Bibliatanulmány gyerekeknek

A gebeoniták közül azonban sokan hitték, hogy az izraeliták hatalmas Istene lehet valójában az egyetlen igaz Isten. Ahogyan a többi kánaánita, ők is nagyon féltek, hogy az izraeliták megtámadják és elfoglalják a városaikat, ahogyan Jerikót és Ajt.

Kánaán többi népe harcolni akart az izraelitákkal. A gibeoniták viszont egy ravasz tervet eszeltek ki, amivel reményeik szerin rászedhetik az izraelitákat. Ha a terv beválik, a gibeoniták megmenthetik életüket és városaikat.

Úgy döntöttek követeket küldenek látogatóba az izraelitákhoz, akik azt fogják mondani az izraelitáknak, hogy egy nagyon távoli országból érkeztek. Azt fogják mondani, hogy népük barátságban akar élni az izraelitákkal.

A követek olyan emberek, akik egy másik országból jönnek. Fontosak, mert hazájukat képviselik. Mikor az elnökünk követet küld egy másik országba, az olyan, mintha maga az elnök menne oda személyesen. Ezért a követek, amikor egy másik országba utaznak, természetesen a legjobb ruhájukat viselik. Megjelenésük és tetteik fontosnak látszanak, mert fontosak is.

A gibeoniták viszont viseltes ruhákba és elnyűtt lábbelikbe öltözött követeket küldtek. A magukkal vitt élelmiszer és a vizes tömlőik is nagyon réginek tűntek. A gibeoniták valójában nagyon közel laktak az izraelitákhoz, de azt akarták, hogy az izraeliták azt higgyék, hogy nagyon messziről jöttek. Azt akarták, hogy elhiggyék róluk, hogy már hosszú-hosszú ideje úton vannak. Józs 9:3-5.

Mikor a követek az izraeliták táborába értek, Józsuéval akartak beszélni. Hogyan mutatkoztak be? Józs 9:6.

Józsué és a vének alaposan szemügyre vették a követeket miközben meghallgatták őket. Hazudnak vajon, vagy igazat mondanak? Teljesen biztosak akartak lenni, hiszen Isten azt mondta nekik, hogy ne barátkozzanak a kánaánitákkal. De ezek a követek úgy néztek ki, mint akik nagyon messziről jöttek. Józsué és a vének láthatták, hogy milyen viseltes a ruházatuk és a lábbelijük. Bőrtömlőik töredezettek, elnyűttek voltak és az eledelük megromlott. 7-13. v.

Józsué és a vének láthatták, hogy látogatóik igen sokat tudnak az izraelitákról. Tudtak a csodákról, amiket Isten az Ő népéért tett. Józsué és vezetői végül úgy döntöttek hisznek a látogatóknak. Tehát mit határoztak el végül? 14-15. v.

Észrevetted azt a rövid szócskát a 14. vers közepén? Ez a szó a „de”.

KEDD - SZERDA

Tudta vajon Jézus, hogy a gibeoniták hazudnak? Természetesen! Ha Józsué és a vének megkérdezték volna, Ő megmondhatta volna nekik, hogy ne higgyenek nekik. De Józsué és a vének nem kérdezték meg Jézust, hogy mit tegyenek. Végül ígéretet tettek a gibeonitáknak és szövetséget kötöttek velük. Emlékszel, hogy milyen fontos dolog egy szövetség? Ez egy különleges ígéret. Olyan, mint amit keresztségünkkor kötünk Jézussal, amikor megígérjük neki, hogy örökre az Övéi leszünk. Nagyon fontos a szövetséget megtartani.

Mennyi időbe telt az izraelitáknak rájönni, hogy a gibeoniták hazudnak? Józsué harmadnapra jött rá, hogy azok az emberek, akik azt mondták, hogy nagyon messze laknak, az izraelita táborhoz nagyon is közel élnek. Józs 9:16-17.

Az izraeliták nem örültek, hogy Józsué és a vének szövetséget kötöttek a látogatókkal. A nép zúgolódott, amiért vezetőik nem ellenőriztek gondosabban mindent, és nem kérdezték meg Jézust, hogy mit tegyenek. Az izraeliták továbbra is harcolni akartak a gibeoniták ellen, annak ellenére, hogy vezetőik szövetséget kötöttek velük. Józsué azonban tudta, hogy nagyon fontos megtartaniuk a gibeonitáknak tett ígéretüket, annak ellenére, hogy az izraeliták el akarták pusztítani őket. 18-20. v.

