|
VASÁRNAP
A "félutas szövetség" - 1.
A puritánok
tapasztalatainak van még egy tanulsága, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ez a „félutas szövetség” szomorú
története.
Az Amerikába menekült puritánoknak nem kellett üldözést elszenvedniük. Ez a
nagy áldás, ahogy az gyakran megesik, átokká vált azok számára, akik jó dolgukat természetesnek vették. A
puritánok gyermekeinek és unokáinak figyelme a lelki életről fokozatosan, igen jól sejted, a pénzkeresetre
terelődött.
Szerinted miért írta
Pál apostol a következő igeverseket? 1Tim 6:10.
1662-ben, csupán 42 esztendővel azután, hogy a Zarándokatyák kikötöttek
Plymouth szikláinál, sok puritán gyermeke és unokája nem volt hivatalosan az egyház tagja. Mivel a puritánok a
katolikus szokás szerinti csecsemőkeresztséget követték, mindnyájan meg voltak keresztelve. Akkor tehát
egyháztagok voltak, vagy sem?
Ezt a kérdést egy másik bibliai igazság félreértése még jobban összezavarta. A
puritánok hittek az eleve elrendelésben, mely szerint egyedül Isten dönti el, hogy valaki üdvözül-e vagy sem.
Más szóval azt hitték, hogy ha Isten kijelentette, hogy te a Mennybe kerülsz, akkor az úgy is lesz. Még akkor
sem veszhetsz el, ha akarnál. Ha pedig Isten úgy dönt, hogy elveszel, nos, akkor semmit sem tehetsz az ellen
sem.
A puritánok gyermekeit arra tanították, hogy nem tehetnek semmit az
üdvösségükért, sem ellene. Így természetesen hajlamosak voltak semmit sem tenni, csak várni, hogy Isten
megmutassa nekik, kiválasztotta-e őket az üdvösségre, vagy sem.
Mivel még a gyülekezethez való csatlakozás előtt bizonyítaniuk kellett, hogy
valóban megtértek és a megmentettek között vannak, nagyon kevesen léptek be az egyházba. El tudod képzelni,
hogyan érezték ettől magukat a szüleik?
Micsoda zűrzavar! Érted már, miért olyan fontos jól megérteni a Bibliát? Még a
kis félreértések is nagy bajhoz vezethetnek.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Soha ne feledd, mennyire fontosak a szülőknek gyermekeik! Péld 15:20; 17:21, 25;
23:15-16, 24-25.
HÉTFÖ
A "félutas szövetség" - 2.
Az eleve elrendelés
(predesztináció) téves elmélete sokakat arra késztetett, hogy csak várjanak Istenre, Ő tegyen valamit. A
puritánok gyermekei természetesen nem csatlakoztak a gyülekezethez. Minek lépjenek be, ha előbb-utóbb úgyis
üdvözülnek? Vagy minek aggódjanak, ha úgyis mindenképpen elvesznek?
Mit mond a Biblia, ami megértethette volna velük ezt a kérdést?
Filippi 2:12-13; 4:14; 2Pét 1:5-11.
Amíg a gyermekek kicsik voltak, nem volt gond. De idővel megházasodtak és saját
gyermekeik születtek. Bár nem voltak valóban egyháztagok, a kisbabáikat meg akarták kereszteltetni, és ez volt a
probléma.
Nincs most időnk végigvenni az összes indokot, amiért ez a puritánoknak gondot
jelentett, de a csecsemőkeresztség-értelmezésük (valójában félreértésük) miatt ez nagy gond volt számukra. Mit
tehettek tehát?
Megpróbálták a fiatalokat az egyházban tartani, ezért kitaláltak valamit, amit
„félutas szövetségnek” neveztek. Azok számára, akik csak félig akartak az egyházhoz tartozni.
Mivel megengedték a fiataloknak, hogy átmenetileg egyháztagok legyenek, a
gyermekeiket is megkeresztelhették.
De milyen az átmeneti keresztény? Mt 12:30; Lk 16:13.
A puritán lelkészek segíteni akartak, amikor ezt az ideiglenes szövetséget
bevezették. Abban bíztak, hogy ha megkönnyítik az egyháztagság feltételeit, akkor többen felbátorodnak és
legalább félig tagok lesznek.
