Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

4. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Sámuel meghallja Isten hívását

  7. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Amikor Sámuel még alig néhány esztendős volt, szülei elvitték őt, hogy Élivel, a főpappal éljen. Annak ellenére, hogy még egészen kicsi gyermek volt, Sámuel már elkezdte megtanulni, hogyan legyen Jézus segítője.

Éli úgy szerette Sámuelt, mintha a saját fia lett volna, és amikor Sámuel szülei Silóba mentek, Éki külön áldást kért rájuk Jézustól.  Megválaszolta Jézus Éli kérését? Mivel áldotta meg Jézus Annát? Mit gondolsz, boldoggá tette Annát ez az áldás? 1Sám 2:20-21.

El tudod képzelni, mennyire izgatottan várta Sámuel minden évben anyukája és apukája látogatását? Eljöttek meglátogatni drága kisfiukat.

Sámuel találkozhatott új kistestvéreivel. A gyermekek bizonyára örömmel játszottak együtt.

Sámuel gyorsan növekedett. Mit vitt ezért magával Anna minden esztendőben, amikor Silóba ment? 19. v.

Sámuel mindig ezt a kicsi köntöst viselte, amikor a Szent sátorban segített. Efódnak hívták ezt a ruhadarabot. 18. v.

Éli gondosan oktatta Sámuelt a Szenthely gondozásáról, és hagyta, hogy a kisfiú minden lehető módon segítsen. Eleinte valószínűleg csak könnyű dolgokat csinált. Talán eltakarította a hamut az áldozati oltárról. Ez piszkos munka lehetett, de Sámuel mindent vidáman végzett, és minden tőle telhetőt megtett. Segített tisztán és fényesen tartani az oltárt, és a mosdómedencét, vagy vizet cipelt. Talán volt egy kis söprűje, és azzal segített a pitvart kitakarítani. Talán Éli megbízatásait is teljesítette.

Sámuel teljes szívéből szerette Isten, és évről évre egyre többet tudott arról, hogyan legyen Jézus erős, készséges és boldog munkása. Sámuel bizonyára szívesen hallgatta az Éli által mesélt történeteket arról, hogyan gondoskodott népéről Jézus és hogyan segített nekik olyan sokféle módon.

Volt azonban valami, ami mindkettejüket elszomorította. Éli két felnőtt fia, Hofni és Fineás papok voltak, és ezért Izrael fontos vezetői. Azonban annak ellenére, hogy a Szenthelyen dolgoztak, nem szerették Jézust, és nem engedelmeskedtek neki. Nem tartották meg azokat a törvényeket, amiket Jézus adott a papoknak. A Biblia azt mondja, hogy korruptak, romlottak voltak. Ez azt jelenti, hogy szörnyű bűnöket követtek el. Milyen szomorú, hogy azok az emberek, akiknek Izrael erős vezetőinek kellett volna lenniük, ennyire gonoszok voltak!

KEDD - SZERDA

Mit gondolsz, megkísértette Sámuelt valaha, hogy utánozza a gonosz dolgokat, amiket Éli fiai műveltek? Nem! Sámuelt egészen kicsi korától fogva ara tanították, hogy különbséget tudjon tenni a jó és a rossz között. És ő mindig azt választotta, hogy helyesen cselekszik, bármit tettek is mások.

Éli fiai Izrael vezetői voltak. Jó példát kellett volna mutatniuk a népnek. Éli halála után egyikük lett volna a következő főpap. Vajon jó példát mutattak? Nem! Gonoszul cselekedtek, és mindenki tudta, hogy amit tesznek, az helytelen.

Például az áldozati állatok húsából, amit az emberek különleges felajánlásként hoztak, a papoknak kellett megtartaniuk egy bizonyos részt. Ez a rész a papok családjának járt. Hofni és Fineás azonban nem követték ezeket, a papoknak adott rendelkezéseket. Az áldozati állat bármely részét elvették, ami nekik tetszett. És amikor az emberek megpróbáltak Istennek engedelmeskedni a papok helyett, azok szolgái még erőszakkal is elvették tőlük, amit akartak.

A rendelkezés szerint az állat minden zsíros részét kellett legelőször elégetni. Utána a hús egy részét meg kellett főzni és a papoknak adni, de a nagy részét vissza kellett adni annak, aki a felajánlást tette. Ő a családjával együtt megfőzte és egy különleges étkezés keretébenen közösen elfogyasztották.

