|
VASÁRNAP
A német fejedelmek protestálnak
1529-ben,
25 esztendővel azután, hogy Luther a wittenbergi templom kapujára kifüggesztett 95 pontban tiltakozott a
bűnbocsátó búcsúcédulák árusítása ellen, az általa kezdeményezett mozgalom rászolgált a
protestáns névre.
V. Károly császár ismételten kifejezte, ragaszkodik hozzá, hogy Németország egész területén
elfogadják a Katolikus Egyház tanításait. Ezért éveken át tervezte Luther kivégzését és Szászország, a
reformátor lakhelyének megbüntetését. Ám valahányszor csak e célra összegyűjtötte seregét, mindig valami más
vészhelyzet adódott. A törökök, a franciák, sőt még a pápa is meg akarta támadni. Most azonban mindent kézben
tartott és teljes figyelmét Lutherre fordíthatta.
Károly
azonban rájött, hogy az azonnali fegyveres támadás nem a legbölcsebb megoldás, ezért a háború helyett inkább az
egyházi tanácson keresztül próbálta meg elérni célját. Újabb rendi országgyűlést (diétát) hívott össze, ezúttal
Spire városába, ahol minden német tartományi hercegnek meg kellett jelennie.
A császár követelte, hogy egész Németország hódoljon be a pápának. A kijelentését követő vita
során sok herceg is tiltakozott (protestált), és a császár képviselőinek be kellett látniuk, hogy
kompromisszumokra lesz szükség.
Azt javasolták, hogy ahol szilárdan áll, ott folytatódjon a katolikus tanítás, de azokon a
területeken, ahol már elfogadták a reformáció tanait, csupán „kisebb korlátozásokkal” kell egyetérteniük.
Vallásszabadságot kapnak, de nem hirdethetik bibliaértelmezésüket és nem téríthetnek át katolikusokat a
református hitre.
Egyes hercegek megfelelőnek tartották ezt a megoldást, mások szerint azonban rossz volt. A
személyüket érintő, nagyon is valós veszély ellenére így szóltak: „Engedjék meg, hogy elutasítsuk ezt a
határozatot. Lelkiismereti kérdésekben nincs hatalma a többségnek.”
A nemzeti tanácsban sok fejedelem bártan tiltakozott a császár javaslata ellen. Mi volt a
gond ezzel a javaslattal? Mk 16:15-16.
Ennek bizonyára nem örült a császár, viszont a fejedelmek tiltakozásáról, protestálásáról
nevezték el a protestánsokat.
Alkalmazd a gyakorlatban:
A jó ügyért kiállni nem mindig könnyű. Hasonlítsuk össze Eszter királyné esetével! Milyen elvet kell
alkalmazni? Eszter 4:13-14.
HÉTFÖ
Kálvin János Genfben
A reformáció mozgalmának növekedésével a vitakérdések és az események egyre bonyolultabbá
váltak. Jóval több érdekes történetről tudunk ezekből az évekből, minthogy mindet megismerhessük
tanulmányunkban, tekintsünk át mégis néhányat a legfontosabbak közül.
Kálvin
János először papnak, majd ügyvédnek tanult. Egy protestáns mártír tanúbizonyságának hatására azonban mindent
feladott, hogy a Bibliában fellelt igazságokat mindenkivel megoszthassa. Mint Luthernek és Zwinglinek, Kálvinnak
is sok „elfelejtenivalója” volt. Bármelyiküket is nézzük, láthatjuk tévedéseiket, de vajon hibáztathatjuk-e
őket? Egyes dolgok, amiket mi a tisztán értünk, nem voltak annyira világosak akkoriban.
1536-ban William Farel, miután Franciaországban Lefevre-el dolgozott, a svájci Genfbe
érkezvén hívta Kálvint, hogy csatlakozzon hozzá. Bár Genf hivatalosan protestáns város volt, a nép nem
változtatott katolikusként gyakorolt régi szokásain. Farel és Kálvin az emberek mindennapi életének gyakorlati
részévé igyekezett tenni a vallást. Mt 7:21; Jak 2:14-18.
Ezt eleinte nem fogadták szívesen és a két reformátort kiutasították a városból. Ám a
katolikus nyomás és fenyegetés növekedésének hatására Genf városának lakói visszahívták őket. Kálvin 23
esztendőn át próbálta teljesen „keresztény várossá” tenni Genfet.
Kálvin írásain meglátszott ügyvédi vénája, ezért messze rendszerezettebbek voltak, mint
bármelyik reformátoréi. „.A keresztény vallás intézményrendszere” című munkáját ma is tanulmányozzák.
