|
VASÁRNAP
 El
tudod képzelni, hogy Isten egy sátorban lakjon? Ezen a héten arról a különleges sátorról tanulunk, amiben Isten
tartózkodott, mialatt Izrael gyermekei a pusztában vándoroltak.
Azt tudjuk, hogy Izrael gyermekei sátrakban laktak. Azért volt így, hogy egyik
helyről a másikra tudjanak haladni a pusztaságon keresztül. Ugye nem meglepő ezért, hogy Isten hajléka is egy
sátor volt azokban az években? Isten közel akart lenni népéhez és segíteni akart nekik, hogy megértsék tervét,
amellyel ellenségüktől, Sátántól megmenti őket.
Isten még az után is ebben a sátorban lakott, hogy az izraeliták már
beköltöztek Kánaánbeli otthonaikba. Csaknem négyszáz évig ebben a sátor hajlékban tartózkodott. De azzal együtt,
hogy ez egy sátor volt, nagyon különleges sátor volt.
Szeretnétek kincseket találni? Isten sátra tele volt kincsekkel. Semmilyen
betörő nem tudta volna ellopni őket, mert azokat a kincseket angyalok őrizték. A felhőoszlop napközben a sátor
fölött lebegett árnyékot adva a forró sivatagi nap ellen és lágyan ragyogott éjszaka jelezve Isten állandó
jelenlétét és gondoskodását.
Te is szereted a történeteket? Isten sátor-hajlékában minden egy Jézusról szóló
történetet jelképezett, és az Ő tervéről szólt, amellyel megment bennünket az örök haláltól. Történetek voltak
ott a bűneinkről, és arról, hogy Jézus hogyan tudja megbocsájtani őket. Történetek arról, hogyan fogja Jézus
tökéletesen legyőzni Sátánt. A történetek egy része boldog volt – amelyik elmondta, hogyan jön majd Jézus az
Isten Fia erre a földre és hogyan él majd itt, mint az Ember fia.
Más történetek szomorúak voltak – amelyik azt mondta el, hogyan szándékozik
majd Jézus meghalni a mi bűneinkért. Ám az összes történet boldog vége az volt, hogy mindenki, aki Jézusban
bízik, megszabadul Sátántól, a bűntől és a haláltól és örökké élhet Jézussal!
Isten sátor-hajlékát Szenthelynek, vagy Tabernákulumnak hívták.
További elmélkedésre:
Várod, hogy Isten sátor-hajlékáról tanuljunk? Olvasd el a következő igeverseket:
Ján 3:16-17.
Isten Szent sátra segít nekünk megérteni ezeket az igéket. Hálás
vagy Isten csodálatos tervéért? Adjunk hálát Neki, most rögtön!
HÉTFÖ
 Mózes akkor kapott utasítást a
Szent hajlék építésére, amikor fent volt a hegyen. Olvassuk el, mit mondott neki Jézus:
2Móz 25:8-9.
Természetesen Isten eddig is mindig velük volt, de az a sátor egy
különleges hely lesz az Ő számára. Ez egy nagyon szent sátor lesz, közvetlenül az ő sátraik mellett!
Láttál már babaházat, vagy repülőgépmodellt? Annak ellenére, hogy
nagyon kicsik, pontosan úgy néznek ki, mint egy igazi ház, vagy repülő. A minta, amit Isten Mózesnek adott a
Szenthelyről, az is pontosan Isten pompás mennyei lakhelyének kicsinyített mása volt.
Isten lakhelye a mennyben nagyobb és gyönyörűbb, mint azt el
tudnánk képzelni. Ott van Isten magasságos trónja és az az a hely, ahol a mi megmentésünkre szánt csodálatos
terve éppen most megy végbe. Jézus tanítványa, János látomásban látta a mennyei Szenthelyet. Olvassuk el, mit
írt róla: Jel 11:19.
Milyen jó volt Isten, hogy megengedte az izraelitáknak, hogy egy
kicsinyített modellt építsenek, ami segít nekik, és nekünk is jobban megérteni Isten csodálatos tervét a mi
megmentésünkre!
További elmélkedésre:
A gyülekezetünkben azt a helyiséget, ahol a lelkész
szombaton prédikál szent helynek híjuk, ugye? Ugye emlékszünk rá, hogy Isten a gyülekezetben találkozik velünk?
