|
VASÁRNAP
Nem
messze az izraeliták táborától állt egy Gibeon nevű, nagyon fontos város. Olvassunk róla!
Józs 10:2.
A Kánaán középső és déli része között utazó emberek időnként áthaladtak rajta.
A kánaánita királyok természetesen nem akarták, hogy az izraeliták elfoglalják Gibeont. Mit terveztek el, annak
ellenére, hogy tudtak a csodálatos dolgokról, amiket Isten Jerikónál és Ajnál tett az izraelitákért?
Józs 9:1-2.
Hettiták is voltak a királyok között. A Gibeonban élő hettiták azonban úgy
gondolták, hogy Izrael Istene biztosan erősebb az ő isteneiknél. Ezért, annak ellenére, hogy a többi kánaánita
király harcolni akart az izraelitákkal, a gibeoniták tervet szőttek az életük megmentésére, amennyiben az
izraeliták is beleegyeznek. Mi volt a terv? Józs 9:3-5.
A követek olyan emberek, akik a hazájukat képviselik egy másik országban.
Amikor látogatóba mennek más országokba, a legjobb ruhájukat viselik és fontosnak látszanak, mert fontosak is!
Miért akarnának ezek a követek koldusnak látszani? Nem volt semmi értelme. A tervük része volt, hogy ezt tették.
Amint mindennel elkészültek, neki is indultak. Az izraeliták táborában
Józsuéval akartak beszélni. Megpillantva őket Józsué és a vének valószínűleg tanakodtak, hogy vajon kik
lehetnek, és mit akarnak. Hogyan mutatkoztak be? 6. v.
További elmélkedésre:
Mit gondoltál volna azokról az emberekről, ha ott lettél volna aznap,
hogy igazat mondanak-e, vagy hazudnak? Ki tudta megmondani Józsuénak és a véneknek, hogy melyiket teszik? Akar
Jézus segíteni nekünk, hogy ne kövessünk el súlyos hibákat, amikor mások hazudnak nekünk?
HÉTFÖ
Józsué és segítői alaposan
szemügyre vették a látogatókat. Hazudnak vajon? Vagy igazat mondanak? Teljesen biztosnak kellett lenniük, hiszen
Isten azt mondta nekik, hogy ne barátkozzanak a kánaánitákkal. Emlékszel, hogy mennyire komoly dolog egy
szövetség? Mindkét fél ígéretet tesz és mindkét félnek be kell azt tartania. Izrael gyermekei ünnepélyes
szövetséget kötöttek Istennel a Sínai-hegynél. Isten megígérte nekik, hogy megáldja őket, amennyiben
engedelmeskednek az Ő Tízparancsolatának. A nép pedig megígérte, hogy engedelmeskedni fog. Az emberek hamar
megszegték a szövetség őket kötelező részét, amikor az aranyborjú imádását választották.
Az izraeliták képtelenek voltak megérteni, hogy Isten segítsége nélkül nem
tudják megtartani az ígéretüket. Isten folyamatosan emlékeztette őket arra, hogy ígéretük megtartásának egyetlen
lehetséges módja, ha hisznek Őbenne, bíznak benne és engedelmeskednek Neki. Ők újra és újra megígérték, hogy
engedelmeskedni fognak, de újra meg újra nem hittek és nem bíztak.
Amikor a hitet választották,
Isten csodálatos dolgokat tudott tenni értük, amikor azonban nem, akkor Sátán ártani tudott nekik.
Látogatóikat figyelmesen hallgatva Józsué és a vezetők láthatták, hogy azok
elég sokat tudnak a dolgokról, amiket Isten az izraelitákért tett. A vének alaposan megnézték az áporodott
kenyereket és a borostömlőket. Józs 9:14. Észrevetted a „de” szócskát pontosan a mondat közepén?
További elmélkedésre:
Előfordult már veled, hogy megkérdezés nélkül tettél valamit, és emiatt
bajba kerültél?
KEDD
Ha ott lettél volna aznap és hallgattad volna azokat a gibeonita férfiakat, te
is könnyen elhitted volna, hogy igazat mondanak? A kinézetük, a tárgyaik, amiket megmutattak, és amit Isten
csodálatos segítségéről mondtak, talán veled is elhitették volna, hogy őszinték.