Két nagy tévedésük (a csecsemőkeresztség és a predesztináció) kijavítása nélkül
talán ez volt a legjobb, amit tehettek. Viszont nem vált be. Nem akartak sokan átmeneti tagok lenni, és akik
megtették azok sem mentek tovább és soha nem lettek valóban tagok.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Az emberek ma is aggódnak az Istentől elsodródó fiatalokért. Időnként a puritánokhoz hasonlóan
félmegoldásokat próbálnak találni, hogy a fél- keresztények csatlakozzanak az egyházhoz. Vagy mint a Konstantin
korabeli katolikusok, olyan változásokat javasolnak, amik „otthonosabbá” teszik a megtéretlenek számára is Isten
egyházát. Az ilyen módszerek egyszerűen nem működnek.
KEDD
Husz János hatása
Emlékszel, mit
tanultunk Husz Jánosról? Amikor 1415-ben máglyán elégették, úgy tűnhetett, munkájának semmi következménye nem
lesz. Azon túl, hogy Zsigmond elpirult megszegett ígérete miatt, vajon mit ért el Husz?
Isten embereinek munkája gyakran ilyen. De mit mond erről Isten?
Ézsa 55:11.
Cseh- és Morvaország területén nagy áldás volt Husz tanítása. Részben, mert
eszükbe jutatta a valdensektől hallottakat. A csehek és a morvák még háromszáz év után is üldözéseket szenvedtek
el, de amennyire tőlük telt, kitartottak.
1722-ben vesszük fel történetük fonalát, amikor morva testvérek egy csoportja
szülőföldjét elhagyva a német Szászországban megalapította a „Herrnhut” nevű kolóniát. A morvaföldi üldözések
elől menekülő telepesek Nicolaus von Zinzendorf gróf birtokán kaptak engedélyt a letelepedésre.
Zinzendorf lutheránus volt, de nagy vágya volt a hivatalos egyház lelki
életének elmélyítése is. Végül, akár az anabaptisták, felismerte, hogy az erőszakkal kikényszerített tagságú
államegyház soha nem lesz lelkileg erős. Ezért fogadta örömmel birtokára a morva menekülteket, nem, mint új
egyházat, hanem mint egy „tisztább” gyülekezetet az egyházon belül.
Hatalmas lelki ébredés után 1727-ben a morvák missziós munkára éreztek
elhívatást. Nagy lépés volt ez a pénztelen, még saját otthonnal sem rendelkező kis csoportnak. Végül hosszas
kitartó imádkozás után, 1732-ben egy Leonard Dober nevű 18 esztendős fazekast küldtek a karibii St Thomas
szigetre, hogy a rabszolgák üdvösségéért munkálkodjon.
Alkalmazd a gyakorlatban:
A modern kori történelemben ez volt az első eset, hogy egy gyülekezet (nem az állam, vagy egy magánszemély)
válaszolt Jézus felhívására és misszionáriusokat küldött ki. Mennyi gyakorlatot várt el Jézus, mielőtt valaki a
misszionáriusa lehetett? Lk 8:27-40.
SZERDA
A morva misszionáriusok
Leonard
Dobert egy idősebb barátja, egy David Nitschmann nevű asztalos is elkísérte útjára. Mivel kettejüknek csupán két
dukátjuk volt összesen, amikor gyalog elindultak a Karib szigetek felé, Nitschman a hajón végzett
asztalosmunkával kereste meg az átkelésük árát. Amikor új otthonukban letelepedtek, megint csak az asztalos
fizette a számlákat. Látod már, miért mondja Isten a népének, hogy gyakorlati szakmára tanítsák gyermekeiket?
ApCsel 8:2-3; 20:34-35; 1Thessz 2:9.
Való igaz, hogy az utazás költségeit David Nitschmann fedezte, de az egyház a fiatal
Leonardot bízta meg a missziós munkával. Nitschmann csak négy hónapot töltött a szigeten, utána Leonard magára
maradt.
Leonard együtt dolgozott a rabszolgákkal a cukornád-földeken, s közben alkalma nyílt nekik
Jézusról beszélni. Fizikailag és érzelmileg is kemény munka volt ez. A rabszolgák nem nagyon bíztak egy fehér
emberben sem, és a rabszolgatartóknak sem állt érdekében, hogy valaki zavarja dolgozóikat munka közben.
A rabszolgaság a Karib-térségben mind között a legdurvább volt. Olyan olcsón lehetett új
rabszolgát venni, hogy tulajdonukat a gazdák gyakran halálra dolgoztatták, majd egyszerűen pótolták. A
rabszolgák ritkán érték meg, hogy megházasodjanak és családot alapítsanak. Ez nem volt egy ígéretes terület
semmilyen evangelizáció számára.
