Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

3. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Saul elfogadja Jézus hívását

  12. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Saul volt az a fiatalember, aki az Istvánt halálra kövező feldühödött férfiak holmijára vigyázott. Római polgár volt, de egyben zsidó is. A szülei Jeruzsálembe küldték tanulni.

Saul a legjobb zsidó oktatóknál tanult, és megbízott bennük. Hamar felismerték, milyen kiváló képességű diák. Ember- alkotta törvényeik fontosságát tanították neki. Mivel bízott bennük, jól megtanulta és be is tartotta azokat a rendelkezéseket. Egyértelmű volt, hogy Saulból kiváló vezető lesz.

Amikor Istvánt a nagytanács elé idézték, Sault állították oda megcáfolni őt. Rá kellett azonban döbbennie, hogy István még nála is jobban ismeri a Bibliát.

Saul soha nem látta, vagy hallotta Jézust, tanárai viszont arra oktatták, hogy Isten országa és a Messiás egészen más, mint amit Jézus az embereknek tanított. Állították, hogy Jézus nem lehetett a Messiás. Saul pedig hitt nekik.

Akárcsak a többiek a Szanhedrin ülésén, Saul is megijedt az István arcáról sugárzó mennyei ragyogástól. Azt is hallotta, amit István mondott, amikor az égre tekintve meglátta Jézust. Saul azt sem tudta kiverni a fejéből, amit István a halálakor mondott. Lehetséges volna, hogy valóban igaz, amit István tanított?

 További elmélkedésre: Helyesen akart Saul cselekedni? Ki befolyásolta a lelkét? Mit gondolsz, mire akarta Sátán rávenni Sault?

HÉTFÖ

Amikor Saul megosztotta kételyeit a vallási vezetőkkel, azt mondták neki, hogy István prédikációi nem lehettek igazak. Neveltetése miatt, és mert oktatóit bölcsnek tartotta, Saul hitt nekik. Egyetértett velük, hogy István halált érdemelt, de a diakónussal történtek továbbra sem hagyták nyugodni.

Saul úgy döntött, hogy ha Jézus követőinek hite helytelen, akkor mindent meg kell tennie, és segíteni a papokat és vallási vezetőket az elhallgattatásukban.

Rövidesen kiderült, hogy Saul a papok legeredményesebb segítője. István halála után még a Szanhedrin tagjává is megtették a fiatalembert. ApCsel 8: 1, 3.

Te hogy érezted volna magad, ha Saul és marcona társai megjelennek otthonodban, megragadnak és börtönbe hurcolnak a Jézusba vetett hited miatt? A jeruzsálemi hívőkkel ez történt! Még azok sem voltak biztonságban, akik Damaszkuszba költöztek. Vajon miért? ApCsel 9:1-2.

Damaszkusz? Ez a város nagyon távol volt Jeruzsálemtől. Akik azonban odaköltöztek, ott is tanították a népet Jézusról, és egyre több hívő élt ott is. Saul elhatározta, értük megy, és visszatoloncolja az összes hívőt Jeruzsálembe, hogy megbüntessék őket. ApCsel 22:4-5.

 További elmélkedésre: Figyelmeztette Jézus a tanítványokat az üldöztetésre? Mt 10:17-18. Azok a hívők a hozzá való hűséget választották, bármi történt is velük. És veled mi a helyzet?

KEDD

Saul a martalócaival együtt Damaszkuszba tartott a hívők felkutatására. Vissza akarta hurcolni őket Jeruzsálembe, hogy megbüntessék őket. Száraz, kihalt pusztaságon át vezetett útjuk. Damaszkusz közelében azonban megváltozott a táj. Gabonaföldek, gyümölcsösök, kertek és patakok szegélyezték az utat. Szépséges volt. Mindnyájan örültek, hogy lassan hosszú útjuk végére érnek.

Miközben a tájban gyönyörködtek, váratlanul egy kápráztatóan ragyogó fénysugár vetült rájuk. Annyira fényes volt, hogy mindenki majdnem megvakult tőle, Saul pedig a földre rogyott. Mindnyájan megrémültek. Ekkor egy hang szólt Saulhoz. Mit mondott? ApCsel 9:3-4.

Saul megdöbbent. Felnézett, hogy lássa, ki beszél és azonnal tudta, hogy az illető csakis a Mennyből származhat. Mit kérdezett Saul, és milyen választ kapott a Valakitől? 5. v.

Időnként halljuk emberektől, hogy a lelkiismeretük bántja őket, vagyis lelkiismeret furdalásuk van. ez azt jelenti, hogy a Szentlélek figyelmezteti őket, és kényelmetlenül érzik magukat, mert megpróbálják elhallgattatni. Saul is pontosan ezt tette István halála óta. Mégis gyötörte őt, amit aznap látott és hallott.

 További elmélkedésre: Maga Jézus állította meg Sault. Maga Jézus szólt hozzá. Mit érezhetett szerinted Saul? Te hogyan érezted volna magad?

