|
VASÁRNAP
 Érezted
már valaha magad egyszerre boldognak és szomorúnak is? Például amikor nyaralsz. Nem akarod, hogy vége legyen, de
ugyanakkor már hiányoznak a barátaid, az otthonod, az állataid.
Izrael gyermekei örültek, hogy nemsokára átkelnek a Jordán-folyón és bemennek
arra a gyönyörű földre, amit Isten megígért nekik. De ugyanakkor szerették Mózest, és nagyon szomorúak voltak,
hogy ő nem vezeti már többé őket.
Arra gondoltak, hogy milyen gyakran visszautasították, hogy Istenben bízzanak
és hogyan nehezítették meg Mózesnek, hogy türelmes legyen velük. Végül, egyetlen egyszer Mózes elveszítette a
türelmét, és mérges lett. A szavak, amiket mondott, kételyt ébreszthettek a népben Isten hatalmát illetően.
Ezért Isten megbüntette Mózest, azzal együtt, hogy örömmel megbocsátott neki, és még mindig ugyanúgy szerette,
mint addig.
Áronnal ott volt a fia és Mózes, amikor meghalt. Mózes azonban egyedül ment fel
a Nébó-hegy tetejére. Bár nem volt teljesen egyedül. Tudta, hogy Jézus, a legjobb barátja még mindig vele van.
Mózes újra elmondta Jézusnak, menyire bánja, hogy helytelen szavakat szólt amikor Kádésban megütötte a sziklát.
A hegytetőről Mózes messzire elláthatott a Jordán-folyón túlra, a gyönyörű
földre, ahol majd Izrael gyermekei élni fognak. Majd Jézus egy csodát tett Mózesnek. Olyasmit mutatott neki,
mintha egy filmet nézne. Mózes látta azt, ami a halála után fog történni. Még Jézust is látta, amint
csecsemőként világunkba jön. Sírt, amikor Jézus keresztre feszítését látta. De aztán látta, amint újra életre
kel és felmegy a mennybe. Aztán látta Őt ismét visszajönni, ahogyan mi is hamarosan meglátjuk Őt visszajönni.
Mózes bizonyára boldogan és fáradtan sóhajtott fel, amikor a „film” véget ért.
Aztán lefeküdt, nyugodtan elaludt és nem ébredt fel többé. Jézus és az angyalok temették el.
További elmélkedésre:
Örülsz Mózes történetének? El tudod mondani?
Próbáld meg.
HÉTFÖ
Tudod, hogy hol van most Mózes? Ott van abban a magányos sírban,
ahová Jézus és az angyalok gyengéden betették őt? Nem! Nem sokkal az után, hogy Mózes meghalt, Jézus és az
angyalok eljöttek, hogy felébresszék őt!
Valaki más is ott volt. Sátán! Azt mondta Jézusnak, hogy Mózes az
övé. Jézus nem vitatkozott Sátánnal.
 Mózes megértette
Isten csodálatos tervét, amit a megmentésünkre készített. Tudta, hogy mivel bízott Jézusban, nem fog örök
halállal meghalni. Azok számára, akik szeretik Jézust, bíznak Benne és engedelmeskednek Neki, a halál csak
olyan, mint egy kis alvás.
Jézus nem vitatkozott Sátánnal. Tudta, hogy egy napon majd
Sátánnak kell az örök halállal meghalnia. Olvassuk el:
Júdás 9.
Jézus életre támasztotta Mózest és elvitte kedves barátját, hogy
vele legyen a mennyben.
Mindegyikőnkkel azt fogja tenni Jézus, ha meghalunk, mielőtt
visszajönne értünk, amit Mózessel tett. 1Thesz
4:16-17.
További elmélkedésre:
Mózes katona volt, juhász, költő és író, amellett
hogy csodálatos vezető is volt. Mialatt a juhokat őrizte a Szentlélek segített neki megírni Első könyvét és Jób
könyvét. Majd megírta Második, Harmadik, Negyedik és gyönyörű Ötödik könyvét. Mózes természete eredendően
türelmetlen volt, de Jézus segített neki türelmesnek lenni. Olvassuk el, mit mond
4Móz 12:3.
