Bibliatanulmány gyerekeknek

Emlékszel annak az izraeli törzsnek a nevére, akik különleges szolgálatokat végeztek Jézusért? Lévi törzse volt az. A papok mindig léviták voltak. Az emberek, akik a Szent sátorban szolgáltak, mindig léviták voltak.

A Biblia beszél nekünk egy kisfiúról, aki már egészen kicsi korában azt választotta, hogy szereti Jézust, bízik benne és engedelmeskedik neki. Sámuelnek hívták és apukája egy Elkána nevű lévita volt. Sámuel édesanyja egy Anna nevű kedves hölgy volt.

Elkána minden évben elvitte családját Silóba egy különleges ünnepségre. Ott állt akkoriban a Szent hajlék, és ők mindig vittek magukkal egy áldozati állatot is. Az áldozat bemutatása után a családok együtt étkeztek. Ezek az összejövetelek felüdülést jelentettek mindenkinek. Anna azonban nem volt mindig boldog, amikor odament. Általában inkább szomorú volt.

Egyik ilyen silói ünnepség alkalmával Anna nagyon szomorú volt. Nem evett semmit, és amint családja befejezte a különleges étkezést, ő egymagában a Szent sátorba ment imádkozni. Imádkozás közben sírva fakadt. Azért sírt, mert Elkánával nem voltak gyermekeik. Elkána ahelyett, hogy megvárta volna, amíg Isten ad nekik egy gyermeket, feleségül vett egy másik asszonyt, Penninát.

Amikor Isten gyermekeket adott Penninának, ő azt hitte, hogy ő fontosabb, mint Anna. Peninna féltékeny is volt, mert tudta, hogy Elkána Annát jobban szereti nála. Peninna hitványan viselkedett, és amikor csak tudta megbántotta Anna érzéseit.

Az áldozatbemutatást követő különleges étkezés során Elkána családja minden tagjának adott egy adagot az áldozati állatból.

Talán azért, mert Elkána nagyobb adagot adott Annának, Peninna még féltékenyebb lett, mint valaha. Hogyan reagált erre Anna? 1Sám 1:6-7.

Anna mindig nyugodt és türelmes volt. Elkána nagyon szerette őt, és mindent megtett, hogy boldoggá tegye. Ezúttal azonban úgy tűnt, hogy ez már több mint, amit Anna el tud viselni.

Anna nem panaszkodott Elkánának, de étkezés után egyedül elment a Szent sátorba. A Szenthelyen csendesen szólt Jézushoz, és mondandóját nem tudta megállni sírás nélkül.

Éli a főpap figyelte az embereket és észrevette Annát is. Szinte senki sem imádkozott úgy, mint Anna. A legtöbb ember nem mutatott már bűnbánatot. Sőt, gyakran még ittasan is jelentek meg a Szenthelyen! Annát figyelve Éli biztos volt benne, hogy az asszony túl sok bort fogyasztott.

Éli végül kioktató hangon szólt Annához, mintha azt mondta volna neki, hogy abba kell hagynia az italozást.

Szegény Anna eddig is rosszul érezte magát, de Éli szavaitól még inkább elkeseredhetett.

Leckénk következő részében megtudjuk majd, hogy mit válaszolt Anna Élinek.

KEDD - SZERDA

Anna azt felelte Élinek, hogy imádkozik. Elmondja Jézusnak bánata okát. 1Sám 1:15-16.

Éli tudta, hogy nagyot tévedett Annával kapcsolatban, és sajnálta. Belátta, hogy Anna nagyon jó asszony. Most szidalmazás helyett nagyon kedvesen beszélt hozzá, Mit mondott neki? 17. v

Élit hallgatva Anna szíve megkönnyebbült. Élire mosolygott, és megköszönte neki.

Ezután visszasietett a családjához. Biztos volt bene, hogy Jézus meghallgatta imáját. Biztos volt abban is, hogy Éli áldása Jézus ígérete volt. És most már éhes is volt!

Másnap reggel a család visszatért Rámába, az otthonukba. Biztosak lehetünk benne, hogy Elkána boldog volt, mert Anna boldog volt. Peninna és gyermekei kíváncsiak lehettek, hogy mi történhetett, amitől Anna így megváltozott. Nemsokára azonban mindenki megtudta, hogy Jézus megválaszolta Anna imáját! 20. v.