SZERDA

Saul félelemtől reszketve feküdt a földön. Jézus épp az imént beszélt hozzá, és már tudta, mennyire rossz volt az a sok szörnyűség, amit addig művelt. A Szentlélek hangja miatt érezte kényelmetlenül magát attól, amit István beszélt Jézusról.  Hirtelen megértette, hogy addig Sátánt segítette és nem Istent. Milyen szörnyű! Mit kérdezett Saul félelemtől reszkető hangon Jézustól? ApCsel 9:5.

Saul kísérői is nagyon megrémültek, és majdnem megvakultak a fényességtől. Jézust azonban egyedül Saul látta és csak ő értette, amit mondott. 7. v.

Saul feltápászkodott és megpróbált körülnézni, de az erős fénytől megvakult, semmit sem látott. Másokra kellett hagyatkoznia, akik a városba vezették. 8. v.

Saul nagyon össze lehetett zavarodva. Milyen szörnyen érezte magát! Milyen rettenetes dolgokat művelt addig! Hogyan bocsátana meg neki Isten valaha is? Mi lesz vele ezután? Tudta, hogy még az életet sem érdemli meg. Jézus viszont azt mondta, szólni fog, hogy mit kell tennie.

Damaszkuszban Saul az „Egyenes” utcában lakó, Júdás nevű hívőhöz ment, de még ott is egyedül akart lenni. Gondolkodnia és imádkoznia kellet. Egyvalamit azonban biztosan tudott, hogy maga Jézus állította meg útközben, és Ő szólt hozzá.

 További elmélkedésre: Mondd el, mire kellett Saulnak emlékeznie?

CSÜTÖRTÖK

Saul vakon és tehetetlenül, egyedül üldögélt három napon át. Olyan rosszul érezte magát, hogy sem enni, sem inni nem akart. Gondolatai egyedül szörnyű tévedése körül forogtak. Most már megértette, mekkorát tévedett. ApCsel 9:9.

Jézus azt ígérte, megmondja majd Saulnak, mi a következő teendője. Saul biztosan eltűnődött rajta, hogyan is történik majd ez. Ezúttal nem Jézus jött el hozzá személyesen, hanem a damaszkuszi gyülekezetből küldött valakit a segítségére. 10-12. v.

Ananias az összes többi hívővel együtt hallott már Saulról, és nagyon féltek tőle. Jézus mégis azt mondta Ananiasnak, hogy mindenképpen menjen el Saulhoz, mert a fiatalemberből az Ő kiváló misszionáriusa lesz. 13-16. v.

Ananias bizonyára megdöbbent. De mert bízott Jézusban, elment a házba, ahol Saul tartózkodott. Amikor a fiatalemberhez szólt, még testvérének (atyámfiának) is nevezete. 17. v.

 További elmélkedésre: Ma is segít Jézus azoknak, akik helytelenül gondolkodnak? Ismersz ilyen embereket?

PÉNTEK

Ananias elment a házba, ahol Saul tartózkodott. Mennyire alázatos és hálás lehetett Saul, hogy Isten megbocsájtott, és még segítséget is küldött neki!  Mi történt, amikor Ananias Saul fejére helyezte a kezét? ApCsel 9:18.

Saul újra látott! Mint Jézus újdonsült, őszinte követője, még aznap este megkeresztelkedett. Izgalommal hallhatta a szavakat, melyekre Jézus utasította tanítványait: „Megkeresztellek az Ara, a Fiú és a Szentlélek nevében.” Saul, aki meg akarta akadályozni a hívők keresztségét, most Jézus őszinte híve lett. És soha nem szűnik meg hálásnak lenni neki.

Miután evett valamit, Saul elbeszélgetett a damaszkuszi hívőkkel. Értésükre akarta adni, hogy megváltozott. Mit csinált ezután? 19-20.v.

Minden damaszkuszi hívő hallott már Saulról, és természetesen féltek tőle. Eleinte kétségeik voltak, hogy valóban megváltozott-e, vagy csak tetteti. Talán a papok és vallási vezetők küldték utánuk kémkedni. Rövidesen meggyőződtek róla, hogy Saul valóban, teljesen megváltozott. 22. v.

Később, amikor néhányan összeesküvést szőttek Damaszkuszban Saul megölésére, a hívők segítettek neki megszökni. A városfal nyílásán át egy nagy kosárban engedték le a földre a városon kívülre. 23-25. v.

 További elmélkedésre: Saul bizonyára számtalanszor elmesélte annak a napnak a történetét, amikor a damaszkuszi úton Jézus megszólította. A családi áhítaton ti is újra elolvashatjátok az ApCsel 22 6-21. igeszakaszt. Olyan volt Saul, mint aki egy bizonyos irányba tart, majd hirtelen megfordul és éppen az ellenkező irányba indul. Pontosan az, akiben a papok és vallási vezetők annyira bíztak, hogy segítségükre lesz, Jézus segítőjévé vált, akit pedig annyira gyűlöltek. István nem tudta, hogy amiért ő bártan meghalt Jézusért, Saul is Jézus eredményes munkásává válik majd. El tudod képzelni, mennyire örülnek majd, ha találkoznak a mennyben?

