Főoldal

Az én első Bibliám

Bibliatanulmány minden napra gyerekeknek

 My Bible First!

 Copyright

Kezdő oldal
KOROSZTÁLY ÉS ÉVFOLYAM VÁLASZTÓ
    Ovodásoknak   4-6 év   Alsó tagozatosoknak  7-9 év   serdülő korúaknak  10 év felett
I. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
II. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed
III. Évfolyam 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed 1. negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed

ALSÓ TAGOZAT

I. évfolyam

 3. negyedév

 

1. tanulmány

2. tanulmány

3. tanulmány

4. tanulmány

5. tanulmány

6. tanulmány

7. tanulmány

8. tanulmány

9. tanulmány

10. tanulmány

11. tanulmány

12. tanulmány

13. tanulmány

 

 

Hajlék Istennek

  4. tanulmány  

Nyomtatás

VASÁRNAP

El tudod képzelni, hogy Isten egy sátorban lakjon? Ezen a héten arról a különleges sátorról tanulunk, amiben Isten tartózkodott, mialatt Izrael gyermekei a pusztában vándoroltak.

Azt tudjuk, hogy Izrael gyermekei sátrakban laktak. Azért volt így, hogy egyik helyről a másikra tudjanak haladni a pusztaságon keresztül. Ugye nem meglepő ezért, hogy Isten hajléka is egy sátor volt azokban az években? Isten közel akart lenni népéhez és segíteni akart nekik, hogy megértsék tervét, amellyel ellenségüktől, Sátántól megmenti őket.

Isten még az után is ebben a sátorban lakott, hogy az izraeliták már beköltöztek Kánaánbeli otthonaikba. Csaknem négyszáz évig ebben a sátor hajlékban tartózkodott. De azzal együtt, hogy ez egy sátor volt, nagyon különleges sátor volt.

Szeretnétek kincseket találni? Isten sátra tele volt kincsekkel. Semmilyen betörő nem tudta volna ellopni őket, mert azokat a kincseket angyalok őrizték. A felhőoszlop napközben a sátor fölött lebegett árnyékot adva a forró sivatagi nap ellen és lágyan ragyogott éjszaka jelezve Isten állandó jelenlétét és gondoskodását.

Te is szereted a történeteket? Isten sátor-hajlékában minden egy Jézusról szóló történetet jelképezett, és az Ő tervéről szólt, amellyel megment bennünket az örök haláltól. Történetek voltak ott a bűneinkről, és arról, hogy Jézus hogyan tudja megbocsájtani őket. Történetek arról, hogyan fogja Jézus tökéletesen legyőzni Sátánt. A történetek egy része boldog volt – amelyik elmondta, hogyan jön majd Jézus az Isten Fia erre a földre és hogyan él majd itt, mint az Ember fia.

Más történetek szomorúak voltak – amelyik azt mondta el, hogyan szándékozik majd Jézus meghalni a mi bűneinkért. Ám az összes történet boldog vége az volt, hogy mindenki, aki Jézusban bízik, megszabadul Sátántól, a bűntől és a haláltól és örökké élhet Jézussal!

Isten sátor-hajlékát Szenthelynek, vagy Tabernákulumnak hívták.

 További elmélkedésre: Várod, hogy Isten sátor-hajlékáról tanuljunk? Olvasd el a következő igeverseket: Ján 3:16-17. Isten Szent sátra segít nekünk megérteni ezeket az igéket. Hálás vagy Isten csodálatos tervéért? Adjunk hálát Neki, most rögtön!

HÉTFÖ

Mózes akkor kapott utasítást a Szent hajlék építésére, amikor fent volt a hegyen. Olvassuk el, mit mondott neki Jézus: 2Móz 25:8-9.

Természetesen Isten eddig is mindig velük volt, de az a sátor egy különleges hely lesz az Ő számára. Ez egy nagyon szent sátor lesz, közvetlenül az ő sátraik mellett!

Láttál már babaházat, vagy repülőgépmodellt? Annak ellenére, hogy nagyon kicsik, pontosan úgy néznek ki, mint egy igazi ház, vagy repülő. A minta, amit Isten Mózesnek adott a Szenthelyről, az is pontosan Isten pompás mennyei lakhelyének kicsinyített mása volt.

Isten lakhelye a mennyben nagyobb és gyönyörűbb, mint azt el tudnánk képzelni. Ott van Isten magasságos trónja és az az a hely, ahol a mi megmentésünkre szánt csodálatos terve éppen most megy végbe. Jézus tanítványa, János látomásban látta a mennyei Szenthelyet. Olvassuk el, mit írt róla: Jel 11:19.

