Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

III. évfolyam

3. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Az éjszakai látogató

  8. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Csodálatos és izgalmas dolgok történtek Jeruzsálemben. A Szentlélek hatalmat és erőt adott a tanítványoknak, akik csodákat műveletek. A papoknak és a vezetőknek ez nem tetszett, a tanítványok mégis tovább tanítottak és prédikáltak. Nap, mint nap tömegek jöttek el a templomba meghallgatni őket és egyre többen hittek Jézusban. ApCsel 5:12-15.

A hír gyorsan terjedt és rövidesen a Jeruzsálem körüli falvakból és városokból is érkeztek segítségre szoruló emberek. 16. v.

A papok és főemberek dühöngtek. Láthatták, hogy egyre többen hisznek Jézusban és egyre több csoda történik. Mit gondolsz, dicsekedtek a tanítványok a csodatételeikkel? Ó, nem! Elmondták mindenkinek, hogy Jézus hatalmával, a Szentlélek által tették mindezt.

A papok még mindig naponta áldoztak állatokat a templomban. Egyre többen elhitték azonban, hogy Jézus volt Isten valódi Báránya. Jézus halála előtt nagyon fontos volt a naponkénti bárányáldozat, mert mindenkit arra emlékeztetett, hogy Jézus el fog jönni és meghal értünk. Most azonban már nem volt szükség a bárányok naponkénti megölésére, hiszen Jézus már eljött és meg is halt helyettünk.

A papok és vezetők viszont nem fogadták el Jézust Messiásnak és Isten Bárányának. Azt akarták, hogy a nép folytassa azokat a szertartásokat, amiket mindig is végeztek. Azt akarták, hogy a nép nekik, és ember – alkotta rendelkezéseiknek engedelmeskedjen.

 További elmélkedésre: Tisztában voltak a papok és vezetők azzal, hogy valójában Sátánnak engedelmeskednek? Nem. Azt hitték, Istennek engedelmeskednek? Igen Figyelmeztette Jézusa tanítványokat az ilyen gondolkodásmódra? Jn 16:2.

HÉTFÖ

Jézus csodálatos tetteivel mutatta ki hatalmát. El tudod képzelni, hogy emberek meggyógyultak attól, hogy Péternek csak az árnyéka vetődött rájuk? Olvassuk el újra: ApCsel 5:14-15!

Sem Péter, sem a többi tanítvány nem hencegett azzal, hogy az erő tőlük származott volna. Mindnyájan tudták, hogy Jézus ereje műveli a csodákat a Szentlélek által.

A papok és főemberek dühöngtek. Elhatározták, nem engedik, hogy a tanítványok tovább tanítsák, hogy Jézus Isten Bárányaként halt meg és most ismét életben van. Féltek, hogy a nép ellenük fordul, ha nem állítják le időben a folyamatot. Ezért börtönbe vetették Pétert és Jánost. 17-18. v.

A börtönben vajon úgy döntött a két tanítvány, hogy nem beszélnek többé az embereknek Jézusról? Nem bizony! Ez még csak eszükbe sem jutott. Jézus előre figyelmeztette őket, hogy így lesz, a papok majd meg akarják akadályozni őket az Őérte végzett munkában. A két tanítvány azonban nem félt. Jézus szenvedett értük és most ők is készek voltak örömmel szenvedni érte. De mi történt az éjszaka folyamán? 19-20. v.

 További elmélkedésre: Tegyük fel, hogy ott lettél volna a tanítványokkal a tömlöcben! Mit éreztél volna az angyal szavainak hallatán?

KEDD

Pétert és János börtönbe zárták, de az éjszaka közepén egy angyal kinyitotta a kapukat és kiengedte őket. Azt is mondta nekik, hogy reggel menjenek vissza a templomba és ők pontosan úgy is tettek. ApCsel 5:21 a.

A papok és főemberek mit sem tudtak az éjszaka történtekről. Reggel összehívták a tanácstagokat megvitatni, hogyan tovább. Elhatározták, hogy zavarkeltéssel, Anániás és Safira meggyilkolásával fogják a tanítványokat megvádolni.

A nép vezetői és a papok képesek voltak feltüzelni a csőcseléket, hogy Jézus megfeszítését követeljék. Azt remélték, most a tanítványok ellen is megtehetik ugyanazt. Azonnal katonákat küldtek a börtönbe, hogy állítsák elő a tanítványokat. 21. b v.

