriban még nem értett mindent a Szentélyről,
de egyértelműen felismerte, hogy Isten éppen most adott választ a
csalódásuk okára.
Alkalmazd
a gyakorlatban: Voltál
már csalódott, vagy összezavarodott? Milyen bátorítást nyújt Pál apostol
a Jézus követése közben nehéz időket átélő keresztényeknek?
2Kor 4:8-9, 17.
KEDD
A mennyei Szentély
 Hiram Edson és barátai nem is sejtették mennyi fontos
igazságot kell még megismerniük, amikor a mennyei Szentély témáját
tanulmányozni kezdték. Azok az igazságok együttesen tisztább képet adtak
Isten munkájáról és végidei népéről.
Edson és barátai hamar rájöttek, hogy a Biblia két
szentélyről beszél. Az egyiket Mózes építette, majd azt helyettesítette
a Salamon templomában álló. A másik szentély pedig a Mennyben van.
De mit is jelent a Szentély megtisztítása? Edson
tanulmányozta, hogyan kerültek jelképesen az izraeliták megvallott és
megbánt bűnei a naponkénti állatáldozatokkal a Szentek szentjébe, amiket
aztán évente egyszer, a Nagy engesztelési napon, az éves ünnepkör
befejezéseként szimbolikusan eltávolítottak onnan.
3Móz 16:19.
A Biblia még alaposabb tanulmányozása során Edson
rájött, hogy ez az évenkénti szolgálat jelképezi a munkát, amit Jézus
végez népéért az idők végezetén, mielőtt visszatérne. A bűnbánó bűnösök
Ádám óta hit által Jézusra helyezték megvallott bűneiket. Azok a bűnök
azonban még mindig nyilván vannak tartva a mennyi Szentélyben.
1844. október 22.-én a valódi Nagy engesztelési nap
kezdődött el. Mennyei Főpapunk, Jézus aznap ment be a mennyei szentély
Szentek szentjébe, és megkezdte annak megtisztítását.
A Jelenések könyve 10:1-11.
igeversek próféciája hirtelen nagy jelentőséggel bírt a hívők
számára. Jézus volt az angyal, akinek hatalma volt az egész világon
(egyik lába a szárazföldön, másik a tengeren). A kezében tartott nyitott
„kis könyvecske” Dániel könyve volt, ami nem volt már többé
bepecsételve. A próféta tapasztalata a sajátjuk is volt. „Megették”
(tanulmányozták) a könyvet, ami mézédes volt számukra, hiszen örömmel
várták vissza Jézust. Csalódásukkal azonban nagyon megkeseredett, és
most Ismét prófétálniuk kellett.
Alkalmazd
a gyakorlatban: Szánjunk
időt rá, és olvassuk el a következő igeverseket, melyek leírják, mi
történt 1844. október 22.-én és bemutatják, hogyan kezdte meg Jézus a
főpapi szolgálatát akkor. Dán 7:9-10, 13-14; Malakiás 3:1-3; Zsid
9:23-26.
SZERDA
Zavarodottság támad
 Hiram Edson és barátai még alaposabban tanulmányozni
kezdték a Biblia Szentélyről szóló igéit. Annyi tanulnivalójuk volt még!
Nagyon izgalmas időszak lehetett, ahogy egymásután a helyükre
illesztették a kirakós darabjait. Ez bizony időbe tellett. Egy hónap
után írtak felfedezésükről és egy év múlva álltak készen, hogy „ismét
prófétáljanak”.
Jézus hívei közül sokan össze voltak zavarodva a nagy
csalódás után. Sátán mindent megtett, hogy elcsüggessze Isten népét.
Akik gyengék voltak a hitben, feladták, és nem hittek többé. Mások azt
állították hiba volt mindezt elhinni. Megint mások, akik több izgalomra
vágytak, mindenféle furcsa elmélettel álltak elő.
Az adventhívők többségének alig volt pénze, vagy
bármilyen holmija, mert mindent eladtak, hogy a Jézus közeli
eljövetelének hirdetését támogassák. Isten azonban ebben a válságos
helyzetben sem feledkezett el népéről, hiszen szerette őket. Bár a világ
kinevette és gúnyolta a hűséges hívőket, Isten segítséget támasztott a
munkához, ami egészen Jézus második eljöveteléig folytatódni fog.
Isten segítséget ígért népének a nagyon nehéz időkre
is. Joel próféciája részben már beteljesedet, amikor a Szentlélek
pünkösd napján kitöltetett a tanítványokra.
Joel 2:28-32; ApCsel 2:1-21.
A próféciáknak még ennél is nagyobb beteljesedése
maradt még hátra „az utolsó” napokra. Ezért, amikor Isten népe
zavarodottságban és bizonytalanságban élt, Isten kiválasztott egy fiatal
hölgyet, Ellen Harmont a vigasztalásukra, buzdításukra és segítségükre.
Alkalmazd
a gyakorlatban:
Feladhatjuk-e, amikor nem értünk valamit? Elveszíthetjük-e bizalmunkat
Isten vezetésében? Mi történik, ha nem tartunk ki a nehéz időkben?
Zsid 10:35-39; Mt 24:13.
CSÜTÖRTÖK
Isten segítséget küld
 Ellen Harmon 17 esztendős volt 1844-ben, amikor Isten
különleges hírnökéül választotta őt. Gyenge, beteges fiatal leány volt,
aki félt nyilvánosan megszólalni.
Ellen egészséges, vidám kisgyerek volt és szeretett
iskolába járni. Egy nap azonban, kilencéves korában szörnyű baleset
érte, ami mindent megváltoztatott. Ikertestvérével gyalogoltak hazafelé
az iskolából, amikor egy feldühödött kislány kővel orrba dobta Ellent,
aki elájult és erősen vérzett. Egyedül édesanyja bízott benne, hogy
életben marad. Imádkozott Ellenért, és Isten megválaszolta imádságait.