Milyen jó volt Isten, hogy megengedte az izraelitáknak, hogy egy kicsinyített modellt építsenek, ami segít nekik, és nekünk is jobban megérteni Isten csodálatos tervét a mi megmentésünkre!

 További elmélkedésre: A gyülekezetünkben azt a helyiséget, ahol a lelkész szombaton prédikál szent helynek híjuk, ugye? Ugye emlékszünk rá, hogy Isten a gyülekezetben találkozik velünk? A Szenthely, amit az izraelitáknak építeniük kellet lesz majd az első”templom”. Az ő lelkészeiket papoknak hívták.

KEDD

Micsoda izgalom lehetett a táborban, amikor Mózes visszatért a hegyről és megosztotta velük azt, amit Isten mutatott neki. Terveket adott neki a Szenthely elkészítéséhez. És van valami, amiben mindenki tud segíteni.

Mit mondott Isten a Szenthely terveinek ismertetése előtt Mózesnek, mire emlékeztesse a népet? 2Móz 35:1-3. Isten még egyszer emlékeztette népét a különleges jelre, amit a negyedik parancsolatban adott nekik.

Elérkezett az ideje, hogy belekezdjenek az építésbe. Mivel a Szenthely mindig velük fog menni, amerre a felhő vezeti őket, az Isten által Mózesnek adott tervek szerint a sátor könnyen szétszedhető lesz. De hogyan fognak ott kint a pusztaságban hozzájutni mindahhoz a sok mindenhez, amire az építéséhez szükségük lesz? Olvassuk el következő igeversekben: 2Móz 35:4-5.

Milyen felajánlást kellett a népnek tennie? Önkéntes felajánlást. Isten nem akarta, hogy bárki is bármit adjon, ha nem igazán akarja.

Most olvassunk azokról a dolgokról, amire Isten utasítása szerint szükségük lesz. 5-9. v.

Ez egy hosszú lista, ugye? Bútorokat kell készíteniük, függönyöket, díszruhákat a papok számára, és még sok minden mást is.

Mikor Mózes befejezte beszédét, az emberek visszamentek sátraikba. Mit találnak, amit odaadhatnak? Elég lesz annyi? Rabszolgaként az emberek nagyon szegények voltak, de emlékezzünk csak, hogy éppen mielőtt Egyiptomot elhagyták, az egyiptomiak sok aranyat, ezüstöt és ruhaneműt adtak nekik. 2Móz 12:34-35.

Szívesen odaadták vajon az emberek ezeket a dolgokat? Nézzük meg, mi történt: 2Móz 35:20-21.,29.

Az emberek kimutatták mennyire hálásak, amiért Isten megbocsájtott nekik, ugye? Tény, hogy olyan sokat adtak, hogy végül Mózesnek kellett szólnia, hogy hagyják abba az adakozást! 2Móz 36:4-7.

 További elmélkedésre: Hallottad már valaha, hogy egy lelkész azt mondja az embereknek, hagyják abba az adakozást? Nem gondolod, hogy a Jézusról szóló jó hír sokkal gyorsabban terjedne, ha az emberek ma is úgy adnának, ahogyan azt az izraeliták tették? „Hajlandó” szíved van? Nem vagy túl fiatal, ahhoz, hogy Jézus használni tudjon!

SZERDA

A Szenthely elkészítéséhez sok, különféle tehetséggel megáldott emberre volt szükség. Hogyan fogja Mózes a megfelelő embereket megtalálni? Isten már tudta, kik azok, akik szívesen hajlandók lesznek a tehetségüket használni. 2Móz 36:2. Azután megmutatta nekik, hogyan képezzenek ki másokat, hogy jó segítőik legyenek.

Isten elégedett volt, amint látta mi folyik. Milyen örömet érezhetett Mózes! És milyen mérges lehetett Sátán! Már olyan biztos volt benne, hogy lerombolta Isten terveit, hogy népe különleges legyen.

Már beszéltünk róla, hogy a Szenthely Isten mennybéli nagy templomának modellje lesz. Honnan tudhatjuk ezt? Zsid 8:1-2; 5.

A modell nem volt túl nagy. Körülbelül 16,5 méter hosszú és 5,5 méter széles volt. Mindig emlékeztetni fogja őket Isten tervére a megmentésükre. Semmi kétség, mindennek pontosan a helyén kellett lennie. Gondosan ügyeltek az emberek, hogy kövessék az Isten által adott mintát? 2Móz 39:42-43.

