Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Megszegett ígéretek

  7. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Jézus egyháza növekedett Jeruzsálemben. Mindenki láthatta, hogy Jézus különleges erővel ruházta fel tanítványait a Szentlélek által. Lenyűgöző csodák történtek és emberek ezrei döntöttek Jézus mellet, hogy szeretik Őt, benne bíznak és neki engedelmeskednek.

Az emberek megértették a Tízparancsolat valódi értelmét. Már látták, hogy a sok ember- alkotta rendelkezés, amire addig tanították őket, nem Isten rendelése. Az emberek megtanulták teljes szívből szeretni Istent és egymást is úgy, mint önmagukat.

A papok és a vezetők haragudtak, amiért oly sokan hisznek Jézusban. Mindent megtettek, amit csak tudtak, hogy visszatartsák a tanítványokat a tanítástól és prédikálástól.

Sokan szenvedtek a Jézusba vetett hitük miatt. El kellett hagyniuk a családjukat és az otthonukat. Hová is mehettek? Honnan lett ennivalójuk?

Jézus a benne hívő emberek által gondoskodott róluk, akik megosztották otthonukat a rászorulókkal. Egyes hívők a tanítványoknak adták pénzüket, hogy a szegényeken segíteni tudjanak. Mások a földjeiket adták el és annak árával segítettek a többieken. ApCsel 4:32, 34-35.

 További elmélkedésre: Mit érzett szerinted Jézus önzetlen jeruzsálemi tanítványai láttán?

HÉTFÖ

A jeruzsálemi gyülekezet egyre növekedett. Mindenkiről gondoskodtak, mert az emberek megosztották egymással, amijük volt. Senki sem éhezett. Senki sem volt ruhátlan és hajléktalan. Mindenüket megosztották, ezért volt elegendő pénz azok megsegítésére, akik Jézus követése miatt váltak nélkülözővé.

A két gazdag ember is, Nikodémusz és József, akik szintén Jézus követői lettek, azok között volt, akik örömmel adták pénzüket a szükségben lévők megsegítésére. Egy másik József nevű férfi olyan sokat segített a tanítványoknak, hogy elnevezték Barnabásnak, ami azt jelenti: „A vigasztalás fia”. Hogyan segített Barnabás? ApCsel 4:36-37.

Két másik ember is eladta a földjét és az árát a rászoruló hívők megsegítésére ígérték. Anániás, és felesége, Safira voltak azok. A tanítványok természetesen nagyon hálásak voltak, amiért a két ember segíteni akart nekik. ApCsel 5:1.

A történet másik feléből megtudhatjuk, hogy megtartotta-e ígéretét a házaspár.

 További elmélkedésre: Mit kell tennünk, ha ígéretet tettünk valamire? Helyes vajon, ha meggondoljuk magunkat és úgy döntünk, nem tesszük meg, amit megígértünk? Mi a helyzet az Istennek tett ígéreteinkkel? Még fontosabb azokat megtartanunk?

KEDD

Anániás és Safira odaígérték a tanítványoknak a földjük eladásából származó pénzösszeget. Ám amikor hazaértek és jobban átgondolták, azt kívánták, bárcsak ne ígérték volna oda a teljes összeget. Meg akarták tartani a pénz egy részét, de hát ígéretet tettek. Most mitévők legyenek?

A házaspár nem akarta, hogy önzőnek és kapzsinak tartsák őket, ezért úgy döntöttek, senkinek sem mondják el, mennyiért adták el a földet. Így senki sem fogja megtudni, hogy megtartottak némi pénzt. A tanítványok és a többiek is önzetlennek fogják tartani őket.

Anániás és Safira tudta, hogy azok, akik minden pénzüket a tanítványoknak adták, ugyanúgy részesültek az ennivalóból és mindenből, amire szükségük volt, mint azok, akiknek nem volt pénzük és segítségre szorultak. Úgy gondolták, őket is segítik majd és rajtuk kívül senki sem tudja majd, hogy még rengeteg pénzük van.

