Bibliatanulmány gyerekeknek

Érezted már valaha magad egyszerre boldognak és szomorúnak is? Izgalommal vártad, hogy egy érdekes kirándulásra indulj, ugyanakkor szomorú voltál, mert otthon kellett hagynod az állatkáidat? Az izraeliták örültek, hogy végre bemehetnek Kánaán földjére. Egyúttal azonban nagyon szomorúak is voltak, hogy Mózes nem vezeti többé őket.

Mózes engedetlen volt, amikor kétszer ütött a sziklára, ahelyett, hogy csak szólt volna hozzá, ahogyan Jézus mondta neki. Az izraeliták tudták, hogy Mózes mérges és türelmetlen lett aznap, mert ők zúgolódtak ahelyett, hogy bíztak volna Jézusban.

Annak ellenére, hogy örömmel megbocsájtott neki, Jézusnak most meg kellett büntetnie Mózest, amiért nem fogadott szót neki. Az izraelitáknak meg kellett tudniuk, hogy az engedetlenség súlyos következményekkel jár. Jézusnak nem engedelmeskedni bűn.

Most közvetlenül azelőtt, hogy az izraeliták átkeltek volna a Jordán-folyón, hogy Kánaánba érjenek, Mózes egyedül felment a Nébó-hegy tetejére. Nem teljesen egyedül, mert Jézus ott volt vele. A hegytetőről Mózes messzire ellátott a szép tájon, ahol Izrael gyermekei élni fognak.

Miközben Mózes Kánaán földjét nézte, Jézus egy csodát mutatott neki. Olyasmit, mintha egy filmet nézne. Mózes olyan dolgokat látott, amik a halála után fognak történni. Még Jézust is látta, amint csecsemőként világunkba jön. Sírt, amikor Jézus keresztre feszítését látta. De aztán látta, amint újra életre kel és felmegy a mennybe. Aztán látta Őt ismét visszajönni, ahogyan mi is hamarosan meglátjuk Őt visszajönni.

Mózes bizonyára boldogan és fáradtan sóhajtott fel, amikor a „film” véget ért. Aztán lefeküdt, nyugodtan elaludt és nem ébredt fel többé. Jézus és az angyalok temették el.

De tudod-e, hogy hol van most Mózes? Most is abban a magányos sírban van? Nem! Nem sokkal az után, hogy Mózes meghalt, Jézus és az angyalok eljöttek, hogy felébresszék őt! Sátán is ott volt, amikor Mózes felébredt. Sátán azt mondta Jézusnak, hogy Mózes az övé, mert bűnös. Jézus nem vitatkozott Sátánnal, csak felébresztette Mózest, és magával vitte a mennybe. Júdás 9.

Mózes annak ellenére, hogy bűnös ember volt, megértette Isten tervét Sátántól való megmentésünkre. Mózes tudta, hogy mivel bízott Jézusban, nem kell az örök halállal meghalnia. Tudta, hogy azok számára, akik bíznak Jézusban a halál csak olyan, mint egy rövid alvás. Most is, amikor éppen beszélünk róla, Mózes a mennyben van Jézussal. Ugye boldoggá tesz ez bennünket?

Mi történik majd velünk, mielőtt Jézus visszajön, ha Jézus bennünk él, és meghalunk, mielőtt Ő visszajönne? Ugyanaz történik majd velünk, ami Mózessel történt. Ahogy Mózes, mi is teljesen megszabadulunk Sátántól. 1Thesz 4:16-17.

KEDD - SZERDA

Mózes elment, és a nép szomorú volt emiatt, de amikor felnéztek a Szent sátor fölött lebegő felhőre, eszükbe jutott, hogy Jézus megígérte nekik, hogy velük lesz. És új vezetőjük, Józsué mellett is ott fog állni, ahogyan Mózessel is tette.

Mózes sokszor beszélgetett Józsuéval, mielőtt elment. Mózes gondosan leírt mindent, amit Józsuénak tennie kell. Mózes az izraelitákkal is beszélt. Gondosan átvette velük az Isten által nekik adott Tízparancsolatot. Emlékeztette őket mindarra, ami azóta történt, hogy Egyiptomot oly régen elhagyták.

Józsué bátor volt és bölcs, és hosszú évekig hűségesen dolgozott együtt Mózessel. Mégis aggódott, hogy hogyan fogja egyedül vezetni a népet, Mózes nélkül. Jézus ismerte Józsué érzéseit. Mit ígért ezért neki? Józs 1:5.