Amikor a Szenthely (vagy tabernákulum) elkészült, mindenki buzgón figyeéte, ahogy a felhőoszlop, ami vezette őket elmozdult. Elégedett volt Isten? IGEN! Olvassuk el: 2Móz 40: 34-38.

 További elmélkedésre: Van mintánk és segítőnk, hogy követni tudjuk az Isten által adott gyönyörű parancsolatokat? Igen! Ki az? Jézus! Ugye, örülsz neki?

CSÜTÖRTÖK

Tegyük fel, hogy ellátogatunk a Szenthelyre. Egészen korán, éppen napkeltekor menjünk. Az egyik fehér díszruhába öltözött pap lesz az idegenvezetőnk. Először megmutatja nekünk a pitvart övező fehér kerítést. Mivel a kerítés kb. két méter magas és a Szenthely majdnem kétszer olyan magas, az emberek láthatják sátraikból a tabernákulum tetejét. De a kerítésen senki nem láthat át, mert ezüstborítású cölöpök közé kifeszített rudakra függesztett tiszta fehér vászonból készültek. „Miért fehér a kerítés anyaga?” – kérdezzük a paptól. „És miért fehérek az ön ruhái?” Azt válaszolja, hogy a fehér függönyök arra emlékeztetnek bennünket, hogy Jézus tökéletes. Megbocsájtja bűneinket és betakar minket az Ő tiszta életével. A papot arra emlékezteti fehér ruhája, hogy olyan legyen, mint a példaképünk, Jézus.

Amint a kapuhoz sétálunk, a pap megkérdezi: „Megfigyeltétek, melyik égtáj felé néz ez a bejárat?” „Kelet felé” – válaszoljuk és körülnézve megpillantjuk a felkelő napot. „Lehet ennek valami különleges oka?” – kérdezi a pap. Rövid gondolkodás után támad egy ötletünk: „Azért van így, mert egyesek a napot imádják, és amikor Isten népe istentiszteletre jön, akkor ők háttal állnak a napnak?”-kérdezzük. A pap mosolyog. Jól gondoltuk.

A bejáratnál egy gyönyörű kék, bíborpiros és karmazsinvörös fonalakból szőtt függöny lóg. Az égszínkék Jézus igazságát jelképezi, amit Istenről és az Ő szeretetéről mutat be nekünk a Tízparancsolatban. A bíborpiros azt jelenti, hogy világunk még mindig Jézusé. Ő a valódi Király, nem Sátán. A karmazsinvörös Jézus vérét jelenti, amit értünk fog ontani, hogy a gonosz Sátántól megmeneküljünk. Ahogy a függöny-bejáraton átlépünk, eszünkbe jut, hogy egyedül Jézuson keresztül jöhetünk Istenhez.

 További elmélkedésre: Mondjuk el, hogy látogatásunk során eddig milyen módokon emlékeztünk Jézusra.

PÉNTEK

Most a szent hajlékot övező udvarban vagyunk! Az első, ami szembeötlik egy nagy négyszögletes oltár kb.2,5 méter hosszú oldalakkal. Ragyogó réz a borítása, olyan színű, mint a vadonatúj ötforintos.

A pap elmondja nekünk, hogy minden egyes reggel és minden este egy ártatlan bárányt megölnek, és fával együtt az oltárra helyezik, majd elégetik. Más áldozatokat is mutatnak be ezen az oltáron. Mialatt ez történik, látjuk, hogy a nép a pitvarban imádkozik. Arra emlékeznek, hogy egy napon Jézus meg fog halni az ő bűneikért, mint az ártatlan bárány.

Felnézünk és a Szenthelyről felszálló füstöt nézzük. Az emberek a sátraikból is láthatják ezt a füstöt. Amikor minden reggel és este látják ezt a füstöt, eszükbe jut, hogy mit jelent az áldozat. Ők is imádkoznak bűneik megbocsátásáért, és megköszönik Jézusnak csodálatos szeretetét.

Amikor Jézus megbocsájtja bűneinket, azt mondjuk, hogy Ő megigazít bennünket. Ez azt jelenti, hogy ha mi azt választjuk, hogy szeretjük Őt, és engedelmeskedünk neki, Ő nekünk adja az Ő tiszta, szeplőtelen jellemét a mi bűnterhes jellemünk helyett. Akkor Isten Jézus tökéletes jellemét nézi a miénk helyett. Akkor olyanok leszünk, mintha soha nem követtünk volna el bűnt! Mennyire boldoggá teszi ez Őt! És minket is boldoggá tesz!

