Bibliatanulmány gyerekeknek

Tudtad, hogy sok ember még csak nem is hallott Istenről? Semmit sem tudnak Isten törvényéről, vagy a mennyről, vagy arról, hogyan bánják meg bűneiket és hogyan legyenek boldogok. Nem tudják, hogy Isten szereti őket és Jézus meghalt a bűneikért. Sokan bálványokat imádnak, vagy istentagadók. Sokan egyenesen Sátánt és angyalait imádják. Ezeket az embereket nevezzük „pogányoknak”.

Isten a pogányokat is szereti, és azt akarja, hogy a világon minden ember megismerje Őt, és örökké éljen majd vele a Mennyben. 2Pét 3:9.

Isten réges-régen az izraelitákat választotta ki, hogy különleges misszionárius népe legyenek. Azt akarta, hogy mindenkinek beszéljenek Őróla. Isten azért adta nekik a Tízparancsolatot, hogy másokat is tanítani tudjanak, és az engedelmességre is megtanította őket.

Kánaán földjén sok pogány nép élt az izraeliták között. Az izraeliták többsége hamar elfeledkezett Isten tervéről, és inkább pogány szomszédaikat utánozták. Milyen szomorú! Bálványokat imádtak és még másokat is arra tanítottak. A Biblia szerint még szomszédaiknál is gonoszabbá váltak. Végezték az izraeliták azt a különleges munkát, amivel Isten megbízta őket? Nem. Nem csoda, hogy Isten elszomorodott!

Isten bennünket is misszionáriusaként szeretne használni. Te beszélsz barátaidnak Istenről, vagy inkább az ő szokásaikat követed?

HÉTFÖ

Az izraeliták ahelyett, hogy misszionáriusok lettek volna és az embereknek Istenről beszéltek volna, inkább pogány szomszédaik gonosz szokásait utánozták. Isten ezért különleges követeket, prófétákat küldött hozzájuk, hogy megértsék az Ő tervét. Tanultunk már néhányról Isten prófétái közül: Mózesről, Sámuelről, Illésről és Elizeusról. Ezen a héten három újabb prófétát ismerünk meg: Ézsaiást, Jónást, és Jeremiást.

Ézsaiás idejében az izraeliták egyáltalán nem akartak segíteni a pogányoknak. Nem akarták, hogy a pogányok velük együtt dicsőítsék Istent. Úgy gondolták, Isten csak őket szereti és a pogányokat nem. Igaz ez? Nem.

Isten arra hívta el Ézsaiást, hogy elmondja az izraelitáknak, mekkorát tévednek. Isten igenis mindenkit szeret, és mindenkit meg akar menteni. Ézsa 45:22. Ézsaiás azt is mondta az Izraelitáknak, hogy Isten azt akarja, legyenek olyanok, mint a ragyogó fénysugár, amely megmutatja a pogányoknak az Istenhez vezető utat. Ézsa 60:1-3.

Az izraeliták többsége azonban nem hallgatott Ézsaiásra. Inkább még nagyobb és szebb házakat építettek maguknak, és még több legelőt vásároltak állataik számára. Milyen nagyon önzők voltak! Ézsaiás nagyon elszomorodott ettől.

Ahelyett, hogy csak magunknak élnénk, inkább tegyünk meg mindent, amivel segíthetünk másokon!

KEDD

Az izraeliták idejében Ninive volt a világ egyik legnagyobb városa. Pogány lakosinak többsége nagyon kegyetlen és gonosz volt. Isten azonban tudta, hogy sokan szívesen szakítottak volna bűnös életmódjukkal és boldogan megismerték volna Istent, ha valakitől hallottak volna róla.

Ezért Isten egy nap szólította prófétáját, Jónást. Mit mondott neki, mit tegyen? Jónás 1:2.

Jónás azonban nem akart Ninivébe menni. Így ahelyett, hogy Istennek engedelmeskedett volna, inkább az ellenkező irányba menekült. Felszállt egy hajóra, ami Ninivétől nagyon messzire tartott.

Mi történt ezután? 4. v.

A rémült tengerészek bálványisteneikhez imádkoztak, de a vihar csak nem csillapodott. A szél egyre erősebben fújt és a hullámok fel-le dobálták a hajót, mígnem biztosak voltak benne, hogy darabokra fog törni.

A hajóskapitány mély álomban találta Jónást a hajó fenekén. Felébresztette a prófétát és így szólt: „Kelj fel, és kiálts Istenedhez!” Segíthetett vajon Jónás imádsága bárkin is? Nem, mert engedetlen volt Istennel szemben.

