Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

3. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Az Egyház növekedése

  6. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Jézusnak tizenkét kiválasztott tanítványa volt, amikor tanította és gyógyította az embereket. Egyikük, Júdás jobban szerette a pénzt, mint Jézust. A pénz azonban végül nem tette boldoggá Júdást. Felakasztotta magát, még Jézus halálának napján.

Hány kiválasztott tanítvány maradt most? Tizenegy. A növekvő egyháznak viszont tizenkét vezetőre volt szüksége, tehát választani kellett valakit Júdás helyére. Olyan emberre volt szükség, aki sokat volt együtt Jézussal és teljes szívéből szerette Őt.

Jézus azt akarta, hogy tanítványai mindenkinek beszéljenek róla és az Ő ereje által csodákat tegyenek.

Júdás is a tizenkét különleges tanítvány között olt. A többiek azt hitték, nagyon jó munkás lesz, Jézus viszont ismerte a szívét. A tanítványok most biztosra akartak lenni benne, hogy a megfelelő embert választják Júdás helyére.

Végül kiválasztottak két férfit, akikről tudták, hogy szeretik Jézust és sokat voltak vele. Ezután imádságban kérték Jézus útmutatását, hogy melyiküket válasszák inkább. ApCsel 1:23-26.

 További elmélkedésre: Tudja vajon Jézus, mi lakik a szívünkben? Tudja, mivel szolgálhatjuk Őt legjobban?

HÉTFÖ

A tanítványok eleinte Jeruzsálemben prédikáltak és tanítottak, ahogyan Jézus meghagyta nekik, és munkájukat a Szentlélek erejének áldása kísérte. Milyen csodát tett Jézus Péter és János által a templom kapujában, amiből az emberek megtudhatták, hogy Jézus életben van és Szent Lelke által most is a tanítványokkal van? El tudod mondani a történetet? Hányan döntöttek aznap Jézus követése mellett? ApCsel 4:4.

A papok és a főemberek egy éjszakára börtönbe vetették Pétert és Jánost, másnap reggel pedig megtiltották nekik, hogy továbbra is Jézus jó hírét hirdessék. Megígérte a két apostol, hogy szót fogad nekik? Nem, mert már nem féltek többé. Hová mentek, miután a papokkal beszéltek? 23. v.

El tudod képzelni, milyen buzgón figyeltek Péter és János elbeszélésére a történtekről? Amikor befejezték, mindenki hálát adott Istennek és dicsőítette Őt nagy hatalmának kimutatásáért. Azért imádkoztak, hogy Isten adjon nekik bátorságot és folytassa a Jézus nevében véghezvitt csodákat. 24, 29-30. v.

 További elmélkedésre: Hogyan formálta át a Szentlélek ereje a tanítványok jellemét, ahhoz képest, amilyenek Jézus halála előtt voltak? Nekünk is segíteni akar, hogy bátran kiálljunk Jézusért?

KEDD

A tanítványok bátorságért imádkoztak Istenhez, hogy hirdethessék Jézus jó hírét az embereknek. Mit történt, amiből tudták, hogy Isten meghallgatta imájukat? ApCsel 4:31.

Melyik szóból tudhatjuk, hányan teltek be Szentlélekkel?

Aznap, amikor a Szentlélek ismét betöltötte az összes tanítvány szívét, a Jézus követését választó több ezer emberét is betöltötte. Fel tudsz sorolni három dolgot, ami ennek hatására történt? 32. v.

Először is „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala.” , vagyis mindenben egyet értettek egymással, mintha csak egy ember lettek volna egy szívvel.

Másodszor, minden hívő tudta, hogy amijük csak van, az mind Isten ajándéka. Valójában övé minden a világunkban. Hallottad már gyerekektől: „Az az enyém! Add vissza!” ? Aztán kitépik a holmit egymás kezéből. Csinált ilyesmit gyermekkorában Jézus?

Harmadszor pedig a kifejezés, hogy „mindenük köz vala” azt jelenti, hogy bármijüket megosztották azzal, akinek arra volt szüksége.

 További elmélkedésre: Tetszik, ahogyan Jézus új követői egymással viselkedtek? Önzők vagyunk vajon, ha Jézus a szívünkben él? Harcolunk és vitatkozunk? Mondunk durva dolgokat egymásról? Durcáskodunk és duzzogunk, ha nem a mi elképzelésink szerint mennek a dolgok?

SZERDA

A sok ember, akik Jézust követték, különböztek a többiektől. Gondoljuk csak át, miben! Természetes, hogy mindig kedvesek és segítőkészek vagyunk másokkal? Természetes, hogy mindig önzetlenek vagyunk és megosztjuk másokkal, amink van? Nem, ez a viselkedés bizony nem természetes.

