VASÁRNAP
-
HÉTFÖ
Jézus azt
mondta Gedeonnak, hogy ő fogja vezetni az izraelita hadsereget, és elűzni a gonosz, kegyetlen midiánitákat.
Gedeon most 32 ezer katonájával egy hegy tetején állomásozott, nem messze attól a helytől, ahol a midiánita
sereg táborozott. Az ellenségnek sokkal-, sokkal több katonája volt, mint Gedeonnak.
Gedeon alig hitt a fülének, amikor Jézus azt mondta neki, hogy túl sok a katonája. Ő inkább
ezrekkel többet szeretett volna.
Ekkor azonban Jézus emlékeztette Gedeont az egyik különleges törvényre, amit sok évvel
azelőtt még Mózesnek adott. Ez a törvény elmondta, hogyan kell kiválasztani a harcra megfelelő katonákat, és kik
nem harcolhatnak az ellenséggel. A katonáknak ezt mindig fel kellett idézniük a harcba indulás előtt.
Gedeon nem beszélt katonáinak erről a törvényről. Úgy látta, hogy a midiánitákhoz képest
sokkal kevesebb katonája van és nem akart egyet sem nélkülözni közülük. Ám Gedeon most mégis azt választotta,
hogy engedelmeskedik Jézusnak. Mit mondott tehát Jézus, mire utasítsa a katonákat? Bír
7:3.
Gedeon elszomorodott, amikor látta, hogy mi történt. Katonáinak több mint kétharmada
szedelőzködött és hazafelé indult. Hogyan tudnának a maradék katonák valaha is győzni a hatalmas midiánita sereg
ellen? Gedeonnak ismét választania kellett, hogy valóban bízik-e Jézusban, vagy sem. Tudta, hogy Jézus hatalmas
csodát fog tenni értük, csak úgy nyerhetik meg ezt a háborút.
Jézus ekkor ismét szólt Gedeonhoz. Jézust hallgatva Gedeon bizonyára kíváncsi volt, hogy
ezúttal mi fog történni. Jézus azt mondta, hogy még mindig túl sok a katonája! Azt mondta, hogy még egy próbának
vesse alá a katonáit. Az majd megmutatja, hogy kik azok, akik őszintén bíznak Jézusban és alig várják már, hogy
harcoljanak az ellenséggel. 4. v.
Tehát Gedeon
levitte seregét a patak vizéhez a próbára. Jézus mondta, hogy nagyon gondosan figyelje meg, hogyan isznak
katonái a patakból. Gedeonnak azt is meg kellett figyelnie, hogy kik azok, akiknek csak arra volt idejük, hogy
tenyerükkel merítsenek a vízből, mert sietniük kellett a midiániták elleni harcba. 5.
v.
Gedeon engedelmeskedett Jézus szavának és alaposan megfigyelte, hogyan isznak a
katonák a patakból. Jézus azt mondta, hogy akik letérdeltek az iváshoz, azoknak haza kell menniük. Gedeon talán
arra gondolt, hogy miért ne küldené haza az összes katonát, hiszen szinte mindenki letérdelve ivott. Nagyon
szomorú lehetett. Leckénk következő részéből megtudjuk majd, hogy hány katona maradt Gedeon hadseregében.
KEDD
-
SZERDA
Jézus azt mondta, hogy azoknak a katonáknak, akik letérdelve ittak a patakból, haza kell
menniük. Csak azok a katonák maradhattak és harcolhattak a midiániták ellen, akik sietve merítettek tenyerükkel
a vízből. Hány katona maradt a próba után? Bír 7:6.
Gedeon serege
32 ezer főről 300-ra apadt. A többieknek mind haza kellett indulniuk. Mit mondott azonban Jézus, mit fog tenni a
maradék háromszázzal? 7-8. v.
Szerinted kísértésbe esett Gedeon, hogy ne bízzon tovább Jézusban? Az alattuk húzódó völgyben
állomásozott a hatalmas midiánita sereg. Gedeon pedig fönt a hegyen 300 katonával.
Ismerte Jézus Gedeon gondolatait? Természetesen, ismerte, és sajnálta Gedeont. Jézus azt
akarta, hogy Gedeon továbbra is bízzon benne. Mit mondott tehát Gedeonnak, mit kell aznap éjjel tennie?
9-11. v.
Gedeon és szolgája halkan leereszkedtek a hegyről. Angyalaik vezethették őket az ellenség
táborának szélén álló sátorhoz. Hangokat hallottak kiszűrődni. Nem akartak egy szót sem elszalasztani abból,
amit az egyik katona az álmáról mesélt. Bizonyára felvillanyozódtak a hallottaktól. 13-14.
v.
