|
VASÁRNAP
Félelem a filiszteusoktól
(1Sám 13:1-8.)
 Miután
Saul győzelemre vezette az izraelitákat az ammoniták ellen, ők készek voltak együttműködni vele. Így már több
mint 300 ezer katona volt vele, akik tele voltak bátorsággal és alig várták, hogy harcolhassanak.
Saulnak azonnal győzelemre kellett volna vezetnie ezt a hatalmas sereget a
többi ellenfeleik fölött is. Ó azonban ehelyett csak háromezer katonát tartott meg. Kétezer vele maradt, ezer a
fiával, Jonatánnal egy másik városba ment, a többiek pedig hazamentek.
Jonatán és apja voltak csak Izraelben, akiknek kardjuk és lándzsájuk is volt, a
többiek íjat és nyílvesszőket használtak, és parittyát a kőhajításhoz. Filiszteus ellenségeiknek viszont voltak
kardjaik, lándzsáik és vasból készült harci szekereik. Miért nem volt az izraelitáknak is kardjuk és dárdájuk?
1Sám 13:19-20.
Miután Jonatán ezer katonájával bevett egy filiszteus helyőrséget, a
filiszteusok úgy döntöttek, hogy háborút indítanak az izraeliták ellen. Saulnak csak az a kétezer katonája volt,
 akiket magánál tartott, ezért
üzenetet küldött szét, hogy az összes izraeli katona azonnal gyülekezzen a Gilgálnál. Sámuel azt mondta neki,
hogy maradjon ott, mert ő hét napon belül csatlakozik hozzá, hogy áldozatot mutasson be, és megmondja neki, hogy
mi a teendő.
Míg Saul várakozott, kémei híreket hoztak a filiszteusok táborából. Az
izraelita katonák azonnal pánikba estek. Biztosak voltak benne, hogy semmiképpen nem győzhetnek egy ilyen
hatalmas ellenség fölött. Mit tettek hatalmas Istenükről teljesen elfelejtkezve? 6-7.
v.
Saulnak bátorítania kellett volna a katonáit emlékeztetve őket a csodákra,
amiket Isten tett az Ő népéért, de rajta is erőt vett a félelem. Mialatt türelmetlenül Sámuelre várakoztak,
hatszáz csalódott katonája eltávozott.
Lassan telt a hét nap, amit Saulnak várnia kellett, és amikor letelt, Sámuel
nem érkezett meg. Saul úgy határozott, hogy nem várhat tovább és valami nagyon bolondságot tett.
9. v.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Szerinted hogyan cselekedtek volna Saul katonái, ha királyuk
helyett Istenükben bíztak volna?
HÉTFÖ
Sámuel megérkezik
(1Sám 13:8 - 14:17.)
 Sámuel
azt mondta Saulnak, hogy Gilgálnál várakozzanak, ahol ő majd áldozatot mutat be és elmondja neki, hogy mit
tegyen. Az izraelita sereg zöme azonban elbujdosott az ellenség elől, sőt néhányan életük megmentését remélve
még a filiszteusokhoz is átálltak.
Attól való félelmében, hogy ha tovább várakozik, mindenki ott fogja hagyni, úgy
döntött, hogy ő maga mutat be áldozatot, annak ellenére, hogy sem lévita, sem pap nem volt.
Megérkezvén Sámuel megdöbbent és csalódott volt. Isten azért késleltette
érkezését, hogy próbára tegye Saul engedelmességét. Saul azon túl, hogy elbukott a próbán, még mentségeket is
keresett, ahelyett, hogy bevallotta volna, hogy helytelenül cselekedett. 1Sám 13:10-12.
Ahhoz, hogy az izraeliták Isten népe legyenek, nekik, és különösen a
királyuknak bízniuk kellett Istenben, és engedelmeskedni Neki. Saul azonban kimutatta, hogy nem ezt teszi. Ezért
Sámuel elmondta neki, hogy Isten egy másik embert választott ki helyette királynak, olyan embert, aki bízni fog
Őbenne és engedelmeskedni fog Neki. 13-14. v.
Gilgált elhagyva Saul és kevés katonája csatlakozott Jonatán seregéhez. Egy
mély szakadék déli oldalán táboroztak, amelynek az északi oldalán a filiszteusok tábora állt.