Mózesről! Csak egyszer feledkezett el magáról és lett türelmetlen az izraelitákkal. Nekünk is tud Jézus
segíteni, hogy megtanuljunk türelmesen viselkedni?
KEDD
 Mózes elment. Milyen lesz nélküle
vezetni az izraelitákat? Az emberek felnéztek a Szent sátor felett lebegő felhőre. Isten Józsuét választotta ki,
hogy Mózes helyét átvegye, és a vezetőjük legyen.
Mózes sokszor beszélgetett Józsuéval, mielőtt elment. Mózes
gondosan leírt mindent, amit Józsuénak tennie kell. Mózes a néppel is találkozott és ismét alaposan átvette
velük a Tízparancsolatot. Olvassuk el 5Móz 5.
fejezetét! Emlékeztette őket mindarra, ami
azóta történt, hogy Egyiptomot oly régen elhagyták.
Elmondta nekik, hogy milyen sokféleképpen áldja meg őket Isten,
ha azt választják, hogy engedelmeskednek Neki, és azt is, hogy mi történik, ha nem engedelmeskednek. Hogyan
tudná Isten megáldani őket, ha Sátán követését választják? A nép megígérte, hogy engedelmeskedni fog.
Bár Józsué bátor volt és bölcs, és hosszú évekig hűségesen
dolgozott együtt Mózessel, mégis félt attól, hogy a népet egyedül, Mózes nélkül vezesse. Isten ismerte érzéseit.
Mit ígért ezért neki? Józs 1:5.
Isten négy alkalommal mondta el Józsuénak ezeket a bátorító
szavakat. Olvassuk el a 6. és 7. versek eleső
felét, az egész 9. verset és a 18. vers második felét!
Józsué hitt Isten ígéreteinek, hogy velük megy és győzelmet ad
nekik. Jerikó volt az első város, amit be kellett venniük. A Jordán-folyó túlsó partján állt és magas kőfalak
védelmezték. De Józsué tele volt bátorsággal.
További elmélkedésre:
Vannak manapság magas kőfalakkal körülvett
városokban élő ellenségeink? Nincsenek. De másfajta ellenségeink vannak-e? Mi a helyzet azzal, hogy félünk
attól, hogy különbözünk más gyerekektől? Vagy néha félünk megmondani az igazat? Eszedbe jutnak még másfajta
ellenségek? Tud Jézus segíteni nekünk, hogy erősek és bátrak legyünk?
SZERDA
 Kopp, kopp! Katonák álltak az
ajtóban.
Józsué két kémet küldött el, hogy megnézzék mennyire nagy és erős
Jerikó, és milyenek a lakosai. A király valahogy tudomást szerzett róla, hogy a két kém Ráháb házában
tartózkodik. Mit mondtak a katonák? Józs
2:3.
Hogyan segített Ráháb a kémeknek?
4-7.v.
Ráháb nem ismerte a Tízparancsolatot és azt sem, hogy az egyik
azt mondja, hogy: „Ne hazudj!”. Aligha tudott bármit is az igaz Istenről, csak azt, hogy nagyon nagy a hatalma.
Ráháb azt választotta, hogy megvédi a kémeket. Elmesélte nekik,
hogy mennyire retteg Jerikó népe az izraelitáktól.
11. v.
Miközben hallgatták, a kémeknek bizonyára eszükbe jutott Isten
ígérete, hogy félelmet ültet a kánaániták szívébe.
Ráháb biztos volt benne, hogy Isten hatalmasabb, és az izraeliták
fognak győzni, annak ellenére, hogy Jerikó királya minden tőle telhetőt megtesz majd, hogy távol tartsa őket a
várostól.
Ráháb arra kérte a kémeket, hogy kíméljék meg az ő és családja
életét, amikor elfoglalják majd a várost. A kémek megígérték neki.
12-21. v.
A kémek gyorsan elmenekültek és elbújtak a hegyekben. Mit
jelentettek Józsuénak, amikor később visszatértek a táborba?
24. v.
