Bibliatanulmány gyerekeknek

Dávid otthon őrizte a juhokat. Saul ismét a filiszteusok ellen harcolt, és Dávid három bátyja is a seregében volt. Dávidot elküldte apja, Isai, hogy hozzon híreket fiai hogylétéről.

Senki sem tudott az angyalról, aki Dávidot meglátogatta és elmondta neki, hogy ő fogja megszabadítani az izraelitákat az ellenségtől. Dávid bizonyára azon tűnődött, amikor korán reggel útnak indult, hogy hogyan is történhet ez meg egyáltalán? Mit tett, amikor a táborba érkezett? 1Sám 17:20-22.

Miközben Dávid a fivéreivel beszélt, a táborban hirtelen mindenki hátrálni kezdett az ellenség elől, mintha félnének. Miért hátráltak? 23-24. v.

Góliát hatalmas volt! Kb. 2 méter 75 cm magas óriás volt! Bronzsisakot viselt a fején és szintén bronzból készült mellvértje úgy nézett ki, mint a hal pikkelyes bőre. A mellvért több mint 45 kg-ot nyomott, és semmilyen lándzsa vagy nyílvessző nem tudott áthatolni azokon a fém pikkelyeken. Fém lábszárvédőt is viselt. Lándzsájának csak a hegye közel hat kg-os volt! Oldalán hatalmas kard, és pajzsát a fegyverhordozója cipelte. Semmi kétség, Saul és összes katonája rettegett tőle.

Negyven napon keresztül minden reggel és minden este az óriási Góliát kiállt, és párbajra hívott bárkit, aki ki mert volna állni vele szemben. Még azt is felajánlotta, hogy alkut köt velük.

Mit mondott Saul, mivel jutalmazza azt, aki elég bátor, hogy Góliátot megölje? 25. v.

Dávid egyre mérgesebb lett miközben Góliátot hallgatta, amint átkozza Izrael Istenét és gúnyt űz belőle. Ki ez a filiszteus? - érdeklődött Dávid. Hogy merészel így beszélni Istenről?

Éliábnak, Dávid legidősebb bátyjának nem tetszett, ahogy Dávid Góliátról beszélt. Éliáb nem felejtette el Sámuel betlehemi látogatását, és még mindig úgy gondolta, hogy a prófétának őt kellett volna tiszteletben részesítenie az öccse helyett. Éliáb most féltékeny volt. Talán zavarban is volt, mert tudta, hogy ő nem elég bátor ahhoz, hogy Góliát ellen kiálljon. Még csak a gondolatától is félt, hogy megpróbálja megölni az óriást. 28. v.

Dávid nem tett semmi rosszat. Éliábnak semmi oka nem volt rá, hogy leszidja őt. Viszont számtalan oka volt, hogy felháborodjon Góliát beszéde és viselkedése miatt.

Dávid más katonákkal is beszélgetett, és mind ugyanazt mondta neki a jutalomról, amit Saul felajánlott annak, aki elég bátor, hogy Góliátot megölje. Dávid nem törődött annyira Saul jutalmával, mint amennyire zavarta a gonosz Góliát beszéde és viselkedése.

Végül valaki szólt Saulnak, hogy miket beszél Dávid, és ő magához hívatta a fiút. Saul már bizonyára tudta Dávidról, hogy szépen énekel és hárfázik, de sokkal többet nemigen tudott róla. Leckénk következő részéből megtudjuk majd, hogy mi történt Saul és Dávid beszélgetése során.

KEDD - SZERDA

Az ifjú Dávidra pillantva Saul bizonyára megcsóválta a fejét. Nem tudta elhinni, hogy valaki, aki ilyen fiatal annyira merész és bátor lehet, hogy meg akar küzdeni Góliáttal. 1Sám 17:32-33.

Dávid beszélt Saulnak az oroszlán és a medve megöléséről. Saulnak nem lehetett kétsége afelől, hogy Jézus tud segíteni neki Góliát megölésében is. Mit mondott végül Saul? 37. v.

Először is, Saul ragaszkodott hozzá, hogy Dávid vegye fel az ő fegyverzetét. Ezért Dávid felvette. Amint azonban járni kezdett benne, érezte, hogy ezt nem tudja használni. Amikor megfordult, hogy a felszerelést visszavigye Saulnak, az emberek azt hitték, hogy meggondolta magát.

