Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Filep, a misszionárius

  11. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy Jeruzsálemben kezdjenek tanítani és prédikálni, mielőtt máshová mennének. A Szentlélek velük volt és segítette munkájukat, éppen ahogy Jézus megígérte. Ez olyan erőteljessé tette az apostolok munkáját Jeruzsálemben, hogy rövidesen nagyon sokan hittek Jézusban, a városban.

Sátán nagyon mérges volt emiatt és a vallási vezetők is megpróbálták visszatartani a tanítványokat, diakónusokat a prédikálástól és tanítástól, de nem sikerült nekik.

Az apostolok és diakónusok munkája annyira sikeres volt Jeruzsálemben, hogy valószínűleg ott szerettek volna maradni. Jézus azt mondta nekik, hogy addig maradjanak Jeruzsálemben, amíg megkapják a Szentlelket (Lk 24:49). Ez azonban már megtörtént, ők mégis csak a hébereknek prédikáltak (Mt 10:5-7), egészen addig, míg vezetőik teljesen elutasították a Jézusról szóló jó hírt. Ám ez is megtörtént már, amikor bezárták fülüket István igehirdetése előtt és halálra kövezték a diakónust.

Tehát elérkezett az ideje, hogy a Jézusról szóló jó hírt máshol is hirdessék. Nem csupán az apostolok feladata volt ez. Jézus azt akarta, hogy mindenki a misszionáriusa legyen, aki hisz Őbenne. Mi történt, ami szétszórta a jeruzsálemi gyülekezet tagjait, hogy más helyeken is hirdethessék az igét? ApCsel 8:1.

 További elmélkedésre: Ma is azt szeretné Jézus, hogy minden gyülekezet minden tagja beszéljen a szomszédainak, a barátainak, a munkatársainak és másoknak is Őróla? Igen. Azt akarja Jézus, hogy más országokban is megismertessük Őt az emberekkel? Igen. Ezt teszi a te gyülekezeted is? Hogyan csináljuk ezt? Mivel segíthetünk ebben?

HÉTFÖ

István halála előtt Isten még egy lehetőséget adott a zsidó vallási vezetőknek, hogy meggondolják magukat és higgyenek Őbenne. Jézus azt akarta, hogy elhiggyék, Ő Isten Fia, a Messiás, akire népük oly régóta várt. Ők azonban megölték Jézust és a róla szóló jó hírt is elutasították, amikor Istvánt kivégezték.

Jézus minden lehetőséget megadott ennek a népnek, hogy hűséges legyen hozzá. Missziós nemzetnek szerette volna látni őket, akik mindenkinek beszélnek róla. Ám ők inkább elutasították Őt. Milyen szomorú!

István halála után nagyon kegyetlenül bántak a jeruzsálemi gyülekezet tagjaival. A vallási vezetők mindenkitől meg akartak szabadulni, aki Jézusban hisz. Ó, milyen szörnyű volt!

Sátán nagyon buzgó segítőre lelt a Saul nevű fiatalemberben, aki végignézte István megkövezését, és elhatározta, hogy segít megszabadulni Jézus összes többi követőjétől is. Miket művelt? ApCsel 8:1-3.

 További elmélkedésre: A hívők szétszóródtak sok különböző helyre, ahol nagyobb biztonságban lehettek. Mit gondolsz, mivel foglalkoztak új lakhelyükön? Te mit tettél volna a helyükben?

KEDD

A jeruzsálemi gyülekezet sok tagja gyorsan más városokba költözött, ahol nagyobb biztonságban lehettek. Mit gondolsz, féltek tovább beszélni Jézusról? ApCsel 8:4.

Sátán azt tervezte, megakadályozza, hogy az emberek megismerhessék Jézust. Bevált a terve? Nem. Jézus története most még több helyre eljutott. Milyen izgalmas! Olyan volt, mint a magvetés, amikor nem csak egy helyre, de többfelé is szétszórják a magokat.

Filepnek hívták az egyik diakónust, aki elhagyta Jeruzsálemet. Nagyon tehetséges igehirdető volt. Hová ment? 5. v.

Milyen csodálatos dolgok történtek Samáriában, mert a szentlélek Fileppel volt? 6-8. v.

Filep egyik samáriai hallgatóját Simonnak hívták. A felnőttektől a kisgyermekekig mindenki tudott a Simon által művelt csodákról. Azt hitték róla, hogy Isten erejével cselekszik. Nem tudták, hogy valójában Sátán az, aki segíti őt. 9-11.v.