További elmélkedésre:
Ráháb az Istenben való bizalmat választotta a
bálványimádás helyett. Olvassuk el a Zsid
11:31. igeverset! Örülsz, hogy Isten mindenkit
olyan jól ismer? Isten örült, hogy Ráháb őbenne bízott.
CSÜTÖRTÖK
 Siessetek! Csomagoljatok! Három
napra elegendő élelmet hozatok! Az izraeliták izgatottak lettek a parancsok hallatán, és három nap alatt
mindennel elkészültek. Józsué elmondta nekik, hogyan kell menetelniük.
Józs 3:2-4. A Frigyláda és a nép közötti távolságnak majdnem egy kilométernek
kellett lennie!
 A gyermekek bizonyára nagyon
izgatottak voltak, miközben a Jordán-folyóhoz közeledtek. Az évnek abban az időszakában a folyó szokatlanul
széles volt, mert a víz kilépett medréből. Még emlékeztek a Vörös-tengeri átkelésre. Vajon Isten megint
szétválasztja majd a vizet?
A papok közeledtek a Frigyládával a vízpart felé. Most egyenesen
beléptek a vízbe! És abban a pillanatban megtörtént a csoda.
A víz hatalmas oszloppá magasodott a folyómeder fölött. A másik
oldalon elfolyt, üresen és szárazon hagyva a medret!
16-17. v.
A papok a folyómeder közepén álltak. Mi történt, amikor mindenki
biztonságban átért a Jordán-folyó túlsó partjára?
Józs 4:15-18.
Mindegyik törzsből kiválasztottak egy nagyon erős embert, hogy a
folyómeder közepéből, ahol a papok álltak, magával vigyen egy nagy kődarabot. Hová helyezték azt a tizenkét
követ, és miért? 20-24.v.
További elmélkedésre:
Jerikó és a többi város lakói nagyon hamar tudomást
szereztek arról, hogy az izraeliták átkeltek a Jordán-folyón. Mit gondolsz, mit érezhettek? És Ráháb?
PÉNTEK
 „Ki vagy Te, barát, vagy
ellenség?” – kérdezte Józsué, amikor meglepetten felnézve egy hatalmas katonát látott maga előtt állni. Éppen
imádkozott, amikor az a személy hirtelen ott termett. Mit mondott neki az a Személy?
Józs 5:13-6:2.
Jézus személyesen jött el, Józsuénak elmondani, hogy pontosan mit
kell tennie. Milyen izgalmas! Ragyogó angyalok egész serege volt Vele, akiket Józsué nem láthatott. Azt mondta
Józsuénak, hogy a seregnek hat napon át, naponta egyszer körbe kell masíroznia Jerikó körül. Legelöl különleges
katonáknak kell menniük, utánuk a kürtösöknek, majd a papoknak a Frigyládával, és a sor végén a többi katonának.
A hetedik napon hétszer kell körbemenetelniük. Majd a jelre
mindenkinek kiabálnia kell! Ettől leomlik majd az egész városfal, kivéve azt a helyet, ahol Ráháb és családja
él. Ezután a katonák egyenesen bemasírozhatnak. A városban mindent el kellett pusztítani és felégetni. Csak az
arany, ezüst, réz és vastárgyakat kellett megőrizniük.
Olvassuk el:
Józs 6:1.
El tudjuk képzelni, hogy mit érezhettek Jerikó lakói hat napon
át, amíg figyelték a város körül masírozó izraelita hadsereget és a Frigyládát hordozó papokat? A menetelő
katonák lábdobogásán kívül a papok kürtjeinek időről időre felharsanó hangjait is hallhatták. Ez mind nagyon
ijesztő volt.
Elérkezett a hetedik nap. A falakon figyelő nép számolni kezdett,
amikor látták,  hogy a sereg
újabb körbe kezd. A hetedik kör végén hatalmas kiáltás hangzott, és a falak egy szempillantás alatt leomlottak.
Kivéve azt a részt, ahol Ráháb és családja laktak! Mit tett a két kém?
Józs 6:23.
Mind Ráháb, mind a kémek megtartották az ígéretüket.
