|
VASÁRNAP
Friss,
hűvös fuvallatok! Fű! A vándorlás most sokkal kellemesebb volt. Izrael gyermekei végre elhagyták azt a száraz
völgyet, amelyen keresztülhaladtak. Moáb földje felé közeledtek.
A moábiták Lót családjából származtak sok-sok évvel azelőtt. Annak ellenére,
hogy bálványimádók voltak, Isten azt mondta az izraelitáknak, hogy ne bántsák őket. Ezért megkerülték földjüket.
Hamarosan egy másik nemzet, az emóriak földjéhez értek. Az emóriak is
bálványimádók voltak, de ők gyűlölték Istent. Örültek a lehetőségnek, hogy az izraelitákkal harcoljanak, mert
biztosak voltak benne, hogy győzni fognak. A királyukat Szihónnak hívták. Olvassuk el a barátságos üzenetet,
amit Mózes küldött Szihónnak!: 4Móz 21:21-22.
Szihón nemcsak egyszerűen nemet mondott, hanem katonáival együtt kivonult az
Izrael elleni harcra.
Az izraeliták megijedtek. Hogyan harcolhatnának egy ilyen erős hadsereggel?
Jézus azonban már megígérte, hogy győzni fognak. A csata után azt is megígérte nekik, hogy Kánaán összes többi
gonosz népe is félni fog tőlük. 5Móz 2:24-25.
Mózes a felhőoszlopot figyelte. Az elindult előre! Tudta, hogy Jézus velük van!
A nép minden tőle telhetőt megtett, hogy elkészüljön. Mi történt? 4Móz 21:24.
Sok évvel azelőtt Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy még több időt akar adni a
Kánaánban élő gonosz népeknek. A kánaániták mindnyájan tudták, hogyan szabadította meg Isten az izraelitákat az
egyiptomiaktól, és tudták, hogyan viselt gondot róluk. Rengeteg időt kaptak, de ők azt választották, hogy nemet
mondanak Isten Szent lelkének és még gonoszabbá váltak.
További elmélkedésre:
Mit mond nekünk Istenről a következő igevers?
2Pt 3:9..
Örülsz, hogy Isten szeret minket, és ilyen türelmes velünk?
HÉTFÖ
Óriások? Igen! Ógnak, Básán
királyának egész hadserege volt belőlük. Magas kőfallal védett városok? Igen! A kémeknek igazuk volt ebben. De
Jézus ott volt a felhőben és Ő megígérte, hogy győzelmet ad az izraelitáknak. A felhő most egyenesen Básán felé
vezette őket. 4Móz 21:33.
Óg király és serege égtek a vágytól, hogy harcoljanak. Az
izraeliták láthatták ezernyi óriási katonáját és láthatták éles lándzsáikat is. Óg királyt olyan hatalmasnak
látták, ahogy katonái fölé tornyosult! Hallhatták amint átkokat kiáltanak rájuk és Istenükre. Hogyan is
győzhetnének egy ilyen sereg felett?
Az izraeliták Mózesre néztek. Ő teljesen nyugodt volt, nem félt.
Ez bátorságot adott nekik. Tudták, hogy ő bízik Isten ígéretében. Bátran meneteltek előre, hogy a szörnyű
ellenséggel összecsapjanak. És győztek! Olvassuk el
34-35, v.
Rövidesen minden kánaánita megtudta, hogy Óg király és ádáz
katonái elvesztek. Most már tényleg mindnyájan féltek az izraelitáktól, ahogyan Isten előre megmondta.
Mikor az izraelita katonák visszamentek a táborba és mindent
elmeséltek a győzelemről, amit Isten adott nekik, a nép természetesen örvendezett. Isten olyan győzelmet akart
adni nekik, mint apáiknak negyven évvel azelőtt, de ők visszautasították, hogy higgyenek Benne.
További elmélkedésre:
Győzelmet adni Isten számára nem nehezebb,
mint elfújni egy tollpihét. De bíznunk kell Őbenne!
1Kor 15:57.
Miért ne tanulnánk meg kívülről ezt az igét?