Amióta csak a bűn világunkba jött, természettől fogva önzők vagyunk és a magunk útját akarjuk járni. És hacsak Jézus nem él a szívünkben, a „saját utunk”, bizony Sátán útja. Ha Jézus él bennünk, akkor olyanná válhatunk, mint Ő. Az Ő segítsége nélkül azonban nem vagyunk erre képesek, mert természetből fakadóan inkább Sátánra hasonlítunk.

A Jézust követő emberek úgy cselekedtek, ahogyan Jézus, mert Ő a szívükben élt. Mindenki láthatta a különbséget viselkedésükben miután Jézust kezdték követni.

Gondoljuk csak el, mennyire különböző emberek lettek Jézus követőivé. Voltak köztük gazdagok, és szegények, idősek és fiatalok, kisgyermekek és szülők. Voltak iskolázottak és műveletlenek, néhány pap és befolyásos ember is, mint például Nikodémusz vagy József. Ők helyezték sírba Jézus drága testét, miután levették a keresztfáról. Most ők is a Jézust követő sokasághoz tartoztak.

 További elmélkedésre: Észreveszik rajtunk az emberek, ha Jézusra hasonlítunk? Hogyan fogunk akkor viselkedni?

CSÜTÖRTÖK

Míg a Földön élt, Jézus emberek ezreinek lelkében ültette el az igazság magvait. Ők most már tudták, hogy tanítóik nem az igazságra oktatták őket. Mát tudták, hogy Jézus a hatalmas Messiás, akire oly régóta vártak. Jézus volt az egyetlen, aki világunkba jött és meghalt értünk.

Jézus megtartotta ígéretét, és a Szentlélek által különleges erővel ruházta fel tanítványait, hogy róla prédikáljanak. A Szentlélek emberek ezreinek is segített megérteni Isten országát és Jézushoz hasonlóvá válni.

A papok és főemberek abban bíztak, hogy mindenki elfeledkezik Jézusról a halála után. De vajon így történt? Nem, bizony! Hiába próbálták elhallgattatni őket, a tanítványok továbbra is hirdették Jézus evangéliumát és egyre többen döntöttek amellett, hogy szeretik Őt, benne bíznak és neki engedelmeskednek. A Szentlélek segített a tanítványoknak bátran, merészen prédikálni. Soha többé nem féltek már. ApCsel 4:33.

 További elmélkedésre: Ma is segít világszerte a Szentlélek, hogy az emberek megismerjék Jézust? És te mivel segítesz?

PÉNTEK

Hallottál már róla, hogy a bokrok és fák milliónyi levele között nincsen két egyforma? Tudtad, hogy minden hópehely különbözik egymástól?

El tudsz képzelni olyan gyereket, aki pontosan olyan, mint te? Persze, élnek ikrek, akik olyan egyformának látszanak, hogy nehéz megkülönböztetni őket, de édesanyjuk mindig felismeri az apró különbségeket. Az egész világon nincsen két teljesen egyforma ember. Ezért minden egyes ember nagyon különleges. Különleges vagy, és én is az vagyok.

Jézus nem azt akarta, hogy az emberek egyformák legyenek. Ezért, mindenki, aki valaha is élt, különbözik mindenki mástól. Lehet ugyanolyan a szemünk, bőrünk, hajunk színe, mint másnak. Azonos nyelvet beszélhetünk, mégis nagyon sok mindenben különbözünk egymástól.

Jól kijönnek egymással a különböző emberek? Gyakran másképpen gondolkodnak. Nem ugyanazt az ételt kedvelik, vagy más a kedvenc foglalatosságuk. Mivel természettől fogva önzők vagyunk, azt gondoljuk, másoknak is azt kell szeretniük, amit mi és azt kell tenniük, amit mi akarunk.

Ha a Szentlélek által Jézus a szívünkben él, megtanuljuk a különbözőségeink ellenére is szeretni egymást. Pontosan ezt tették, akik a tanítványok prédikálásának hatására Jézus követését választották. Mindnyájan segítették és szerették egymást.

 További elmélkedésre: Tetszett Sátánnak, ami történt? Arra törekedett, hogy lerontsa a Szentlélek munkáját?

 

 

 

Történet sarok

Irta: Elsie Lewis Rawson

6. rész

Rádzsa megtanul az asztalnál viselkedni

 

Ez egy kismadár igaz története.

Az indiai hegyi seregélyt egy misszionárius család kapta ajándékba.

Isten felhasználta Rádzsát, hogy sok örömöt okozzon az embereknek.

