|
VASÁRNAP
Egy svájci reformátor
 Sötét
középkornak nevezzük azt a sok-sok évig tartó időszakot, amikor a Katolikus egyház elrejtette a tömegek elől a
bibliai igazságok fényét. Nagyon sok gonosz gyakorlatot vezettek be ez idő alatt az egyházban. Isten azonban nem
feledkezett el népéről, embereket támasztott, akik lefordították a Bibliát, hogy mindenki az anyanyelvén
olvashassa. Ezt az időszakot nevezzük a Reformáció korának. Hűséges férfiak és nők tanulmányozták a Biblia
igazságait és meg akarták változtatni, reformálni helytelen szokásaikat.
Alig pár évvel Luther németországi és Lefevre franciaországi munkájának kezdete után, Ulrich
Zwingli terjesztette a reformáció eszméit Svájcban. A tehetséges tudós és jó képességű ügyintéző Zwingli
katolikus pap volt, aki gyorsan haladt felfelé az egyházi ranglétrán egyik pozícióból a másikba.
1518-ban a legfontosabb svájci város, Zürich hatalmas katedrálisának élére nevezték ki.
Utasították, hogy maga teremtse elő a szertartások költségeit és csak a „jelentős” személyekkel foglalkozzon, az
egyház gazdag és befolyások tagjaival. Mit mond erről a Biblia? Jakab 2:1-7.
 Zwingli
erre azt felelte, hogy ő Máté evangéliumából akar tanítani és Isten dicsőségéért, valamint a lelkek valódi
üdvösségéért kíván dolgozni.
Minél jobban megértette a Szentírást, Zwingli annál inkább arra bátorította a székesegyház
hallgatóságát és magántanítványait, hogy Jézusban bízzanak és hitüket egyes egyedül a Bibliára alapozzák. A nép
emiatt természetesen kezdte elhagyni babonás szokásait.
1523-ban Zürich város tanácsának figyelmét is felkeltette Zwingli tevékenysége. Nyilvános
disputára (hivatalos vitára) hívták ki a katolikusok ellen. Felsőfokú képesítésének és szónoki tehetségének
köszönhetően Zwingli meggyőzte a tanácsot, hogy szakadjanak el a Katolikus Egyháztól és az ő reformjait vezessék
be. Nos, a reformjai nagy részét.
Eltörölték a szentek tiszteletét és eltávolították a szobrokat a templomokból. Törvényen
kívül helyezték a bűnbocsátó cédulák árusítását. A tanács azonban nem fogadta el Zwinglinek a misével
kapcsolatos ellenérvét, hiszen azt tanították nekik, hogy a pap az Úrvacsora kiszolgáltatásakor csodálatos módon
Krisztus valóságos testévé és vérévé változtatja a szimbolikus kenyeret és vörösbort. Mi tévő lehetett hát?
Zwingli nagyon sokat elért. A tanács támogatta erőfeszítéseit és ő reménykedett, hogy még
több igazság elfogadására is rá tudja majd venni őket.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Munkája kezdetén Zwingli alig-alig tudott valamit Lutherről és munkásságáról. Mégis mindketten ugyanazokban a
Bibliai igazságokban hittek Hogyan lehetséges ez? Jn16:13.
HÉTFÖ
Zwingli és tanítványai
 Zwingli
vitában elért sikere utat nyitott az evangéliumi befolyás terjedésének Svájc sok területén. A városi tanács
tagjai támogatták ugyan Zwingli reformátori tevékenységét, minden tanításával mégsem értettek egyet. Zwingli azt
hirdette, hogy a Katolikus mise szertartása helytelen. A tanács nem tudott megegyezni a mise eltörlésében.
Zwingli a Bibliát tartotta a földkerekség legmagasabb hatóságának és közvetlenül abból oktatta tanítványait.
Mivel hálás volt a tanács támogatásáért, Zwingli úgy gondolta, hogy „lassabban haladjanak”,
remélve, hogy az idő múlásával még több reform elfogadására is ráveheti majd őket. Úgy döntött, továbbra is
celebrálja a miséket a templomban, holott éppen ő bizonygatta a tanácsnak, hogy az helytelen. Több mint egy éven
át intette türelemre tanítványait a későbbi reformok reményében.
Helytelen vajon türelmet gyakorolni mások iránt? Jn 16:12; Mk 4:33;
1Kor 3:1-2.
Zwingli egyes tanítványai mégsem tudták belátni, hogyan is vehetnék semmibe a Bibliában
fellelt igazságokat. Másoknak talán növekedniük és fejlődniük kell, de ők hogyan fordulhatnának vissza a
megismert igazságoktól?
Zwingli és tanítványai azt is felfedezték a Bibliában, hogy az egyháznak önkéntes alapon
kellene szerveződnie. Azok csatlakoznak a valódi egyházhoz, akik megtérnek, és Jézus követését választják.
Zwingli két tanítványa, Felix Manz és Conrad Grebel és még néhány barátjuk elkezdtek titokban
összejárni. Eleinte csak tanulni gyűltek össze, később azonban már szinte gyülekezetnek, a hívők csoportjának
kezdték magukat tartani. Ez valami olyasmi volt, amit a „keresztény” Európa már évszázadok óta nem látott.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Nagyon fontos felismerni, hogy Isten népének folyamatosan növekednie kell az Ő igazságainak megismerésében.