KEDD
Bálák, a moábiták királya
megijedt. Bár az izraeliták nem bántották a moábitákat, Bálák tudta, hogy elpusztították Szihón és Óg hatalmas
seregeit. Ezért Bálák és fejedelmei tartottak attól, hogy az izraeliták az ő népüket is megtámadhatják.
A moábiták bálványimádók voltak és hittek a varázslásban, de most
tudták, hogy Izrael Istene erősebb bármely istennél, vagy varázslatnál, amiről valaha is hallottak. Ki
segíthetne nekik? Valakinek eszébe jutott egy Bálám nevű ember, aki sok-sok kilométerre lakott. Úgy hallották,
hogy annak az embernek nagy hatalma volt áldást mondani, átkozni és jövendőt mondani. Elhatározták, hogy
megkérik, segítsen nekik.
Moáb követei hamarosan úton voltak. Napokkal később megérkeztek
Bálám házához. Meséltek neki az izraelitákról, arról, hogyan hagyták el Egyiptomot és hogyan vonultak be Kánaán
földjére. Elmondták, hogyan nyertek háborúkat, és hogy most Moáb közelében táboroznak. Olvassuk el kívánságukat:
4Móz 22:6.
Ki is volt ez a Bálám valójában? Akár hisszük, akár nem,
valamikor jó ember volt, ráadásul Isten egyik prófétája! Azonban a pénz lett az igazi istene. Bálák nagy
jutalmat ígért neki. Mit mondott a fejedelmeknek?
7-13.v.
A követek visszatértek Bálák királyhoz Bálám válaszával. Feladta
vajon Bálák király? Nos, holnap megtudjuk.
További elmélkedésre:
Bálám tudott arról, hogy Isten hogyan vezette Izraelt. Mit mondott volna
azonnal a követeknek, ha őszintén Istent szolgálta volna? Milyen gyorsan kell azt választanunk, hogy Istennek
engedelmeskedünk, amikor Sátán kísért bennünket? Mentségeket kell keresnünk az engedetlenségre?
SZERDA
Bálák király elkeseredett.
Hogyan tudná Bálámot rávenni, hogy eljöjjön és megátkozza Izraelt? Bálám talán meggondolná magát, ha Bálák
megemelné a jutalom összegét és fontosabb fejedelmeket küldene hozzá követségbe. Olvassuk el:
4Móz 22:15-17.
Itt volt a lehetőség Bálám számára bebizonyítani, hogy az igaz Istent
szolgálja. Mit tett azonban helyette, és mi történt? 18-21. v.
Isten
megengedte Bálámnak, hogy a saját útját járja, de figyelmeztette őt, hogy csak Isten szavát szólhatja, és nem a
sajátját. A Moáb felé vezető úton Isten több ámulatba ejtő dolgot is tett, hogy segítsen Bálámnak tévedését
felismerni. Először is Bálám szamara váratlanul valami furcsa dolgot tett. Mi volt az és miért tett így a
szamár? 22-23. v.
Isten megmutatta a szamárnak, amit Bálám nem volt képes meglátni!
Később a szamár megint riadtan viselkedett és Bálám még nyugtalanabbá vált.
24-25. v.
Az angyal ismét a szamár útját állta. Szegény jószág ezúttal csak
egy dolgot tehetett. Miért? Hogyan reagált Bálám?
26-27. v.
Mostanra Bálám már mérges volt. Annyira feldühödött, hogy észre
sem vette, hogy a szamár Isten csodája által emberi hangon szólalt meg! Még válaszolt is a szamárnak, mintha
ember lenne. Olvassuk el: 28-30. v.
Végül az angyal megmutatta Bálámnak, hogy mitől ijedt meg a
szamár. Most Bálámon volt a sor, hogy megijedjen. Volt valami az angyal kezében, amitől Bálám jogosan ijedt meg
még szegény ártatlan szamaránál is jobban. 31.
v.
További elmélkedésre:
Észreveszi Isten, ha az emberek kegyetlenül bánnak az állataikkal?
