Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

OVODÁSOK

I. évfolyam

4. negyed

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Saul király büszkévé válik

  10. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP - HÉTFÖ

Az izraeliták királyt akartak maguknak, és most volt egy királyuk. Magas volt, erős és jóképű. Ám azok a törzsek, akik leginkább szerettek volna királyt, nem örültek. Miért? Azért, mert Jézus a törzsek legkisebbikéből, Benjámin törzséből választott királyt.

„Miért a legkisebb törzsből választott Jézus királyt? Miért nem a legnagyobb és legerősebb törzsekből, mint Júda, vagy Efraim?”- zúgolódtak.

Saul ismerte ezeknek az embereknek a véleményét, de alázatos maradt és Jézusra hagyta, hogy mindenről gondoskodjon. A gyűlés után, ahol királlyá tették hazament és segített a mezei munkában, ahogy mindig.

Egy nap hírét vették, hogy az ammoniták meg akarják támadni az egyik izraelita várost. Mit tett Saul a hír hallatán? 1Sám 11:4-7.

Nagyon rövid időn belül katonák ezrei gyűltek össze harcra készen. Saul vezette a sereget és Jézus is velük volt. 11. v.

Az izraeliták természetesen örültek. A királyuk első csatájában legyőzte az ellenséget! Néhány izraelita úgy gondolta, hogy a zúgolódókat meg kell büntetni, de mit mondott Saul? 12-13. v.

Saul még mindig alázatos volt. Tudta, hogy győzelmük Jézus segítségének köszönhető. Bár Saul már fel volt kenve királynak, Sámuel most összehívta a népet egy igazi ünnepségre Gilgálba.

Gilgál volt az a hely, ahol olyan sok minden történt a múltban. Itt táboroztak először az izraeliták, miután átkeltek a Jordán-folyón. Itt maradt abba a manna hullása. Gilgálból indultak az izraeliták a Jerikó körüli menetelésre, mielőtt a város erős falai leomlottak. Itt ásott a kapzsi Ákán egy gödröt a sátra alá ahová a Jerikóból lopott holmit eldugta.

A gyűlésen Sámuel emlékeztette az izraelitákat a sok csodára, amiket Jézus tett értük és arra, hogy milyen sokszor megszegték a Neki tett ígéretüket. Arra is felhívta a figyelmüket, hogy azért akartak királyt maguknak, mert olyanok akartak lenni, mint más népek.

És Jézus teljesítette a kívánságukat. Pontosan olyan embert választott, amilyent ők szerettek volna, erős, jó külsejű embert, akire, tudta büszkék lehetnek. Továbbra is velük lesz és megáldja őket, ha a királyuk Őbenne bízik. Ha nem, akkor nem tudja úgy megáldani őket, ahogyan szeretné. A Sátánnak való engedelmességnek továbbra is szörnyű következményei lesznek, ahogy eddig is mindig.

Sámuel beszédének végére a nép nagyon komoly volt. Beismerték, hogy bűn volt királyt követelni. Tudták, hogy nem érdemlik meg Jézus áldásait. Azt is tudták, hogy még mindig nagyon nagy szükségük van Jézusra. Arra kérték Sámuelt, hogy továbbra is imádkozzon értük. 1Sám 12:19-25.

Milyen szerény és kedves volt Sámuel! Jézus őszinte szeretete lakott a szívében, ugye?

KEDD - SZERDA

Mi a véleményed egy hadseregről, amelynek egyetlen fegyvere sincs? Sámuel idejében a katonák kardot, dárdát, nyilat és nyílvesszőt használtak a harchoz. Saul és fia, Jonatán kivételével azonban az izraeli seregben senkinek nem volt kardja vagy dárdája. Még kovácsműhely sem volt, ahol a szerszámaikat megélesíttethették volna. A filiszteusokhoz kellett menniük a szerszámaikat javíttatni. 1Sám 13:19-20.

Nem sokkal az után, hogy Saul király lett, a fia, Jonatán megtámadott egy filiszteus erődöt és legyőzte őket. Ez úgy felbőszítette a filiszteusokat, hogy elhatározták, megtámadják az izraelitákat. Saul gyorsan összehívta a hadseregét, amikor tudomást szerzett erről.

Mivel Sámuel tudta, hogy az izraelitáknak szüksége lesz Jézus segítségére, megígérte, hogy elmegy és imádkozik értük. Azt mondta Saulnak, hogy hét napig várjon rá.

Ám az izraeli katonák idegeskedni kezdtek még mielőtt a hét nap eltelt volna. Az ellenséges seregen járt az eszük, akiknek harci szekereik, lovaik, kardjuk és dárdájuk van. Mit tettek ahelyett, hogy megtartották volna az ígéretüket, hogy bíznak Jézusban? 5-7. v.