Azután mindenki elképedve figyelhette, ahogy Dávid minden fegyver nélkül elindul Góliát felé. Csupán a pásztorbotja és a parittyája volt nála. Aztán látták, hogy megáll egy kis pataknál, felvesz öt sima követ és kicsiny tarisznyájába teszi.

Góliát nem akart hinni a saját szemének, amikor a közeledő Dávidot meglátta. Hogy mertek az izraeliták egy gyereket harcba küldeni ellene? Mit kiáltott Dávidnak? 41-44. v.

Mindenki fülelt. Hallgatták Dávid tiszta, zengő hangon szóló válaszát, amiből megállapíthatták, hogy Dávid nem fél. 45. v.

Dávid azt mondta Góliátnak, hogy mindaz vele fog megtörténni, amivel őt fenyegette. S ami a legjobb, mindenki láthatja majd, hogy Izrael Istenének nincsen szüksége kardra, vagy lándzsára. Az ő Istenük mindenható és könnyen el fogja pusztítani az ellenséget.

Góliát most már nagyon dühös volt. Sisakját hátratolva, felbőszült vadállatként sietett Dávid felé.

Dávid bátran szaladt Góliát felé és gondosan egy követ helyezett parittyájába, majd megállt. Parittyája egyre gyorsabban fogott körbe-körbe. Aztán a kő keresztülsüvített a levegőn és pontosan Góliát homlokának a közepébe fúródott, ahová Dávid célzott.

Góliát megállt. Előrenyújtotta karját, mintha megvakult volna! Megtántorodott! Aztán előreesett. A földre zuhant, mint egy kidőlt fa. 48-49. v.

Dávid egy percet sem vesztegetett. Azonnal a gonosz óriáson termett és kirántotta annak hatalmas kardját. És a következő pillanatban Dávid bizonyossá tette, hogy a büszke, kérkedő és káromló Góliát halott.

Az izraeliták nem hittek a szemüknek, és a filiszteusok sem! Góliát meghalt! Valóban halott! Mindenki biztos volt benne, hogy Dávid fog meghalni és nem a hatalmas órás, Góliát.

A filiszteusok hirtelen rádöbbentek, hogy veszítettek, és szaladni kezdtek. Az izraelita sereg pedig arra döbbent rá hirtelen, hogy győztek és azonnal üldözni kezdték az ellenséget. A filiszteusok nagyon megrémültek és az életükért futottak. Az izraeliták örömkiáltásokkal üldözték ellenségüket és sokat megöltek a menekülők közül. Milyen csodálatos nap volt az!

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Mi történt azokkal a holmikkal, amiket a filiszteusok menekülés közben hátrahagytak? 1Sám 17:53.

Saul végignézte, milyen bátran ment Dávid Góliát ellen, és többet akart megtudni róla. Mit mondott a királynak Abnér, a sereg főparancsnoka Dávidról? 55-56. v.

Mikor a harc véget ért, Abnér Saul királyhoz vezette Dávidot. 57-58. v.

Saul fia, Jonatán végighallgatta Saul és Dávid beszélgetését. Jonatán nagyon örült, mert ő is ugyanúgy szerette Istent, és bízott benne, mint Dávid. Jonatán alig várta, hogy megismerkedjen Dáviddal, mikor meghallotta, hogy Saul ott akarja tartani a fiút, hogy a katonája legyen. Tudta, hogy egymás legjobb barátai lesznek majd. 1Sám 18:1-2.

Saul természetesen nagyon örült, hogy Dávid megölte Góliátot, és szerette volna, hogy Dávid a családjának tagja legyen. Saul bízott Dávidban és nagyon örült, hogy ilyen bátor, engedelmes katonája van. Arról azonban fogalma sem volt, hogy Jézus Dávidot választotta ki következő királynak.

Jonatán tudta, hogy Góliát megölése nemzeti hőssé avatta Dávidot. Hogyan mutatta ki, hogy ennek ellenére egy kicsit sem volt féltékeny Dávidra? 4. v.

Dávid jó katona volt. Isten mindig megáldotta, amikor harcba szállt Izrael ellenségeivel. Ám egy napon történt valami, amikor a bajkeverő filiszteusok elleni győztes csatából igyekeztek hazafelé. Boldog asszonyok jöttek, énekkel üdvözölve őket. Olvassuk el, hogy mit énekeltek! 6-7. v

Saul észrevette, hogy azt éneklik, ő ezret ölt meg, de Dávid tízezret. A féltékenységnek nevezett nagy, szörnyű, csúnya démon hirtelen megszállta Saul lelkét. Világosan látható volt, hogy Dávid népszerűbb, mint ő. És Saul ezt nem tudta elviselni.