További elmélkedésre:
Hány hadsereg volt ott Jerikónál? Milyen sereg volt
még ott az izraeliták seregén kívül? Józs 5:14.
Mit gondolsz Sátán és gonosz angyalai is ott voltak? Melyik sereg nyerte meg valójában a csatát? Tudtad, hogy
Jézus inkább elküldi egész seregét, minthogy megengedje Sátánnak, hogy bűnbe vigyen téged? Ő ma is éppolyan
hatalmas, mint réges-régen, ott Jerikónál.
| |
Történet sarok
Gondok Hilda
szénapajtájában - 1. rész
Írta:
Yvonne Durst
|
 |
 Hilda
egy pici idős hölgy volt, aki egy tóparti tanyán élt. A férje már sok éve meghalt. Annak ellenére, hogy sokat
szenvedett a hátát és ízületeit gyötrő fájdalomtól, egyedül lakott az öreg tanyasi házban.
Hildának nem voltak gyermekei, de az öccse és az unokaöccse tavasszal és nyáron
mindig eljöttek segíteni neki a mezőgazdasági munkában. Szerette három skót juhász kutyáját és még mindig
ellátta teheneit és a baromfikat. Szerette a Bibliáját és mindennél jobban szerette Jézust.
Hilda öreg szénapajtája a hegyoldalban volt. A magasabb rész felőli oldalon
tárolták a szénát és a gabonát. Ott tartották a mezőgazdasági gépeket is. Ahelyett, hogy a felső, nagy ajtókat
nyitotta volna ki, Hilda az alsó, kisebb bejáraton ment be, ahol az állatokat tartották a hosszú, hideg, havas
téli hónapokban.
Hilda minden reggel és minden este lesétált a keskeny ösvényen a pajtához. Az
állatok mindig megörültek, amikor meglátták, mert tudták, hogy eljött az etetés ideje.
 Fel kellett másznia egy rozoga
létrán a pajta felső szintjére. Onnan szénakötegeket lökött le és gabonamagokkal teli vödröket eresztett le.
Majd lemászott a létrán.
Ezután következett a piszkos munka, a trágya feltakarítása a tehenek alól, és a
csirkepotyadékok felsöprése.
Hilda barátnője, Vilma a közelben, a tó túlsó partján elterülő tanyán lakott. Ő
mesélte a következő történetet:
„Egy hideg téli reggelen, miután megreggeliztem és rendbe tettem a konyhát,
hirtelen úgy éreztem, hogy meg kell látogatnom Hildát. Szívesebben maradtam volna a jó meleg lakásban, de azt
éreztem, hogy muszáj mennem.
Rövidesen már lassan, óvatosan vezettem a tó túlsó partjára vezető behavazott
úton. Hilda nem nyitott ajtót a kopogásomra és a kutyákat sem hallottam ugatni. Hangosan kiáltoztam a nevét, de
semmi válasz nem jött.
 „Biztosan
még a pajtában van.” - gondoltam, ezért elindultam arrafelé.
A kutyák ugatni kezdtek, amikor kinyitottam az istálló ajtaját. A tehenek
hangosan bőgtek és a tyúkok még az ülőrúdjaikon voltak. Ez furcsának tűnt.
„Hilda! Helló!” – kiabáltam, de nem jött semmi válasz. Kíváncsi voltam, mi
történhetett Hildával. Láthatóan az állatok még nem kaptak eledelt. Milyen furcsa!
A kutyák barátságosan csóválták a farkukat, amikor beléptem a pajtába. A lábam
bokáig vízbe süllyedt! Azonnal rájöttem, hogy nagy baj van Hilda pajtájában. A padlót piszkos, bűzös víz
borította. Feltűrtem a ruhámat és továbbmentem. A tehenek kitértek az utamból és a kutyák egyenesen Hildához
vezettek.
Ott volt, földig hajolva, egy csavarkulccsal a kezében. Csodálkozva nézett fel,
de egy szót sem szólt. Megkönnyebbült arckifejezését látva biztos voltam benne, hogy nagyon örül nekem.”
(Folytatása következik
|