Ez csodálatos lehetőség volt Saulnak, hogy kimutassa Jézus iránti bizalmát. Azt kellett volna mondania katonáink, hogy ne aggódjanak, mert Jézus segíteni fog nekik. Ám Saul maga is aggódott. Mit tett, ahelyett, hogy a Jézusban való bizalmat választotta volna? 8-9. v.

Minden izraelita tudta, hogy csak bizonyos emberek mutathatnak be áldozatot. Könnyen azt hihetik az emberek, hogy az Isten rendelkezéseinek való engedelmesség nem olyan fontos, miután a királyuk megszegett egy fontos szent rendelkezést? Igen, könnyen.

Milyen mentséget hozott fel engedetlenségére Saul Sámuelnek, amikor a próféta végül megérkezett? 10-12. v.

Sámuel nagyon csalódott volt Saul cselekedete miatt. Tudta, hogy soha nincs mentség az Isten iránti engedetlenségre.

Saulnak ekkorra már csupán 600 katonája maradt. Néhányan barlangokban és a sziklák között bujkáltak. Néhányan még a Jordán-folyón is átkeltek. Saul megmaradt katonái közül ketten egyáltalán nem féltek. Saul fia, Jonatán és a fegyverhordozója, aki mindig vele volt.

Jonatán teljesen más volt, mint az apja. Jonatán teljes szívéből szerette Jézust és bízott benne. Jézus most egy tervet ültetett Jonatán fejébe. Mikor Jonatán elmondta a tervet fegyverhordozójának, ő így szólt: „Csináljuk meg!”

A filiszteus katonák egy része nagyon közel táborozott, de Jonatánnak és testőrének egy nagyon meredek hegyoldalon kellet felkapaszkodniuk, hogy elérjék őket. Úgy döntöttek, hogy megmutatják magukat az ellenséges katonáknak. Az ellenséges katonák szavai lesznek majd az a jel, amit Jézus küld, hogy bátran másszanak fel a meredélyen és harcoljanak az ellenséggel. Mi lesz az a jel? 1Sám 14:8-10.

Az ellenséges őrök nevettek és viccelődtek, amikor meglátták a két katonát. Majd pontosan azokat a szavakat mondták, amik megmutatták Jonatánnak, hogy Jézus azt akarja, hogy másszanak fel.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Jonatán és fegyverhordozója először is úgy helyezkedtek, hogy az ellenség ne láthassa őket, majd csendben felmásztak a közelükbe. A hegytetőre érve gyorsan nekirontottak az ellenséges katonáknak. A föld hirtelen remegni és rázkódni kezdett, mintha izraelita katonák ezrei rohannának a filiszteus hadsereg felé. 1Sám 14:13-15.

Az izraeliták táborából az őrszemek ráláthattak a filiszteus seregre, és gyorsan jelentették Saulnak, hogy mi történik. Saul hamar kiderítette, hogy Jonatán és fegyverhordozója hiányzik a katonák közül.

Saul azonnal csatlakozni akart Jonatánhoz, és szolgájához, akik már az ellenséget üldözték. Előbb azonban hívatta a papot. Azt akarta, kérdezze meg Jézustól, hogy mi a teendő. Ám még mielőtt a pap tolmácsolta volna Jézus válaszát, Saul eldöntötte, hogy mindenképpen odamegy.

Az izraelita katonák is, akik előzőleg elszaladtak, most elhagyták rejtekhelyüket és sietve jöttek segíteni.

Ezután Saul valami bolondságot csinált. Azt mondta, hogy senki sem ehet egy falatot sem, amíg az össze filiszteust el nem űzték. A katonák engedelmeskedtek.

Amikor Saul serege csatlakozott Jonatánékhoz, a filiszteusok minden irányba szaladgáltak menekülő utat keresve. Vajon angyalok segítettek Jonatánnak és fegyverhordozójának, miközben az ellenséget üldözték? Ó, igen!

Jonatán és fegyverhordozója továbbsiettek, amikor a többi katona csatlakozott hozzájuk. Ők nem tudtak Saulnak az étkezéssel kapcsolatos parancsáról. Jonatán nagyon kimerült volt az éhségtől. Mikor az erdőben mézet találtak a földön, Jonatán evett egy keveset belőle.

Természetesen Saul összes többi katonája is nagyon éhes volt. A nap végére, mire a harc véget ért, már annyira éhesek voltak, hogy bármi ehetőt megragadtak, amit a filiszteusok hátrahagytak.

Mikor Saul megkérdezte Jézust, hogy mit tegyen ezután, Jézus nem felelt neki. Saul azt hitte, hogy azért nem válaszol Jézus, mert valaki megszegte az étkezés tiltásáról szóló parancsát. Jézus hagyta, hogy Saul kiderítse, hogy Jonatán volt az, aki engedetlen volt az ő bolond parancsával szemben. Nehéz elhinni, amit Saul mondott, hogy mit kell tenni Jonatánnal. 43-45. v.

