Bibliatanulmány gyerekeknek

Isten egy álmot adott Nabukodonozor királynak, ami segítetett neki megérteni a jövendő eseményeit, és azt, hogy Babilon uralma nem marad fenn örökre. Nabukodonozor le volt nyűgözve, hogy Dániel Istene el tudta mondani az elfelejtett álmot és jelentésének titkát. Ezt mondta Dánielnek: „Bizonyosan a te Istened az igaz Isten.” Nabukodonozor egy ideig megpróbálta Istent imádni.

Ám még mindig büszke volt, és hamarosan ismét bálványimádóvá lett. Valamit azonban nem felejtett el, amit Dániel az álom értelmezése során mondott neki: „Te vagy az arany fej.”

Nabukodonozor bölcsei tudták mennyire büszke ember a király, ezért hízelegve azt tanácsolták neki, hogy készíttessen egy olyan szobrot, amilyent az álmában látott. Akkor az egész nép láthatná az arany fejet és dicsőíthetné őt.

A királynak tetszett az ötlet, de úgy döntött, még többet is tesz. Miből készíttette el az egész szobrot? Dán 3:1.

Miért akarta Nabukodonozor, hogy az egész szobor aranyból készüljön? A hitét akarta kifejezni vele, hogy Babilon örökké virágozni fog. Mindannak ellenére, hogy Isten megmondta neki, hogy Babilon egy napon elbukik, és kizárólag Isten királysága marad fenn mindörökre.

A munkások tehát elkezdték a szobor építését. Elég sokáig tarthatott, mert nagyon-nagyon magas volt. Végül csak elkészült. Holnap megtudjuk, mit csinált vele Nabukodonozor.

HÉTFÖ

Nabukodonozor király hatalmas aranyszobra elkészült, és a munkások Dura mezején állították fel. A király ezután meghívta a Babiloni birodalom összes fontos főemberét a szoboravató ünnepségre.

Az emberek engedelmeskedtek Nabukodonozor parancsának, és Dura mezejére érve nagyon elámulhattak. Senki nem látott még olyan hatalmas szobrot azelőtt.

Mit mondott a népnek Nabukodonozor szolgája az ünnepség kezdetén? Dán 3:4-5.

Mi történik azzal, aki nem engedelmeskedik? 6. v.

Nabukodonozor megpróbált mindenkit rákényszeríteni szobrának imádására. Jó ötlet volt ez? Nem. Az emberek viszont nem akartak abba a tüzes kemencébe kerülni, ezért amint felcsendült a zene hangja, mindnyájan leborultak és imádták az aranyszobrot.

Valóban mindenki leborult a szobor előtt? Nem. Három fiatalember nem borult le. Tudod, kik voltak azok? Dániel barátai, Sidrák, Misák és Abednégó. Egyedül ők maradtak állva, míg körülöttük mindenki a földre borult.

A leboruló emberek közül néhányan féltékenyek voltak a fiatalemberekre, mert a király olyan magas tisztségre emelte őket. Amint észrevették, hogy ők állva maradtak, siettek a királyhoz jelenteni.

KEDD

Dura mezején emberek százai leborulva imádták a Nabukodonozor által készíttetett óriási aranyszobrot. Sidrák, Misák és Abednégó is leborult a szobor előtt? Nem. Néhány irigy ember a királyhoz sietett feljelenteni őket.

„Ó, királyunk, - mondták – egyes zsidók, akiket a babiloni tartományok vezetőivé tettél, bizonyos Sidrák, Misák és Abednégó nem szolgálnak a te isteneidnek és nem hódoltak az aranyszobrod előtt.”

Nabukodonozor nagyon mérges lett, és magához rendelte a három fiatalembert. „Igaz, hogy nem tisztelitek az én isteneimet és nem imádjátok az aranyszobrot, amit felállíttattam?” – kérdezte a büszke király.

Nabukodonozor úgy döntött ad a fiatalembereknek még egy esélyt. A zene ismét fel fog csendülni, és ha azt választják, hogy leborulnak, nem bünteti meg őket. Ám, ha állva maradnak, a tüzes kemencébe vetik őket. „És kicsoda az az Isten, aki kiszabadítson titeket az én kezemből?” – kérdezte a király.

Sidrák, Misák és Abednégó tudta, hogy a szobor imádásával engedetlenek lennének Istennel szemben. Mit mondtak udvariasan, de határozottan Nabukodonozor királynak? Dán 3:16-18.

Engedték, hogy bármi is visszatartsa őket az igaz Isten tiszteletétől és a neki való engedelmességtől?