 

Rádzsa eledele nyers zöldsalátából, spenótból őrölt magvakból és gyümölcsökből állt. Kedvence a banán és a guavafa gyümölcse volt. Nagyon kedvelte a különféle rovarokat is.

Az a hit járja Indiában, hogy naponta erős zöldpaprikával kell etetni a madaradat, ha azt szeretnéd, hogy beszéljen, ezért mindig lógott egy chili paprika Rádzsa kalitkájában. Az indiaiak abban is hisznek, hogy a közönséges fokhagyma csodálatos gyógyító erővel bír. A legtöbb madár és baromfi-betegségre jó gyógyszernek tartják, ezért egy fokhagymagerezd is mindig ott lógott a kalitkában. Ettől természetesen nem lett jobb illat, de ha a chili segíti a madarat a folyékony beszédben és a fokhagyma megóvja a betegségektől, akkor inkább elviseljük a szagukat.

Rádzsa mindenképpen a gyerekek mellé szeretett volna ülni az asztalnál. Ez nem volt a legjobb terv, mert a kismadár mindent magára kent, aminek csak a közelébe került. Valamit tenni kellett. Ha megengedjük Rádzsának, hogy az asztalhoz üljön, meg kell tanulnia helyesen viselkedni.

Az évek óta használaton kívül álló régi etetőszéket a két gyerek széke közé tettük az asztal mellett. Rádzsa terítéke két kis tányér és egy apró csészealj volt Betty játék-étkészletéből. Rádzsa el volt ragadtatva tőle.

Amint megszólalt a vacsorára hívó gong, Rádzsa egyenesen a magas szék felé repült. Ha a tányérkája üres volt, a tálca szélére támaszkodott és a legkövetelőzőbb hangján így szólt: „Kenyeret! Vajat! Kakaót!” Addig folytatta a követelődzést, amíg enni nem kapott.

Rádzsa minden nap zsörtölődött. Ezzel is tenni kellett valamit. A madárnak meg kell tanulnia csendben kivárni az asztali áldás végét, mert ha nem, a konyhában kell ennie a kutyával.

A gyerekek nagyon szerették volna, hogy a kis barátjuk velük maradjon az asztalnál. Segíteni akartak neki a fejlődésben. Mi, felnőttek is kivettük ebből a részünket. Az imádság vége előtt semmilyen étel nem került az asztalra. Végre derengeni kezdett Rádzsának, hogy tanítani próbáljuk őt. Attól kezdve semmi gondunk nem volt vele az asztalnál. Félrebillent fejjel ült az etetőszék tálcáján a hegyi seregélyekre jellemző bölcs és szemtelen kifejezéssel szemében. Amint befejeztük az asztali áldást, Rádzsa azonnal hangot adott követelésének: „Boy! Kenyeret! Vajat! Kakaót!”

A „Boy” kifejezés a fiúra vonatkozott, aki a szakácsunk volt. Amikor a gyerekek valamit kívántak, így kiáltottak: „Boy, hozd ide nekem ezt, vagy azt!” Rádzsa gyorsan megtanulta ezt a nevet, és arra is rájött, hogy a „Fiú” valamilyen ennivalóval érkezik.

Mint a legtöbb kisgyereknek, Rádzsának is voltak kedvencei, és volt, amit nem szeretett. Az üres kenyeret például nagyon nem szerette. Hozzá sem nyúlt, amíg volt más ennivaló is. Amikor a gyerekek mag akarták tréfálni a kismadarat, egy szelet üres kenyeret tettek a tányérkájára és figyelték reakcióit. Rádzsa félrecsapta fejét és szemezett a kenyérrel, majd felvette és megfordította. Ha mindkét oldalát üresnek találta, felháborodottan kiáltott: „Fiú! Vajat! Vajat!”! Akkor a gyerekek vastagon megvajazták neki, jutalomból, amiért olyan okos.

Néhány különleges rovar volt Rádzsa gyengéje. A repülő hangya, a lédús sáska és a tücsök voltak a kedvencei. Minden étkezés koronájaként elvárta egyiket, vagy másikat. Archie Craig hálóval fogta neki rovarokat, majd zsebre tette, így mindig tudott desszertet adni a kismadárnak.

Ha valamilyen okból a rovar nem volt feltálalva az étkezés vége előtt, Rádzsa Archie Craig vállára szállt, finoman belecsípett a fülébe és ezt ismételgette: „Archie, bogarat! Archie, bogarat!” Madarunk legnagyobb örömére Archie a zsebébe nyúlt és előhúzta a csemegét.

 (Folytatása következik)