De előtte az engesztelő áldozat zsírját el kellett égetni áldozatként Istennek. Éli fiai sokszor nyers húst kértek, hogy főzés helyett megsüthessék azt. A szolgáik erőszakkal is elvették, ha kellett. Kétségtelen, hogy ez elszomorította Jézust! 1Sám 2:15-17.

Tudta Éli, hogy mit művelnek gonosz fiai? Igen, tudta. Mindent tudott tetteikről. Beszélt is velük róla. De Éli fiai gyermekkorukban soha nem tanulták meg az engedelmességet. Most annak ellenére, hogy Éli könyörgött nekik, hogy hagyják abba ezt a gonoszságot, nem törődtek vele. 23-25. v.

Élinek azt kellett volna mondania a fiainak, hogy nem lehetnek tovább papok. Éli azonban gyermekkorukban sem büntette meg soha a fiait. Mindig rájuk hagyta, hogy azt tegyék, amit akarnak. És még most sem tett semmit, pedig tudta, hogy milyen szörnyű dolgokat művelnek. Jézus még külön figyelmeztetést is küldött valakivel Élinek attól, hogy mi történik majd Hofnival és Fineással. 34-36. v.

Éli azonban továbbra sem állította meg fiai gonosz cselekedeteit. Mi történt Sámuellel, miközben a gonoszság napról-napra, évről-évre folytatódott? 26. v.

Tudod, Jézus pontosan ezt szeretné elmondani minden kisgyermekről! (Magyarázzuk el a „termet” és a „kedves” szavak jelentését. Ismételjük el az igeverset, a gyermekek nevének behelyettesítésével.)

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Sámuel még mindig kisfiú volt, Éli pedig egyre öregedett és már majdnem megvakult. Sámuel szerette Élit, és Jézus is szerette Élit. Ezért Jézus egyik éjjel még egyszer figyelmeztette Élit, mi fog történni a fiai gonosz cselekedetei miatt. Jézus ezúttal Sámuellel küldte a figyelmeztetést Élinek. 1Sám 3:1-4.

Sámuel vidáman válaszolt: „Itt vagyok”, abban a pillanatban, amint meghallotta, hogy a nevén szólítják, és az ágyból kiugorva Élihez sietett. Mivel Éli már majdnem teljesen vak volt, Sámuel gyöngéden megérintette és így szólt: „Hívtál, itt vagyok.” Éli tudta, hogy ő nem hívta Sámuelt, azt gondolta, hogy a fiú talán álmodott. 5. v.

Sámuel bizonyára tanakodott magában, miközben visszamászott az ágyba. Biztos volt benne, hogy Élit hallotta, amint a nevén szólítja. Hamarosan ismét hallotta a nevét: „Sámuel!” – szólt a hang. Sámuel gyorsan kiugrott az ágyból, és Élihez szaladt. Most biztos volt benne, hogy Éli hívta őt, de a főpap ismét azt mondta, hogy nem!

Sámuel szerette Jézust. Biztosak lehetünk bene, Anna megtanította arra, hogy minden egyes napon imádkozzon Jézushoz. Soha nem hallotta azonban Jézus igazi hangját. Jézus még soha nem szólt hozzá azelőtt. 6-7. v.

Sámuel természetesen teljesen össze volt zavarodva. Mi folyik itt? – tanakodott. Miért hívja őt Éli, és utána miért mondja, hogy nem is hívta? Rövidesen ismét hallotta a nevét, és megint Élihez sietett. Éli most is tudta, hogy ő nem hívta Sámuelt, de már biztos volt benne, hogy Jézus szólítja Sámuel. Éli elmondta Sámuelnek, hogy pontosan mit válaszoljon, ha Jézus ismét szólítja őt. 7-8. v.

Sámuel izgatottan mászott vissza ágyába. Jézus bizonyára mosolygott, amikor ismét nevén szólította a fiút. Sámuel hangja remeghetett egy kicsit, amikor úgy felelt, ahogyan Éli mondta neki. Kifelejtett egy szót, de amúgy jól csinálta. 10. v.

Jézus elmondta Sámuelnek a szomorú dolgokat, amik Izraelre, Élire és a családjára következnek. Mit gondolsz vissza tudott Sámuel aludni? Bizonyára nem.

