Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Két bátor kém

  7. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

„A felhő emelkedik! A felhő emelkedik!”  A Szent sátor felett nyugvó felhő bizonyára méltóságteljesen emelkedett az ég felé. Mindenki tudta, hogy ez mit jelent. Olvassuk el: 4Móz 9:17. Az izraeliták megkezdik vándorlásukat Kánaán felé!

Izrael gyermekei csak néhány héttel azelőtt ünnepelték a Pászkát, hogy a felhő felemelkedett; pontosan egy esztendővel Egyiptom elhagyása után. Olvassuk el: 4Móz 9:2-5.

Olyan sok minden történt az óta az izgalmas éjszaka óta! Isten elmondta nekik és kőtáblákra írta a törvényt. Felépítették a gyönyörű Szent sátrat. Isten mindent elmondott Mózesnek, amit tenniük kell, hogy különleges, kiválasztott népe legyenek. Mózes mindent leírt a Szövetség könyvébe és a Törvény könyvébe. És a nép megfogadta, hogy engedelmeskedni fog a törvényeknek.

Most mindenki csomagolt. A léviták gondosan szétszedték a tabernákulumot és előkészítették a szállításra. Pontosan tudták, hogyan kell csinálni és mindenki tudta, mi a dolga.

A papok maguk takartak be minden bútordarabot, és a kijelölt léviták fogják majd vinni őket. Másik léviták előttük mennek majd a Szent sátorral és az új helyen ismét felállítják és előkészítik a bebútorozásra.

Minden simán, a megfelelő rendben ment. A kürtszó jelét mindnyájan értették. 4Móz 10:1-6.

Minden törzs vezetője pontosan tudta, hogy mikor kerül rájuk a sor az indulásnál. A szép felhő természetesen mindig mutatta nekik az utat.

 További elmélkedésre: Több, mint egymillió embernek kellett elindulnia! Lábasjószágaik és juhaik is voltak. Mit gondolsz, megtanulta mostanára a nép, hogy Istenben bízzon, és elhiggye, hogy Számára semmit sem lehetetlen megtenni? Megtett szerinted Sátán minden tőle telhetőt, hogy ismét panaszkodni és zúgolódni kezdjenek? Az Istenben való bizalmat választják vajon, vagy Sátán hazugságaira fognak hallgatni?

HÉTFÖ

Végül minden és mindenki készen állt a Kánaán felé vezető út megkezdésére. A felhő előttük mozgott. A kürtök megadták a jelt, és a nép elindult. 4Móz 10:13.

Néhányan visszatekintettek és tudták, hogy hiányozni fog nekik Sínai, ahol táborukat a hegyek falként vették körül. Nem volt országút, amin mehettek volna, igazság szerint semmilyen út nem volt. A talaj egyenetlen és köves volt. A nép hamarosan látta, hogy a felhő egy kietlen pusztaságon keresztül vezeti őket.

Ismét a kevert sokaság kezdett zúgolódni. 4Móz 11:4-6.

Mózes elkeseredett. Annak ellenére, hogy volt vizük és zamatos mannájuk, ők húst követeltek, és azonnal! Mit kellett Mózesnek tennie? Ahogy mindig, Istennel beszélt a dologról.

Isten tudta, hogy a húsevés nem fog jót tenni az embereknek. Mégis küldött egy hatalmas csapat fürjet, hogy megfoghassák és megegyék őket, ahogyan már régebben is tette. Sokan mohón telefalták magukat, annyira, hogy megbetegedtek és néhányan meg is haltak!

 További elmélkedésre: Bajba kerülhetünk, ha makacsul ragaszkodunk a saját útjainkhoz? Szüleink tudják, hogy mi a legjobb számunkra, és szeretnek minket. ugye tanulod, hogy bízzál bennük?

KEDD

Ami ezután történt, azt ugyanolyan nehéz elhinni, mint amit Nádáb és Abihu tettek múlt heti történetünkben.

Mózesnek fontos segítői voltak testvérei, Áron és Mirjam. Ám miután Mózes felesége Cippóra ismét velük volt, féltékenyek lettek. Azt hitték ő mondja meg Mózesnek, hogyan irányítsa a népet. Azt hitték, hogy helyettük inkább feleségére hallgat.

Ráadásul Cippóra másik országból származott. Szerette Istent, és pontosan úgy csinált mindent, mint ők, de nem úgy nézett ki, mint ők. Úgy gondolták, hogy Cippóra nincs annyira jó, mint ők. Micsoda rosszindulat! Ők nem úgy gondolkodtak, ahogyan Isten.

Amit Áron és Mirjam Cippóráról gondolt, az nem volt igaz. Mózes szerette Cippórát, de Istenre hallgatott! És Isten ugyanannyira szerette Cippórát, mint Áront, vagy Mirjamot!

