Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

II. évfolyam

2. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

A türelmes Jób

  13. tanulmány  

Nyomtatás

Ha mindig hűségesen bízunk Istenben, még akkor is, ha szomorúak vagyunk,

vagy megbántottak bennünket, azzal megmutatjuk, hogy nem igaz, amit Sátán Istenről és az Ő népéről állít.

VASÁRNAP

E heti történetünk egy Jób nevű emberről szól. A Bibliában, Jób könyvében olvashatunk róla, amit Mózes írt.

A Biblia szerint Jób egy Úz nevű helyen élt. Felesége volt, és tíz gyermeke, hét fiú, és három lány. Nagyon jómódú volt. Gyönyörű otthonban élt és rengeteg állata is volt, juhok, tevék ökrök, és szamarak sokasága. Tény, hogy Jób „a legnagyobb volt Kelet összes férfija közül”. Mit mond még róla a Biblia? Jób 1:1.

Mivel Jób szerette Istent, és neki engedelmeskedett, az embereket is szerette, és amikor csak tudott segített nekik. Jób 29:12-13, 15-16.

Isten természetesen nagyon elégedett volt Jóbbal.

Isten gyűlést tartott a mennyben, azokban a napokban, ahol Sátán is megjelent.

„Honnan jössz?” – kérdezte tőle Isten.

„Körülkerültem és át meg átjártam a földet.”  - felelte Sátán.

Mit kérdezett tőle Isten ezután? Jób 1:8.

Igen, Sátán észrevette, hogy Jób Istennek engedelmeskedik. De biztos volt benne, hogy csak azért teszi ezt, mert Isten gazdaggá tette őt.

Miért engedelmeskedett Jób Istennek? Mert szerette Őt, vagy, mert önző volt? E heti történetünkből meg fogjuk tudni.

HÉTFÖ

Isten Sátánnal beszélgetett, aki szerint Jób azért engedelmeskedik Istennek, mert önző. „A vagy ok nélkül féli-e Jób az Istent?” –kérdezte Sátán.  Majd rámutatott, hogy Isten vigyázott Jóbra és nagy gazdagságot adott neki. Persze, hogy engedelmeskedett Neki. Gazdag akart lenni!

Sátánnak ezután támadt egy ötlete. Jób 1:11.

Kinek volt igaza, Sátánnak, vagy Istennek? Természetesen Istennek, de Sátán biztos volt benne, hogy neki. Ezért Isten úgy döntött, hogy Sátán és a gyűlés többi résztvevője előtt is nyilvánvalóvá teszi, hogy Ő igazat szól. Megengedte Sátánnak, hogy amit csak akar, elvegyen Jóbtól, de őt magát nem bánthatta.

Sátán nagy örömmel távozott a gyűlésről, miközben terveket szőtt, hogyan fog sok bajt és szomorúságot okozni Jóbnak. Jób természetesen semmit sem tudott a gyűlésről és Sátán ellene forralt terveiről.

Nem sokkal ezután, egy napon futár érkezett Jóbhoz a szörnyű hírrel, hogy az ellenség elrabolta összes szamarát és ökrét! Még beszélt a hírnök, amikor egy másik jött a bárányokról szóló hírrel. Tűz szállt alá a mennyből és mindet elégette! Rögtön akkor másik ember érkezet a hírrel, hogy Jób ellenségei ellopták összes tevéjét! Mindene elveszett!

Jób egyetlen nap alatt elveszítette minden gazdagságát. El tudod képzelni, mekkora megrázkódtatás volt ez számára?

KEDD

Jób nem tudott, róla, de Isten megengedte Sátánnak, hogy próbára tegye, vajon miért is engedelmeskedik Istennek. Ezért Sátán szörnyűségeket művelt Jóbbal és egyetlen nap alatt elvette összes vagyonát. A hírnökök egymás után hozták a rossz híreket Jóbnak.

A legrosszabb hír azonban még hátra volt. Még a tevék ellopásáról szóló hírt hallgatta, amikor újabb embere érkezett, aki így szólt: „A fiaid és leányaid, mind meghaltak!”. Milyen borzalmasan kegyetlen Sátán, hogy ezt tette Jóbbal!

Istent okolta vajon Jób, és rosszakat mondott Róla, ahogy Sátán feltételezte? Jób 1:21-22.

Isten természetesen még mindig nagyon elégedett volt Jóbbal.

Isten ismét nagy gyűlést tartott, ahol Sátán is ismét megjelent. Isten feltette neki ugyanazokat a kérdéseket.