Jonatánt és fegyverhordozóját a Szentlélek indította, hogy egy titkos
rajtaütést tervezzenek a filiszteusok ellen. Micsoda hit! És milyen komolyan imádkoztak az indulás előtt! Mi
volt a jele annak, hogy Isten akaratát teljesítik és Ő győzelmet fog adni nekik? 1Sám
14:6-10.
A filiszteusok kigúnyolták Jonatánt és fegyverhordozóját, amikor észrevették
őket. Majd pontosan azokat a szavakat mondták, amiket Jonatánéknak hallaniuk kellett.
Ez a két bátor katona rögtön tudta, hogy Isten csodát fog tenni. Félelmet nem
ismerve négykézláb másztak felfelé a meredek sziklafalon. Amikor felértek a föld remegni és rázkódni kezdett. A
filiszteus őrök tudták, hogy valami szörnyűség fog történni és szerteszét szaladtak.
Az izraelita oldalon álló őrszemek azonnal jelentették, amit láttak. „A mi
katonáink közül okozta ezt valaki?” – tanakodott Saul. Az azonnali névsorolvasás megmutatta, hogy Jonatán és
fegyverhordozója hiányzik.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Eszedbe jut egy másik eset, amiikor Isten szintén ilyen kevés katona által mentette meg népét?
KEDD
Az üldözés
(1Sám 14:18-46.)
 Angyalok harcoltak Jonatán és
fegyverhordozója oldalán, miután olyan bátran felmásztak a filiszteusok táborába. A föld úgy dübörgött, mintha
lovak és harci szekerek ezrei vágtatnának az ellenség felé.
A filiszteusok úgy megrémültek, hogy valójában egymást öldösték
zavarodottságukban. Ugyanez történt a midiánitákkal, amikor Gedeon háromszáz katonája kürtökkel, agyagkorsókkal
és égő fáklyákkal kezükben bekerítette a táborukat. 1Sám 14:20.
Saul és vele maradt katonái az előzőleg elmenekültekkel együtt siettek a
harcba. Azok, akik előzőleg átálltak a filiszteusokhoz, most ellenük fordultak.
Saul, mivel megbecsülést akart szerezni, annak ellenére, hogy az ellenség már
menekült, azt a parancsot adta seregének, hogy senki sem ehet, amíg le nem győzték őket még aznap.
Az ellenség üldözése közben az izraeliták egy erdőségen vágtattak keresztül,
ahol méhkasok lógtak a fákon és a méz a földre csöpögött. Ó, mennyire szerettek volna egy kis mézet enni! Saul
tiltása miatt azonban nem merték megtenni.
Jonatán is az erdőn keresztül ment és ő evett is egy kis mézet. Ő nem tudott
Saul parancsáról. Mit mondott, amikor tudomást szerzett róla? 27-30. v.
Később, amikor Saul tudtára jutott, hogy Jonatán evett egy kis mézet, azt
mondta, hogy megtartja esküjét, még akkor is, ha ez a fia halálával jár. Mikor a katonák rájöttek, hogy Saul
mire készül, egyértelműen nemet mondtak; és Saul tudta, hogy komolyan gondolják. 45. v.
Saul tényleg „bajt hozott az országra”, ahogyan Jonatán mondta. A bátor katonák
nagyon elgyengültek az élelem hiánya miatt, és miután az esküvés ideje letelt, az egészségügyi szabályokat
megszegve siettek étvágyukat kielégíteni. 31-32. v.
Saul rendelete azt mutatta, hogy a csata megnyeréséért inkább önmagát, mint
Istent dicsőíti. Túl büszke volt ahhoz, hogy beismerje, a sereg megesketése bolondság és kegyetlenség volt.
Rosszkedvűen és lehangoltan tért haza.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Boldogabbá tehet az valakit, ha büszke és önző lesz, és többet
gondol önmagára, mint másokra?
SZERDA
Isten elengedi Sault
(1Sám 15:1-25.)
Vívott még Saul és hadserege csatákat az izraeliták ellenségeivel az után a
filiszteusok elleni csata után? Igen, és Isten csatáról csatára még mindig szívesen segített nekik.
Az egyik ilyen csatát a gonosz amálekiták ellen vívták. Ez a nép volt az első,
akikkel Izrael gyermekeinek harcolniuk kellett, miután kivonultak Egyiptomból. Az azóta eltelt négyszáz év során
az amálekiták egyre mélyebbre süllyedtek a bűnben. Isten tudta, hogy ahogyan a fáraó annak idején, ők sem fognak
már soha megváltozni.