De vajon tisztességes volt Anániás és Safira terve? Rászorultak-e vajon a szükségleteik kielégítésére, amikor még mindig volt pénzük, amiről senki sem tudott? Természetesen nem! Anániaás és Safira is tudta, hogy amit tesznek, az helytelen, mégis úgy döntöttek, megteszik.

A házaspár tehát eldöntötte, mennyit tartanak meg. Ezután Anániás Péterhez ment az összeggel, amiben végül feleségével megegyeztek, hogy odaadják. ApCsel 5:2.

Péter szomorúan nézett a pénzre, majd Anániásra. A Szentlélek épp az imént adta tudtára, mit tett Anániás és Safira. Péter tudta, hogy Jézus is szomorú. Holnap megtudjuk, mi történt ezután.

 További elmélkedésre: Mindig tud Isten mindenkiről mindent? Igen, tud. Időnként becsaphatunk esetleg másokat, de Istent vajon becsaphatjuk-e valaha is?

SZERDA

Anániás úgy tett, mintha az egész összeget adná Péternek, amit a föld eladásáért kapott. Mit kérdezett tőle Péter? ApCsel 5:3-4.

Péter dicsérete helyett Anániásnak rá kellett döbbennie, hogy Isten tudja, ha nem mondunk igazat.

Anániásnak és Safirának nem kellett volna odaígérnie az összes pénzüket Istennek. Eldönthették volna, mennyit adnak és mennyit tartanak meg. De miután mindet odaígérték, meg kellett volna tartaniuk az ígéretüket. Hazugságnak számított, hogy úgy tettek, mintha betartanák ígéretüket. Ott, abban a pillanatban mindenki megláthatta, milyen veszélyes dolog Istennek hazudni. Nagyon megdöbbentek azon, ami történt. 5-6. v.

Mintegy három órával később Safira is megérkezett. Péter tudta, mennyi pénzt hozott neki Anániás. Mit kérdezett most Safirától? 7-8. v.

Safira is hazudott, ahogy Anániás. Milyen csalódott lehetett Péter! Miközben Safirához beszélt már hallották is az Anániás temetéséből visszatérő fiatalemberek lépteit. Mi történt ezután? 9-10. v.

 További elmélkedésre: Anániás és Safira talán azt hitték, nem lesz baj abból, ha nem tartják be Istennek tett ígéretüket. Aztán még hazudtak is róla. Nem szegik meg vajon sokan az Istennek tett ígéreteiket? Miért büntette meg Isten ilyen gyorsan Anániást és Safirát? Holnap majd elgondolkodunk ezen is.

CSÜTÖRTÖK

Olyan dolog az ígéret, amit valakinek teszünk, amit aztán meggondolhatunk, ha úgy akarjuk? Számíthatunk az olyan emberekre, akik megígérnek valamit, aztán meggondolják magukat?

Mi a helyzet az Istennek tett Ígéreteinkkel? Emlékszel még, mi az a tized? Kié a tized? Ha megígérjük, hogy Jézusnak engedelmeskedünk, akkor a neki járó tizedet is meg kell adnunk.

Az enyém, ha kapok valakitől 10 dollárt? Nem, bizony. Mennyi abból Istené? Egy dollár. Természetesen minden Istené, de csak a jövedelmünk tizedrészét kéri vissza tőlünk. Mit tettem, ha azt az egy dollárt is magamra költöttem? Megloptam Istent. Mi a helyzet a felajánlásokkal? Az más, mint a tized? Igen, mert én dönthetem el, hogy mennyit ajánlok fel.

Az enyém az a bizonyos összeg, amit Istennek ajánlottam? Nem, az már Isten pénze. Meg kell tartanom az ígéretemet és nekiadnom, amit odaígértem?

Sok fontos ígéret létezik, amit nagyon alaposan át kell gondolnunk, mielőtt megtennénk őket. Amikor két ember összeházasodik, vajon arra tesznek nagyon ünnepélyes ígéretet, hogy kitartanak egymás mellett, amíg csak élnek? Igen.

Miután Jézus visszament a Mennybe és egyháza épphogy csak növekedni kezdett, nagyon fontosnak tartotta megértetni az emberekkel, hogy mennyire fontosak az ígéretek.

