Bibliatanulmány gyerekeknek

Miután Isten kimentette Sidrákot, Misákot és Abednégót a tüzes kemencéből, Nabukodonozor király egy darabig alázatos volt, és eszébe jutott Istent tisztelni.

Nabukodonozor király hosszú évekig dolgozott azon, hogy Babilont a világ legerősebb és legszebb városává tegye. A Biblia „aranyvárosnak” nevezi Babilont, Nabukodonozort pedig „a királyok királyának”. Ki adta Nabukodonozornak óriási birodalmát és nagy hatalmát? Dán 2:37.

Meg kellett volna köszönnie Istennek, hogy ilyen hatalmas, bölcs és erős uralkodóvá tette? Igen. Ám ahogy birodalma egyre növekedett Sátán ismét büszkeségre és önteltségre csábította.

Szerette vajon Isten még mindig Nabukodonozort? Akart neki segíteni, hogy büszkeségével felhagyjon? Igen. Ezért Isten újabb álmot adott neki arról, ami akkor történik, ha nem hagy fel büszkeségével.

Nabukodonozor egy hatalmas fát látott álmában. Nagyon magas volt és úgy tűnt, ágai az egész világot végigérik. Az ágakon gyönyörű levelek voltak és gyümölcse elegendő táplálékot nyújtott a világ összes emberének. Bárányok és tehenek hűsöltek árnyékában és madarak fészkeltek ágai közt. Úgy tűnt, a fa ad éltet mindenkinek.

Ezután Nabukodonozor hangos szózatot hallott a Mennyből. Mit mondott a „Szent Egyetlen”, mit kell tenni a fával? Dán 4:11-12.

Miért kell egy ilyen gyönyörű fát elpusztítani?

HÉTFÖ

Az álomban, amit Isten adott Nabukodonozornak, a király egy hatalmas fát látott, amely elegendő élelemmel szolgált az egész világnak. Állatok hűsöltek árnyékában és madarak fészkeltek ágai között. A mennyből azonban valaki így kiáltott: „Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit…”. Mit mondott még a hang? Dán 4:13-14.

Az egyetlen Szent azzal fejezte be mondandóját, hogy mindezek a dolgok azért történnek, hogy az emberek megtudják, egyedül Isten a Föld uralkodója.

Ébredése után Nabukodonozor nagyon csodálkozott az álmán és összezavarodott tőle. Miért is vágna ki bárki egy ilyen gyönyörű fát? Miért kell a fa csonkját a földben hagyni? És mit értett azalatt a Szent, hogy „Füvet legeljen a vadállatokkal együtt, míg hét idő eltelik fölötte”?

Nabukodonozor ágyában feküdt és álma járt az eszében. Nem tudta mit jelent, és valamiért félelem töltötte be szívét. Ezért hívatta bölcseit és megkérte őket, magyarázzák el az álmát.

A bölcsek azonban ezúttal sem tudtak a királynak segíteni. Nem szerették Istent, és nem Őt imádták, ezért nem tudták kitalálni Istentől kapott álmának jelentését.

Nabukodonozor végül Dániel segítségét kérte. Holnap megtudjuk, mit mondott neki Dániel.

KEDD

Isten egy furcsa álmot adott Nabukodonozornak, aminek értelmére sem ő, sem bölcsei nem tudtak rájönni. Nabukodonozor ezért palotájába hívatta Dánielt (akit Baltazárnak is neveztek). Mit mondott neki a király? Dán 4:9.

A király ezután a teljes álmot elmesélte. Miközben hallgatta, Dániel már tudta, hogy szörnyű a jelentése. Nagyon elszomorodott és sokáig nem szólt egy szót sem. Tudta, hogy Isten azt akarja, ő figyelmeztesse Nabukodonozort a büszkesége, önteltsége miatt.

Nabukodonozor sajnálta Dánielt, amiért olyan feldúlt volt. Bátorította, hogy folytassa, mindenképpen beszéljen neki az álomról. Így Dániel belefogott az álom magyarázatába.

A hatalmas fa Nabukodonozort jelképezte, aki nagyhatalmú király volt, óriási birodalma élén. Kiváló király volt, aki az egész világon uralkodott. Dániel ezután a kivágandó fáról beszélt. Mit jelentett az álomnak ez a része? 20-21. v.