Leonard betegsége ellenére is folytatta a munkát, amíg több misszionárius is érkezett
Herrnhutból. A morvák több mint 50 éven át fáradoztak a Nyugat-indiai szigeteken bármely más vallási csoport
támogatása nélkül. Gyülekezeteket alapítottak St Thomas-on, St Croix-on, St Johns-on, Jamaicán, Antiguán,
Barbadoson és St Kitts szigetén. 13 ezer megkeresztelt, megtért emberük volt, még mielőtt bármely másik egyház a
térségbe érkezett volna.
Más morvák Grönlandon, Surinamban, Dél-Afrikában, Guineában, Ceylonon, Szentpéterváron,
Bukarestben és Kairóban kezdtek missziós munkába. És mindezt ötven éven belül!
Alkalmazd a gyakorlatban:
Áldozhatunk-e vajon túl sokat a missziós munkára? Te mit szeretnél, hogy mások tegyenek érted, ha még soha
nem hallottál volna Jézusról? Mk 12:30-31.
CSÜTÖRTÖK
Vihar a tengeren
A
morva keresztényekről szóló legismertebb történet nem Morvaországban, sem Szászországban, vagy más távoli
országban esett meg, hanem egy hajón. Leginkább asszonyok és gyermekek a főszereplői.
A morvák a Karibi-térségen, Afrikán és Európán kívül még az amerikai kolóniákba is küldtek
misszionáriusokat. Az első ilyen közösségük Georgia- ban volt. 1736-ban történt, hogy morvák egy csoportja a
georgiai Savannah városbéli telepükre tartott. A Simmonds nevű hajón keltek át az Atlanti-óceánon. Több viharral
is küzdöttek az út során. Az egyik különösen veszélyes volt.
Azért fontos ezt tudni, mert a hajón volt egy másik, nem közülük való utas is. Az Anglikán
Egyház egy jámbor, fiatal lelkésze, név szerint John Wesley is velük utazott. A vihar során tanúsított
magatartásuk olyan nagy hatással volt rá, hogy a következőket írta naplójába:
"Már régen észrevettem mélységes buzgóságukat. Alázatosságuk állandó bizonyságát adták azzal,
hogy elvégezték a többi utas helyett azokat a szolgai munkákat, amelyekre egyetlen angol sem vállalkozna. Nem
vártak és nem fogadtak el fizetséget, mondván, hogy az a szolgálat jót tett büszke szívüknek, és szeretett
Megváltójuk többet cselekedett értük. Nap, mint nap olyan szelídséget tanúsítottak, amelyen semmilyen bántás nem
változtatott. Ha meglökték, megütötték vagy földre taszították őket, felkeltek és tovább mentek, de panasz nem
hagyta el ajkukat. Mindennap próbára tették magukat, hogy megszabadultak-e a félelemtől, büszkeségtől, haragtól
és bosszúállástól. Zsoltáréneklés közben, amellyel munkájukat kezdték, a hullám felcsapott a hajóra, darabokra
szaggatta a fővitorlát, elborította a hajót, beömlött a fedélzetek közé. Mintha a hatalmas mélység máris
elnyelte volna a hajót. Az angolok irtózatos sikoltozásba kezdtek. A németek nyugodtan tovább énekeltek.
Egyiküket később megkérdeztem: , Nem féltetek?' Így válaszolt: Istennek hála, nem!' , Asszonyaitok és
gyermekeitek sem féltek?' - kérdeztem. Szelíden válaszolt: 'Asszonyaink és gyermekeink nem félnek a haláltól.'"
Alkalmazd a gyakorlatban:
Miért kell egy kereszténynek félnie? Vagy inkább, miért nem kell egy kereszténynek félnie?
PÉNTEK
Wesley, az evangélista
 Bár
megalázó volt beismernie, de Wesley tudta, hogy neki nincsen akkora békessége és Istenbe vetett hite, mint a
morváknak. Világosan kiderült abból, ahogy az asszonyok és a gyermekek nyugodtan tovább énekeltek, míg ő az
életét féltette.
Nem is lelte meg azt a nyugalmat Wesley egészen addig, míg három évvel később egy morva
lelkésszel együtt nem tanulmányozta a Bibliát. Amikor végül rádöbbent, milyen keveset érnek saját erőfeszítései
és elért eredményei, felismerte, hogy Jézus valóban szereti őt. Megértette, hogy Jézus megbocsájtott neki és
egyszerűen csak élete minden területén Jézusban kell bíznia. Attól a naptól fogva John Wesley már nem volt
ugyanaz az ember.