A gibeoniták végül rávették Józsuét és segítőit, hogy higgyenek nekik. Miről
feledkeztek el megint Józsué és a vének? Józs 9:14.
Mit tettek Józsué és a vének, mivel úgy gondolták, hogy biztonságos ígéretet
tenni az ilyen messze lakó embereknek? Mennyi időbe telt, míg az izraeliták rájöttek az igazságra? Mit érzett a
nép a történtek miatt? 16-18. v.
Az izraeliták egyáltalán nem
örültek. Harcolni akartak a gibeonitákkal, annak ellenére, hogy szövetséget kötöttek velük, hogy életben hagyják
őket. Végtére is a gibeoniták hazudtak nekik. Mit mondott azonban erről Józsué és Izrael főemberei?
19-20. v.
Helyesen cselekedtek, ugye? Fontos volt, hogy megtartsák ígéretüket. A
gibeonitáknak azonban rá kell jönniük, hogy nem volt helyes hazugság útján segítséghez jutni.
További elmélkedésre:
Elmondta volna Jézus Józsuénak az igazat a gibeonitákról, ha eszébe
jutott volna megkérdezni? Akarsz te is időnként olyan dolgokat tenni, amik szerinted rendben vannak, de a
szüleid szerint nem? Miért mondanak rá nemet? Tudják a szülők, hogy a gyerekek nem mindig értik meg a dolgokat?
SZERDA
Tegyük fel, hogy fehér és fekete papírlapokat adunk vak emberek kezébe, és azt
mondjuk nekik, hogy válasszák ki a fehéreket. Hibáztathatjuk őket, ha rosszul választanak? A fekete papírlap
választása vajon fehérré teszi a fekete színt? Nem! A fekete, az fekete a fehér pedig fehér!
Ismerték a gibeoniták a Tízparancsolatot? Nem. Olyanok voltak, mint a vakok,
akik a fekete és a fehér papírlapok között válogatnak. Megértette ezt Isten? Természetesen! Változtatott ez
azon, hogy amit tettek, az hazugság volt? Nem. Az igazság mindig igazság, a hazugságok pedig hazugságok. Isten
igazat szól, Sátán pedig hazugságokat.
Isten Kánaánt választotta az izraelitáknak lakóhelyül, ahol az Ő tanúságtevő
népévé válhatnak. Olyanná kellett ott válniuk, mint az Ő ragyogó fénye, amit az egész világra visszatükröznek.
Isten számtalan lehetőséget adott a Kánaánbeli népeknek, hogy Őt válasszák, bízzanak benne és engedelmeskedjenek
neki, de ehelyett ők azt választották, hogy Sátán hazugságaira hallgatnak. Mostanra már olyan gonosszá váltak,
hogy olyanok voltak, mint egy fertőző betegség, ami mindenkit megöl, aki elkapja. Semmi kétség, Isten azt
mondta, hogy el kell pusztulniuk.
Sose felejtsük el azonban, hogy Isten minden egyes embert szeret. Arra vágyik,
hogy mindenki Őt válassza Sátán helyett. Emlékszel Ráhábra? Isten tudta, hogy az asszony azt választotta, hogy
Őbenne bízik. Azt is tudta, hogy a gibeoniták azt választották, hogy hisznek az Ő hatalmában. Be akarták
szüntetni a bálványimádást, és Isten nem fogja engedni, hogy az izraeliták elpusztítsák őket. Tehát nem kellett
volna hazudniuk, hogy megmentsék az életüket.
Az egyik legfontosabb törvény, amit Isten Mózesnek és az izraelitáknak adott,
azokról az emberekről szól, akik nem héberként csatlakozni akartak Isten népéhez. Pontosan előírta, hogy hogyan
kell bánni velük. Olvassuk el: 3Móz 19:33-34; 4Móz 15:14-16.
További elmélkedésre:
Isten terve az volt, hogy népe világosságot sugározzon az egész világra.
Ma is ez a terve? Hogyan lehetsz te és a családod világosság? Hányféle módja jut eszedbe?
CSÜTÖRTÖK
„Segítség!
A gibeoniták átálltak az izraelitákhoz!” Nem kellett hozzá sok idő, hogy ez a hír elterjedjen. Kánaán királyai
féltek és nagyon dühösek voltak. Olvassuk el: Józs 10:1-2.