Reggel Sámuel csendesen felkelt és munkájához látott. Nagy gondolatok forogtak a fejében. Nagyon szomorú volt. Azt kívánta, bárcsak ne kellene elmondania Élinek, amit Jézus mondott neki az elkövetkezőkről. 15. v.

Nemsokára Éli is felébredt. „Sámuel, kisfiam!” – szólította. Ezúttal tényleg Éli hívta Sámuel. És Sámuelnek mindent el kellett mondania Élinek. 16-17. v.

Éli szomorú volt, de nem lett féltékeny Sámuelre, és nem haragudott Jézusra. 18. v.

Ez a történet, örömmel tölt el bennünket, amiért Jézusról tanulunk és amiért a szüleink megtanítják nekünk az engedelmességet, ugye?

 

 

 

Történet sarok

Kifutófiút felveszek

Átdolgozta: Amy Sherrard

 

Péteri úr gazdag volt és különc. Legalábbis mindenki ezt mondta róla. Saját üzlete volt, aminek a kirakatában mintha állandóan ott lógott volna a tábla, hogy kifutófiút alkalmazna, aki megbízatásokat teljesít neki.

„Ez elég könnyű munka lehet.” – mondta Simon Jancsi a barátainak. „Megszerzem ezt az állást, és keresek egy kis pénzt.” És ha ezt mondta, hát így is tett. Másnap Jancsi Péteri úr megbízatásait teljesítette.

Kora délután Péteri úr megbízta Jancsit, hogy menjen fel a padlásra és válogassa szét a holmikat egy hosszú, mély ládában. „A láda éppen a szoba közepén van, – mondta Jancsinak – nem fogod eltéveszteni.”

A tetőtér sötét volt, hideg és elhanyagolt. Tele volt pókhálóval és az egereknek is jó rejtekhely lehetett. Jancsi megtalálta a ládát és belenézett. Szögekkel, anyacsavarokkal, csavarokkal, csapszegekkel és törött kulcsokkal volt tele. Jancsinak az egész hulladéknak tűnt. Valójában úgy döntött, hogy nem ezért vették fel, így visszament a földszintre.Félóra múlva Péteri úr odament hozzá. – „Rendbe raktad a ládát?” – kérdezte Jancsitól.

„Nem találtam semmit, amit rendbe tehettem volna,” – válaszolta Jancsi. – „Semmi más nem volt benne, csak rozsdás szögek és kacatok.”

„Úgy van,” – helyeselt Péteri úr – „pontosan a szögeket és a kacatokat szerettem volna rendbe rakatni veled. Megcsináltad?”

„Nem uram.” –ismerte be Jancsi. - „Sötét volt ott fönt és semmit sem láttam, amit érdemes lett volna szétválogatni. Azt hittem, hogy helyette inkább egy megbízatással elküldene valahova.”

„Ó,” – felelte Péteri úr – „azt hittem azért vettelek fel, hogy azt csináld, amire megkérlek.” Kedvesen mosolygott, majd elküldte Jancsit egy megbízással a belvárosba.

Hat órakor Péteri út hívta Jancsit és kifizette neki az aznapi bérét. Majd megköszönte munkáját és azt mondta neki, hogy többé nincs szüksége rá.

Jancsi meglepődött. Olyan biztos volt benne, hogy talált egy munkát. Kíváncsi volt, hogy mi történhetett.

Másnap megint kint volt a tábla a kirakatban a következő szöveggel: „Kifutófiút keresek”. Délre azonban eltűnt a tábla. Ezúttal Jánosi Karcsi kapta meg az állást. Szorgalmasan teljesítette a kiszállításokat. Záróra előtt egy órával Péteri úr felküldte őt a padlásra, és megkérte, hogy válogassa szét a holmikat a hosszú ládában.

Karcsi nem félt az egerektől és a sötétségtől sem, de semmit nem látott a ládában, amit érdemes lett volna elrendezni. Egy darabig csak össze-vissza rakosgatta a holmikat a ládában. Az egész hulladéknak tűnt neki. Végül kiválasztott néhány egyenes szöget és egy-két kulcsot, majd levitte őket Péteri úrnak a földszintre.

„Ez minden, amit érdemes megtartani abból, amit a ládában találtam.” – mondta neki – „a többi holmi mind vagy rozsdás, vagy elgörbült, nem érdemes foglalkozni velük.”

(Folytatása következik)