Az Anglikán Egyház akkoriban teljesen formális volt és szinte élettelen. Az alsóbb osztályok
nagy szegénységben éltek és iskolázatlanok voltak. Az angol nép oly kevéssé ismerte Istent, hogy az ország a
nevét kivéve, szinte pogány volt.
John Wesley célul tűzte ki, hogy változtat ezen, ám rövidesen megtiltották neki, hogy
prédikáljon. A lelkészek szerint túlságosan „felkavarta az állóvizet”. Ő persze, pontosan ezt is akarta.
Mivel templomban nem hirdethette az igét, Wesley egy barátja tanácsát megfogadva bárhol és
bármikor prédikálni kezdett. A mezőn, egy pajtában, magánháznál, az útkereszteződésben, mindegy volt neki.
1Kor 9:16.
John Wesely évente több mint hétezer kilométert lovagolt felkeresve minden várost és falut,
amit csak tudott. Gyakran naponta kétszer, sőt háromszor is prédikált. Az általa megtért lelkek iránt érzett
aggodalmában szinte véletlenül hozta létre a Metodista Egyházat. A „metodista” név jelentése majdhogynem
sértőnek számított, de pontosan jellemezte Wesley gondos módszerét, mellyel a keresztényeket helyes életmódra
ösztönözte.
A
szolgálat hosszú esztendei után, Wesley 1791-ben halt meg azzal a békességgel a lelkében és szívében, melyet sok
évvel azelőtt annyira csodált a morva misszionáriusokban. Ő volt a legismertebb és legkedveltebb ember egész
Angliában. Jövő héten még többet megtudunk majd Wesely-ről és munkásságáról.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Miért kell békességben lennünk Istennel, ahhoz, hogy jó tanúi lehessünk? 1Ján 4:18.

Feladatok:
Egy ráadás történet:
Az irgalmas Isten Wesley Jánost újra meg újra csoda útján mentette meg a
haláltól. Amikor a csőcselék dühe feltámadt ellene, és nem látszott semmi út a menekvésre, egy emberi formát
öltött angyal lépett mellé. A csőcselék meghátrált, és Krisztus szolgája épségben került ki a veszélyből. (A
nagy küzdelem 258-259.o.)
Karikázd be a helyes válasz betűjelét!
1. Mi a gyökere minden gonoszságnak?
a. az intelligencia
b. a szépség c. a pénz
d. a pénz szeretete
2. Mi a predesztináció?
a. Mindenki dönthet saját sorsáról
b. Isten dönti el, ki üdvözül és ki veszik
el. Az embereknek semmi választásuk.
3.Az átmeneti szövetség:
a. Megengedi, a megtéretlen szülők
gyermekeinek megkeresztelését.
b. A bűnösök egyháztól való távol
tartására jött létre.
c. A fiatalok egyháztól való távol
tartására jött létre.
d. Megengedi, hogy valaki félig puritán,
félig pedig katolikus legyen.
e. Megkönnyítette az egyháztaggá válást.
4. John Wesely gyakran kétszer, vagy háromszor is prédikált egy nap. Egy
esztendő 365 napból áll. Hányszor prédikált akkor egy évben?
a. 300-500
b. 750-1000 c. 1500-1750
5. Hány kilométert lovagolt John Wesely évente?
a. 350 b.1000
c. 7342 d. 10000
6. Körülbelül hány kilométert ment a lova naponta?
a. 5 b. 20
c. 200 d.12
7. A „metodista” elnevezés az 1700-as években
a. bók volt
c. sértésnek számított
b. tiszteletre méltó név volt
d. a gúny és megvetés kifejezése volt
8. Melyik igaz a következő állítások közül Zinzendorfra?
a. A teljes neve gróf Nicolaus Von
Zinzendorf volt. e. Katolikus volt
b. Lutheránus volt.
f. Szászországban élt.
c. Morvaországban élt.
g. Üldözte a morva hívőket.
d. Befogadta a morva menekülteket
Egészítsd ki a következő mondatokat!
9. ____________________ volt az
első misszionárius, akit egy egyház küldött ki. __________ -ben indult útjára és a Karibi-térségben fekvő
_________________ szigetre ment.

|