Jézus négy alkalommal mondta el Józsuénak ugyanazokat a bátorító szavakat. Olvassuk el a 6. és 7. versek eleső felét, az egész 9. verset és a 18. vers második felét! Ezek után Józsué nem félt többé, amikor Jerikó városára és annak erős, magas falaira gondolt. Tudta, hogy Jézus továbbra is népe mellett van.

Józsué két kémet küldött el, hogy megnézzék milyenek Jerikó lakosai. A kémek egy Ráháb nevű asszony házában tartózkodtak, és a király valahogy tudomást szerzett erről.

Kopp, kopp! Ráháb tudta, hogy katonák állnak az ajtaja előtt. Gyorsan elbújtatta a kémeket, mielőtt ajtót nyitott. Mit kérdeztek a katonák, és mit felelt nekik Ráháb? Józs 2:3-7.

Ráháb nem ismerte Isten parancsolatár a hazugságról, ugye? Aligha tudott bármit is az igaz Istenről, csak azt, hogy nagyon nagy a hatalma. Azt választotta, hogy megvédi a kémeket, és elmesélte nekik, hogy mennyire retteg Jerikó népe az izraelitáktól. 11. v.

Ráháb biztos volt benne, hogy az izraeliták el fogják foglalni Jerikó városát, mert olyan erős Istenük van. Miközben hallgatták, a kémeknek bizonyára eszükbe jutott Isten ígérete, hogy félelmet ültet a kánaániták szívébe.

Mikor Ráháb arra kérte a kémeket, hogy kíméljék meg az ő és családja életét, amikor elfoglalják majd a várost, a kémek megígérték neki. 12-21. v.

Majd a kémek elsiettek, hogy három napig a hegyekben bujkáljanak. Mit jelentettek Józsuénak, amikor később visszatértek a táborba? 24. v.

CSÜTÖRTÖK - PÉNTEK

Az izraeliták izgatottak voltak. Eljött az ideje, hogy átkeljenek a Jordán-folyón Kánaánba. Hamarosan mindenki útra készen állt és Józsué elmondta nekik, hogy pontosan hogyan kell menetelniük. Józs 3:2-4. A Frigyláda és a nép közötti távolságnak majdnem egy kilométernek kellett lennie!

Az emberek, különösen a gyermekek bizonyára nagyon izgatottak voltak, miközben a Jordán-folyóhoz közeledtek. Mindenkinek eszébe jutott a Vörös-tengeri átkelés régi története. Vajon Isten megint szétválasztja majd a vizet? Figyelték a Frigyládát hordozó papokat a folyópart felé közeledni. Figyelték, ahogy bátran egyenesen a vízbe lépnek. És akkor megtörtént a csoda! 15. v.

A víz hatalmas oszloppá magasodott a folyómeder fölött. A másik oldalon elfolyt, és az egész meder üres és száraz volt! Míg a papok az üres folyómeder közepén álltak, mindenki biztonságban átért a túlsó partra. 16-17. v.

Mindegyik törzsből kiválasztottak egy nagyon erős embert, hogy a folyómeder közepéből, ahol a papok álltak, magával vigyen egy nagy kődarabot. Hová helyezték azt a tizenkét követ, és miért? 20-24.v.

Később Józsué félrevonult egyedül imádkozni. Hirtelen egy hatalmas katona termett előtte. „Ki vagy Te, barát, vagy ellenség?” – kérdezte Józsué. Mit válaszolt neki a katona? Józs 5:13-6:2.

Képzeljük csak el! Jézus személyesen jött el, Józsuénak elmondani, hogy pontosan mit kell tennie. Milyen izgalmas! Jézus azt mondta Józsuénak, hogy a seregnek hat napon át, naponta egyszer körbe kell masíroznia a város körül. Legelöl különleges katonáknak kell menniük, utánuk a kürtösöknek, majd a papoknak a Frigyládával, és a sor végén a többi katonának.

A hetedik napon hétszer kell megkerülniük Jerikót. Majd a jelre mindenkinek kiabálnia kell! Ettől leomlik majd az egész városfal, kivéve azt a helyet, ahol Ráháb és családja él. Ezután a katonáknak egyenesen be kell masírozniuk. Csak az arany, ezüst, réz és vastárgyakat kell megőrizniük, minden mást el kell pusztítani és a várost felégetni.

Józsué pontosan azt tette, amit Jézus mondott neki. El tudjuk képzelni, hogy mit érezhettek a falakon belül Jerikó lakói? Minden egyes nap hallották a kürtöket, látták a Frigyládát hordozó papokat és a masírozó katonákat. A hetedik napon az izraelita sereg megkerülte a várost egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, ötször, hatszor. Majd a hetedik kör végén a katonák hatalmas üvöltésben törtek ki! Jerikó erős, magas falai azonnal leomlottak! Kivéve azt a részét, ahol Ráháb és családja laktak. Józs 6:20.