SZERDA

Féltékeny emberek jelentették Nabukodonozor királynak, hogy Sidrák, Misák és Abednégó nem imádták az aranyszobrot. Nabukodonozor szerette a három bátor ifjút. Tudta, milyen jól dolgoznak, ezért adott nekik még egy esélyt. Ők azonban továbbra is udvariasan elutasították, hogy a szobrot imádják. Tudták, hogy büntetés vár rájuk, de azt is tudták, hogy Isten meg tudja óvni őket a tűztől.

Sidrák, Misák és Abednégó a Biblia tanulmányozásából tudták, hogy az Istennel szembeni engedetlenség nagyobb kárt tenne bennük, mint a tüzes kemence lobogó lángjai. A tűz megölheti őket, de ők inkább meghalnak, minthogy ne Istennek engedelmeskedjenek. Helyesen döntöttek?

Miért nem félt az a három fiatalember a tűzhaláltól? Emlékeztek Isten egyik ígéretére, amit Ézsaiás próféta írt le. Olvassuk el: Ézsa 43:1-2.!

Nabukodonozor király dühöngött, amiért a három ifjú nem engedelmeskedett neki. Megparancsolta szolgáinak, hogy sokkal forróbbra fűtsék fel a kemencét. Majd utasította legerősebb katonáit, hogy erős kötelekkel kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót.

Amikor a kemence már nagyon forró volt, a katonák megragadták a három fiatalembert és a lobogó lángok közé lökték őket. A katonák abban a pillanatban meghaltak a tűz hevétől.

Mi történt azonban Sidrákkal, Misákkal és Abendnégóval? Meghaltak, vagy Isten megóvta őket a lángoktól? Holnap megtudjuk.

CSÜTÖRTÖK

Sidrák, Misák és Abednégó megmondták a királynak, hogy nem fogják aranyszobrát imádni. A felbőszült király ezért utasította erős katonáit, hogy lökjék őket a forró, tüzes kemencébe.

A katonák engedelmeskedtek, és a három ifjú a lángok közé esett, de nem haltak meg. A tűzben csak a kötelek égtek el, amivel megkötözték őket. Felálltak és sétálni kezdtek a lángok között!

Nabukodonozor király döbbenten figyelte őket. Talpra ugrott trónjáról és így szólt szolgáihoz: „Nem három férfiút veténk-é a tűz közepébe megkötözve?”

„Bizonyára, oh, király!” – felelték emberei.

„Nézzétek!” – szólt Nabukodonozor a lobogó tűzre mutatva. Miért, mit látott? Dán 3:25.

Jézus, Isten fia volt ott személyesen Sidrákkal, Misákkal és Abednégóval a tüzes kemencében! Hűségesen beszéltek a babiloniaknak Istenről, és Ő most megtisztelte őket mindenki előtt.

Nabukodonozor gyorsan közelebb ment a kemence nyílásához és így kiáltott: „Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jöjjetek ide!” 26. v.

A három fiatalember higgadtan engedelmeskedett a királynak. Kiléptek a lángok közül és nyugodtan megálltak Nabukodonozor király előtt.

Az emberek köréjük gyűltek és bámulták őket. Hogyhogy nem égtek el abban a forró tűzben?

PÉNTEK

Nabukodonozor látta Sidrákot, Misákot és Abednégót Isten fiával együtt sétálni a tűz lángjai között. Nagy meglepetésében a király azonnal kihívta őket a tűzből.

Mindenki a három ifjú köré gyűlt, és ügyet sem vetettek már Nabukodonozor aranyszobrára. Azon tanakodtak, hogyan lehet még egyáltalán életben az a három ifjú. A tűz annyira forró volt, hogy azonnal megölte az erős katonákat, akik a kemencébe dobták őket. A fiatalembereknek azonban még a ruhájuk és a hajuk sem égett meg. Még füstszagúak sem voltak! Csupán a köteleik égtek el.

Nabukodonozor elmondta a népnek, hogy Isten szabadította meg a három ifjút. „Mert nincs más Isten, aki így megszabadíthasson.” Dán 3:28.

Tudtad, hogy egy napon majd arra utasítanak bennünket, hogy engedetlenek legyünk Istennel szemben? Azt akarják, hogy emberek által alkotott törvényeknek engedelmeskedjünk Isten Tízparancsolata helyett. Mit kell tennünk, amikor ez bekövetkezi? Ap Csel 5:29.