Péld 4:18; Hóseás 6:3; 2Kor 3:18.
KEDD
Újabb nyílvános vita
 A
Katolikus Egyház már mintegy ezer esztendeje tanította, hogy az emberek azért tartoznak egyházához, mert az ő
felségterületén élnek. Ahogy valaki megszületik, automatikusan az egyház tagja lesz. Ez volt a
csecsemőkeresztség egyik oka. Így azonban senkinek sem volt valódi választási lehetősége ebben a kérdésben. Az
egyház tagjai voltak, akár akarták, akár nem.
1525-ben Zürich város tanácsa nyilvános vitát hirdetett az önkéntes egyháztagság kérdésében.
Zwingli tanítványai remélték, hogy mesterük kiáll majd azért, amit nekik tanított. Ám éppen ellenkezőleg, a
tanács Zwinglit jelölte ki, hogy érveiket cáfolja. Semmi esélyük sem volt, hiszen a tanács már döntött, Zwingli
pedig ellenük érvelt.
Conrad Grebelt és Felix Manzot kiutasították a kantonból (a tartományból) és a szülők
száműzetésének terhe mellett elrendelték az összes csecsemő megkeresztelését.
Zürich város tanácsa felügyelte az egyházat, és a nép feletti uralomra használta azt. Attól
tartottak, hogy ha az emberek már nem lesznek egyháztagok, az egész svájci társadalom szétesik. Ezt a kockázatot
nem akarták vállalni.
Nekünk talán furcsán hangzik ilyesmin aggódni. Sok országban sok különféle vallásfelekezethez
tartozó emberek élnek és azok az országok sem züllenek szét. A történelem során azonban a királyok, papok,
fáraók, császárok és egyéb uralkodók mind egy kormány által támogatott hivatalos vallással próbálták
összetartani alattvalóikat.
Ez az eszme oly régi volt és annyira beleivódott az emberek gondolkodásmódjába, hogy
elképzelhetetlen volt bármi mást javasolni helyette. Zwingli tanítványai azonban eldöntötték, engedelmeskedniük
kell a megismert igazságnak még akkor is, ha Zürich város tanácsa még nem látja azt a fényt. A Zürichtől alig
hét kilométerre fekvő kis településen, Zollikon faluban akartak egy gyülekezetet szervezni, ami csak egyház, nem
pedig az állammal összefonódott egyház.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Mi a teendőnk, amikor az igazság furcsának, talán még ördöginek is hangzik valaki más számára?
2Tim 4:1-5.
SZERDA
Az anabaptisták
 A
zollikoni újdonsült csoportot a hívők egyházának nevezték. Csak azok csatlakoztak tagságához, akik érezték Isten
elhívását, és bemerítéses keresztséggel fejezték ezt ki, ahogyan Jézus a követőinek meghagyta.
ApCsel 2:38-41.
A hívők egyházának híre rövidesen Zürichbe is eljutott, ahol egyáltalán nem fogadták
szívesen. A tanács az egész elgondolást eretnekségnek minősítette. Akik ott kint a hívők egyházát
megalapították, mintha azt állítanák, hogy az egyház tagjai hitetlenek. Hogyan merészelik!?
Igaz volt persze, hogy a katolikus egyház zürichi gyülekezetének sok részeges, hazug, gyilkos
és istenkáromló tagja volt, de hiszen ez mindig is így volt. Semmit sem tehettek ellene.
Mivel az országban mindenkit csecsemőkorában megkereszteltek, a zollikoni hívőket
anabaptistáknak nevezték el, ami azt jelenti, hogy „újrakeresztelők”. És mivel újra keresztelték az embereket,
úgy tűnt, mintha a csecsemőkeresztség nem lenne elegendő.
Ráadásul olyan egyházat hoztak létre, amit nem felügyelt az állam! A logikus végkövetkeztetés
szerint tehát ez az eszme aláássa a hivatalos egyház és az állam hatalmát.
A tanács szerint egy dolog, hogy Zürich városa elhagyja a Katolikus Egyházat, de nagyon is
más, hogy a zollikoni anabaptisták elhagyják a zürichi egyházat. Végtére is a zürichi egyház meg volt győződve
róla, hogy már elhagyta a hibákat és az igazságot tanítja. Úgy vélték, hogy aki elhagyja az egyházat, az
igazságot hagyja el, és az ilyeneket meg kell állítani.
A városi tanács meg is próbálta leállítani őket. Az egyházzal karöltve mindent meg is tettek
ennek érdekében. Az elkövetkezendő évek során pénzbüntetésre, megkorbácsolásra és börtönbüntetésre ítélték őket,
és mivel „olyan sokan voltak, mint a vízáradat”, sokukat még vízbe is fojtották, hogy meggyőződésüktől
eltérítsék őket.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Mit tett Jézus, amikor az emberek úgy döntöttek, hogy nem Őt követik? Jn 6:66-67.