PÉNTEK

Mondd el Anániás és Safira történetét! Talán a Bibliából szeretnéd felolvasni. ApCsel 4:32-37; 5:1-11.

Mit tanultál ebből a nagyon fontos történetből? Mit felelnél a következő kérdésekre?

Tudja Isten, mi lakik minden egyes ember szívében? Fontos megtartanunk az ígéreteinket? Hogy lehet egy megszegett ígéret olyan, mint a hazugság?

Meg kell tartanod a helytelen ígéretet is, amivel esetleg a Tízparancsolat ellen vétenél? Nem, természetesen nem. Bocsánatot kell kérned, amiért téves ígéretet tettél.

Ki kísért bennünket az önzésre? Lopásnak számít, ha megtartjuk az Istennek ajánlott pénzt?

Hazudott Anániás és Safira? Önző módon viselkedtek? Be akarták csapni Pétert? Azt akarták, hogy önzetlennek tartsák őket az emberek? Megbánták, amit tettek?

Mindig ugyanúgy bünteti meg Isten azokat, akik nem tartják be ígéretüket, mint Anániást és Safirát? Nem, de a házaspár szomorú története megértette a hívőkkel, hogy végül mindig szörnyű következményei lesznek, ha Sátánra hallgatnak. A boldogság egyetlen útja Jézusban bízni, Őt szeretni és neki engedelmeskedni. Nekünk is meg kell tanulnunk ezt a leckét?

Mondjunk hálát Jézusnak a Bibliáért és az igaz történetekért, melyek segítenek nekünk!

Történet sarok Irta: Elsie Lewis Rawson 7. rész A kis lakáj

Rádzsa nagyon hiányolta a gyerekeket, amíg azok iskolában voltak. Órákig elücsörgött a bejárati ajtó előtt, és minden lépés zajáról azt hitte, a gyerekek térnek haza.

Ha egy látogató kopogtatott a bejárati ajtón, mindig kikiáltott: „Ki az és mit akar?” Aztán végigbillegett a házon és engem hívott: „Anya, gyere! Anya, gyere!”

Ha úgy gondoltam, hogy egy ügynök az, aki valamit árul, szóltam Rádzsának, hogy udvariasan küldje el. A kismadár azonnal visszaröppent az ajtóhoz és kikiáltott: „Menj el! Menj el!”

Amikor barátok jöttek látogatóba, odahívtam Rádzsát, hogy üdvözölje őket. Ő odaszállt, ahol a vendégek ültek és az imádnivaló kotyogó hangját hallatva, kiterjesztet szárnnyal, felborzolt tollakkal a lábuk elé borult. Minden alkalommal háromszor is előadta ezt a mutatványt, majd ellibbent. Soha nem maradt el vendégeink elragadtatása a szép üdvözléstől.

A legtöbb beszélő madár makacs és duzzogós. Nem hajlandók beszélni, amikor leginkább szeretnéd. Különösen igaz ez a papagájokra. Rádzsa készségessége a bemutatóra, amikor produkáltatni szerettük volna, volt az egyik ok, amiért mindnyájan annyira szerettük. Egy esetre sem emlékszem, amikor kudarcot vallottunk volna vele. Függetlenül attól, milyen napszak volt, vagy akár éjszaka, Rádzsa mindig szívesen jött és készen állt a vendégek üdvözlésére.

„Rádzsa, gyere és köszönj Sálem-mel a vendégünknek!” – csupán ennyit kellett mondanunk. A madár azonnal otthagyta, amivel foglalkozott, odajött, megmutatta magát a vendég előtt, és mélyen a lába elé hajolt. Gyakran gyűltek az öröm és büszkeség könnyei a szemembe látván, hogy Isten apró, ártatlan teremtménye is ilyen udvarias és előzékeny tud lenni.

Köszönet, köszönet neked, drága Rádzsa a leckékért, amit engedelmességből, segítőkészségből és udvariasságból adtál mindnyájunknak. Bárcsak soha ne feledkeznénk meg róluk!

 (Folytatása következik)