Isten most nagyon szigorúan beszélt. 4Móz 12:4-8. Mire befejezte és a felhő elmozdult, mindhárman megdöbbentek. Mirjam leprás lett! A lepra volt a legborzasztóbb betegség, amire bárki is gondolhatott. Egészen beborította a testét! 9-10. v.

Mózes ezt mondhatta volna:”Ezt megérdemelted, Mirjam!”. De mi történ valójában? Olvassuk el a történet hátralévő részét a 11-15. versekben!

 További elmélkedésre: Ez kemény lecke volt. Nem beszélhetünk rosszakat vezetőinkről. Imádkoznunk kell értük. Ha változniuk kell, Istennek számos módja van rá, hogy megtegye. Nekünk magunknak is sok mindenen kell változtatnunk, amihez Jézus segítségét kell kérnünk. És Jézus mindenkit egyformán szeret. „Vörös és sárga, fekete és fehér, az Ő szemében mindenki sokat ér.”

SZERDA

Mostanra tényleg elérkezett az ideje, hogy Izrael gyermekei az Ígéret földjére menjenek. Kánaán közelében, Kádésban táboroztak és mindenki izgatott volt. Mit mondott Isten Mózesnek? 4Móz 13:1-2.

Tehát a kiválasztott kémek elindultak, hogy felderítsék a gyönyörű földet, amit Isten ígért nekik.

Milyen népeket találnak ott? Erőseket, vagy gyengéket? Milyen városokban laknak? Tudnak majd ott ennivalót termeszteni? Lesznek ott füves rétek az állatok számára?

A kémek csaknem 6 hétig voltak távol. A nép türelmetlenül várta visszatérésüket. Nem volt semmi kétség afelől, hogy milyen gyümölcsök teremnek ott. A kémek hoztak magukkal mutatóba belőlük, és gyönyörűek voltak! Egy szőlőfürt akkora volt, hogy két embernek kellett cipelnie!

Mindenki buzgón hallgatta a beszámolót. Mit mondtak először a férfiak? 4Móz 13:27. Az emberek boldogan mosolyogtak. Aztán mosolyuk lehervadt. Amikor a férfiak folytatták, a nép egyre inkább megijedt. A kémek elmesélték, hogy milyen erős falak védik a városokat, és milyen szörnyű ellenség lakik ott. Azt mondták, olyan óriások laknak ott, hogy ők szöcskéknek érezték magukat mellettük.

Most olvassuk el a következő igeverseket: 4Móz 14:1-4.! Milyen szomorú! A nép egyáltalán nem változott. Mit tett Mózes és Áron? 5. v.

Nem volt Mózesen és Áronon kívül senki, aki bízott volna Istenben?

 További elmélkedésre: Hányszor, de hányszor megmutatta már nekik szerető Istenünk, hogy számára nincs lehetetlen, csak bízniuk kell Benne! Azt kell választanunk, hogy Őbenne bízunk, bármi történjen is? Igen!

CSÜTÖRTÖK

A kémek közül kettő nem értett egyet azzal, amit a többiek meséltek. Káleb és Józsué, Mózes hűséges segítője. Mit mondott nekik Káleb, amikor a nép kezdett pánikba esni? 4Móz 13:30.

Mit mondott rögtön a többi kém? 31. v.

Milyen gyáva volt a tíz kém! Vezetők voltak! Milyen szörnyű példát mutattak a népnek! Csak Káleb és Józsué voltak bátor vezetők, akik őszintén bíztak Jézusban. Olvassuk el, hogy mit mondtak: 4Móz 14:6-9.

Mostanra a nép annyira feldühödött, hogy készek lettek volna megölni vezetőiket, de aztán hirtelen meggondolták magukat. Mi történt? 10-12. v.

Jézus ismét felajánlotta Mózesnek, hogy ő legyen az atyja annak a nagy nemzetnek, ami egy napon majd Kánaán földjén fog élni. Mózes ismét visszautasította még a gondolatát is. Egyiptom és az összes körülöttük élő nép csúfot űzne Istenből. Azt mondanák, hogy nem elég erős, hogy beteljesítse ígéretét.

Természetesen Isten elég erős! Bármit meg tud tenni! Ám van egy dolog, amit soha nem tett, és nem is fog tenni, soha nem erőszakolja rá az emberekre, hogy bízzanak benne.

Mózes könyörgött Jézusnak, hogy még egyszer bocsásson meg a népnek. Megtette? 20. v. Isten azonban tudta, hogy semmiképpen nem tudnak bemenni az Ígéret földjére anélkül, hogy őszintén hinnének benne és bíznának az Ő hatalmában. Ám ők még mindig nem ezt választották.

Mit kellet Jézusnak mondania nekik Mózesen keresztül? 29-30. v.

Csak azok, akik a katonák összeszámlálásakor Sínaiban húsz évesnél fiatalabbak voltak, valamint Káleb és Józsué mehetnek majd be Kánaán földjére. Mennyi idő telik még el addig? 4Móz 14:34.

