Bibliatanulmány gyerekeknek

A szent Frigyláda egy lévita otthonában állt és húsz esztendeig ott is maradt. A gonosz, kegyetlen filiszteusok még mindig uralkodtak az izraeliták fölött.

Érdekel, hogy eközben mit csinált Sámuel? Éli halála után Sámuel körbeutazta az országot és meglátogatta az embereket. Városról városra járva elmondta az embereknek, hogy miért vannak még mindig gondjaik az ellenségeikkel, és hogy mit kell tenniük. 1Sám 7:3.

A nép végül belátta, hogy Sámuelnek, igaza van. Mit határoztak el, mit fognak tenni? 4-5. v.

Milyen hálás és boldog lehetett Sámuel! Hogyan mutatták ki az izraeliták a Micpában tartott nagy összejövetelen, hogy őszintén megbánták a rossz dolgokat, amiket tettek? 6. v.

A micpai gyűlés közel volt ahhoz a helyhez, ahová Éli gonosz fiai a Frigyládát vitték a filiszteusokkal vívott csata idején. A filiszteusok most azt hitték, hogy az izraeliták azért gyűltek össze, hogy ismét a megtámadásukat tervezzék, ezért gyorsan felkészültek a harcra. Egyszer csak az izraeliták észrevették, hogy a filiszteusok támadásra készen közelednek feléjük. Mit éreztek? 7. v.

Az izraeliták máskor elfelejtették Jézus segítségét kérni. Gyakran elfutottak az ellenségeik elől, vagy a saját elgondolásuk szerint harcoltak ellenük. Most azonban az izraeliták épp az előbb ígérték meg, hogy bíznak Jézusban és engedelmeskednek neki. Eszükbe jut vajon most az ígéretük? Emlékeznek rá, hogy milyen gyakran segített nekik Jézus a múltban, amikor azt választották, hogy bíznak benne? Mit tettek ezúttal? 8. v.

Az izraeliták tudták, hogy hacsak Jézus nem segít nekik, ellenségeik fognak győzni. Milyen boldog lehetett Jézus, amikor azt választották, hogy Őbenne bíznak! Hogyan mutatta ki Sámuel Jézusba vetett bizalmát? 9. v.

Mialatt Sámuel bemutatta az áldozatot és imádkozott, mind az izraeliták, mind a filiszteusok láthatták, hogy milyen könnyű Jézusnak a gondok megoldása. Hirtelen szörnyű vihar tört ki közvetlenül a gonosz filiszteusok feje fölött. Megfélemlítette az egész filiszteus sereget és sok katonájukat elpusztította.

Miután az izraeliták elüldözték a még életben lévő filiszteusokat, Sámuel hálaadó istentiszteletet tartott.

Továbbra is segítette Jézus a népét? Igen! Segített az izraelitáknak visszafoglalni a városokat, amiket a filiszteusok elvettek tőlük. Másik ellenségük, az ammoniták is felhagytak zaklatásukkal.

Jézus erős vezetőjévé növekedett a kicsi Sámuel? Igen, minden bizonnyal. Az izraeliták ismét boldogan és szabadon térhettek vissza otthonaikba.

KEDD - SZERDA

Sámuel Jézus csodálatos vezetőjévé növekedett. Minden évben hűségesen bejárta Izrael városait, ahol tanította a népet. 1Sám 7:15-17.

Sámuel szerette a gyermekeket. Nem felejtette el Élit és engedetlen fiait, ezért tudta, hogy milyen fontos a gyermekeknek az engedelmességet megtanulni. Ahová csak ment, segített az anyukáknak és apukáknak, hogy jó szülőkké váljanak. Elmondta nekik, hogyan tanítsák meg gyermekeiknek a csodálatos boldogság törvényt, a Tízparancsolatot. Azt is tudta, hogy a gyermekeknek a természet csodálatos dolgairól is tanulniuk kell, amiket Jézus alkotott.

Sámuel emlékezett rá, hogy ő már milyen fiatalon elkezdte a segítőkészséget megtanulni. Tudta, hogy a gyerekeknek dolgozni is meg kell tanulniuk, amellett, hogy a könyvekből tanulnak.

Ezért Sámuel két különleges iskolát alapított. Prófétaiskolának nevezték őket. Ezekben az iskolákban ifjú emberek tanulták a rendelkezéseket, amiket Isten azért adott, hogy Izrael erős nemzetté váljon. Különböző szakmákat is tanultak, hogy gondoskodni tudjanak magukról és családjukról. Az idő haladtával egyre több ilyen iskola működött.