Jézus megtartotta ígéretét. Ráháb és a kémek is megtartották ígéretüket. Csak Ráháb és családja menekült meg. Józs 6:22-25.

Hány hadsereg volt ott Jerikónál aznap? Jerikóban volt az ellenséges hadsereg. A falakon kívül volt Józsué hadserege. De ki döntötte le a városfalakat? Egy angyalsereg rombolta le őket! Mit gondolsz, Sátán is ott volt a seregével? Kié volt a legerősebb sereg?

Ma is olyan erős Jézus, mint aznap, ott Jerikónál? Ó, igen! Tudtad, hogy Jézus inkább elküldi egész seregét, minthogy megengedje Sátánnak, hogy bűnbe vigyen téged?

Mindig észben kell tartanunk, hogy az önző viselkedés végül soha nem tesz minket boldoggá. Júd 11.

Történet sarok

Gondok Hilda szénapajtájában - 1. rész

Írta: Yvonne Durst

Hilda egy pici idős hölgy volt, aki egy tóparti tanyán élt. A férje már sok éve meghalt. Annak ellenére, hogy sokat szenvedett a hátát és ízületeit gyötrő fájdalomtól, egyedül lakott az öreg tanyasi házban.

Hildának nem voltak gyermekei, de az öccse és az unokaöccse tavasszal és nyáron mindig eljöttek segíteni neki a mezőgazdasági munkában. Szerette három skót juhász kutyáját és még mindig ellátta teheneit és a baromfikat. Szerette a Bibliáját és mindennél jobban szerette Jézust.

Hilda öreg szénapajtája a hegyoldalban volt. A magasabb rész felőli oldalon tárolták a szénát és a gabonát. Ott tartották a mezőgazdasági gépeket is. Ahelyett, hogy a felső, nagy ajtókat nyitotta volna ki, Hilda az alsó, kisebb bejáraton ment be, ahol az állatokat tartották a hosszú, hideg, havas téli hónapokban.

Hilda minden reggel és minden este lesétált a keskeny ösvényen a pajtához. Az állatok mindig megörültek, amikor meglátták, mert tudták, hogy eljött az etetés ideje. Fel kellett másznia egy rozoga létrán a pajta felső szintjére. Onnan szénakötegeket lökött le és gabonamagokkal teli vödröket eresztett le. Majd lemászott a létrán.

Ezután következett a piszkos munka, a trágya feltakarítása a tehenek alól, és a csirkepotyadékok felsöprése.

Hilda barátnője, Vilma a közelben, a tó túlsó partján elterülő tanyán lakott. Ő mesélte a következő történetet:

„Egy hideg téli reggelen, miután megreggeliztem és rendbe tettem a konyhát, hirtelen úgy éreztem, hogy meg kell látogatnom Hildát. Szívesebben maradtam volna a jó meleg lakásban, de azt éreztem, hogy muszáj mennem.

Rövidesen már lassan, óvatosan vezettem a tó túlsó partjára vezető behavazott úton. Hilda nem nyitott ajtót a kopogásomra és a kutyákat sem hallottam ugatni. Hangosan kiáltoztam a nevét, de semmi válasz nem jött.

„Biztosan még a pajtában van.” - gondoltam, ezért elindultam arrafelé.

A kutyák ugatni kezdtek, amikor kinyitottam az istálló ajtaját. A tehenek hangosan bőgtek és a tyúkok még az ülőrúdjaikon voltak. Ez furcsának tűnt.

„Hilda! Helló!” – kiabáltam, de nem jött semmi válasz. Kíváncsi voltam, mi történhetett Hildával. Láthatóan az állatok még nem kaptak eledelt. Milyen furcsa!

A kutyák barátságosan csóválták a farkukat, amikor beléptem a pajtába. A lábam bokáig vízbe süllyedt! Azonnal rájöttem, hogy nagy baj van Hilda pajtájában. A padlót piszkos, bűzös víz borította. Feltűrtem a ruhámat és továbbmentem. A tehenek kitértek az utamból és a kutyák egyenesen Hildához vezettek.

Ott volt, földig hajolva, egy csavarkulccsal a kezében. Csodálkozva nézett fel, de egy szót sem szólt. Megkönnyebbült arckifejezését látva biztos voltam benne, hogy nagyon örül nekem.

(Folytatása következik)