Dániel megígérte Nabukodonozornak, hogy hét esztendő múlva, amikor végre megtanulta, hogy a menny Istene a világ uralkodója, ismét király lesz.

Dániel ezután adott néhány jó tanácsot a királynak. Mit mondott Nabukodonozornak, mit tegyen? 24. v.

Nekünk is szól ez a jó tanács? Kérnünk kell Istent, hogy segítsen bűneinktől megszabadulni, és helyesen cselekedni?

SZERDA

Dániel figyelmeztette Nabukodonozort, hogy büszke önteltsége miatt hét éven át füvet kell majd legelnie az állatokkal együtt. Utána nem lesz többé büszke és ismét király lehet. Dániel könyörgött Nabukodonozornak, hogy hagyjon fel gonoszságával és a szegényeket segítve tegyen jót. Ha úgy cselekszik, Isten talán nem bünteti meg ily módon.

A figyelmeztetés után Isten egy egész évet adott Nabukodonozornak a megváltozásra. Ő azonban nem engedelmeskedett tanácsainak. Rövidesen megfeledkezett álmáról, ismét kegyetlen és önző lett.

Egy napon Nabukodonozor különösen büszkének érezte magát mindazért a csodálatos dologért, amit ő vitt véghez. Mit mondott? Dán 4:27.

Alighogy kimondta ezeket a szavakat, egy hang hallatszott a mennyből: „Néked szól, oh, Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled. És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek.” 28-29. v.

A hét esztendő elteltével Isten visszaadta Nabukodonozor királynak a gondolkodás és választás képességét. Attól kezdve egyedül az igaz Istent imádta és dicsőítette. Amikor ismét király lett, egy levélben a világ összes népének megírta történetét. Ezt a levelet elolvashatjuk a Bibliában, Dániel könyvének 4. fejezetében. Mivel fejezte be a király a levelét? 34. v.

CSÜTÖRTÖK

Nabukodonozor végül megtanulta, hogy Isten a világon minden, és mindenki korlátlan uralkodója. A büszke király végül alázatos Istendicsőítő lett, és végtelenül hálás volt!

Sok év múlva Nabukodonozor unokája, Belsazár lett Babilon királya. Ismerte nagyapja álmát és a büszkeségéért kapott szörnyű büntetését. Dánielről és a Menny Istenéről is hallott. Mindez visszatarthatta volna Belsazárt a büszke és önző magatartástól. Ő azonban elutasította Isten figyelmeztetéseit, és mindig a saját akarata szerint cselekedett.

Egy nap Belsazár nagy ünnepséget tartott több ezer főemberének. Mit csinált a király a vendégeivel együtt? Dán 5:4.

Belsazár még valami nagyon gonosz dolgot is tett. Megparancsolta szolgáinak, hogy vigyék oda azokat az aranykupákat, amelyeket még nagyapja, Nabukodonozor király rabolt el a jeruzsálemi templomból. Majd vendégeivel együtt bort ittak a szent edényekből. Csúnyán beszéltek Istenről és pogány bálványaikat dicsőítették.

A hangos, gonosz tivornya tetőfokán egy ijesztő dolog szakítottra félbe a mulatozást. Mi történt? 5. v.

Az ünnepség nem volt már olyan vidám. Belsazár nagyon megijedt, amikor meglátta a palota falára író kezet. A nevetgélés és Isten csúfolása azonnal abbamaradt. Mindnyájan nagyon megrémültek.

Kinek a keze írt a falra? Miről szólt az írás? Holnap megtudjuk.

PÉNTEK

Babilon uralkodója, a gonosz Belsazár király és vendégei bort ittak az Isten templomából származó szent aranyedényekből a főemberek számára tartott ünnepi összejövetelen. Bálványaikat dicsőítették és csúfot űztek Istenből. Ám mindnyája abbahagyták a nevetést és félelemtől reszketve nézték amint egy kéz írni kezdett a falra.

Belsazár nem tudta elolvasni az írást, ezért hívatta bölcseit, akik szintén nem tudták elolvasni. A királynő emlékeztette Belsazárt Dánielre. Elmondta neki, hogy amióta Isten Lelke Dániellel van, ő meg tudja jelenteni a titkokat. Belsazár ezért hívatta Dánielt és megkérte, hogy olvassa el a falon látható írást.