A Szenthely, amit az izraelitáknak építeniük kellet lesz majd az első”templom”. Az ő lelkészeiket papoknak
hívták.
KEDD
 Micsoda izgalom lehetett a
táborban, amikor Mózes visszatért a hegyről és megosztotta velük azt, amit Isten mutatott neki. Terveket adott
neki a Szenthely elkészítéséhez. És van valami, amiben mindenki tud segíteni.
Mit mondott Isten a Szenthely terveinek ismertetése előtt
Mózesnek, mire emlékeztesse a népet? 2Móz
35:1-3.
Isten még egyszer emlékeztette népét a különleges jelre, amit a
negyedik parancsolatban adott nekik.
Elérkezett az ideje, hogy belekezdjenek az építésbe. Mivel a Szenthely mindig
velük fog menni, amerre a felhő vezeti őket, az Isten által Mózesnek adott tervek szerint a sátor könnyen
szétszedhető lesz. De hogyan fognak ott kint a pusztaságban hozzájutni mindahhoz a sok mindenhez, amire az
építéséhez szükségük lesz? Olvassuk el következő igeversekben: 2Móz 35:4-5.
Milyen felajánlást kellett a népnek tennie? Önkéntes felajánlást.
Isten nem akarta, hogy bárki is bármit adjon, ha nem igazán akarja.
Most olvassunk azokról a dolgokról, amire Isten utasítása szerint
szükségük lesz. 5-9. v.
Ez egy hosszú lista, ugye? Bútorokat kell készíteniük, függönyöket, díszruhákat
a papok számára, és még sok minden mást is.
Mikor Mózes befejezte beszédét, az emberek visszamentek
sátraikba. Mit találnak, amit odaadhatnak? Elég lesz annyi? Rabszolgaként az emberek nagyon szegények voltak, de
emlékezzünk csak, hogy éppen mielőtt Egyiptomot elhagyták, az egyiptomiak sok aranyat, ezüstöt és ruhaneműt
adtak nekik. 2Móz 12:34-35.
Szívesen odaadták vajon az emberek ezeket a dolgokat? Nézzük meg,
mi történt: 2Móz 35:20-21.,29.
Az emberek kimutatták mennyire hálásak, amiért Isten
megbocsájtott nekik, ugye? Tény, hogy olyan sokat adtak, hogy végül Mózesnek kellett szólnia, hogy hagyják abba
az adakozást! 2Móz 36:4-7.
További elmélkedésre:
Hallottad már valaha, hogy egy lelkész azt mondja
az embereknek, hagyják abba az adakozást? Nem gondolod, hogy a Jézusról szóló jó hír sokkal gyorsabban terjedne,
ha az emberek ma is úgy adnának, ahogyan azt az izraeliták tették? „Hajlandó” szíved van? Nem vagy túl fiatal,
ahhoz, hogy Jézus használni tudjon!
SZERDA
 A Szenthely elkészítéséhez sok,
különféle tehetséggel megáldott emberre volt szükség. Hogyan fogja Mózes a megfelelő embereket megtalálni? Isten
már tudta, kik azok, akik szívesen hajlandók lesznek a tehetségüket használni.
2Móz 36:2.
Azután megmutatta nekik, hogyan képezzenek ki másokat, hogy jó segítőik legyenek.
Isten elégedett volt, amint látta mi folyik. Milyen örömet
érezhetett Mózes! És milyen mérges lehetett Sátán! Már olyan biztos volt benne, hogy lerombolta Isten terveit,
hogy népe különleges legyen.
Már beszéltünk róla, hogy a Szenthely Isten mennybéli nagy
templomának modellje lesz. Honnan tudhatjuk ezt?
Zsid 8:1-2; 5.
A modell nem volt túl nagy. Körülbelül 16,5 méter hosszú és 5,5
méter széles volt. Mindig emlékeztetni fogja őket Isten tervére a megmentésükre. Semmi kétség, mindennek
pontosan a helyén kellett lennie. Gondosan ügyeltek az emberek, hogy kövessék az Isten által adott mintát?
2Móz 39:42-43.
Amikor a Szenthely (vagy tabernákulum) elkészült, mindenki buzgón
figyeéte, ahogy a felhőoszlop, ami vezette őket elmozdult. Elégedett volt Isten? IGEN! Olvassuk el:
2Móz 40: 34-38.
További elmélkedésre:
Van mintánk és segítőnk, hogy követni tudjuk az
Isten által adott gyönyörű parancsolatokat? Igen! Ki az? Jézus! Ugye, örülsz neki?