„Honét jössz? „– kérdezte Isten.

„Körülkerültem és át meg átjártam a földet.”  - felelte Sátán.

Mit kérdezett ezután Sátántól Isten? Jób 2:3.

Igen, Sátán tudta, hogy Jób továbbra is Istennek engedelmeskedett, és annak ellenére, hogy minden vagyonát és még drága gyermekeit is elveszítette, semmi rosszat sem mondott Róla.

Sátán azonban ragaszkodott hozzá, hogy Jób csak önzésből engedelmeskedik Istennek. Igaza volt vajon?

SZERDA

Isten örült, hogy Jób még mindig szereti Őt, és neki engedelmeskedik, pedig mindenét elveszítette. Nem vétkezett azzal, hogy Istent okolta volna a történtekért.

Mit válaszolt Sátán, amikor Isten megkérdezte tőle, észrevette-e milyen jó még mindig Jób? Jób 2:4-5.

Sátán továbbra is biztos volt benne, hogy Jób azért engedelmeskedik Istennek, mert önző. Ezért Isten megengedte Sátánnak, hogy bármit tegyen Jóbbal, egyedül az életét nem veheti el. A gonosz Sátán nagyon örülhetett ennek az engedélynek. Biztos volt benne, most már rá tudja venni Jóbot, hogy rosszat mondjon Istenről.

Sátán úgy döntött, hogy kelésekkel betegíti meg Jóbot. Sátán nagyméretű, nagyon fájdalmas kiütésekkel borította el Jóbot tetőtől talpig.

Szegény Jób kiment a házból, hamuba ült, és cserépdarabbal vakargatta kiütéseit. Szörnyű rosszul érezte magát!

Még a felesége sem segített neki. „Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben?  Átkozd meg az Istent, és halj meg!” – mondta neki. Jób azonban nem adta fel Istenbe vetett hitét. Mit válaszolt feleségének? 10. v.

Jób még akkor sem vétkezett Isten ellen, azzal, hogy rosszat mondott volna róla, amikor egész testét fájdalmas kiütések borították.

CSÜTÖRTÖK

A szörnyűségek után nemsokára egy napon Jóbot meglátogatta három barátja, hogy megvigasztalják. Amikor azonban megpillantották, csak leültek a földre és sírtak. Mennyi ideig ültek ott csendben Jóbbal? Jób 2:13.

Hét nap elteltével Jób barátai elkezdek beszélni. Szegény Jób biztosan azt remélte, valami olyasmit mondanak, amitől majd jobban érzi magát. Ők azonban éppen ellenkezőleg, olyasmiket mondtak, amitől még inkább elkeseredett.

Barátai azt mondták, mindez a rossz azért történt Jóbbal, mert Isten bünteti őt bűnei miatt. Jób 22:5-10.

Igazuk volt vajon? Elkövette Jób azokat a bűnöket? Ó, nem! Minden tőle telhetőt megtett, hogy másokat segítsen. Jó volt és kedves a szükségben lévőkkel.

Jób így szólt: „Nem távoztam el szájának parancsolataitól.”  Isten pedig azt mondta, hogy Jób „feddhetetlen és egyenes jellemű”.

Barátai feddő szavai miatt Jób úgy érezte, hogy senki sem törődik vele. Annyira betegnek érezte magát, hogy azt kívánta, bárcsak meghalhatna. Jób azonban minden fájdalmában és szomorúságában is türelmesen tovább bízott Istenben. „Bár Ő megöl engem, én mégis bízom benne.”

Mit is mondhatott most még Sátán? Jób beteg volt és szegény, nagy bajok között, de még mindig szerette Isten, és Őbenne bízott.

PÉNTEK

Senki sem értette, miért történt ez a sok szörnyűség Jóbbal, sem a felesége, sem a barátai, de még ő maga sem. Jób biztos volt abban, hogy Isten szereti őt, de nem értette, miért érte ennyi baj. Ó, mennyire vágyott rá, hogy Isten szóljon hozzá!

Isten nemsokára szólt Jóbhoz. Nem magyarázta el a sok baj okát, de amit Isten mondott, az segített Jóbnak megérteni, hogy Isten bármit megtehet. S bár nem értette miért történtek vele ezek a rossz dolgok, továbbra is bízhatott türelmesen Istenben.

Az Úr azt is elmondta, hogy Jób barátai tévesen vélekedtek Istenről. Jób ezért imádkozott barátaiért, és arra kérte Isten, bocsásson meg nekik. Mit tett ezután Isten Jóbért? Jób 42:10.