Genf akkoriban a reformáció jelentős fellegvára volt. Más országokból menekülő protestánsok
százainak adott menedéket. Az angliai üldözések miatt egy időben több mint kétszáz angol protestáns élt Genfben.
Több száz misszionáriust is képeztek ott. Legtöbbjük Franciaországban dolgozott, de némelyek a távoli Brazíliába
is eljutottak.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Nem furcsa, hogy az üldözések idején sokkal inkább tesznek tanúbizonyságot az emberek? Mit gondolsz, mért van
ez így? ApCsel 8: 1,4; 11:19-21.
KEDD
John Knox Skóciában
John
Knox Skócia nagy reformátora lehetett volna, de alighogy protestánssá lett, francia katolikusok fogságba
ejtették és gályarabságra ítélték.
Az evezéssel töltött 18 hónap alatt a franciák folyamatosan próbálták megtérésre bírni.
Egyszer egy Szűz Mária szobrot tartottak elé, hogy csókolja meg a lábát. Knox azonban a következő szavakkal
hajította tengerbe a bálványt: „Hadd tanuljon meg úszni!” Ez a bátor viselkedés jellemezte Knoxot egész
életében.
Knox hosszú éveken át főként a svájci Genfben és a Németországbeli Frankfurtban dolgozott, de
Skócia sorsát is még mindig a szívén viselte. Így szólt elhíresült imája: „Uram, add nekem Skóciát, vagy
meghalok!”
1559-ven, feszült időszakban tért haza. A buzgó katolikus I. Mária uralkodott a skótok
királynője, Stuart Mária helyett, aki akkor Franciaországban élt. Polgárháború volt készülőben a katolikusok és
a protestánsok között, ami végül Mária 1560-ban bekövetkezett halála miatt végül nem tört ki.
Mialatt az ország uralkodó nélkül maradt, a skót protestánsok azzal erősítették meg
helyzetüket, hogy még mielőtt Mária, a skótok királynője visszatért volna Franciaországból a parlament nemzeti
vallássá tette a protestantizmust. Mária ennek természetesen nem örült.
Számtalan négyszemközti megbeszélés zajlott a királynő és Knox között, melyek során
megmutatkozott a reformátor szokásos bátorsága. Egy alkalommal Knox így szónokolt:
„Mivel a helyes vallás sem egyedi erejét, sem hatalmát nem a világi uralkodóktól kapja, hanem
egyes egyedül az örökkévaló Istentől, az alattvalók vallása nem az uralkodó vallási ízlésének függvénye. Gyakran
előfordul, hogy éppen a fejedelmek a legtudatlanabbak Isten igaz vallásának tekintetében. Ha Ábrahám minden
utóda a fáraó vallását követte volna, akinek uralma alatt álltak, könyörgöm, Asszonyom, akkor milyen vallás
lenne ma a világon? Ezért hölgyem, bizony megértheted, hogy az alattvalók nem kötelesek uralkodóik vallását
követni, holott egyébként engedelmességgel tartoznak nekik.”
A reformátor bátorságával szembesülve a királynő így szólt: „Jobban félek John Knox imáitól,
mint egész Európa egyesített hadseregeitől.”
Alkalmazd a gyakorlatban:
Mi a bátorság titka? 2Tim 1:7; 1Jn 4:18.
SZERDA
Anglia és VIII. Henrik
Angliában
VIII. Henrik király akadályozta a reformáció munkáját. Henrik a spanyol Ferdinánd király és Izabella királyné
lányát, Aragóniai Katalint vette feleségül. Ferdinánd és Izabella buzgó katolikusok voltak egész életükben, és
Katalint is annak nevelték.
Huszonkét esztendei házasság után Henriknek és Katalinnak csupán egyetlen élő leánya volt és
egy fia sem. Ez nagy gond volt Henriknek, mert halála után a fiát szerette volna királynak.
Henrik elhatározta, hogy újranősül, de ehhez a pápa engedélyére lett volna szükség, hogy
Katalintól elválhasson. A pápa talán engedett volna Henrik kérésének, de Európában megváltoztak a dolgok. A
pápával folytatott viták felzaklatták V. Károly császárt. Igazság szerint annyira, hogy fogságba is ejtette a
pápát. Ami még súlyosbította a helyzetet, Katalin, akitől Henrik el akart válni, éppen Károly nagynénje volt.