Nehéz időszak lesz ez azok számára, akik az Istennek való engedelmességet választják. Isten azonban megígérte, hogy velünk lesz és segít abban az időben, pontosan ahogy Sidrákkall, Misákkal és Abednégóval is ott volt, és segített rajtuk.

Hogyan készülhetünk fel arra az időre? Azzal, ha Istennek engedelmeskedünk, és nap, mint nap belé vetjük bizalmunkat. Te ezt teszed?

További elmélkedésre:

- Jól tette Nabukodonozor, hogy mindenkit a szobor imádására próbált kényszeríteni?

- Mindenki leborult a király szobra előtt?

- Mit tett a király Sidrákkal, Misákkal és Abednégóval, amikor nem engedelmeskedtek neki?

- Ki mentette meg Sidrákot, Misákot és Abednégót a tűzhaláltól?

- Segített a három héber ifjú a jelenlévő pogányoknak Istent megismerni? Hogyan?

- Segít rajtunk Isten, amikor bajban vagyunk?

Imádságom: Drága Istenem, köszönöm, hogy segítettél Sidráknak, Misáknak és Abednégónak. Kérlek, nekem is segíts, hogy engedelmeskedni tudjak Neked. Kérlek, légy velem, amikor bajban vagyok. Jézus nevében, ámen.

Történet sarok

Amy Burmában – 20. rész

Írta: Amy Sherrard

Tovább maradunk

A misszióvezetők megkérték Amy szüleit, hogy maradjanak még Rangoonban legalább addig, amíg nem találnak valakit Apa gyülekezetének élére. Megírták a nagymamának, aki ezt válaszolta: „Ha a missziónak szüksége van rátok, akkor szerintem maradnotok kell.” Milyen önzetlen volt!

Amy nagyon örült, hogy még egy évig maradhatnak. El sem tudta képzelni, hogy Indián, vagy Burmán kívül más helyen éljen. Ezek voltak az otthona. Anya sokat mesélt neki az amerikai életről. Azt mondta, valószínűleg Kanadában fognak élni, az Egyesült Államoktól északra.

Anya azt is elmondta, hogy Amerikában nem lesznek szolgáik, maguknak kell majd a füvet nyírni és a kertjüket gondozni. Maguknak kell mosni a szennyesüket és megvarrni, vagy vásárolni a ruházatukat.

Apa nagyon sok helyet említett, ahová Amerikába visszatérve el fognak majd látogatni. Amy figyelmesen hallgatta, de egyre csak az járt a fejében, hogy többé nem térnek vissza Burmába. Az iskolával kapcsolatban vegyes érzései voltak, de a hóval való ismerkedést alig várta. Sokáig spórolt, hogy megvehesse magának a meleg, barna gyapjúkabátot, amit kinézett. Ő maga akarta kifizetni!

Amy örült, hogy már tudott takarítani, ágyazni és port törölgetni. Mindig nagy társaság vendégeskedett náluk. Amikor a látogatók távoztak, Anya így szólt: „Gyorsan csináljunk rendet!” Akkor sietve visszatették a székeket a helyükre és a párnákat is elrendezték a kanapén.

Más misszionáriusok gyerekei meséltek neki a görkorcsolyáról és a korcsolyáról, a rollerról és a bicikliről, a rágógumiról és egy „egész napos nyalókának” nevezett cukorkaféléről, ami csupán egy fillérbe került. Képzelj el egy cukorkát, ami olyan sokáig tart! Ilyesmikkel Amy nem találkozott Burmában.

Úgy tűnt, hogy utolsó Burmában töltött évük valóban gyorsan elszállt. Túlságosan gyorsan! Nemsokára már csomagoltak. Egyes tárgyaikat eladták, másokat elajándékoztak. Búcsúebédekre jártak.

Egy nap Apa bejelentette, hogy minden szükséges iratuk, útleveleik, hajójegyük készen áll. Körülbelül egy hónapba telik majd, hogy Újfunlandba érkezzenek, ahonnan elhajóztak, amikor Amy még kisbaba volt.

Elérkezett az indulás ideje. Amy és családja a hajó fedélzetén állt. A fedélzeten álló utasok és a rakparton álló emberek különböző színű papírszalagok két végét fogták. Ahogy a hajó elindult, integettek egymásnak. A papírszalagok kitekeredtek és egyre jobban megfeszültek, míg végül elszakadtak. Olyan érzés volt, mint örökre búcsút mondani. Az utasok és a rakparton álló barátaik közül sokan sírtak, ahogy Amy és családja is. Nagyon nehéz volt elbúcsúzni.

(Folytatása következik)