Természetesen észreveszi. Folyamatosan vannak mellettünk angyalok? Gondolod, hogy Bálámnak eszébe jutott ez? És
nekünk?
CSÜTÖRTÖK
Bálák király izgatott volt. Bálám végre odatartott, hogy megátkozza az
izraelitákat. Ezért eléje sietett. Hogyan üdvözölte Bálák király Bálámot? Figyelmezette őt
Bálám arra, amit Isten mondott?
4Móz 22:37-38.
Másnap Bálák király elvitte Bálámot egy olyan helyre, ahonnan ráláthattak az
izraeliták táborára. Milyen táborhelyet láthattak? Pontosan olyan volt, ahogyan a 32. leckében olvashattunk
róla. Tiszta volt, minden tökéletesen rendezett, és jól szervezett volt! És ott lebegett a gyönyörű felhő a
Szent sátor fölött. Mindenki tudta, hogy az a felhő vezeti az izraelitákat. Bálám tudott az izraeliták
égőáldozatairól. Elhatározta, hogy ő is áldozatot fog bemutatni, de az övé hétszer nagyobb lesz. Olvassuk el:
4Móz 23:1-4. v.
Úgy hangzik, amit Bálám Istennek mondott, mintha reménykedett volna, hogy Isten
meggondolja magát?
Mikor Isten megszólalt, gyönyörű áldást mondott Izraelre. El tudjuk képzelni,
mit érezhetett Bálám, amint Isten szavait tolmácsolta Bálák királynak és fejedelmeinek?
5-10. v. Mit érzett Bálák király és a fejedelmek? 11. v.
Akkor a király elhatározta, hogy megpróbálja ugyanazt tenni egy másik helyen.
Isten ismét megáldotta Izraelt. Bálák király ekkor már őrjöngött a dühtől, de még egyszer meg akarta próbálni.
27-30. v.
Ezúttal Isten Izraelre mondott áldása még szebb volt, mint az előzőek. Bálák
király már annyira mérges volt, hogy nem tudott elég gyorsan megszabadulni Bálámtól. Bálám el akart már indulni,
de Isten még egy üzenetet küldött általa. Aztán távozott. A király mérges volt és Bálám csalódott. Egyáltalán
semmi jutalmat nem kapott.
További elmélkedésre:
Családoddal együtt örömmel olvashatjátok a gyönyörű áldásokat, amiket
Isten az izraelitákra mondott Bálám által. Miért is ne tennétek ezt a szombatkezdés előtti családi áhítaton?
23-24. v.
PÉNTEK
Melyik
boldogság törvényt szegte meg Bálám e heti történetünkben? Az elsőt? Az utolsót? Mindkettőt? El tudod mondani
azt a két parancsolatot kívülről? 2Móz 20:3. ,17.
Bálám annak ellenére, hogy Isten visszatartotta tőle, még mindig szerette volna
megkapni a jutalmat, amit Bálák király ígért neki. Nemsokára visszament a királyhoz és előadta neki gonosz
tervét. Biztos volt benne, hogy Isten nem tudja majd megakadályozni, hogy az a terv működjön. Egészen biztosnak
hangzott! Bálák király beleegyezett, hogy megpróbálják véghezvinni azt a tervet. A moábiták és a
midiániták nagy ünnepséget szerveztek istenük, Baál tiszteletére és meghívták rá az izraelitákat is.
„Kérünk, gyertek velünk!” – hívták az izraelitákat. „Nagyon izgalmas és vidám
lesz. Gyönyörű nők, tánc, zene, ennivaló és rengetek szeszesital!”
Az izraelitáknak a Jordán- folyón Kánaán földjére való átkelésre kellett volna
készülniük, mégis több ezren, köztük sok vezetővel elmentek a pogány ünnepre. Elfeledkeztek Isten
Tízparancsolatáról. Akár hisszük, akár nem sokan még Baál imádásában is csatlakoztak a moábitákhoz és a
midiánitákhoz!