 További elmélkedésre: Fontos azt választani, hogy őszintén szeretjük Jézust, igazán bízunk benne és engedelmeskedünk neki? Hamarosan eljön a nap, amire már minden egyes ember meghozta döntését, hogy bízik-e vagy sem. Tudja Sátán, hogy ha meg tud győzni bennünket, hogy ne bízzunk és engedelmeskedjünk, akkor elveszítjük a Jézussal való örök életet? Örülsz, hogy ma még választhatunk? Még a gyerekek is lehetnek jó vezetők, és segíthetnek egymásnak! Ezt akarod tenni?

PÉNTEK

Hallottál már kisgyereket így visítani: „Ne, ne! Sajnálom! Jó leszek! Ne verj meg!” A verés nem tréfadolog, de a gyerekek általában nem is gondolnak arra, hogy őszintén megbánják csínytevéseiket. Csak el akarják kerülni a büntetést. Legközelebb, ha a gyerek szót fogad, lehet, hogy csak azért teszi, mert fél a veréstől és nem azért, mert megtanulta, hogy szeresse a szüleit és engedelmeskedjen nekik.

Az emberek ugyanígy tehetnek Istennel a mi mennyei Atyánkkal. Izrael gyermekei is pontosan így cselekedtek, amikor tisztába jöttek vele, hogy milyen büntetés vár rájuk. Olvassuk el: 4Móz 14:39-45.

Jézus még mindig szerette Izrael gyermekeit. De Ő jobban ismerte őket, mint ők saját magukat, ahogy a szülők is jobban ismerik gyermekeiket, mint ők saját magukat. Jézus nem akarja, hogy bárki is azért engedelmeskedjen neki, mert fél tőle. Az olyan lenne, mint amilyen gondolkodásra Sátán akar rávenni bennünket.

 További elmélkedésre: Mikor Isten népének réges-régi tetteiről elmélkedünk, könnyen azt gondolhatjuk, hogy mi soha nem viselkednénk úgy, ahogyan ők. Ám azok az emberek ugyanolyanok voltak, mint a ma élők. Ezek a történetek segítenek nekünk helyes döntéseket hozni, ugye?

Történet sarok Flóra születésnapi zsúrja - 1. rész Átdolgozta: Amy Sherrard

Fülöp Flóra izgatott volt. Pontosan másnap lesz nyolc éves, és édesanyja megígérte neki, hogy meghívhatja hat barátját a születésnapi zsúrjára. Ebédre jönnek és egész délután ott maradhatnak.

Egy nappal a zsúr előtt anyukája megkérdezte: „Meghívtad már a barátaidat?” Édesanyja meglepődött, amikor Flóra azt felelte, hogy még nem hívta meg őket.

„Velem jöhetne Anna kisasszony ma délután, hogy meghívjuk őket?” – kérdezte Flóra anyukájától. „A barátaim, akiket meg szeretnék hívni, nem laknak túl messze.”

Anna kisasszony egy hölgy volt, aki a családdal lakott és segített Flóra édesanyjának a háztartásban. Anyukája belegyezett.

Anna tudta, hogy Flóra legtöbb barátja, akikkel játszani szokott, egy szép nagy házban lakik a szomszéd utcában. Meglepődött, amikor Flóra a másik irányba indult. „Nem azokat a lányokat hívod meg, akikkel játszani szoktál?” – kérdezte.

„Nem, azoknak a lányoknak sokszor van részük jó dolgokban.” – mondta Flóra. Befordultak egy sikátorba és megálltak egy roskadozó, öreg háznál. Flóra kinyitotta az ajtót és felmentek egy nagy lépcsőn. Flóra bekopogott az ajtón.

„Tessék, jöjjön be,” – hallották a hívó hangot. Flóra kinyitotta az ajtót és egy szobába léptek, ahol egy asszony ruhát varrt. A hölgy megölelte Flórát és egy vele egyidősnek látszó kislány örömmel nyújtotta kezét Flóra felé.

„Ő itt Gombos néni, aki néha varr Anyának, és ő a barátnőm, Marcsi.” – mondta Flóra Annának bemutatva őket. „Marcsi vak, de már megtanulta, hogyan kell szabni.”

Flóra ezután Gombos nénihez fordult: „Elengedné Marcsit a holnapi születésnapi zsúromra?”- kérdezte. „Anna kisasszony eljönne érte az autónkkal.”

„Milyen kedves tőled, Flóra!” – válaszolta Gombos néni. „Marcsi alig jár ki. Nagyon jól fogja érezni magát!”

Marcsi és édesanyja mosolyogtak, amikor Flóra és Anna kisasszony távoztak.

Ezután egy szűk utcában álló kicsi bolthoz mentek. Egy hatalmas csizma lógott a bejárata fölött cégérként. Az üzletben egy idős ember éppen cipőket javított, és egy béna kisfiú egy széken megtámasztva fényes bőrdarabokkal játszadozott.