Saul ahelyett, hogy hálás lett volna Dávidnak, gyanakodva kezdett nézni rá. Dávid is hamarosan észrevette, hogy Saul érzései iránta nagyon megváltoztak. 9. v.

Dávid nem aggodalmaskodott amiatt, hogy király lesz. Tudta, hogy ha eljön az ideje, Jézus mindenről gondoskodni fog. Dávid egyszerűen jó, hűséges segítő akart lenni minden módon, ahogy csak tudott.

Boldogok vajon a féltékeny emberek? Nem, nem boldogok. Saul most boldogtalanabb lett, mint valaha. Milyen szomorú!

Történet sarok

Betyár és a gödör - 2. rész

Átdolgozta: Amy Sherrard

Betyár egy gödörbe nézett lefelé a mező szélén, azon a helyen, ahol Hajni apukája szerin nem szabad játszani, mert nem biztonságos. Hajni azon tűnődött, hogy vajon Betyár ide rejti-e újabban a tartalék eledelét.

Ahogy Hajni óvatosan közeledett a gödörhöz, Betyár még izgatottabb lett. Hirtelen az ugatás mellett Hajni mintha valami szűkölő hangot is hallott volna. Hamarosan észrevette, hogy Betyár a régi kút fából készült fedőlapjának egyik résén keresztül néz lefelé. Letérdelt és nagyon óvatosan lemászott a gödörbe. Eközben a nyüszítés izgatott csaholássá változott.

„Ó, Vakkancs!” – kiáltott fel Hajni. –„Ó, Betyár, várjatok csak, mindjárt visszajövök!” Óvatosan felkapaszkodott a gödörből és amilyen gyorsan csak tudott, rohant vissza a házba, hogy bátyját, Jocót megkeresse. Megragadta a fiú karját, és így szólt: „Gyere gyorsan! Láttam, ahogy Betyár két szelet pirítóst dobott egy gödörbe. A régi kútba a mező szélén. Vakkancs ott van a gödörben!”

-„Ó, szegény kis fickó!” – kiáltotta Jocó és már vette is a kabátját. Mindketten siettek a kút felé.

„Te állj hátrébb!” – figyelmeztette Jocó Hajnit. „Letördelem a fedőlap korhadt darabjait, amíg biztonságosan le nem tudok jutni.”

A kis Vakkancs megvadult az örömtől. Ám hiába ért le Jocó ameddig csak tudott, még mindig nem érte el az izgatott kiskutyát.

„Ha meg mered tenni, - mondta Hajninak - a lábadnál fogva tartalak, amíg el nem éred, aztán mindkettőtöket felhúzom.”

Hajni habozott, de bízott a bátyjában, ezért beleegyezett. Jocó erősen tartotta húga lábait, amint az áthajolt a beomlott részen a gödörbe.

„Nagyon büdös van itt lent!” – kiáltott fel Jocónak a kislány. Piszok potyogott a korhadt fedélről a hajába, az arcába, és a ruhájára, de Hajni nem törődött vele.

„Sok lerágott csont és megrágott kenyérdarabka van itt azon kívül is, amit Betyár ma ejtett be ide.” – mondta Hajni Jocónak miközben az izgatott kutyuskáért nyújtózkodott. „Na! Majdnem megvan. Még egy kicsit lejjebb. Megfogtam! Húzhatsz vissza!” – kiáltotta Hajni a bátyjának. Hamarosan ő is és Vakkancs is kint voltak és a két kutyus vidáman csaholt örömében.

„Megtaláltuk Vakkancsot! Megtaláltuk Vakkancsot!” – kiabálta Hajni, miközben Kovács néni háza felé szaladtak.

A szomszéd néni hátsó ajtaja kitárult. „Ó, köszönöm szépen gyerekek! Köszönöm! Hol volt?” – kérdezte Kovács néni.

A gyerekek egymás szavába vágva rögtön elmesélték neki, hogyan találták meg kiskutyáját. Közben Vakkancs kutya-puszikkal borította gazdája arcát, Betyár is ugatott és csaholt örömében. Kovács néni vizet adott Vakkancsnak, aki csak ivott és ivott.

„Bizonyára Betyár vitte neki az ennivalót minden nap!” – kiáltotta Hajni és Betyár arcába nézett. „Hát nem csodálatos, hogy Isten még az állatokról is gondot visel, akárcsak az emberekről?”

(Vége)