Jeruzsálem királya gyorsan felvette a kapcsolatot másik négy királlyal. Mit
mondott, mit kell tenniük? 3-5. v.
El tudod képzelni, hogy mit érezhettek a gibeoniták amikor rájöttek,hogy mit
csinál az az öt király? A gibeoniták szövetséget kötöttek Izraellel, de előzőleg hazudtak nekik. Megtartja-e
vajon Izrael továbbra is az ígéretét, hogy barátok? Mit tettek a gibeoniták, és mit tett Józsué? Eszébe jutott
ez alkalommal megkérdezni Istent? 6-9. v.
Mennyire megkönnyebbülhettek a gibeoniták! Ellenségeiknek alig volt idejük
felsorakozni Gibeon városa előtt, amikor az izraeliták váratlanul rájuk támadtak. Az ellenség visszafordult és a
hegynek felfelé menekült az izraelita üldözőikkel a nyomukban. Mi történt, amikor az ellenség lefelé szaladt a
hegy túloldalán? 11. v. Jégeső! Isten hatalmas jégdarabokat küldött rájuk.
Képzeljük csak el!
Amikor Józsué felért a hegytetőre és felnézett az égre, láthatta, hogy nem lesz
elég idejük sötétedés előtt megnyeri a csatát. Tudta, hogy ha abbahagynák az ellenség üldözését, ők el tudnának
rejtőzni a hegyekben. Ott újra egyesíthetnék erőiket és visszajönnének a gibeoniták ellen harcolni. Józsuénak és
katonáinak folytatniuk kellett a harcot. De hogyan tehetnék? Nem lesz elég idejük sötétedés előtt. Senki
nem gondolt a fáradtságra, annak ellenére, hogy egész éjszaka meneteltek és majdnem egész nap az ellenséget
üldözték. Csak annyit tudtak, hogy meg kell nyerniük a csatát.
További elmélkedésre:
Szerinted megtanulták már az izraeliták, hogy Istennek semmit sem túl
nehéz megtennie? Olyasmi ez, amit nekünk is mindig észben kell tartanuk?
PÉNTEK
Ugye hallottad már ezt a közmondást: „Segíts magadon, az Isten is megsegít!” ?
És azt hallottad már valakitől, hogy Isten azokon segít, akik nem tudnak magukon segíteni?
Tudtad, hogy bizonyos értelemben mindkettő igaz, bár nem találhatók a
Bibliában?
Mivel az izraeliták minden tőlük telhetőt megtettek, Jézus segített nekik. Most
újabb csodára volt szükségük. Isten segített Józsuénak, hogy legyen elég hite valami meglepő dolgot kérni. És
Isten olyasmit tett, amit még soha azelőtt. Olvassuk el, mi történt: Józs 10:12-15.
Mit gondolsz, hálásak voltak a gibeoniták és az izraeliták, amiért Isten
segített nekik? Igen, nagyon is!
A gibeoniták nem tudták, hogy az izraeliták szeretettel fogják fogadni őket,
mert az igaz Isten tiszteletét és a neki való engedelmességet választották.
Annak ellenére, hogy hazudtak
nekik, Isten nem mondta Józsuénak, hogy bontsák fel a velük kötött szövetséget. Olvassuk el, mit határozott
Józsué a vénekkel, amikor Izrael gyermekei el akarták pusztítani a gibeonitákat a hazugságuk miatt:
Józs 9:21, 25-27.
Azzal együtt, hogy már nem voltak olyan fontosak, mint előtte és ezentúl
szolgák lesznek, a gibeoniták nem panaszkodtak. Hálásak voltak, amiért Józsué megtartotta az ígéretét, és Isten
megőrizte az életüket.
További elmélkedésre:
Az aznapi csata megnyerésének titka az volt, hogy az izraeliták minden
tőlük telhetőt megtettek és egyúttal Istenre bízták magukat. Szerinted nekünk is így kell Sátánnal harcolnunk,
amikor megkísért bennünket? Először is válasszuk azt, hogy helyesen cselekszünk. Aztán, mivel komolyan
gondoljuk, elkezdjük azt tenni, amit választottunk, akár van hozzá kedvünk, akár nem. És Isten ad nekünk erőt
hozzá, hogy jót tegyünk. Ha újra és újra ezt tesszük, egyre könnyebbé válik helyesen cselekedni.