A pápa emiatt természetesen óvakodott Katalin jogait sérteni. Henrik végül belefáradt, hogy a
pápa engedélyére várjon és 1534-ben váratlanul „elfogadta” a reformáció igazságát, miszerint a pápa nem Isten
képviselője és az egyház feje.
Saját kényelme sajnos jobban érdekelte Henriket, mint az igazság. Ezért itt-ott néhány
változtatást eszközölt a papi szertartásokban és kijelentette, hogy ő az angol egyház feje. Micsoda felfordulás!
Soha nem létezett még ilyen egyház azelőtt. Ettől kezdve minden angol állampolgár automatikusan az Anglikán
egyház tagja lett. Henrik pedig engedélyezte magának a válást.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Mi a természetes emberi reakció, amikor olyasmit szándékozunk tenni, amiről tudjuk, hogy Isten törvénye
szerint helytelen? Mk 7:5-13.
CSÜTÖRTÖK
Próbálkozások a reformok megállítására
Csupán
tizenhét esztendő telt el attól fogva, hogy Luther 1517-ben kiszögezte 95 pontját, addig, hogy Henrik az
Anglikán egyház fejének kiáltotta ki magát. Említenünk sem kell, milyen nehéz évek voltak ezek a Katolikus
egyház számára.
A pápaság nem nézte ölbe tett kézzel, hogy elveszíti hatalmát, inkább minden lehetséges módon
visszavágott. Három módszere különös figyelmet érdemel. Az első, hogy 1540-ben
létrehozták a Jezsuita rendet, amit hivatalosan „Jézus társaságának”
neveztek. E csoport erejét teljes egészében a pápa hatalmának növelésének szentelték.
Híres jelszavuk így hangzott: „A cél szentesíti az eszközt.” Más szóval hitték, hogy semmi
rossz nincs a hazugságban, gyilkolásban és egyéb bűnökben, mindaddig, amíg a pápáért teszik. Ez a gonosz
gondolat számtalan becstelen rendszer létrejöttéhez vezetett. A leghírhedtebb tettük a „Lőpor-összeesküvés”
volt, amit az angol parlament épületének felrobbantására és a király megölésére szerveztek, hogy katolikus
uralkodót állítsanak a helyére. Az összeesküvésre azonban valahogy fény derült és a merényletet meghiúsították.
November 5.-én még ma is ünneplik Angliában az esemény évfordulóját.
Hatalmának visszaszerzésére a pápa második erőfeszítése a Tridenti
zsinat volt. Ez 1545 és 1563 között tartott megbeszélések
sorozata volt. Sokféle kérdéssel foglalkoztak az összejöveteleken, de a legfontosabb téma a reformáció
fejlődésének megállítása volt. Emiatt nevezik Ellenreformációnak a zsinat
határozatait.
A zsinat kimondta, hogy senki sem értheti meg a Bibliát a „hagyományok”, a Katolikus egyház
története és tanításai nélkül. Kimondták, hogy a keresztényeknek imádniuk kell a szenteket és azok szobrait,
képeit, valamint kijelentették, hogy a pápa Isten helytartója (képviselője) a Földön.
Az egyik nagy gond, amivel szembesültek, hogy a protestánsok rámutattak, Dániel könyve és A
jelenések könyve elítéli a katolikus egyházat, különösen magát a pápaságot. Néhány héten belül részletesebben is
foglalkozunk majd ezzel a kérdéssel.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Ezek bizony nem mondvacsinált ellentétek voltak a Katolikus egyház és a protestáns reformerek között, hiszen
embereket gyilkoltak meg miattuk. Mi a természetes emberei válasz a támadásra? Milyen a keresztény ember
reagálása? Mi a különbség a kettő között? Lk 22:47-53; Eféz 6:10-18.
PÉNTEK
A spanyol Armada
A
Katolikus egyház elveszítette hatalmát Németország nagy része, Svájc egy része és Anglia egésze felett.
Természetesen úgy érezték, tenniük kell valamit ez ellen. A Jezsuita rend létrehozása és a Tridenti Zsinat után
még egy jelentős erőfeszítést tettek.
Tervük az volt, hogy Angliát ismét katolikussá teszik. Összegyűjtötték hát a „Legyőzhetetlen
Armadát” a valaha is létező legerősebb vitorlás hadihajó-flottát, amivel egy egész országot akartak vallásuk
felvételére kényszeríteni.
1588-ban 130 spanyol hadihajó 2560 ágyúval, 10000
matrózzal és 20000 katonával felszerelve elindult, hogy találkozzon további 30000 holland katonával és
megtámadják az angol partokat.