Józsué elmondta a népnek, hogy életben hagyják a gibeonitákat, de ők az izraeliták szolgálói lesznek. A gibeoniták beleegyeztek, amikor Józsué és a vének elmondták ezt nekik is. Hálásak voltak, amiért az izraeliták megtartották az ígéretüket, és nem pusztították el őket. 21-27. v.

Helyes volt a gibeonitáktól, hogy hazudtak? Nem, hazudni soha nem helyes. A hazugság engedetlenség a Tízparancsolat egyik fontos törvényével szemben. Ugyanolyan rossz volt a gibeoniták hazugsága, mintha az izraeliták hazudtak volna? Lett volna bármi különbség? Ha megszegték volna a szövetséget, az olyan lett volna, mint a hazugság.

Tegyük fel, hogy fekete és fehér papírlapokat adunk egy vak kisgyereknek. Aztán megkérjük, adjon nekünk egy fehér lapot. Hibáztathatjuk a gyereket, ha fekete papírlapot ad nekünk? Nem, az nem lenne tisztességes. A vak gyermek nem tudná megkülönböztetni, hogy mit ad nekünk. Fehérré változtatná-e a papírlapot, ha a feketét választja? Nem! A fekete az fekete, a fehér pedig fehér! A hazugság mindig hazugság marad, az igazmondás pedig mindig igaz. Néhány ember azonban nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik, melyik.

Most gondolkodjunk csak el egy kicsit. Ismerték a gibeoniták a Tízparancsolatot? Nem. Olyanok voltak, mint a vakok. Megértette ezt Jézus? Természetesen! De változtatott ez azon, hogy hazudtak? Nem. Az igazság mindig igaz, a hazugságok pedig mindig hazugságok. Jézus mindig igazat mond. Sátán az, aki hazudik. Bibliánk és a Szentlélek megmutatja nekünk hogy mi a hazugság. Elmondják, hogyan tud Jézus segíteni nekünk, hogy a helyes cselekvést válasszuk.

Jézus mindenkit szeret, ugye? A gonosz kánaánitákat is, - akik azt választották, hogy Sátán hazugságainak hisznek- szerette. De annyira gonosszá váltak, hogy azt mondta, el kell pusztulniuk. A gibeoniták viszont megígérték, hogy abbahagyják a bálványimádást és az igaz Istent fogják tisztelni.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Mit gondolsz, mit érzett a többi kánaánita király, amikor megtudták, hogy a gibeoniták barátságot kötöttek az izraelitákkal? Mérgesek voltak. Az egyik kánaánita király gyorsan üzent másik négynek. Mit akart tőlük, mit tegyenek? Mennyi időbe telt, míg az izraeliták rájöttek az igazságra? k? Józs 10:4.

Az öt király hamarosan egyesítette erejét, hogy megbüntessék a gibeonitákat, akik természetesen nagyon féltek. 6. v.

Józsué megtartotta ígéretét, hogy segít a gibeonitáknak. Ez alkalommal azonban előbb beszélt Jézussal, aki megígérte, hogy vele lesz. Tehát Józsué és katonái gyorsan elmasíroztak, hogy felvegyék a harcot az öt királlyal. 7-8. v.

Mennyire örültek a gibeoniták, amikor az izraelita sereg megérkezett! Az izraelita katonák egész éjszaka meneteltek, de amikor szembetalálták magukat az öt király egyesített, hatalmas seregével Jézus adott nekik erőt a harchoz. Az ellenséges sereg hamarosan visszavonult, és menekülni kezdett, az izraeliták pedig üldözőbe vették őket. Jézus hatalmas jégdarabokat hullajtott az égből a rohanó katonákra. 9-11. v.

Bár fáradtak voltak, az izraelita katonák nem akarták abbahagyni a harcot, amíg el nem pusztították az ellenséget. Ám az égre pillantva Józsué látta, hogy nem lesz elég idejük sötétedés előtt megnyerni a csatát. Azt is tudta, hogy ha nem folytatnák az üldözést, a még életben maradt ellenség elbújhatna a hegyekben. Újra egyesíthetnék erőiket és visszatérhetnének a gibeoniták ellen harcolni.

Józsué katonái minden tőlük telhetőt megtettek és hogy segítsen nekik, Jézus olyan csodát tett, amilyent még soha azelőtt. Józsué szólt a napnak és a holdnak, hogy álljanak meg és maradjon nappali világosság egészen addig, amíg el nem pusztítják az ellenséget. És pontosan ez történt. 12-14. v.

Az öt király, akik meg akarták ölni a gibeonitákat, együtt bújt el egy barlangban, de amiikor Józsué katonái rájuk találtak, őket is elpusztították.