| |
Történet sarok
Hogyan
gondoskodott magáról Liza
Átdolgozta:
Amy Sherrard
|
 |
„Ha megnövök, és lesz egy kislányom, mindig meg fogom engedni neki, hogy azt
tegye, amit szeretne. Ha iskola után ott akar maradni játszani, nem fogom rákényszeríteni, hogy hazajöjjön!” –
jelentette be Liza, amikor egy nap az iskolából hazaért. Látható volt, hogy nagyon sajnálja magát.
Édesanyja gondolkodott néhány percig. Liza alig akarta elhinni, amit hallott,
mikor anyukája megszólalt. „Liza, kedvesem, holnap megengedem, hogy egész nap azt csinálj, amihez kedved van.”
„Komolyan mondod, Anya?” – kérdezte meglepetten Liza. Anyukája biztosította
róla, hogy komolyan gondolja.
„Ó, bárcsak már holnap reggel lenne!” – kiáltozta a kislány, miközben örömében
körbeugrándozta a lakást.
Másnap reggel a szokásosnál később elfogyasztott reggeli után Liza így szólt:
„Azt hiszem, ma nem megyek iskolába.”
„Tedd csak azt, amihez kedved van.” – mondta udvariasan anyukája. Tehát Liza
visszament a szobájába egy kis időre. Úgy döntött, hogy nem veti be az ágyát és rendet sem rak. Hamarosan
meggondolta magát, és inkább kiment egy kis időre.
Nemsokára az udvaron hintázott.
Úgy fél órán belül azonban elunta magát, és visszament a házba.
„Anya, kaphatnék valamit enni?”- kérdezte.
„Vegyél csak, bármit, ami tetszik, kislányom!” – mondta neki édesanyja, és Liza
megevett egy nagy szelet gyümölcstortát.
Délelőtt lassan vánszorgott az idő. Nem volt túl érdekes teljesen egyedül
játszani, de Liza túl büszke volt anyukáját megkérni, hogy együtt csináljanak valamit.
Mikor végre elérkezett az ebédidő, Liza nem volt igazán éhes. „Azt hiszem,
délután elmegyek az iskolába.” – mondta az asztaltól felállva. A piszkos edényeket is otthagyta, hogy majd
anyukája egyedül mosogasson. „De ne aggódj, egyenesen hazajövök utána,” – tette hozzá és anyukája azt
válaszolta, hogy rendben.
Tanítás után Lizát elhívták a barátnői a patakhoz. Tudta, hogy édesanyja
szerint ez nem jó ötlet, mert éppen hogy felgyógyult egy súlyos megfázásból, és újra megbetegedhet, de úgy
döntött, hogy akkor is elmegy velük.
A patakban gázolás nem volt olyan jó, mint amilyennek gondolta. A lányok
egymásra fröcskölték a vizet, és Lizát is jól lelocsolták. Mikor elsírta magát, a lányok csak kinevették.
Egy átfagyott, szerencsétlen és szomorú kislány érkezett haza csuromvizesen.
Édesanyja vajon a következőkkel fogadta: „Nos, kislányom, egész nap azt csináltál, amit szerettél volna, most is
csinálhatsz, amit akarsz, hogy megszáradj és felmelegedjél.” ?
Ó, nem! Édesanyja segített neki, meleg fürdőt készített és száraz ruhát adott
rá. Aztán finom, meleg vacsorát adott neki. És amikor eljött a lefekvés ideje, mesét olvasott neki és
szeretettel fektette kényelmes ágyába.
Mikor anyukája fölé hajolt, hogy jóéjt-puszit adjon, Liza átölelte a nyakát, és
így szólt: „Szerintem Jézus nagyon jó, hogy anyukákat adott a kislányoknak, hogy vigyázzanak rájuk. A
gyerekeknek szükségük van rájuk, mert az anyukák sokkal többet tudnak, mint a gyerekek!” Édesanyja boldogan
mosolygott és megpuszilta kislánya homlokát.
Neked mi a véleményed? Igaza van Lizának?

|