Egy kis cipó elpusztít egy egész hadsereget? Gedeon hirtelen megértette, hogy nincsen semmi
félnivalója. Csöndben megköszönte Jézusnak, hogy olyan csodálatos és hatalmas. Gedeon és szolgája nyugodtan
megfordultak és visszasiettek a hegytetőre. Akkor Jézus elmondta neki, hogy mi a következő teendője.
15. v.
Gedeon
gyorsan felébresztette háromszáz emberét. A katonák bizonyára csodálkozta, hogy mit kezdjenek azokkal a
dolgokkal, amiket Gedeon Jézus utasítására a kezükbe adott. Mit adott nekik? 16. v.
Ekkor már körülbelül éjfél volt. Gedeon és 300 embere óvatosan kúszott le a hegyoldalon.
Midiánita őrök járkáltak a tábor körül, de nem vették észre Gedeon katonáit, amint elfoglalták a kijelölt
helyüket. Majd Gedeon kürtjelére vártak, hogy ők is mindnyájan megfújják kürtjeiket és korsóikat összetörve, égő
fáklyákkal a kezükben hangosan ezt kiáltozzák: „Az Úr kardja és Gedeoné!”
Egyszer csak meghallották Gedeon kürtjének hangját. Akkor mindnyájan azonnal azt tették, amit
Gedeon mondott nekik.
Az őrökön kívül valószínűleg minden midiánita katona mélyen aludt. Képzeljük
el, mit érezhettek, amikor hirtelen felébredtek. Leckénk következő részében megtudjuk, hogy mi történt.
CSÜTÖRTÖK
-
PÉNTEK
Előfordult már veled, hogy mély álmodból arra ébredtél, hogy valaki hangosan zajong, vagy
megijeszt téged? Először azt sem tudtad, hogy mi történt, vagy, hogy egyáltalán hol vagy. Valami ilyesmit
érezhettek a midiániták is akkor éjszaka, amikor hirtelen Gedeon 300 bátor katonájának zajongására ébredtek.
300 kürt
hangos szavát hallották, és 300 korsó összetörésének zaját. Látták a 300 égő fáklyát, amik úgy tűnt, mindenhol
ott vannak. 300 katona torkából hallották a kiáltást: „Az Úr kardja és Gedeoné!” Semmi kétség, az egész
midiánita sereg pánikba esett. A katonák szaladgálni kezdtek minden irányba a sötétben. Folyton egymásba
ütköztek. és azt hihették, hogy az izraelitáknak ütköztek, akik meg akarják ölni őket. Így a midiániták egymást
öldösték le! Bír 7:21-22.
Végül a még életben maradt midiániták a Jordán-folyó felé kezdtek futni. A hazafelé tartó
izraelita katonák miután hírét vették a történteknek, gyorsan visszaindultak, hogy segítsenek a 300 férfinak.
Nemsokára izraelita katonák ezrei üldözték az ellenséget.
Gedeon tudta, hogy a mdiániták megpróbálnak a Jordán-folyó túlsó partján fekvő hazájukba
visszajutni. Tudta, hogy olyan hely felé sietnek, ahol a folyó vize elég sekély az átkeléshez.
Gedeon még több izraelita törzshöz küldött sürgősen követeket, és ők is sietve csatlakoztak a
midiániták üldözéséhez. Néhány midiánita átjutott a folyón, de az izraelita katonák hamar odaértek és
legtöbbjüket elfogták. Nagyon csodálatos és izgalmas volt. jézus óriási győzelmet adott népének.
Voltál már valaha egyszerre fáradt és boldog is? Így érzett Gedeon és 300 katonája. Ám
nagyon, ó, nagyon hálásak voltak Jézusnak, amiért segített nekik. Jézus ismét bebizonyította, hogy ha szeretjük
Őt és bízunk benne, akkor semmit sem túl nehéz megtennie értünk. Azon az éjszakán csupán néhány katona elűzte a
gonosz ellenséges sereget, mert Jézus segített nekik.
Kis dolognak látszott csupán az, ahogyan Gedeon katonái aznap a patakból ittak? (Ismétlés)
Amit a katonák tettek, az sokat elárult róluk, ugye? Rólunk is sokat elárulnak a kis dolgok, amiket választunk?
Elmond rólunk valamit, ha az engedetlenséget választjuk, vagy a duzzogás, a nyafogás, a zsémbelés, vagy a
zúgolódás? És mi a helyzet, ha a vidám engedelmességet választjuk és a mosolygást, a segítőkészséget és a
boldogságot? Mikor tud Jézus megáldani? Melyiktől fut el az ellenségünk, Sátán? A kis dolgok nagy különbségeket
okoznak, ugye? Kérjük Jézust, hogy mindig segítsen nekünk a helyes utat választani.