 Most Isten újabb lehetőséget
adott Saulnak, hogy Isten szavában bízzon, és teljesen engedelmeskedjen neki. Azt mondta Saulnak, hogy teljesen
pusztítsa el az amálekitákat és minden tulajdonukat. Ez figyelmeztetés lesz a többi népnek, akik ellenszegülnek
Istennek és megvetik az Ő kegyelmét.
Saul összehívta a hadseregét és harcba indultak az amálekiták ellen. Megnyerték
a csatát. De vajon teljesen elpusztítottak-e mindent? 1Sám 15:8-9.
Miután Isten Saul engedetlenségéről szólt Sámuelnek, ő egész éjjel sírt. Saját
fiaként szerette Sault, és remélte, hogy alázatosan engedelmeskedni fog Istennek, ahogyan először tette.
Másnap korán reggel Sámuel Saulhoz indult. Meghallotta, hogy Saul emlékművet
állíttatott fel saját magának. Ez még jobban elszomorította Sámuelt.
Saul is Gilgálba ment, ahol találkozniuk kellett. Mindketten hallották az
amálekiták juhainak bégetését és marháik bőgését. Mit mondott azonban Saul? 13. v.
Mikor Sámuel azokról az állatokról kérdezte, Saul azt felelte, hogy a nép azért
hagyta meg őket, hogy áldozatot mutassanak be. Valójában azokat akarták feláldozni a saját jószágaik helyett.
Valódi áldozat lett volna az? Mit mondott Dávid az ingyen való áldozatról? 2Sám 24:24.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Miközben Sámuel a bűnéről beszélt Saulnak, valami olyasmit
mondott, amit nagyon fontos megérteni és észben tartani. 1Sám 15:22-23.
Mit jelentenek ezek a szavak? A lázadás, vagy az Istennek való engedelmesség
elutasítása ördöngösség. Az Sátán tisztelete! A makacsság, Isten javaslatainak és tanácsainak megtagadása
bálványimádás! Olyan, mint önmagunk és nézeteink dicsőítése!
CSÜTÖRTÖK
Új király választtatik
(1Sám 15:26 - 16:3.)
 Saul
király nem ismerte el bűnét, amíg Sámuel el nem mondta neki, hogy Isten elutasította őt, mint királyt. De még
akkor is másokat okolt a tetteiért. 1Sám 15:24.
Mikor Sámuel elfordult, hogy otthagyja őt, Saul kétségbeesetten próbálta
visszatartani. Mit gondoltak volna a katonái, ha Sámuel elmegy? Ők is elutasítanák Sault, mert jobban bíznak
Sámuelben, mint a királyukban? 27-31. v.
Saul ezúttal kifogások keresése nélkül bevallotta, hogy vétkezett, de a
lelkében még mindig büszke volt. Mi történt, miután Sámuel visszafordult és együtt dicsőítették az Urat?
32-33. v.
Más népek szokása szerint Saul meghagyta a gonosz Agág, az elfogott amálekita
király életét, hogy győzelmi trófeaként büszkén mutogathassa őt. Lehet, hogy Agág emiatt azt hitte, hogy végül
is nem kell meghalnia. De tévedett.
Sámuel és Saul mindketten nagyon szomorúak voltak aznap, amikor elváltak. Saul
elszakadt Istentől, mert túl büszke volt, hogy a helytelen tettiért járó dorgálást elfogadja. Hová mentek,
miután Sámuellel elváltak? 34. v.
Sámuel elmondta Saulnak, hogy Isten egy másik embert választott ki királynak.
Sámuelnek most el kellett mennie és felkenni az új királyt. Tudta azonban, hogy ha Saul tudomást szerez erről,
olyan mérges és féltékeny lesz, hogy képes lesz még az ő életére is törni. Isten nem nyilvános szertartásnak
tervezte a felkenetést. Mit mondott Sámuelnek, mit tegyen a biztonsága érdekében? 1Sám
16:1-3.
Alkalmazd a gyakorlatban:
A biblia szerint „Isten megbánta, hogy királlyá tette Sault”. És
amikor az özönvíz előtt az emberek olyan gonosszá váltak, Isten megbánta, hogy embert teremtett.(1Móz 6:6)
Isten megbánása nem olyan, mint a miénk. Ő ismeri a jövőnket, de mégis, még
mindig megadja nekünk a választás szabadságát. Szomorú, ha rosszul választunk, és bánja, hogy a rossz döntéseink
miatt szenvedünk, de azt nem bánja meg, hogy hatalmat ad nekünk a választásra.