A tengerészek már biztosan voltak benne, hogy a hajó utasai közül valaki valami rosszat tett. Vajon ki lehetett az? Kiderítették, hogy Jónás menekül Isten elől, és biztosak voltak benne, hogy miatta tört ki a vihar. „Hogy tehettél ilyent?” – kérdezték tőle.

Sok embert sodort bajba Jónás bűne?

SZERDA

A tengerészek megrémültek, amikor Jónás elmondta nekik, hogy Isten elől menekül. Nem csoda, hogy ilyen borzalmas vihar tört ki!

Ezt kérdezték Jónástól? „Mit tegyünk veled, hogy a tenger lecsendesedjen?”

Mit felelt Jónás? Jónás 1:12.

A matrózok azonban nem akarták Jónást a tengerbe dobni. Megpróbáltak visszaevezni a szárazföldre, de nem sikerült nekik. Túl erősen fújt a szél és a hullámok is túl magasra tornyosultak.

A tengerészek végül felkapták Jónást és a tengerbe hajították. A vihar abban a szempillantásban elült. A hullámok elsimultak és a tenger ismét nyugodt volt.

Mi történt Jónással? 17. v.

A nagy hal gyomrában Jónás imádkozott, és bocsánatot kért Istentől engedetlenségéért. Meghallgatta vajon Isten Jónás imáját, és örömmel megbocsájtott neki?

Jónás három napon és három éjszakán át a nagy hal gyomrában volt. Aztán Isten „szólt a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.”

Isten most újra szólt Jónáshoz. Mire utasította? Jónás 3:2. Engedelmeskedett ezúttal Jónás? 3. v.

Jónás végre Ninivébe ért és Isten üzenetét kiáltozva járta a város utcáit: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!”

Hallgat vajon Jónásra Ninive pogány népe? Elhiszik, amit mond? Megbánják vajon bűneiket?

CSÜTÖRTÖK

Mialatt Jónás Ninive utcáin prédikált, Isten Szentlelke segített a népnek elhinni az üzenetet. Még a király is levetette díszes köntösét, hamuba ült és Istenhez imádkozott. Ninive lakóit is felszólította, hogy imádkozzanak Istenhez, és hagyjanak fel bűneikkel.

Mit tett Isten, amikor látta, hogy az emberek őszintén megbánták nagy gonoszságukat? Jónás 3:10.

Milyen jó és kegyelmes a mi Istenünk!

Örült vajon Jónás, hogy Isten megbocsájtott azoknak az embereknek és úgy döntött, mégsem pusztítja el őket? Örülnie kellett volna! Ő azonban nagyon mérges lett és azon aggódott, hogy hamis prófétának tartják. Jónás nagyon sajnálta magát, felmászott egy dombra a város közelében és ott leült.

Míg Jónás várt és figyelte, vajon mi történik Ninivével, Isten különleges dolgot tett, hogy Jónást megtanítsa egy nagyon fontos dologra. Isten először is egy nagy növényt növesztett, hogy árnyékával megóvja Jónást a tűző nap hevétől. Ennek Jónás nagyon örült.

Másnap reggel Isten egy férget küldött, ami megrágta a növény szárát. A növény gyorsan elpusztult, levelei elszáradtak a forró szélben, és hamarosan Jónás fejére is ismét tűzött a nap. Jónás ettől nagyon mérges lett.

Mi történt ezután? Jónás 4:9-11.

Örülsz, hogy jó és szerető Istenünk van?

PÉNTEK

Sok évvel Ézsaiás és Jónás halála után Isten Jeremiást választotta ki, hogy üzeneteit átadja a népnek. Jeremiás fiatal volt, amikor Isten prófétájául hívta és agy szól t Istenhez: „Ó, Uram, Istenem,- kiáltotta - én nem tudok a nevedben szólni, mert fiatal vagyok.”

Mit mondott ere Isten? Jer 1:7-8.

És Jeremiás szólt Isten nevében. Figyelmeztette az embereket bűneikre, és könyörgött, hogy térjenek meg. Elmondta nekik, mennyire szereti őket Isten, és örömmel megbocsát nekik.

Egy nap arra kérte Isten Jeremiást, hogy a templom udvarán prédikáljon a népnek. Jeremiás bátran engedelmeskedett, de az embereknek nem tetszett, amit mondott. Megragadták és ezt kiáltozták: „Bizony meghalsz, most meghalsz!”

Isten segített Jeremiásnak, hogy ne féljen és ismét szólt Isten nevében, még bátrabban, mint azelőtt. Jer 26:13. Majd néhány férfi védelmében biztonságba került.

Egy másik alkalommal a király megengedte a népnek, hogy Jeremiást egy sötét, nyirkos földalatti börtönbe vessék. Egy jószívű ember, Ebed-Melek azonban, amikor meghallotta mi történt, szólt a királynak, hogy Jeremiás belehal, ha ott kell maradnia. „Emeljétek ki Jeremiást, a prófétát abból a kútból!” – adta ki a parancsot a király.