Az emberek visszatartották Sault gonosz tervétől. Aznap Jézus megmutatta, mit tud tenni, ha csak két ember is bízik benne és engedelmeskedik neki. Saul azonban már nem az alázatosságot és a bizalmat választotta, ugye? Sorozatosan rosszul választott és ez nagyon elszomorította Jézust és Sámuelt. Tanul vajon Saul a rossz választásaiból? Azt választja, hogy engedi Jézust segíteni, hogy megváltozzon? Következő leckénkből megtudjuk.

 

 

 

Történet sarok

Vajon honnan kerültek elő?

Átdolgozta: Amy Sherrard

 

„Ne feledd, mit ígértél!” – emlékeztette Karcsi és Nelli az édesanyjukat miközben odabújtak hozzá. Lefekvés ideje volt és anyukájuk azt ígérte, hogy egy nagyon különleges réges-régi történetet fog elmesélni nekik.

Akkoriban történt, amikor sok család költözködött az ország újabb részeibe, és gyakran veszélyes vadállatok és barátságtalan ellenségek vették körül őket.

Anya története két családról szólt, akik olyan helyre költöztek, ahol közel s távol senki sem élt körülöttük. Jó barátok voltak, ezért egymáshoz közel építették fel faházaikat.

Nem tudtak sok mindent magukkal cipelni, de azt tudták, hogy elegendő élelemmel kell rendelkezniük, ami kitart addig, amíg a saját kertjük teremni nem kezd. Közeledett a hideg évszak és azt hitték, hogy az élelmük kitart a tél végéig. Bár elég előrelátók voltak, mégis már a tél vége előtt látniuk kellett, hogy nem lesz elegendő a tartalékuk.  A férfiaknak el kellett menniük a legközelebbi településre, hogy némi ennivalót beszerezzenek.

Még mielőtt a férfiak útra keltek volna, hallottak róla, hogy rablók járnak a környéken. Féltek otthagyni a családjukat. Miután megbeszélték a dolgot, úgy döntöttek, hogy az asszonyok és a gyermekek nagyobb biztonságban lesznek, ha a távollétük idejére összeköltöznek az egyik faházban. Így is tettek.

A férfiak távozása utáni első estén közös áhítatot tartottak és mindenki korán ágyba bújt. A faház nagyon kicsi volt, de a gyerekek élvezték, hogy takarókba burkolózva a padlón alhattak.

Másnap reggel az egyik édesanya így szólt a másikhoz: „Tudod, úgy érzem, mintha valaki figyelne bennünket.” A két anyuka kilépett a ház elé és a tájat kémlelték, ameddig csak elláttak, de sehol senki nem látszott.

Reggeli után a két legidősebb gyerek kiment a ház mögé a csirkéket megetetni. Hamarosan futva tértek vissza a házba. „Nézzétek, kik jöttek a házunkhoz és követnek bennünket!” – kiáltották. Elképzelhetitek, hogy mennyire meglepődött mindenki, amikor meglátták a hét hatalmas, barátságos kutyát berohanni utánuk a házba.

„Kutyák! Honnan jöttek?” – mindenki tudni szerette volna.

„Nem tudjuk! Egyszer csak itt termettek!” – mondta a két gyermek. „Olyan szelídek és kedvesek!”

Hamarosan az összes gyerek a kutyákat simogatta és anyukáik kerítettek számukra valami ennivalót is. Majd a kutyák kinyújtóztak a tűzhely előtt, és mind elaludtak. Alkonyatkor azonban szűkölni és ugatni kezdtek, ki akartak menni a szabadba. A kicsiny faház elég zsúfolt volt, így az anyukák kiengedték őket.

Szinte azonnal sok ember futásának zaját hallották. Az éjszaka hátralévő részében minden csendes volt.

Reggel az anyukák sok ember lábnyomát találták a ház körül. Eszükbe jutott a futó lábak zaja és könnyen rájöttek, hogy a kutyák ijesztették el az embereket.

„Mi történt a szép, nagy kutyákkal?”- kérdezte kíváncsian Karcsi és Nelli.

„Senki sem látta őket többé.” – felelte Anya.

„És mi lett a rablókkal?” – kérdezték a gyerekek.

„Őket sem látta többé senki.” – mondta Anya.

„Amikor a férfiak hazatértek az élelmiszerekkel, a családok meséltek nekik a kutyákról és a történtekről. Milyen hálásak voltak az apák! Mindnyájan egyetértettek abban, hogy Jézus küldte oda a kutyákat, hogy megvédjék családjaikat a kicsiny faházban.” – fejezte be Anya a történetet.

„Persze, hogy Ő küldte!” – helyeselt Nelli és Karcsi is.

És amikor ágyba bújás előtt letérdeltek imádkozni, megköszönték Jézusnak, hogy róluk is gondot visel.