CSÜTÖRTÖK
 Tegyük fel, hogy ellátogatunk a
Szenthelyre. Egészen korán, éppen napkeltekor menjünk. Az egyik fehér díszruhába öltözött pap lesz az
idegenvezetőnk. Először megmutatja nekünk a pitvart övező fehér kerítést. Mivel a kerítés kb. két méter magas és
a Szenthely majdnem kétszer olyan magas, az emberek láthatják sátraikból a tabernákulum tetejét. De a kerítésen
senki nem láthat át, mert ezüstborítású cölöpök közé kifeszített rudakra függesztett tiszta fehér vászonból
készültek.  „Miért fehér a
kerítés anyaga?” – kérdezzük a paptól. „És miért fehérek az ön ruhái?” Azt válaszolja, hogy a fehér függönyök
arra emlékeztetnek bennünket, hogy Jézus tökéletes. Megbocsájtja bűneinket és betakar minket az Ő tiszta
életével. A papot arra emlékezteti fehér ruhája, hogy olyan legyen, mint a példaképünk, Jézus.
Amint a kapuhoz sétálunk, a pap megkérdezi: „Megfigyeltétek,
melyik égtáj felé néz ez a bejárat?” „Kelet felé” – válaszoljuk és körülnézve megpillantjuk a felkelő napot.
„Lehet ennek valami különleges oka?” – kérdezi a pap. Rövid gondolkodás után támad egy ötletünk: „Azért van így,
mert egyesek a napot imádják, és amikor Isten népe istentiszteletre jön, akkor ők háttal állnak a
napnak?”-kérdezzük. A pap mosolyog. Jól gondoltuk.
A bejáratnál egy gyönyörű kék, bíborpiros és karmazsinvörös
fonalakból szőtt függöny lóg. Az égszínkék Jézus igazságát jelképezi, amit Istenről és az Ő szeretetéről mutat
be nekünk a Tízparancsolatban. A bíborpiros azt jelenti, hogy világunk még mindig Jézusé. Ő a valódi Király, nem
Sátán. A karmazsinvörös Jézus vérét jelenti, amit értünk fog ontani, hogy a gonosz Sátántól megmeneküljünk.
Ahogy a függöny-bejáraton átlépünk, eszünkbe jut, hogy egyedül Jézuson keresztül jöhetünk Istenhez.
További elmélkedésre:
Mondjuk el, hogy látogatásunk során eddig milyen
módokon emlékeztünk Jézusra.
PÉNTEK
 Most a szent hajlékot övező
udvarban vagyunk! Az első, ami szembeötlik egy nagy négyszögletes oltár kb.2,5 méter hosszú oldalakkal. Ragyogó
réz a borítása, olyan színű, mint a vadonatúj ötforintos.
A pap elmondja nekünk, hogy minden egyes reggel és minden este
egy ártatlan bárányt megölnek, és fával együtt az oltárra helyezik, majd elégetik. Más áldozatokat is mutatnak
be ezen az oltáron. Mialatt ez történik, látjuk, hogy a nép a pitvarban imádkozik. Arra emlékeznek, hogy egy
napon Jézus meg fog halni az ő bűneikért, mint az ártatlan bárány.
Felnézünk és a Szenthelyről felszálló füstöt nézzük. Az emberek a
sátraikból is láthatják ezt a füstöt. Amikor minden reggel és este látják ezt a füstöt, eszükbe jut, hogy mit
jelent az áldozat. Ők is imádkoznak bűneik megbocsátásáért, és megköszönik Jézusnak csodálatos szeretetét.
Amikor Jézus megbocsájtja bűneinket, azt mondjuk, hogy Ő
megigazít bennünket. Ez azt jelenti, hogy ha mi azt választjuk, hogy szeretjük Őt, és engedelmeskedünk neki,
 Ő
nekünk adja az Ő tiszta, szeplőtelen jellemét a mi bűnterhes jellemünk helyett.
Akkor Isten Jézus tökéletes jellemét nézi a miénk helyett. Akkor
olyanok leszünk, mintha soha nem követtünk volna el bűnt! Mennyire boldoggá teszi ez Őt! És minket is boldoggá
tesz!