Ebed-Melek a kúthoz sietett. Néhány férfival együtt, kötelekkel óvatosan felhúzták Jeremiást arról a szörnyű helyről.

Talán nem mindig tetszik az üzenet, amit Isten prófétái által küld nekünk. Mégis figyelmesen hallgatnunk kell rájuk és engedelmeskedni nekik?

További elmélkedésre:

- Mindenkit szeret Isten?

- Hogyan tudsz a pogányoknak segíteni, hogy megismerjék Istent, aki szereti őket?

- Hittek Ninive lakói Jónás üzenetének? Megtértek?

- Megbocsájtott Isten Ninive lakóinak, amikor őszintén megbánták bűneiket?

- Miért vetették Jeremiást a nyirkos kútba?

- Segít Isten a prófétáinak, hogy a nevében beszéljenek?

- Segít nekünk Isten, hogy a barátainknak beszéljünk Róla?

Imádságom: Drága Istenem, köszönöm, hogy prófétákat küldtél a segítségünkre. Köszönöm, hogy mindnyájunkat szeretsz. Kérlek, segíts, hogy beszélni tudjak másoknak a szeretetedről. Jézus nevében. Ámen.

Történet sarok

Amy Burmában – 17. rész

Még több majommese

Írta: Amy Sherrard

Hare presbiter iskolát alapított Burmában. Más tanárokkal együtt sok diákot tanított úgy Istenről és a Bibliáról, mint egyéb tantárgyakra, min az írás, olvasás, vagy a számtan. Az egyik tanár egy takaros bambuszházban lakott feleségével együtt a gyülekezet közvetlen közelében.

Házuk, mint a legtöbb burmai vidéki ház másfél- két méter magas cölöpökön állt. Éjszakára a házuk alá terelték a csirkéket, kecskéket és egyéb háziállatokat. Egy szép folyó csobogott az iskola közelében. Ha az esős évszakban túl sok csapadék esett, a folyó kilépett medréből, és elárasztotta a környéket. Ezért az állatokat magasabb helyre, akár a házukba kellet áttelepíteni.

Mindenki örült, amikor a tanár-házaspárnak kisbabája született. Ha a gyermek aludt, szombatonként otthagyhatták a kiságyában a templomra néző ablak előtt. A templom magas oszlopokon állt, így onnan egyenesen a házukra láthattak.

Egyik szombaton a tanító kisbabája váratlanul sikoltozni kezdett. Édesanyja tudta, hogy valami szörnyűség történhetett. Azonnal felpattant és hazasietett. Hamarosan láthatta, mitől ijedt meg a csecsemő. Jocko, a majom bement a házukba. Meglátta a kisbabát, és úgy gondolta meg kell etetnie. Ezért egy marék rizst szórt a baba fejére. Amikor a kicsi sírni kezdett, meg akarta itatni. Talált egy vízzel féléig teli bádog-bögrét, felmászott a kiságyra és a vizet szegény kisbaba arcába öntötte.

Amikor az édesanya belépett, Jocko amilyen gyorsan csak tudott elszaladt. Az anyuka tisztába tette, átöltöztette kisbabáját, és vele együtt visszatért a templomba.

Jocko ezután soha többé nem próbált kisbabákról gondoskodni. Egy nap aztán történt valami, amiből a Hare család tudta, Jockónak örökre vissza kell térnie a dzsungelbe.

Ismét szombat volt. Mindenki az imaházban volt, amikor a kirándulóhajó megérkezett és egy férfi nagy postazsákot tett le Hare-ék otthona elé. Jocko a közelben volt kikötve, és látta az egészet.

Jocko lánca elég hosszú volt, hogy elérje, és szemügyre vegye a csomagot. A csomag le volt zárva a tetején, de volt rajta egy apró nyílás, ahol bele tudott nyúlni, és izgatottan kihúzott egy levelet. Régebben is mindig örömmel tépkedett szét papírokat, és most egy egész zsáknyi volt itt, amivel játszhatott.

Egymás után szedte ki a borítékokat és apró ficnikre tépkedte őket. Természetesen nem tudta, hogy azok a papírok levelek a misszionáriusok családjától, és pénz a fizetésükre, meg a tanárokéra, és ó, sok egyéb fontos irat. Nem csoda, hogy a Hare család sírva fakadt, amikor a templomból hazaértek!

Másnap egy ember csónakba szállt Jockoval és messzire evezett vele a folyón. Ott elengedte a kismajmot, vissza a dzsungelbe, ahol nem okozhat több kalamajkát.

(Folytatása következik)