 

 

 

Történet sarok

Irta: Elsie Lewis Rawson

12. rész

Tolvaj! Tolvaj!

 

Ez egy kismadár igaz története.

Az indiai hegyi seregélyt egy misszionárius család kapta ajándékba.

Isten felhasználta Rádzsát, hogy sok örömöt okozzon az embereknek.

 

Egy másik alkalommal kényelmes városi otthonunkat hátrahagyva egy igazi bennszülött házba költöztünk egy indián faluban. A ház egy szépséges folyó partján állt. A gyerekek minden este, naplementekor a folyóhoz siettek és a hűs vízbe gázoltak. Különösen így volt ez a forró, fülledt napok végén.

Egy este a gyerekek a folyónál voltak, édesapjuk és én pedig a faluba látogattunk. Indulás előtt ellenőriztük, hogy Rádzsa biztonságban van-e az egyik szarufáról aláfüggő kalitkájában. A macskáktól és más állatoktól kellett így védenünk őt.

A gyerekek éppen nagy buzgón homokvárat építettek a parton, amikor éles rikoltás ütötte meg a fülüket. Figyeltek. A rikoltás többször is megismétlődött. Megismerték az ismerős hangot. Rádzsa rikoltozott, mert bajban volt.

A játékot abbahagyva a házba siettek. Micsoda látvány fogadta őket, amikor beléptek az ajtón! Egy majomcsalád valahogy bejutott, és mindent felfordítottak. Paradicsomlé, banánhéj és törött tojások hevertek mindenfelé szanaszéjjel. Amikor a gyerekek beléptek, a majmok az ablak felé vették az irányt és egyszerre próbáltak mind kimászni. Gyümölcsöt szorongató mancsukkal próbálták taszigálni egymást, míg végül mindannyian kijutottak és eltűntek.

De hol van Rádzsa? Kalitkája ajtaja szélesre tárva, de ő sehol. Borzalmas küzdelem lehetett, mert a padlón szétszórt mindenféle szemét között jócskán voltak tollak is. A levegőben is még mindig bolyhok szálldostak.

A gyerekek nagyon elszomorodtak. Elpusztították volna kismadarukat? Végigkutatták a szobát, de Rádzsát sehol sem lelték. Nevén szólongatták, hátha válaszol, de csupán saját hangjuk visszhangját hallották. Bementek a hálószobába, és bemásztak az ágyak alá is, de Rádzsát még mindig nem találták. Újra szólongatták: „Rádzsa, merre vagy?” Legnagyobb örömükre és megkönnyebbülésükre gyenge hangocskát hallottak: „Betty! Archie!” A hang irányába fordultak, ami a ruhásszekrényhez vezette őket. A legfelső polc belső sarkában gubbasztott Rádzsa! Tolla csúnyán megtépázva, és nagyon betegnek látszott. A gyerekek annyira örültek, hogy kis barátjuk életben van, hogy a külsejével nem is törődtek.

Amint hazaértünk a gyerekek nagy izgatottan mindent elmeséltek nekünk. Ó, mennyire örültünk, hogy nem ölték meg kismadarunkat azok a csúnya tolvajok!

Természetesen soha nem tudhatjuk meg mi is történt pontosan, de ha Rádzsa beszélni tudna, valahogy így mesélné el a történteket:

„Ide-oda ringatóztam éppen a rúdon a kalitkámban, amikor váratlanul furcsa zajt hallottam az ablak felől. Odanéztem és egy különös arcot láttam bekukucskálni. Soha nem láttam még olyant. Aztán hirtelen kettő, három, sőt négy arc jelent meg. Nagyon féltem. Kik voltak ezek a furcsa emberek? Nem hasonlítottak Kimmie-re, a kutyusra, sem Tabby cicusra, egyik játszópajtásomra sem. Megkérdeztem tőlük, kicsodák, de nem feleltek. Mérges lettem. Milyen neveletlenek! A szüleik talán nem tanították meg őket viselkedni? Nem tudnak válaszolni, ha kérdezik őket?

Mondtam nekik, hogy menjenek el, de nem hallgattak rám. Nagy meglepetésemre be is jöttek a házba. A kalitkában maradtam és csendben voltam, de amikor megláttam, hogy kinyitják az élelmiszeres szekrényt és lopkodnak onnan, már nem bírtam tovább. Kinyitottam a kalitka ajtaját, hozzájuk repültem és erősen megcsipkedtem őket. Mindannyian felém fordultak és el akartak kapni. Biztos vagyok benne, hogy ha nem vagyok ilyen gyors és jó harcos, meg is öltek volna. Igaz egy csomó tollamat kitépték és jó párszor meg is ütöttek, de igazán keményen csipkedtem őket, ami nagyon nem tetszett nekik, mert morogtak rám és megpróbáltak elkapni. Aztán elbújtam a ruhásszekrényben. Hogy megörültem, amikor hallottam a játszótársaim hívogatását! Remélem, azok a szörnyű emberek nem jönnek a házunkba többé.”

 (Folytatása következik)