 További elmélkedésre: Ha azt választjuk, hogy szeretjük Jézust és engedelmeskedünk Neki, Ő segít nekünk megváltoztatni a rosszat, amit gondolunk, vagy teszünk. Egyre inkább olyanná válunk, mint Ő, ha megtanulunk engedelmeskedni a csodálatos szeretet törvénynek, a Tízparancsolatnak. Mivel szeretjük Őt, szomorúak leszünk és sajnáljuk, ha nem engedelmeskedtünk Neki és kérjük Őt, hogy bocsásson meg. Ő azonban mindig továbbra is szeret bennünket és segít nekünk, ha azt választjuk, hogy engedjük Őt segíteni.

 

 

 

Történet sarok

A kis világítótorony-őr - 1. rész

Írta: Amy Sherrard

 

Mary apukája világítótorony-őr volt. A világítótorony egy magas épület a tengerparton, amelynek a legfelső szobájában egész éjjel erős fényű lámpák világítanak. A fények figyelmeztetik a hajósokat, hogy ne kerüljenek közelebb a veszélyes partszakaszokhoz, ahol hajótörést szenvedhetnek. Mintha azt mondanák: „Vigyázzatok, tengerészek! Ne gyertek közelebb, mert itt homok és sziklák vannak!”

A világítótorony-őrök annak idején ott laktak a világítótornyukban, hogy felügyeljék a lámpákat. Nem volt elektromos áram, hogy csak úgy fölkapcsolják a lámpákat. Helyette egy óriási kanóc volt, amit rendszeresen visszavágtak és mögötte tükrös reflektorok, amik felerősítették a gyertyabél fényét.

A világítótorony, amit Mary édesapja felügyelt általában a vízben állt. Ám apály idején, kb. 3 órán keresztül át tudtak menni a szárazföldre a nagy sziklákon keresztül. Mindig időben siettek visszaérni a toronyba, mielőtt a víz ismét túl magasra emelkedne. Mary apukája arról is minden nap megbizonyosodott, hogy sötétedés előtt biztonságban legyenek lányával együtt a toronyban.

Egyik délután Mary teljesen egyedül volt otthon, a világítótoronyban. Míg a dagály levonult, édesapja átment a szárazföldre, hogy néhány szükséges dolgot beszerezzen. „Ne aggódj, Mary kedvesem.” –mondta neki- „Sokkal hamarabb visszaérek, mint a víz ellepné a sziklákat. A lámpákat meggyújtjuk és világítani fognak, mint mindig.” Aztán megcsókolta kislányát és elsietett.

Hol volt Mary Édesanyja? Több mint két évvel azelőtt meghalt. Nagyon hiányzott Marynek és az apukájának. De Mary nem félt az egyedülléttől. Tudta, hogy apukája mindig megtartja a szavát és sokféleképpen el tudta foglalni magát, és az idő gyorsan elszaladt.

Mary meglepődött, amikor az óra hatot ütött. Kíváncsian nézett ki a torony keskeny ablakán, hogy vajon miért nem ért még vissza az apukája. Tudta, hogy a víz hamarosan emelkedni kezd.

Hét órára a víz már kezdte ellepni a sziklákat.

„Ó, siess Apa! Siess!” - mondta ki Mary hangosan miközben folyamatosan kémlelt az ablaknál. ”A víz nem sokára ellepi a sziklákat és nem tudsz időben ideérni, hogy meggyújtsd a lámpákat.”

A víz bizony el is lepte a sziklákat és már sötétedni is kezdett. A szél és a sötétség, a haragos felhők arról árulkodtak, hogy vihar lesz. Mit tegyen? Tudta, hogy apukája semmiképpen nem érhet már vissza, és semmi mód arra, hogy a lámpabelet meggyújtsa, hogy figyelmeztesse a viharban arra haladó hajókat. Azok a hajók a világítótorony fényét fogják keresni. Bár sokszor látta, ahogy apukája meggyújtja a lámpákat, ő túl kicsi volt ahhoz, hogy megtegye.

Mary sírva fakadt. Aztán eszébe jutott, amit drága édesanyja szokott mondani: „Ha bajban vagy, mindig nézz Jézusra!” Mary letérdelt a szoba egyik sarkában és így imádkozott: „Ó, Jézus, szükségem van rád, kérlek, mutasd meg, hogy mit tegyek! Áldd meg apát is kérlek! Őrizd meg őt és hozd haza.”

(Folytatása következik)