Filep csodatételei láttán, melyeket a Szentlélek hatalmával művelt, Simon is hitt Jézusban és megkeresztelkedett.13. v.

Simon Pétert és Jánost is figyelte munka közben, amikor Filep segítségére érkeztek. Nagyon szeretett volna ő is olyan erővel bírni, mint ők. Mit tett tehát Simon? 18-19. v.

Péter megdöbbent. Milyen szörnyű még a gondolata is, hogy valaki pénzért próbálja megszerezni a Szentlélek erejét! Péter, János és Filep látták, hogy Simon a csodatévő erőre vágyik. Mit felelt neki Péter? 20-22. v.

 További elmélkedésre: Gondolod, hogy bárki is megvásárolhatná Isten áldását, még ha a világ összes pénzével rendelkezne is? Nem, természetesen nem! Mit kér tőlünk Jézus, mit adjunk neki, ha hiszünk Őbenne?

SZERDA

Filep még mindig Samáriában volt, amikor egy nap Isten különleges üzenettel egy angyalt küldött hozzá. ApCsel 8:26.

Filep nem kérdezte, miért küldi Isten teljesen egyedül arra a távoli, kihalt útra, de mivel bízott Jézusban, azonnal engedelmeskedett. Szívesen megtett bármit, amire Jézus kérte. Messzire kellett gyalogolnia a poros, sivatagi úton, ahová az angyal küldte.

Miközben Gáza felé gyalogolt, Filep egy hintót látott közeledni. Gondolhatta, hogy aki hintón jár, csak fontos ember lehet. Ez a férfi valóban nagyhatalmú volt.

Etiópia királynőjének, Kandakénak főtisztviselője volt. Ő felügyelte a királynő minden pénzét és összes vagyonát. Hitt az igaz Istenben és éppen a jeruzsálemi templomban jár Őt dicsőíteni. Most pedig hazafelé tartott.

A főkincstárnok utazás közben fennhangon olvasta Ézsaiás könyvének azt a részét, ami Isten Igaz Bárányáról szól, aki értünk áldozza életét. 27-28. v.

A Szentlélek elmondta Filepnek, hogy az etióp férfi nem érti, amit olvas. Szüksége van az ő magyarázatára. Filep ezért a hintóhoz sietett. 29. v.

 További elmélkedésre: Mit gondolsz, tudta már Filep, miért küldte Jézus arra a kihalt útra?

CSÜTÖRTÖK

Filep egy hintó felé futott, melyben egy magas rangú etióp férfi fennhangon olvasott Ézsaiás könyvéből. Mit kérdezett tőle Filep, amikor a hintóhoz ért? ApCsel 8:30.

A főkomornyik bizonyára meglepődött. Mit felelt Filepnek? 31. v.

Nemsokára együtt utaztak tovább. Az etióp főember arra volt kíváncsi, hogy vajon önmagáról, vagy valaki másról írta Ézsaiás azokat a szép szavakat. 32-34. v.

Ó, milyen csodás lehetőség Jézusról és a megmentésünkre készített tervéről beszélni! Filep elmagyarázta, hogy a nép megölte a prófétákat. Amikor Jézus eljött, Őt is gyűlölték. Sőt, még meg is ölték, mint a bárányt, akiről a főember éppen Ézsaiás írásaiban olvasott. 35. v.

El tudod képzelni, milyen izgatott lett az etióp főtiszt? Megtértette, és biztos volt benne, hogy Filep igazat szól. Megértette, hogy a próféciák Jézusról szólnak, hogy Ő volt Isten igaz Báránya, akiről Ézsaiás próféciája szól.

Valószínűleg az etióp férfi is áldozott bárányt Jeruzsálemben, a templomban. Most megértette, hogy azok a bárányok csupán azért kellettek, hogy emlékeztessék a népet, Jézus el fog jönni és meghal értünk. Már elszenvedte mindnyájunk büntetését, és meghalt mindnyájunkért, az etióp főkincstárnokért is.

 További elmélkedésre: Miben különbözött az etióp férfi gondolkodása Jeruzsálem felé tartva és hazafelé, a Fileppel való találkozás után?

PÉNTEK

Az etióp királynő főtisztje és Filep egy hintóban utaztak. Filep Jézusról beszélt a férfinak, aki izgatottan hallotta, hogy Jézus Isten Fia, a hatalmas Messiás. Ó, mennyire örült a főkomornyik! Ezért amikor egy kis tóhoz értek, megkérdezte: „Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?” ApCsel 8:36-37.