További elmélkedésre:
Milyen jó dolgot tanulok, amikor:
-
reggel azonnal felkelek, amikor ébresztenek?
-
nem tolakszom, nem lökdösődöm, nem akarok mindenáron „első” lenni?
-
panaszkodás, nyafogás és duzzogás nélkül, vidáman végzem a házimunkát?
-
nem döntök úgy, hogy csak egy „kicsit” hazudok? (Létezik valójában „kicsi”
hazugság?)
-
meghagyom másnak a legnagyobb adag süteményt?
-
észreveszem a kis dolgokat, amikben segíthetek, anélkül, hogy erre kérni kellene?
-
összeszedem és gondosan elrakom a holmimat?
-
ügyelek, hogy udvarias legyek?
-
kedvesen szólok másokhoz?
Eszedbe jut még valami?
|
Történet sarok
Hogyan
fütyörészett folyton Dani? - 1. rész
Átdolgozta:
Amy Sherrard |
|
A vörös hajú,
szeplős arcú kisfiú, Bíró Dani édesanyja meghalt és egyedül hagyta őt az egyetlen rokonával, Tóni nagybácsival.
Tóni bácsi cipőket javított kicsiny műhelyében. Szegény volt, de jól bánt Danival és mindent megosztott vele,
amit csak tudott.
Dani édesanyja még életében mindig mondogatta neki: „Kisfiam, ha segíteni szeretnél Anyának,
fütyörésszél sokat.” A halála előtti napon pedig így szólt: „Danikám,ha mindig kéred Jézust, hogy segítsen neked
jónak és vidámnak lenni, és ha sokat fütyörészel, boldogan fogsz élni – boldogabban, mint valaha is álmodtad
volna.” Ezért Dani mindig fütyörészett, még ha fájt is a kicsi szíve.
Szombatonként az öreg Tóni bácsi így szólt: „Dani, most siess a Szombatiskolába!” És bár Dani
ruhája elég viseltes volt és soha nem volt egy fillérje sem, amit felajánlhatott volna az Úrnak, örült, hogy
mehet. Szerette a Szombatiskolát.
Egyik szombaton Dani lassan, elgondolkodva sétált a gyülekezetből hazafelé Tóni bácsi
műhelyébe. Az szombatiskolai osztálytársai különleges felajánlást fognak hozni a 13. szombatra, és ő is nagyon
szeretett volna valamennyi pénzt adni azon a napon.
Hétfőn Dani megkérdezte Tóni bácsit, hogy megpróbálhatna-e némi pénzt keresni tanítás után.
„Igen, Dani, kereshetsz, ha akarsz.” – válaszolta Tóni bácsi.
Ezért iskola után Dani egymás után kérdezgette az embereket, hogy nincs-e szükségük egy fiú
segítségére, de mindnyájan azt válaszolták, hogy elegendő segítségük van. „Mindenkit meg fogok kérni, akivel
csak találkozom, hogy engedjen felsöpörni, vagy mosogatni, vagy bármi mást csinálni, amihez már elég nagy
vagyok.” – határozta el Dani magában.
A következő, akivel találkozott, Dárdai néni volt, aki egy nagy magányos vöröstéglás házban
lakott a házvezetőnőjével. Dani nem tudta, hogy a hölgy gyűlöli a gyülekezeteket és a lelkészeket, de leginkább
a kisfiúkat. Ő csak azt tudta, hogy pénzt kell keresnie a 13. szombatra.
„Kérem, hölgyem, tudna nekem valami munkát adni?” – kérdezte udvariasan Dani. –„Pénzt kell
keresnem.”
„Ó gyermekem! Pénz! Pénz! Pénz! Manapság mindenki pénzt akar! Gondolom, valaki elmondta
neked, hogy gazdag vagyok.” – kiáltotta a hölgy. –
„Nos, nem adok pénzt, különösen nem kéregető kisfiúknak!”
„De én nem koldulok,” - válaszolta Dani – „munkával szeretnék pénzt keresni.”
„És mit tennél vele, ha lenne pénzed?” – faggatta Dárdai néni.
„Oda akarom adni ---„tétovázott Dani. Meg volt ijedve.
„Gyerünk, beszélj hangosabban! Kinek akarod adni a pénzt?” - Sürgette szúrós szemekkel
a hölgy, és Dani legszívesebben elszaladt volna.
„Az,-- az Úrnak akarom adni.” – mondta Dani és elfutott.
„Kinek? Nem értettem a nevét.” – kiáltott utána Dárdai néni.
Dani azonban már nem volt ott.
(Folytatása következik)
|