Jób története segít megértenünk, miért történnek időnként rossz dolgok velünk. Azért, mert Sátán gonosz, és bántani akar bennünket. Mi azonban továbbra is szerethetjük Istent és Őbenne bízhatunk, amikor Sátán gyötör bennünket.

 További elmélkedésre:

-  Jó ember volt Jób? Szerette Istent? Isten is szerette őt?

-  Csúnyán beszélt Jób Istenről, amikor Sátán minden vagyonát elvette?

-  Csúnyán beszélt Jób Istenről, amikor megbetegedett, és szörnyű fájdalmai voltak?

-  Bántották Jóbot barátai rosszindulatú szavai?

-  Elveszítette valaha Jób az Istenbe vetett hitét?

-  Kárpótolta Isten Jóbot a türelméért?

-  Bízhatunk mindig Istenben, még akkor is, ha Sátán bánt bennünket?

 Imádságom: Drága Istenem, köszönöm neked Jób történetét, aki türelmesen bízott benned, még akkor is, amikor sok rossz történt vele. Én is olyan türelmes és bizakodó szeretnék lenni, mint Jób, de ez néha nagyon nehéz. Kérlek, segíts nekem ebben. Jézus nevében, ámen.

 

 

 

Történet sarok

Amy Burmában – 26. rész

Írta: Amy Sherrard

Ismét Amerikában

 

Amy családja úton volt vissza Amerikába, és hajójuk éppen egy viharban hánykolódott. Szinte senki sem tartózkodott az ebédlőben, amikor Amy és apukája lementek reggelizni a vihar első napján. Hosszú asztalok álltak ott támlátlan székekkel, és ők leültek kettőre.

„Miért nedves az abrosz, és miért vannak ezek a kis korlátok az asztal szélén?” – kíváncsiskodott Amy.

„Ezek akadályozzák meg, hogy az edények elcsúszkáljanak, vagy leessenek az asztalról, amikor a hajó dülöngél. ” – mondta neki Apa.

A pincér felvette rendelésüket és rövidesen visszatért a konyhából a tálcát egy kezén egyensúlyozva, ahogy szokta.  Másik kezével az elesést próbálta kivédeni, amikor a hajó az egyik oldaláról a másikra dőlt.

Éppen mielőtt a pincér az asztalukhoz ért volna, a hajó megbillent. Az asztalon álló edények, a só –és cukortartók, a lekvár, egy szép kis dísznövény és minden más az asztal túlsó végére csúszott. A pincér elveszítette egyensúlyát és az étellel teli tálca a padlóra esett, s vele együtt ő is. Az asztal körül álló székek is mind egy oldalra csúsztak. Apa és Amy is a padlóra estek.

Az egész olyan gyorsan történt! Annyira vicces volt, hogy Amy és Apa nem tudták abbahagyni a nevetést. Mondták a pincérnek, hogy a reggelijük miatt ne izgassa magát. Aztán visszamentek a kabinjukba, megnézni, hogy van Anya. Ahogy a hosszú hallon keresztül kabinjuk felé tartottak egyszer olyan volt, mintha hegyet másznának, de a következő pillanatban már mintha egyik oldalukról a másikra bukdácsolva lefelé rohantak volna egy hegyről. Olyan mulatságos volt!

A kabinjukhoz érve csak résnyire tudták az ajtót kinyitni. A nagy hajókofferek kicsúsztak az ágy alól, és eltorlaszolták a kabin bejáratát. Elég sokáig tartott, míg arrébb lökdösték őket, hogy be tudjanak menni.

A vihar nem tartott túl sokáig, és a hajó végül révbe ért a nyugodt újfunlandi kikötőben. A sok ide-oda billegés után úgy érezték, hogy még mindig kapaszkodniuk kell valamibe, pedig már a szárazföldön jártak. Mindenkit megmosolyogtatott, ahogy a következő néhány percben jártak.

Barátaik kényelmes otthonukba vitték őket és éjszaka végre olyan ágyban aludhattak, ami nem himbálózott.

„Újfunlandban vagyunk, - mondta magában Amy, amikor másnap reggel felébredt, - és hideg van!” –tette hozzá a meleg takaróba burkolózva. Tudta, hogy Amerikában élni egészen más lesz, mint Indiában, vagy Burmában.

Egy dolog azonban ugyanolyan.  Az Amerikában élő embereknek ugyanúgy szükségük van arra, hogy Jézust megismerjék.   Amy biztos volt abban, bárhol is éljen családja, ők mindig misszionáriusok lesznek.

(Vége)