A hintó ott várakozott, míg Filep és az etióp férfi a vízhez ment. Vajon Filep csak meghintette vízzel a férfit, vagy fogott egy kannát és abból öntötte le? Nem, bizony! Mindketten bementek a vízbe és Filep bemerítette az etióp főembert, úgy, ahogyan Jézus is megkeresztelkedett.38. v.

Ahogy kifelé tartottak a vízből, Filep hirtelen eltűnt. Istennek máshol volt rá szüksége, hogy Jézusról prédikáljon. Az etióp férfi pedig visszatért hazájába és ott másoknak is beszélt Jézusról.39-40. v.

 További elmélkedésre: Sátán Valószínűleg azt hitte, hogy ha bántja a jeruzsálemi hívőket, azzal visszatartja őket a Jézusról szóló üzenet hirdetésétől. Bevált vajon a terve? Mondd el, mi történt éppen ellenkezőleg!

Történet sarok Irta: Elsie Lewis Rawson 11. rész Rádzsa túrázni megy - 2. rész

Mire visszaértünk, a tömeg már szétszéledt. A benzinkutas egy fa alatt szunyókált, mintha mi sem történt volna. Saját nyelvén elmagyaráztuk neki, mi történt és megkérdeztük, nem látta-e a matracunkat. Elég ingerülten válaszolt. Csak nem tartjuk tolvajnak őt? Állította, hogy nem is látta a matracot, és nem volt hajlandó körülnézni a kunyhójában sem.

Úgy döntöttünk, magunk megyünk be a kunyhóba és megkeressük a holminkat. És valóban, ott volt a sarokba hányt régi ágynemű között a mi feltekert matracunk. A kutas meglepetést színlelt, amikor kihoztuk és megmutattuk neki. Továbbra is csak hajtogatta, hogy ő semmit sem tudott róla. Annyira örültünk a meglelt matracnak, hogy nem akartuk a benzinkutast átadni a rendőrségnek, inkább magára hagytuk a gondolataival.

Rövidesen ismét a rögös úton kerülgettük az ökrösszekerek végeláthatatlan sorát. A gyerekek vidám nevetése az út mentén ugrándozó majmok láttán és a táj szépsége annyira lekötötte figyelmünket, hogy észre sem vettük, a Cauvery – folyó egyik ágához érkeztünk. Akkor láttuk csak, hogy a folyó úgy megáradt, hogy sok helyen ki is lépett a medréből.

Most mit tegyünk? Hogyan jutunk át a túloldalra? Hiszen a túlsó parti falvakba kell mennünk. Nem várakozhatunk a parton az apadásra, mert az túl sokáig tartana.

Férjem jó pár métert tolatott a kocsival, majd nekilendült a folyónak, remélve, hogy így elérjük a túlsó partot. Nekilódultunk. Shhh, shhh, placcs! Az autó megfeneklett egy homokzátonyon a folyómeder kellős közepén! Rövidesen víz szivárgott a padlón át a lábunk alá. Matracaink átnedvesedtek és már az oldalra felerősített bőröndök is kezdtek víz alá merülni. Minél jobban erőltettük az autó indulását, annál mélyebbre süllyedtünk a homokos folyómederbe.

Mindnyájan kimásztunk a motorház tetejére. A nagy felfordulásban szegény Rádzsa kalitkája a folyóba pottyant. Rémülten kiáltottunk fel. A férjem azonnal utánanyúlt a vízbe és biztonságba helyezte szegény kis fickót. Rádzsa dühösen szitkozódott, mikor a vízben találta magát. Nagy izgalmában nem gondolta meg, mit beszél, tamil, karanéz és angol nyelven karattyolt folyamatosan. Annyira vicces volt, hogy csak úgy dőltünk a nevetéstől a motorház tetején. Már az oldalunk is fájt tőle.

Több ökör és egy hosszú kötél segítségével hamarosan biztonságba kerültünk. Az ökröket bevezették a vízbe és a kötelet az autóhoz erősítették. Többször meg kellett csavargatni az állatok farkát, hogy indulásra bírják őket, de végül is elértük a túlsó partot.

A fényes trópusi nap éppen lebukott a látóhatáron, amikor behajtottunk a missziós állomás területére. A bennünket fogadó falusi emberek arcán elterülő széles üdvözlő mosoly minden gondért kárpótolt, ami utunk során minket ért.

Ami Rádzsát illeti, ő nagyon örült, hogy kalitkája biztonságban, sárkunyhónk plafonjáról lóg alá. Hosszú, hosszú időre elege lett a ringatózásból és az izgalmakból.

 (Folytatása következik)