Anna nem feledkezett meg Jézusnak tett ígéretéről. Emlékszel, hogy mi volt az? Olvassuk el újra! 11. v.

A kis Sámuel nazireus lesz. Ez azt jelenti, hogy különleges módon fog Jézus hoz tartozni, az Úrnak szentelt, „elválasztott” lesz. Sámson is születésétől fogva nazireus volt, de ő sokszor nem ahhoz méltón cselekedett, ugye?

Még mielőtt Sámuel beszélni tudott volna Anna már elkezdte tanítani Jézus szeretetére és a neki való engedelmességre. Minden módon, ami csak eszébe jutott Anna segített kisfiának Isten boldogság-törvényének, a Tízparancsolatnak megértésében. Megtanította, hogyan kell Jézushoz imádkozni és a segítségét kérni. Megtanította, hogyan legyen segítőkész. Biztosan megtanulta összeszedni a szemetet, elpakolni a játékait, vagy odavinni apró holmikat édesanyjának. Anna megtanította Sámuelt a „Nem” jelentésére és gyöngéden segített neki az engedelmességet választani. Sámuel korán megtanulta, hogy mi teszi Jézust boldoggá, de azt is, hogy minek nem örül. És Sámuel mindig örömet akart szerezni Jézusnak.

A nép többsége nem törődött már a Tízparancsolat megtartásával. Amiért olyan sok ember nem engedelmeskedett neki, Jézus nem tudta úgy megáldani őket, ahogyan szerette volna. A Szentlélek Isten azonban segített Annának, hogy felkészítse Sámuelt a nagy munkára, amit a népéért fog majd végezni.

Hogyan döntött Anna, mit fog tenni a következő silói ünnepség alkalmával? 21-23. v.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Sem Elkána, sem Anna nem feledkezett meg Anna ünnepélyes fogadalmáról. Mindketten tudták, hogy Jézus nagyon különleges céllal adta nekik Sámuelt. Anna minden bizonnyal nagyon gondosan tanította a kisfiút. Tudták, hogy hamarosan vissza fogják adni Sámuelt Jézusnak, mint egy különleges ajándékot. Amint Sámuel elég idős volt, hogy egyedül étkezzen és ellássa magát, Anna tudta, hogy elérkezett ígérete valóra váltásának ideje.

Sámuel Élivel fog élni, aki majd megtanítja őt, hogyan segítsen a Szenthelyen végzendő szolgálatokban. Anna még egy kicsi köntöst is készített neki, olyant, amilyent a papok viseltek. Szeretettel varrta, s közben imában kérte Jézust, hogy támogassa és óvja meg a drága kicsi Sámuelt.

Anna bizonyára sokat mesélt kisfiának az otthonról, ahol majd lakni fog. Izraelben mindenki tudta, hogy Éli, a főpap kedves ember. Ám Éli nem tanította meg a fiainak, Hofninak és Fineásnak az engedelmességet.

Végül elérkezett a nap, amikor Elkánának és Annának Silóba kellett vinnie Sámuelt. Mit mondott Anna a főpapnak? 1Sám 1:26-28.

Éli alig tudta elhinni, hogy Anna ilyen szép és önzetlen dolgot tett. Tudta, hogy ő nem volt jó és bölcs apa. Nem úgy nevelte a fiait, ahogyan kellett volna. Azt is tudta, hogy mindent meg kell tennie, hogy elkerülje ugyanazokat a hibákat a drága kicsi Sámuellel, amiket a fiai nevelésében vétett.

Sámuel talán sírt egy kicsit, amikor elérkezett a búcsúzkodás ideje. Anna bizonyára segített neki örömmel várni, hogy Éli segítője legyen a Szenthelyen.

Anna szeme is bizonyára könnybe lábadt, amikor indulni készültek. Ugyanakkor boldog is volt, mert megtartotta Jézusnak tett fogadalmát. Bízott Jézusban, hogy gondját viseli a drága ajándéknak, amit neki adott. Sámuel és szülei valószínűleg megölelték és megcsókolták egymást, és búcsút intettek egymásnak. 1Sám 2:11.