Amikor Sámuel megöregedett, egyre több segítségre volt szüksége. Megkérdezte a véneket, hogy felnőtt fiai lehetnének-e a segítői, és ők belegyeztek.

Sámuel engedelmességre és becsületességre tanította a fiait. Amikor a segítőivé váltak, azt hitte, hogy minden rendben van. Voltak azonban gondok, amikről Sámuelnek nem volt tudomása. Sátán megkísértette a fiait, hogy olyasmiket tegyenek, ami nagyon helytelen volt. 1Sám 8:3.

A megvesztegetés azt jelenti, hogy valaki pénzt, vagy ajándékot fogad el azért, hogy valótlant állítson, vagy valami rosszat tegyen. Nem bízhatunk abban az emberben, akinek fizetnek, hogy hazudjon, vagy valami rosszat tegyen. Sámuel nagyon szomorú volt, amikor rájött, hogy mit művelnek a fiai. Ha tudott volna arról, hogy mi folyik, azonnal elvette volna a munkájukat, de Sámuel nem tudta, hogy mit művelnek a fiai. Sámuel még szomorúbb lett, amikor megtudta, hogy mit akarnak Izrael vénei. 4-5. v.

Mit tett Sámuel, ahelyett, hogy méregbe gurult volna? És mit mondott Isten Sámuelnek arról, hogy a nép királyt akar? 6-7. v.

Megint olyanokká akartak válni, mint a körülöttük élő népek, ugye?

Sámuel elmondta az izraelitáknak, hogy milyen lesz az, ha királyuk lesz. Tudta, hogy még ha a királyaik jó királyok lesznek is, nem fog nekik tetszeni. Neki kell majd adniuk legjobb földjeiket és jószágaikat. Elviszi a fiaikat a hadseregébe és a lányiknak is neki kell majd dolgozniuk. Sok pénzt is kell majd fizetniük neki.

De semmi nem tántorította el őket. Ezért Isten pontosan olyan embert választott, amilyenről tudta, hogy az izraeliták királyuknak szerettek volna. Izrael legmagasabb és legjóképűbb embere volt. Apja neve Kis volt őt pedig Saulnak hívták.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Saul volt az ember, aki Izrael első királya lesz. Egy napon Sault és szolgáját édesapja, Kis megbízatással indította útra. Miért? 1Sám 9:3-4.

Hosszas keresgélés után sem találták a szamarakat, ezért úgy döntöttek hazaindulnak.

Aztán hírét vették, hogy Sámuel, a próféta éppen egy közeli városba látogatott. Talán ő tud majd segíteni nekik.

Találkoztak is vele a közeli városban, amint a próféta egy különleges étkezésre tartott. Jézus már elmondta Sámuelnek, hogy hamarosan találkozni fog az emberrel, aki Izrael első királya lesz. Honnan tudta Sámuel biztosan, hogy ő az, amikor a magas, jóképű fiatalembert meglátta? 15-17. v.

Saul udvariasan beszélt Sámuellel. 18-20. v.

Saul megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy a szamarak megkerültek. Saul azt is tudta, hogy Sámuel arról beszél neki, hogy ő lesz Izrael királya! Nem értette, hogy Isten miért őt választotta. Nem hitte, hogy apja családja olyan fontos lenne.

Sámuel azonban tudta, hogy Saul az az ember, akit Jézus kiválasztott arra, hogy királlyá legyen. Sámuel egy cseppet sem volt féltékeny. Megkedvelte ezt a magas, erős, jóképű fiatalembert, aki olyan alázatos volt.

A különleges étkezés után másnap reggel Sámuel hazaküldte Sault és szolgáját. Mit tett Sámuel, mielőtt távoztak? 1Sám 9:27-10:1.

Sámuel egy sor dolgot elmondott Saulnak, ami a hazaúton történni fog vele. Dolgokat, amik segítenek majd Saulnak megérteni, hogy Jézus tényleg őt választotta ki, hogy királlyá legyen. Mindegyik bekövetkezett, pontosan, ahogy Sámuel előre megmondta. Mi történt Saullal, amikor elvált Sámueltől? 1Sám 10:9.

Micsoda nagy királlyá válik Saul, ha megtartja ezt az új szívet!

Mit mondott Saul a nagybátyjának a történtekről, amikor az megkérdezte tőle, hogy merre járt? Mindent elmondott a nagybátyjának? 14-16. v.

Amikor elérkezett az ideje, hogy a nép Saullal találkozzon, Sámuel gyűlést hívott össze. Minden törzsből sokan megjelentek. Mit mondott nekik Sámuel? 17-19. v.