Miért győztek aznap az izraeliták? Azért tudtak győzni, mert minden tőlük telhetőt megtettek, ugyanakkor bíztak Jézusban. Mi is mindnyájan nap mint nap küzdünk Sátán kísértései ellen, ugye? Mi is meg tudjuk nyerni a Sátán elleni csatákat, ha minden tőlünk telhetőt megteszünk, és bízunk Jézusban. Jézus ad nekünk erőt, ahogyan azoknak az izraelita katonáknak is adott. Ha folyamatosan kérjük Őt és folyamatosan bízunk benne, egyre könnyebb lesz a helyes cselekedetet választani. Tehát mindig jusson eszünkbe, hogy Jézus segítségét kérjük!

Történet sarok

Hogyan gondoskodott magáról Liza

Átdolgozta: Amy Sherrard

„Ha megnövök, és lesz egy kislányom, mindig meg fogom engedni neki, hogy azt tegye, amit szeretne. Ha iskola után ott akar maradni játszani, nem fogom rákényszeríteni, hogy hazajöjjön!” – jelentette be Liza, amikor egy nap az iskolából hazaért. Látható volt, hogy nagyon sajnálja magát.

Édesanyja gondolkodott néhány percig. Liza alig akarta elhinni, amit hallott, mikor anyukája megszólalt. „Liza, kedvesem, holnap megengedem, hogy egész nap azt csinálj, amihez kedved van.”

„Komolyan mondod, Anya?” – kérdezte meglepetten Liza. Anyukája biztosította róla, hogy komolyan gondolja.

„Ó, bárcsak már holnap reggel lenne!” – kiáltozta a kislány, miközben örömében körbeugrándozta a lakást.

Másnap reggel a szokásosnál később elfogyasztott reggeli után Liza így szólt: „Azt hiszem, ma nem megyek iskolába.”

„Tedd csak azt, amihez kedved van.” – mondta udvariasan anyukája. Tehát Liza visszament a szobájába egy kis időre. Úgy döntött, hogy nem veti be az ágyát és rendet sem rak. Hamarosan meggondolta magát, és inkább kiment egy kis időre. Nemsokára az udvaron hintázott. Úgy fél órán belül azonban elunta magát, és visszament a házba.

„Anya, kaphatnék valamit enni?”- kérdezte.

„Vegyél csak, bármit, ami tetszik, kislányom!” – mondta neki édesanyja, és Liza megevett egy nagy szelet gyümölcstortát.

Délelőtt lassan vánszorgott az idő. Nem volt túl érdekes teljesen egyedül játszani, de Liza túl büszke volt anyukáját megkérni, hogy együtt csináljanak valamit.

Mikor végre elérkezett az ebédidő, Liza nem volt igazán éhes. „Azt hiszem, délután elmegyek az iskolába.” – mondta az asztaltól felállva. A piszkos edényeket is otthagyta, hogy majd anyukája egyedül mosogasson. „De ne aggódj, egyenesen hazajövök utána,” – tette hozzá és anyukája azt válaszolta, hogy rendben.

Tanítás után Lizát elhívták a barátnői a patakhoz. Tudta, hogy édesanyja szerint ez nem jó ötlet, mert éppen hogy felgyógyult egy súlyos megfázásból, és újra megbetegedhet, de úgy döntött, hogy akkor is elmegy velük.

A patakban gázolás nem volt olyan jó, mint amilyennek gondolta. A lányok egymásra fröcskölték a vizet, és Lizát is jól lelocsolták. Mikor elsírta magát, a lányok csak kinevették.

Egy átfagyott, szerencsétlen és szomorú kislány érkezett haza csuromvizesen. Édesanyja vajon a következőkkel fogadta: „Nos, kislányom, egész nap azt csináltál, amit szerettél volna, most is csinálhatsz, amit akarsz, hogy megszáradj és felmelegedjél.” ?

Ó, nem! Édesanyja segített neki, meleg fürdőt készített és száraz ruhát adott rá. Aztán finom, meleg vacsorát adott neki. És amikor eljött a lefekvés ideje, mesét olvasott neki és szeretettel fektette kényelmes ágyába.

Mikor anyukája fölé hajolt, hogy jóéjt-puszit adjon, Liza átölelte a nyakát, és így szólt: „Szerintem Jézus nagyon jó, hogy anyukákat adott a kislányoknak, hogy vigyázzanak rájuk. A gyerekeknek szükségük van rájuk, mert az anyukák sokkal többet tudnak, mint a gyerekek!” Édesanyja boldogan mosolygott és megpuszilta kislánya homlokát.

Neked mi a véleményed? Igaza van Lizának?