Dániel beleegyezett, de mindenekelőtt figyelmeztette a királyt nagyapja történetére, arra hogyan tanulta meg az alázatot Nabukodonozor király. Majd így szólt: „És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg mag a szívedet, noha mindezt tudtad.” Dán 5:22.

Dániel ezután felolvasta az írást. Hogyan szóltak a szavak, és mi volt a jelentésük? 25-28. v.

A Médó-Perzsa királyság még azon az éjszakán elfoglalta Babilon városát. Belsazár királyt megölték, és a Babiloni birodalom elbukott. Pontosan, ahogy Isten előre megmondta Nabukodonozornak az álmában, a Babiloni birodalom nem maradt fenn örökre.

További elmélkedésre:

- Szerette Isten Nabukodonozort?

- Hogyan segített Isten Nabukodonozornak elhagyni büszkeségét?

- Ma is Isten uralkodik a világon?

- Tudta Belsazár, hogy mi történt a nagyapjával, Nabukodonozor királlyal? Ő vajon Isten tiszteletét választotta?

- Látta Isten Belsazár minden cselekedetét?

- Lát Isten mindent, amit mi teszünk? Segít nekünk helyesen cselekedni?

- Mivel mutathatjuk ki, hogy Isten uralmát szeretnénk az életünk fölött?

Imádságom: Drága Istenem, köszönöm, hogy szeretted Nabukodonozort és segítettél neki az alázatot megtanulni. Kérlek, urald az én életemet is, és segíts minden nap Neked engedelmeskednem. Jézus nevében, ámen.

Történet sarok

Amy Burmában – 21. rész

Írta: Amy Sherrard

Viszlát, Burma!

Amy örült is, de inkább szomorú volt, amikor elérkezett az ideje, hogy családja elhagyja Burmát. Mindnyájan a hajó korlátjánál álltak, miközben a hajó lassan távolodott a parttól. Sírva intettek búcsút barátaiknak, akikről tudták, hogy soha többé nem fogják viszontlátni őket.

Apa végül így szólt: „Sétáljunk egyet a fedélzeten!”

„Szeretnék még egy kicsit itt maradni.”--mondta Amy és visszanézett Burmára. Az arany pagodát és más pogány templomokat még mindig láthatta, és eszébe jutott, milyen volt, mikor először látta őket, amikor egy másik hajóval idetartottak Indiából. Akkor hatéves volt, most már kilenc.

Apának és Anyának Amerika volt az otthona, de Amynek India és Burma. Ő most hagyta el otthonát, és nem hazafelé tartott, mint a szülei. Amy körülnézett. Senki sem figyelt rá. Visszapillantva a helyre, amit éppen elhagyott, halkan, ünnepélyesen megfogadta, hogy egyszer még visszatér ide.

Már sokkal jobban érezte magát, és szaladt, hogy Apát és Anyát utolérje. „Senkinek sem szólok a fogadalmamról.” – határozta el, miközben szülei kezét fogva örömmel sétálgatott a fedélzeten.

Amy akkor még nem tudta, hogy fogadalma egyszer tényleg valóra válik. Csodálatos férjével és két gyönyörű kislányukkal húsz éven át misszionáriusként fognak dolgozni Indiához és Burmához közeli országokban.

„Azt hiszem, ki kellene csomagolnunk, és berendezkedni a szép kis kabinunkban” – szólt órájára nézve Anya. „Nem túl nagy a szobánk, ezért rendben kell tartanunk, különben nem fogjuk jól érezni magunkat benne.”

Kabinjuk rövidesen olyan lett, mint egy kicsi, lakályos hálószoba. Egyik barátjuktól Amy kapott egy babát, amit most a nagy párna elé ültetett az ágyán. Majd kinézett az ágy fölött a nagy, kerek, kajütablaknak nevezett nyíláson. Csak a vizet és az eget látta. Ahogy a hajó lágyan az egyik oldalról a másikra ringatózott, a víz hol magasabbnak, hol alacsonyabban látszott.

„Azt hiszem, nem fogok a babával játszani”- gondolta Amy ahogy az eget és a vizet bámulta. Ám eszébe jutottak a kedves barátok, akiktől kapta, és mégis úgy döntött, megtartja egy darabig.