Mózes megdöbbent, amikor ráébredt, hogy mi történik. Tisztában volt vele, hogy
Isten nem tudja vezetni a népet, ha az ilyen
fokú engedetlenséget
választják. Azonnal parancsot küldött szét a hűségesnek maradt vezetőknek, hogy pusztítsák el azokat, akik Baált
imádták.
Isten természetesen örömmel megbocsájtott azoknak az embereknek, akik
megvallották és őszintén megbánták bűnüket. A moábiták és Bálám viszont azt bizonyították, hogy ők Sátánt
választották. Később, amikor az izraeliták a gonosz moábiták ellen harcoltak, Bálám is az ő oldalukon harcolt és
az életét vesztette.
További elmélkedésre:
Az önzés soha nem hoz boldogságot, ugye? Olvassuk el:
Júdás 11.

| |
Történet sarok
Egy perccel később
- 2. rész
Átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
 Janka
végül válaszolt Laci kérdéseire. „Édesanyád és Hédi a vasúthoz mentek, hogy meglátogassák Mária nénikéteket.”
Janka szomorú arckifejezéssel veregette meg a fiúi vállát és így szólt: „Nagyon sajnálom, Laci, de lekésted az
utazást.”
Laci most tényleg megdöbbent. A hír, hogy anyukája és Hédi elutaztak, túl sok
volt neki. Mária nagynénjük birtoka volt az a hely, ahová húgával együtt a világon mindennél jobban
visszavágytak. Laci kést, villát eldobva otthagyta az asztalt, és felszaladt a szobájába. Becsukta az ajtót és
az ágyra vetette magát, és bár nagyfiú volt már, sírva fakadt.
Aztán felkelt. Eszébe jutott, hogy édesanyja milyen gondosan mondta el neki,
hogy pontosan hánykor legyen a nappaliban, ha örülni akar a meglepetésnek, amit eltervezett gyermekeinek. De nem
ez volt minden, amire Laci emlékezett. Emlékezett rá, hogy anyukája milyen sokszor figyelmeztette a rossz
szokása miatt, hogy elkésik, és gyakran megvárakoztat másokat. Arra is figyelmeztette, hogy ez a rossz szokása
egyre több bajba keveri majd, ahogy idősebb lesz. Meg kell tanulnia megbízhatónak lenni és mindig pontosan
megjelenni a találkozókon.
|
Laci tudta, hogy Anya és Hédi pontosan akkor indultak a vasútállomásra,
amikor az elütötte a tizet. Azt is tudta, hogy az anyukája igazán bízott benne, hogy ő időben útra kész
lesz. De ha nem lenne készen, az utazás lekésése elég kemény lecke lesz neki, hogy megváltoztassa ezt a
rossz szokását. |

|
Laci tényleg szertett volna kedves lenni a többiekkel. Arra gondolt, milyen
sokszor késztette aggodalomra az embereket azzal, hogy késésével megvárakoztatta őket. Most először ébredt
rá, hogy milyen rossz ez a bolond szokása, és komolyan elhatározta, hogy változtatni fog rajta. |
Laci szertettel gondolt Mária néni birtokára. Milyen jól érezték ott magukat
minden látogatásuk alkalmával! Lovagoltak, etették a teheneket és a csirkéket, játszottak a kutyákkal, fára
másztak és kirándultak az erdőben. Sokszor könyörögtek, hogy utazzanak ismét oda. De Mária néni nagyon messze
lakott, és édesanyjuknak, mivel özvegyen nevelte őket mindig annyi teendője volt a ház körül, hogy nem tudta ezt
a kirándulást beütemezni.
Most
rengeteg ideje volt Lacinak gondolkodni. A szombati prédikáció is mintha egyenesen hozzá szólt volna. A lelkész
arról beszélt, hogy hogyan legyünk figyelmesek másokkal és milyen fontos, hogy ne tékozoljuk el az időt.
Mikor végre elérkezett a hétfő reggel, Laci mosolyogva fogadta édesanyját és
Hédit. Anya azonnal észrevette, hogy használt a kemény lecke. Az ő drága kisfia megbízható emberré válik, akinek
a szavára lehet adni, és mindig időben oda fog érni mindenhová.
(Vége)

|