Éli, a főpap a kezdetektől fogva úgy szerette Sámuelt, mintha a saját fia lett volna. Mégis mekkora változás volt ez a kis Sámuelnek, különösen miután anyukája és apukája hazamentek és otthagyták őt Élinél.

Szerinted egy ilyen fiatal kisfiú valóban alkalmas volt arra, hogy segítő legyen? Természetesen! Minden kisgyerek elkezdhet segíteni, amint járni tud! Sámuel korán megtanulta, hogy egy boldog kis segítő nagyon sok mindent meg tud csinálni.

Következő leckénkben megtudjuk majd, hogy milyen volt Éli segítőjeként felcseperedni. Most viszont beszéljünk azokról a dolgokról, amikben te segíteni tudsz. (Bátorítsuk a válaszadást!) Mit gondolsz, lehetnél még segítőkészebb? Eszedbe jut még valami, amit tehetnél, hogy jó segítő legyél?

Történet sarok

A megsütött Biblia

Átdolgozta: Amy Sherrard

Egyszer régen egy távoli országban az uralkodó olyan törvényt adott ki, amely szerint mindenkit meg kellett büntetni, akinek Bibliája volt, vagy akár csak olvasta azt. Abban az országban az egyház azt tanította, hogy csak a papok képesek megérteni a Bibliát. Szerintük az átlagembereknek még olvasniuk sem szabad a Bibliát. Sátán nem akarta, hogy az emberek megismerkedjenek a Tízparancsolattal és azzal, hogyan lehet őszintén szeretni Jézust, és engedelmeskedni neki.

Sokan tudták, hogy az uralkodó rendelete rossz, és megtartották a Bibliájukat. Katonákat küldtek az emberek otthonaiba, hogy elkobozzák tőlük a fellelhető Bibliákat. Az emberek persze biztos helyre rejtették Bibliájukat, amikor megneszelték, hogy falujukba jönnek a katonák házkutatást tartani. Gyakran a fiúkat és a lányokat bízták meg a feladattal, hogy figyeljék a katonákat, és így még időben tudták figyelmeztetni a falu lakóit, hogy rejtsék el Bibliáikat.

Egy fiatal lány egyedül volt otthon egy napon, amikor egy barátja tért be hozzájuk, és halkan így szólt: „Jönnek a katonák! Gyorsan dugd el a Bibliádat!”

A lány éppen kenyeret dagasztott. Tudta, hogy már nincs ideje elrejteni a Bibliát, mert a katonák már majdnem elérték a házukat. Azonnal imádkozott, és utána rájött, hogy mit kell tennie. Gyorsan széthajtotta a tésztát, amit dagasztott. A közepébe helyezte a Bibliát, és visszahajtogatta rá a tésztát. Aztán gyorsan tepsibe rakta és betette a sütőbe.

A katonák hamarosan dörömböltek az ajtón. „Kinyitni! A császár nevében, kinyitni!” – kiáltozták.

A fiatal lány udvariasan beengedte őket, és ők azonnal megkezdték a ház alapos átkutatását. Benéztek minden szekrénybe és minden fiókba. Benéztek a párnák és a matracok alá. Minden polcot átnéztek. Benéztek a bútorok alá. Kinyitották a sütő ajtaját és belenéztek. Ám csak egy éppen emelkedő nagy vekni kenyeret láthattak, amely hamarosan készre sül. A katonák végül távoztak és továbbmentek a következő házba. A Biblia megmenekült.

Sok-sok évvel ezután annak a lánynak az unokája Amerikába költözött és vitte magával a drága Bibliát is. Sokszor mutatta meg ugyanazt a Bibliát és mesélte el nagymamája történetét arról, hogyan mentette meg a Bibliáját attól, hogy a katonák elvigyék. Majd emlékeztette hallgatóságát, hogy milyen szerencsések, amiért olyan országban élnek, ahol mindenkinek lehet saját Bibliája.

Te mit tennél, ha egy rendőr az otthonodban felszólítana, hogy adj át neki minden Bibliát, ami nálad található? Becsülöd annyira a Bibliádat, amennyire az a fiatal lány tette? Ha börtönbe küldenének, amiért Jézusnak engedelmeskedsz, eszedbe jutnának kívülről az igeversek és a Biblia csodálatos ígéretei, akkor is, ha nem engednék, hogy ott legyen veled a Bibliád?