A poroszlók teljesítették a parancsot, de amikor az őrök kinyitották a cella zárját, senkit sem találtak odabent.

A katonák bizonyára nagyon siettek vissza a tanácshoz, és izgatottan számoltak be Péter és János eltűnéséről. 22-23. v.

A tanácstagok összenéztek. Vajon mi történhetett? Hogyan szabadulhattak ki a tanítványok?

 További elmélkedésre: Miért nem vették észre a tanács tagjai, hogy egy náluk sokkal nagyobb hatalom ellen próbálnak harcolni? Ma is sok ember gondolkodását uralja Sátán?

SZERDA

Amikor a poroszlók visszatértek a két tanítvány eltűnésének hírével a tanácstagok összenéztek és azon tanakodtak, mitévők legyenek. ApCsel 5:24.

Váratlanul egy hírnök érkezet a tanácsterembe. Milyen hírt hozott? 25. v.

A kapitány és katonái azonnal a templomba indultak Péter és János letartóztatására. Tudták azonban, hogy jól kell bánniuk velük, különben a prédikációjukat hallgató nép meg is kövezheti őket. Ezért figyeltek, hogy udvariasan szóljanak a tanítványokhoz, akik el is indultak a katonákkal. 26. v.

Péter és János ismét a tanács előtt állt, akik megtiltották nekik, hogy Jézusról szóljanak a néphez. Péter így szólt: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. 27-29. v.

Péter bátran még azt is elmondta a papoknak, és főembernek, hogy ők gyilkolták meg Jézust. Képzelheted, mennyire feldühítette ez őket. Készek lettek volna még a rómaiak engedélye nélkül is, gyűlésüket megszakítva azonnal megölni Pétert és Jánost. 30-33. v.

 További elmélkedésre: Mit éreztek szerinted a tanítványok? Féltek vajon, vagy nem? Mit gondolsz, miért?

CSÜTÖRTÖK

A tanácstagok annyira feldühödtek, hogy meg akarták ölni Pétert és Jánost. Talán a két hűséges tanítvány is azt hitte, hogy rövidesen meghalnak Jézusért. Ha úgy lesz, készek rá.

A tanács egyik tagja azonban tudta, hogy a papok és vezetők terve nem bölcs dolog. Gamálielnek hívták a köztiszteletben álló törvénytanítót. Mindenki tisztelettel hallgatta felszólalását.

Gamáliel először is azt kérte, vigyék ki a tanítványokat a teremből egy időre. A tanítványok távozása után Gamáliel elmondta a tanácstagoknak, hogy nagyon óvatosan kell a két tanítvány ügyében dönteniük. ApCsel 5:34-35.

Gamáliel emlékeztette a tanács tagjait más férfiakra, akik követőket gyűjtöttek maguk köré. A követők általában szétszéledtek, amikor vezetőjüket kivégezték. Azt mondta, ha a tanítványok a saját eszméiket terjesztik, Isten nem fogja megáldani őket és a nép sem fog tovább figyelni rájuk. 38. v.

Gamáliel ezután nagyon fontos dolgot mondott, amit meg kell jegyeznünk, és amiről a tanács tagjai is tudták, hogy igaz. Olvassuk el a 39. verset!

A tanácstagok még mindig mérgesek voltak, de azt semmiképpen sem akarták vállalni, hogy Isten ellen harcoljanak. Ezért beleegyeztek, hogy nem végzik ki a tanítványokat.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, ma is sokan harcolnak Isten ellen? Eszedbe jut néhány mód, hogyan? Mit teszünk, amikor olyasmi mellett döntünk, amiről tudjuk, hogy helytelen?

PÉNTEK

Gamáliel felszólalása után a tanácstagok meggondolták magukat, és nem akarták kivégezni Pétert és Jánost, de még mindig nagyon dühösek voltak. Ezért megverették a terembe visszavezetett tanítványokat. Majd ismét figyelmeztették őket, hogy ne beszéljenek többé Jézusról, Ezzel elengedték őket. ApCsel 5:40.

Fájt a verés, a tanítványok mégis örültek. Jézus is örült, mert készek lettek volna meghalni érte. Istent dicsőítve távoztak és nem hagyták abba a Jézusról szóló prédikálást. 41-42. v.