Mit mondott Jézus, mire van szükség, mielőtt valaki követni kezdené Őt? Mk 8:34-35.
CSÜTÖRTÖK
Az anabaptisták üldözése
 A
Zürich körzetében élő anabaptisták merész lépésre szánták el magukat, amiért nagy árat kellet fizetniük. Még
abban a nyolc napban is, amit a csoport vezetői a távozásukhoz türelmi időnek kaptak, 35 férfi és nő kérte
keresztségét, hogy a törvényen kívüli egyházhoz csatlakozhasson.
A következő két esztendő története igen változatos. Folyamatosan üldözték az anabaptistákat.
A börtönbüntetés, a súlyos bírságok, vezetőik száműzetése a kantonból, sok helyi hívőt eltántorított. A
zollikoni csoport számtalanszor megadta magát ellenségeinek és megígérték, hogy abbahagyják a Szentírásból
megismert igazságok terjesztését.
A börtönből szabadulva azonban felébredt a lelkiismeretük. Tudták, nem álltak helyt, ahogy
kellett volna. Vajon Isten meg tudja ezt bocsájtani nekik?
Igen, természetesen. Még azoknak is, akiknek jobban kellett volna tudniuk, Isten ígérete és
irgalma még mindig valóságosan létezik. 1Jn 1:9.
Úgy látszott, Zürich legyőzte az anabaptistákat. Ezek az egyszerű keresztények olyan
gyülekezetet akartak, mely független az államtó, olyan egyházat, melynek tagjai valóban Jézus követése mellett
döntöttek, egyházat, mely elutasítja az erőszak alkalmazását és Jézus követőinek üldözését. Az ilyen gyülekezet
azonban nem maradt fenn sokáig Zollikonban.
Alig két éven belül Conrad Grebel és Felix Manz, a két férfi, akik soha nem adták fel
hitüket, mindketten halottak voltak. A nyirkos börtöncellában töltött hosszú hónapok kikezdték Grebel egészségét
és betegségben halt meg. Manzt pedig nyilvánosan a zürichi Limmat-folyó vizébe fojtották a kormány utasítására.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Grebel és Manz halottak voltak, de olyasmiért haltak meg, amiért érdemesnek tartották szenvedni. Mi volt az?
1Pét 3:14-17.
PÉNTEK
Zwingli halála
Az anabaptista mozgalom vezetői már halottak voltak. A hívők egyháza iránti vágy azonban nem!
Az üldöztetés miatt a hívők szétszóródtak. Ausztriában, Németországban, Belgiumban, és Hollandiában is
elterjesztették az igazságot. Az anabaptisták gyakran érezhették úgy magukat, mint Illés: „és csak én egyedül
maradtam, és engem is halálra keresnek.”
A lelkiismereti szabadságban hittek, és abban, hogy az egyházi tagságnak önkéntesnek kell
lennie. Hitték, hogy az egyház csak azt fogadhatja tagjai sorába, aki megtért Krisztushoz, és ez életvitelén is
meglátszik. Hitték, hogy az egyháznak fegyelmeznie kell tagjait, de soha nem erőszakkal. Ezen elvek egyike sem
illett bele abba az állam és az egyház összefonódásával uralkodó egyházszervezetbe, mely Konstantin császár
ideje óta Európában uralkodott.
 Eleinte
Zwingli és Luther is hívők gyülekezeteit akarták megalapítani. Mindketten a csecsemőkeresztség, valamint az
állam és az egyház összefonódása ellen voltak. Ám végül is mindkét reformátor meghátrált ezen eszméktől és a
világi hatalomtól várt védelmet a Katolikus egyház ellen. Ezzel az állam és az egyház több ezer éves gyakorlatát
folytatták.
Sajnálatos módon a reformáció összes ágazata az állam által támogatott egyház elvét vallotta.
Az anabaptisták elképzelése a hívők egyházáról fenyegetést jelentett erre az egész rendszerre. Ezért mindnyájan
tűzzel-vassal, vagy vízzel irtották őket. Nem könnyű a múlt hibáitól megszabadulni, még olyan jó embereknek sem,
mint Zwingli és Luther volt.
Zürich megnyerte a csatát az anabaptisták ellen, de sokkal többet veszített azzal, hogy
erőszakkal próbálta Isten ügyét előremozdítani. 1529-ben Zwingli célul tűzte, hogy háborúval bírja „megtérésre”
a katolikus városokat. Két évvel később ötszáznál is több zürichi férfi veszítette életét a kappeli csatában,
melyben öt svájci katolikus város egyesített hadereje szállt szembe velük. Köztük Ulrich Zwingli is, valamint a
tanács huszonhat tagja és huszonkét lelkipásztor is.
Az anabaptistákat üldözték és gyilkolták, de mivel meggyőződésükhöz hűek maradtak, a szabad
egyházról alkotott elképzelésük végül szabadon valóra válhatott. Először Amerika angol telepesei között, majd
sok más országban is.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Mire figyelmeztetett Jézus a fegyveres harccal kapcsolatban? Mt 26:52.
Feladatok:
Fény támad a sötétségből
A reformáció 25 vezetője
„A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.” Zsolt 119:130
|