PÉNTEK
Az új király
(1Sám 16.)
 Sámuel úton volt betlehem felé,
hogy az új királyt felkenje. Valószínűleg egy szolgáló vezette az üszőt (fiatal tehenet), amit az Úr utasítása
szerint magukkal kellett vinniük. A mellettük elhaladó embereknek fogalmuk sem lehetett a Sámuel fejében sorjázó
gondolatokról.
Nem volt szokatlan, hogy Sámuel áldozatot mutatott be egy városban, de Betlehem
vénei megrémültek. Nem tudtak jöveteléről. Azon tanakodtak, hogy nincs-e valami nagy baj.
1Sám 16:4-5.
Sámuel összehívta a város véneit és Isait fiaival együtt az áldozatbemutatásra,
és az azt követő ünnepségre.
Az áldozat bemutatása után egyenként felvonulta előtte Isai fiai. Eliáb, a
legidősebb volt az első a sorban.
Eliábot szemlélve Sámuel ösztönösen azt nézte, hogy milyen magas, jóképű és
kellemes megjelenésű. Amit azonban az Úr erről mondott, arra nekünk is mindig emlékeznünk kell.
7. v.
Sámuel tanácstalan volt, miután Isainak mind a hét fiát látta. Egyiket sem
választotta ki Isten! Miután megtudta, hogy a legfiatalabb fiú, Dávid a juhokat őrzi, elküldetett érte.
Bizonyára Dávid is tanácstalan volt, amikor Sámuelhez sietett. És amikor a
próféta felkente őt, hihetetlen volt számára, hogy ekkora tisztességben részesült. A Biblia szerint: „attól a
naptól fogva az Úr lelke hatalmasan Dávidra szállt”.
 Most még csak Sámuel
és Dávid tudta, hogy egy napon ő lesz Izrael királya.
Eközben Sault súlyos lelki
gondok gyötörték. Ezért a szolgái azt javasolták, hogy hívassa Dávidot a palotába, hogy hárfáján a király
háborgó lelkét megnyugtató zenét játsszon neki. Mi történt, miután Saul elküldött Dávidért?
1Sám 16:14.23.
Alkalmazd a gyakorlatban:
Melyik az igazán fontosabb, hogy külsőleg hogyan nézünk ki, vagy,
az hogy milyen a szívünk és a jellemünk? 1Sám 16:7.
Feladatok:
KI VOLT Ő? (Az összes hivatkozás Sámuel első könyvéből való)
__________ Sorsvetéssel jelölték ki és Gilgálban koronázták Izrael első királyává.(11:15)
__________ Engedetlensége miatt áldozatot mutatott be gilgálban.(13:9)
__________ Csak neki, és fiának volt kardja és dárdája.(13:22)
__________ Ezt mondta: „Az Úr előtt nincs akadály, hogy sok, vagy kevés által szerezzen
szabadulást.”(14:6)
__________ Ő és fegyverhordozója meglepetésszerűen rajtaütöttek a filiszteus helyőrségen
Mikmásznál.(14:13)
__________ Megtiltotta az izraelita katonáknak, hogy naplemente előtt egyenek.(14:24)
__________ Evett a mézből, amit az erdőben talált. (14:27)
__________ Megfogadta, hogy megöli saját fiát, ahelyett, hogy beismerte volna, hogy
hibázott.(14:38-39)
__________ A gonosz amálekita király, akit Saul megkímélt, de Sámuel elítélt.(15:8; 33)
__________ Nagyon boldog volt, amikor az izraeliták győztek az amálekiták fölött.(15:13)
__________ Ezt mondta: „Teljesítettem, amit az Úr parancsolt.”(15:13)
__________ Ezt mondta: „Miért nem hallgattál az Úr szavára?”(15.19)
__________ Betlehemben élt, és nyolc fia volt.(16:1)
__________ Dávid legidősebb bátyja volt.(16:6)
__________ Ezt mondta: „mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami
a szívben van.”(16:7)
__________ Isai legfiatalabb fia volt.(16:11-13.)
__________ Ő kente fel úgy Sault, mint Dávidot Izrael királyává.(16:13)
|