Sámuel tudatni akarta a néppel, hogy Jézus választotta ki a királyukat. Amikor egymás után megnevezték a törzseket, Jézus Benjámin törzsét választotta. Benjámin családjai közül Jézus Kist választotta. Majd Kis gyermekei közül Sault jelölte ki.

Mindenki alig várta, hogy Saul Sámuelhez lépjen, de nem jött. Hol volt? Senki sem találta! Végül megkérdezték Jézust, hogy egyáltalán ott van-e. Mit mondott nekik, hol keressék Sault? 22-23. v.

Végül a nép meglátta a magas, jóképű Sault. Milyen izgalmas!

Sámuel ezután elmondta, mi egy király dolga és hogyan kell viselkednie. Majd mindenkit hazaküldött.

Szerinted Jézus meg akarta áldani Sault? Igen! Ha Saulnak mindig eszébe jut, hogy Őbenne bízzon, és engedelmeskedjen neki, akkor Jézus bizonyosan megáldja őt, jó és bölcs király válik belőle

Történet sarok

Henriett próbája

Átdolgozta: Amy Sherrard

Henriett vásárolni volt édesanyjával. Az úttesten átkelve a kislány egy-két lépéssel lemaradt anyukája mögött. Lepillantva egy pénztárcát vett észre a járdaszegély mellett a lába előtt. Senki sem látta, hogy Henriett felvette, így gyorsan a kabátja zsebébe süllyesztette.

„Azé, aki megtalálta.” – gondolta Henriett – „Remélem, van benne valamennyi pénz is.”

„El kell mondanod, anyukádnak, hogy mit találtál.” – súgta egy kis hang, de Henriett így válaszolt: „Nem, ez az enyém. Nem kell elmondanom neki.”

Hazaérve Henriett a szobájába sietett és gyorsan belenézett a pénztárcába. Izgatottan számolta a pénzt. Tíz darabropogós tízdolláros bankjegy volt! Alig tudta elhinni, hogy ennyi pénze van.

„Ez nem a tiéd.” – mondta a halk hang. – „Meg kell nézned, hogy a tulajdonosa neve benne van-e a tárcában.”

Henriett nem akarta megnézni, de végül úgy döntött, mégis megteszi. Valóban, a tárca egyik zsebében megtalálta a tulajdonos nevét és címét.

„De nem kell visszaadnom.” – mondta Henriett a halk hangnak. „A tulajdonosa nem tudja, hogy ki találta meg. És gondoljunk csak azokra a holmikra, amiket ennyi pénzből vásárolhatok!” Ilyen gondolatok jártak Henriett fejében miközben a tízdolláros bankjegyeket nézte.

Ám a kis hang folytatta: „Nem fogsz örülni neki. Már most sem örülsz.” Henriett tudta, hogy a halk hang a lelkiismerete szava, és igaza van. Szörnyen érezte magát.

„Beszélj anyukáddal!” – sürgette a halk hang. – „Tudod, hogy a szüleid a legjobb barátaid.”

Henriett nagyot sóhajtott. Aztán eszébe jutott a bibliavers, amit a szombatiskolában tanult: „Ne lopj!” Tudta, hogy valójában tolvaj. Az ilyen szörnyű gondolatok hatására Henriett becsukta a pénztárcát és lement a konyhába, ahol édesanyja az ebédet készítette.

Anyukája nyugodtan végighallgatta Henriett beszámolóját a történtekről. Még a gondolatait is elmesélte. Anya átölelte kislányát és megkérdezte: „Szerinted mit kell tenned?”

Henriett tudta a választ: „Megkérem Apát, hogy vigyen el arra címre, ahol a tárca tulajdonosa lakik, és visszaadom neki. Jeney úrnak hívják.”- mondta anyukájának.

Anya elégedett volt, Apa pedig örömmel elvitte őt a tárcában talált címre. Jeney úr nagyon örült, hogy visszakapta a pénztárcáját. Megköszönte Henriettnek és távozásuk előtt kivette az egyik ropogós tízdollárost a tárcából. „Szeretném, ha ezt elfogadnád nagyrabecsülésem jeléül, amiért ilyen becsületes voltál.”- mondta neki Jeney úr és ragaszkodott hozzá, hogy elfogadja a pénzt.

Henriett nagyon megköszönte és boldognak érezte magát miközben apukájával együtt távoztak. Nem érezte már rosszul magát, mert hallgatott a halk hangra, és úgy döntött, azt teszi, amiről tudta, hogy helyes. Mit gondolsz, ki volt még boldog?