Jézus előre figyelmeztette őket, hogy aki Őt akarja követni az szenvedni fog az iránta való hűsége miatt. Ez ma is igaz, és így lesz egészen Jézus eljöveteléig. 2Tim 3:12.

 További elmélkedésre: Gamáliel tudta aznap, hogy a tanítványok beszéde igaz és Isten velük van. Szerinted a Szentlélek segített Gamálielnek ilyen bölcsen és bátran felszólalni? Ma is segít nekünk a Szentlélek bátran fellépni Jézusért? Ismersz olyant, aki szenvedett a Jézushoz való hűségéért? Nem mindig könnyű helyesen cselekedni, de tudnunk kell, hogy Jézus mindig velünk van a Szentlélek által, ezért semmitől sem kell félnünk.

 

 

 

Történet sarok

Irta: Elsie Lewis Rawson

8. rész

Elrabolva

 

Ez egy kismadár igaz története.

Az indiai hegyi seregélyt egy misszionárius család kapta ajándékba.

Isten felhasználta Rádzsát, hogy sok örömöt okozzon az embereknek.

 

Rádzsának volt egy nagyon rossz szokása, amit nem tudott legyőzni, és ami nagy bajba keverte.

A madár inzultálta a bejáratunk előtt elhaladó embereket. Azt hitte, övé az egész világ. Amikor csak lehetősége nyílt rá a kerítésre ugrott, mint egy őrszem, és szidalmazta a járókelőket. Büszke lelkülete volt, amiért aztán nagyon meg kellett szenvednie.

Az emberek nagyon meglepődtek a kapuban álló madár látványától, aki emberi módon beszélt hozzájuk. Felnőttek és gyerekek sokasága verődött össze a mutatványait és fecsegését figyelni.

Egy nap, amikor a gyerekek iskolában voltak, Rádzsa megint a kapu felé vette útját. Néhány falusi kisfiú várt rá kíváncsiságtól fűtve. Arra vágytak, hogy az övék legyen, ezért elhatározták, hogy elrabolják a madarat. Gyorsan körülnéztek, figyeli-e őket valaki, majd egy régi rongyot dobtak Rádzsára és a falu felé futottak vele.

Rádzsa egy kis nádfedeles faluszéli kunyhóban találta magát, amikor végre kiszabadult a büdös régi rongyból. Nagyon dühös volt. Nekirepült elrablóinak és a szemüket próbálta megcsipkedni. Amikor ez nem sikerült, szidni kezdte őket. Hangosan, hosszasan veszekedett velük. Bár nem tudott róla, ez a hangos perlekedés mentette meg, mert rövidesen a falu minden lakója rájött, hogy beszélő madár van abban a kunyhóban.

Azonnal felhívást tettünk közzé és magas jutalmat ajánlottunk a megtalálónak, amint észrevettük, hogy Rádzsa eltűnt. Szolgákat küldtünk mindenfelé, de nem jártak sikerrel.

Végül a rendőrséget hívtuk. Ők végigjárták az egész várost egy beszélő madár után kérdezősködve. Valaki szólt az egyik rendőrnek, hogy menjenek a bennszülöttek falujába a város szélén.

- Látott errefelé valaki egy beszélő madarat? – kérdte a rendőr.

- Igen, igen! –kiáltotta mindenki egyszerre. – Néhány fiú bezárta a házába. A rendőrt a kunyhóhoz vezették. Hosszan és hangosan kopogtatott Rádzsa börtönének ajtaján.

- Ki vagy és mit akarsz? – hallatszott Rádzsa hangja. A rendőr nem várta meg, amíg kinyitják az ajtót, hanem azonnal belökte. A sokaság, aki követte, szintén benyomult vele együtt a szobába, de nem találtak ott senkit. Ó, nem! Rádzsa az egyik sarokban ült búsan és magányosan. Rövidesen biztonságba került a rendőr nagy tenyerében.

Rádzsa néhány percen belül hazakerült szeretett barátai körébe. Ó, mennyire örült, hogy újra láthatja játszópajtásait!

Nagy tanulság volt ez a kaland a mi kis hegyi seregélyünknek. Rádzsa megtanulta, jobb, ha a saját dolgával törődik, semmint hogy az emberek előtt akarná mutogatni magát.

 (Folytatása következik)