Meglepő módon olyan titokban folytak az előkészületek, hogy az angol kormány egészen a
támadást megelőző hetekig nem vette komolyan a fenyegetést. Akkor már nem sokat tehettek, mégis megpróbáltak egy
képzetlen sereget szervezni az elérhető kereskedelmi hajókat is bevonva. A briteknek mindössze 34 hadihajójuk
volt, a spanyol gályáknál sokkal kisebbek.
Minden jel arra mutatott, hogy Anglia kudarcra van ítélve. Isten azonban nemet mondott. Bár
az Anglikán egyház igen távol állt az isteni eszménytől, neki tervei voltak vele az elkövetkezendő évekre és nem
engedte, hogy eltöröljék.
A csata története igen izgalmas. Viharok, ágyúk, lángoló hajók, ügyes tengerészek merészsége,
kicsinyes érvek, ostoba mulasztások, és mindezek felett a Gondviselés keze, mindez szerepet játszott benne. A
végén a „Legyőzhetetlen Armada” nem kapott erősítést és el volt vágva az utánpótlástól, egyszer sem támadt a
partra és kénytelen volt a brit szigetek körül körözni, majd visszatérni Spanyolországba.
Nagyon
kevesen tértek vissza. Mivel nem készültek ilyen hosszú útra, kifogytak az élelemből és az ivóvízből. Az
ismeretlen vizeken sokan hajótörést szenvedtek az Ír partoknál. A hadba indult 30000 emberből 20000 soha nem
tért vissza. Hogy a spanyolok helyzetén tovább rontson, kudarcukról értesülve Sixtus pápa nem fizette ki nekik a
megígért egymillió koronát sem.
Anglia, bár még mindig nagyon messze volt a tisztaságtól, legalább nem lett katolikus.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Olvassuk el figyelmesen a következő igéket és állapítsuk meg, mit mondanak az országokról, és Istenhez való
viszonyukról? Zsolt 33:8-22!

Feladatok:
Írd a vonalra a megfelelő válasz betűjelét!
A VIII.Henrik
H Kálvin János
O Aragóniai Katalin
B Genf
I német választófejedelmek
P Ferdinánd és Izabella
C Skócia J William Farel
Q Anglikán Egyház
D Németország K John Knox
R V. Károly
E 1540 L Spirei országgyűlés
S Mária a skótok királynője
F 1545-1463 M Luther Márton
T Római Katolikus
G 1588 N 95 tétel
U A fejedelmek protestálása
-
____ Ő írta az „Erős vár a mi Istenünk” című himnuszt.
-
____
Ők mondtál:”Lelkiismereti kérdésekben a többségnek nincs hatalma.”
-
____ Ő írta a „A keresztény vallás intézményrendszere” című könyvet.
-
____ Ő írta a 95 tételt.
-
____ A sok ország üldözött keresztényeinek menedéket adó európai város.
-
____ A hivatalos összejövetel, ahol a német választófejedelmek tiltakoztak (protestáltak) a
császár törekvése ellen, mely a vallási élet felügyeletére irányult.
-
____ Ő imádkozott így: „Add nekem Skóciát, vagy meghalok!”
-
____ Ő mondta a királynőnek: „Az alattvalók nem kötelesek királynőjük vallását követni.”
-
____ Ő mondta: „John Knox imáitól jobban félek, mint Európa egyesített hadseregeitől.”
-
____ Luther tiltakozó irata a bűnbocsátó, búcsúcédulák árusítása ellen.
-
____VIII.
Henrik az ______ egyház fejévé tette meg magát.
-
____ VIII. Henrik első felesége.
-
____ Aragóniai Katalin szülei, Spanyolország uralkodói.
-
____ A király, aki az Anglikán egyházat megalapította.
-
____ A német-római császár Luther Idejében.
-
____
Ebben az esztendőben indított inváziót a Spanyol Armada Anglia ellen.
-
____ A Jezsuita rend megalapításának éve.
-
____ A Tridenti Zsinat időszaka.
-
____ Ebben az országban írtak tiltakozó iratot a választófejedelmek.
-
____ Ő hívta Kálvint, hogy dolgozzon vele Genfben.
-
____ Ebben az országban dolgozott reformátorként John Knox.
-
____ Az irat, melyről a protestantizmus a nevét kapta.
-
____ A Spanyol Armada célja az volt, hogy Angliát ismét ______-sá tegye.
|

|

|