További elmélkedésre:
Ha azt választjuk, hogy szeretjük Jézust és
engedelmeskedünk Neki, Ő segít nekünk megváltoztatni a rosszat, amit gondolunk, vagy teszünk. Egyre inkább
olyanná válunk, mint Ő, ha megtanulunk engedelmeskedni a csodálatos szeretet törvénynek, a Tízparancsolatnak.
Mivel szeretjük Őt, szomorúak leszünk és sajnáljuk, ha nem engedelmeskedtünk Neki és kérjük Őt, hogy bocsásson
meg. Ő azonban mindig továbbra is szeret bennünket és segít nekünk, ha azt választjuk, hogy engedjük Őt
segíteni.
| |
Történet sarok
A kis
világítótorony-őr - 1. rész
Írta: Amy Sherrard |
 |
 Mary
apukája világítótorony-őr volt. A világítótorony egy magas épület a tengerparton, amelynek a legfelső szobájában
egész éjjel erős fényű lámpák világítanak. A fények figyelmeztetik a hajósokat, hogy ne kerüljenek közelebb a
veszélyes partszakaszokhoz, ahol hajótörést szenvedhetnek. Mintha azt mondanák: „Vigyázzatok, tengerészek! Ne
gyertek közelebb, mert itt homok és sziklák vannak!”
A világítótorony-őrök annak idején ott laktak a világítótornyukban, hogy
felügyeljék a lámpákat. Nem volt elektromos áram, hogy csak úgy fölkapcsolják a lámpákat. Helyette egy óriási
kanóc volt, amit rendszeresen visszavágtak és mögötte tükrös reflektorok, amik felerősítették a gyertyabél
fényét.
A világítótorony, amit Mary édesapja felügyelt általában a vízben állt. Ám
apály idején, kb. 3 órán keresztül át tudtak menni a szárazföldre a nagy sziklákon keresztül. Mindig időben
siettek visszaérni a toronyba, mielőtt a víz ismét túl magasra emelkedne. Mary apukája arról is minden nap
megbizonyosodott, hogy sötétedés előtt biztonságban legyenek lányával együtt a toronyban.
Egyik délután Mary teljesen egyedül volt otthon, a világítótoronyban. Míg a
dagály levonult, édesapja átment a szárazföldre, hogy néhány szükséges dolgot beszerezzen. „Ne aggódj, Mary
kedvesem.” –mondta neki- „Sokkal hamarabb visszaérek, mint a víz ellepné a sziklákat. A lámpákat meggyújtjuk és
világítani fognak, mint mindig.” Aztán megcsókolta kislányát és elsietett.
Hol volt Mary Édesanyja? Több mint két évvel azelőtt meghalt. Nagyon hiányzott
Marynek és az apukájának. De Mary nem félt az egyedülléttől. Tudta, hogy apukája mindig megtartja a szavát és
sokféleképpen el tudta foglalni magát, és az idő gyorsan elszaladt.
 Mary meglepődött, amikor az óra
hatot ütött. Kíváncsian nézett ki a torony keskeny ablakán, hogy vajon miért nem ért még vissza az apukája.
Tudta, hogy a víz hamarosan emelkedni kezd.
Hét órára a víz már kezdte ellepni a sziklákat.
„Ó, siess Apa! Siess!” - mondta ki Mary hangosan miközben folyamatosan kémlelt
az ablaknál. ”A víz nem sokára ellepi a sziklákat és nem tudsz időben ideérni, hogy meggyújtsd a lámpákat.”
A víz bizony el is lepte a sziklákat és már sötétedni is kezdett. A szél és a
sötétség, a haragos felhők arról árulkodtak, hogy vihar lesz. Mit tegyen? Tudta, hogy apukája semmiképpen nem
érhet már vissza, és semmi mód arra, hogy a lámpabelet meggyújtsa, hogy figyelmeztesse a viharban arra haladó
hajókat. Azok a hajók a világítótorony fényét fogják keresni. Bár sokszor látta, ahogy apukája meggyújtja a
lámpákat, ő túl kicsi volt ahhoz, hogy megtegye.
Mary sírva fakadt. Aztán eszébe jutott, amit drága édesanyja szokott mondani:
„Ha bajban vagy, mindig nézz Jézusra!” Mary letérdelt a szoba egyik sarkában és így imádkozott: „Ó, Jézus,
szükségem van rád, kérlek, mutasd meg, hogy mit tegyek! Áldd meg apát is kérlek! Őrizd meg őt és hozd haza.”
(Folytatása következik)
|