Hetekkel később Ellen magához tért, de annyira
megváltozott, hogy még a barátai, sőt a rokonai sem ismertek rá. Soha
többé nem tudott iskolába járni, mert mindig elájult. Három eleminél
magasabb osztályt soha nem végzett.
Ellen és családja is az adventhívők közé tartozott,
és nagyon csalódottak voltak, amikor Jézus végül mégsem jött el amikorra
várták. A csalódás után néhány héttel Ellen másik négy fiatal lánnyal
összejött imádkozni. Ők nem hallottak arról, amit Isten Hiram Edsonnak
az 1844. október 22.-én történtekről kijelentett. Hitték, azt teszik,
amit Isten vár tőlük, és nagyon vágytak Jézussal találkozni. Úgy
érezték, tudniuk kell, mit vár ezek után Isten tőlük.
Aznap, imádkozás közben valami csodálatos dolog
történt Ellennel, amit később így írt le: „Ima közben Isten ereje oly
mértékben áradt ki rám, mint annak előtte még soha s látomásban
elragadtattam Isten dicsőségéhez. Úgy éreztem, hogy egyre messzebbre
ragadtatom a földtől. Láttam Isten gyermekeinek zarándoklását a szent
város felé.”
Mit mutatott meg Isten Ellennek? Az adventi népet! A
Jézust szerető emberek kicsiny maradéka voltak, akik szerették az
igazságot és nem adták fel Jézusba vetett hitüket. A Menny különleges
érdeklődést mutatott a kis csoport irányt. Micsoda bátorítást nyújtott
ez nekik!
Alkalmazd
a gyakorlatban: Létezik
bármi jobb is annál, mint Isten gyermekének lenni? Ézsa 41:8-13.
PÉNTEK
A látomás reménységet ad
 Ellen Harmon „látomásban elragadtatott Isten
dicsőségéhez”. Úgy érezte, egyre magasabbra emelkedik a földről. Ellent
azonban nem a Föld érdekelte, az adventi népet kereste, de sehol sem
látta őket. Akkor egy hangot halott: „előre nézz, és egy kicsit
magasabbra!”
Ellen így folytatta: „Ismét arrafelé tekintettem és
most egy keskeny, egyenes ösvényt pillantottam meg, amely magasan a
világ felett emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város
felé, amely az ösvény túlsó végén volt. Mögöttük, az út kezdetén fényes
világosság volt látható, amely az angyal kijelentése szerint "az éjféli
kiáltás" volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt és
szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt
népe élén és vezette őket, s mindaddig, míg szemeiket ráirányították,
biztonságban voltak.”
Milyen csodálatos válasz imádságukra! Nem egy hosszú
teológiai előadás volt ez, nem is a hibáik felsorolása, melyeket Isten
tervének megértésében vétettek, mégis mindent közölt velük, amit éppen
akkor tudniuk kellett.
Ellen észrevette, hogy az adventi nép nem keveredett
a világgal, hanem „magasabban” haladt. Isten városába tartottak és Jézus
vezette őket, annak ellenére is, hogy néhány dologban tévedtek. Az
éjféli kiáltás (annak hirdetése, hogy Jézus 1844. október 22.-én jön el)
nem az ördög csalása volt, hanem fény, ami a Menny felé vezető ösvényt
megvilágítja.
Képzeljük csak el, mennyi kérdésük lehetett a fiatal
lányoknak! Ha az éjféli kiáltás nem tévedés volt,
 akkor
miért nem jött el Jézus? Mit kell Isten népének most tennie? Menyi ideig
tart a városba vezető út?
Később majd megismerik a választ mindezekre a
kérdésekre. Most egyelőre boldogok voltak, hogy még mindig Jézus vezeti
őket. Bízhattak benne, hogy Ő megválaszolja kérdéseiket és elmagyarázza
a csalódás okát.
Alkalmazd
a gyakorlatban: Mit
tanult meg Dávid a nehézségek és csalódások közepette?
Zsolt 27:13-14.
Mi is megtehetjük ugyanezt?
Feladatok:
Amit a Biblia a mennyei Szentélyről
tanít
1. 2Móz 25:9, 40
Isten utasította Mózest, hogy úgy
építse meg a Szent Sátrat, ahogyan Ő a Sínai-hegynél ___________ neki.
2. Zsid 9:23-24.
Az izraeliták által építet Szent Sátor
a _____________szentély, vagy templom mintájára készült.
3. Jel 11:19
Mit látott János apostol a Mennyben
megnyílva, és mit látott a belsejében?
_______________________________________________________
4. Zsid 8:1-2
Ki építette a mennyei
Szentélyt?_________________________________________
5. Ján 1:29; 1Kor 15:3
A földi szentélyben bemutatott
állatáldozatok Jézust jelképezték, Aki Isten ________
Mit tett Jézus
értünk?__________________________________________________
6. 2Móz 29:38-39; Zsid 9:28
Milyen gyakran áldoztak bárányokat a
földi Szentélyben?______________________
Jézusnak csak ___________kellett
megáldoztatnia a mi bűneinkért.
7. Zsid 4:14; Zsid 7:25
Ki a mi Főpapunk a mennyei
szentélyben?_________________________________
Milyen szolgálatot végez ott
értünk?______________________________________
8. 3Móz 16:19, 30; Dán 8:14
Mi történt évente egyszer a földi
Szentélyben?_______________________________
Milyen fontos szolgálatot kezdett meg
Jézus a mennyei Szentek Szentjében 1844. október 22.-én, a 2300 éves
próféciai időszak végén? _______________________________________________
|
