|
VASÁRNAP
-
HÉTFÖ
 Mikor
Mózes elmondta az izraelitáknak, hogy lázadásuk miatt vissza kell menniük a sivatagba, gyorsan meggondolták
magukat. Azt mondták, sajnálják, hogy hittek a tíz kémnek, akik félelmet ébresztettek bennük a Kánaánbeli
ellenségeikkel szemben. Azt mondták Mózesnek, hogy mindenképpen Kánaánba akarnak menetelni. És néhányan közülük
meg is próbáltak harcba szállni az ellenséggel.
Jézus viszont tudta, hogy még nem állnak készen a harcra, és azt mondta nekik,
hogy menjenek vissza a pusztaságba. Mózes figyelmeztette őket, hogy ha az engedetlenséget választják, Jézus nem
fog velük menni, hogy segítsen nekik. Mózes tudta, hogy valójában önmagukban bíznak, nem Jézusban. Szomorú a
történtekről szóló beszámoló. 4Móz 14:39-45.
Amikor legutóbb az amálekiták megtámadták őket és harcoltak velük, az
izraeliták győztek. Ez azért történt, mert Józsué hadserege bízott Jézusban. Azok után az amálekiták féltek az
izraelitáktól. Ezúttal azonban Jézus nem áldotta meg az izraeliták amálekiták elleni harcát. Amikor az ember
bűnbánó, azonnal ismét engedetlenkedik? Nem. Pontosan ezt tették az izraeliták és Jézus nem tudta megáldani
őket, ugye? Tehát a nép ismét összecsomagolta holmiját és elindultak vissza a pusztaságba.
Rövidesen kiderült, hogy Jézusnak igaza volt. Az emberek még mindig nem
szerették türelmes, szerető Istenüket, és nem engedelmeskedtek neki. Hamarosan újabb gond támadt.
Ezúttal három vezetőjük kezdte a zavargást. Kóré, Dátán, és Abirám volt a
nevük. Kóré kezdte a zúgolódást, de mindhárman féltékenyek voltak Mózesre és Áronra.
Kóré, mivel lévita volt, ő is segédkezett a Szent sátorban, és
nem látta be, hogy miért ne lehetne ő is pap. Valójában úgy gondolta, hogy neki kellene a főpapnak lennie Áron
helyett!
Kóré barátai, Dátán és Abirám Rúben törzséből való vezetők
voltak. Rúben Jákob elsőszülött fia volt, és ezért Dátán és Abirám úgy gondolták, hogy őket illeti Mózes
tisztsége. Vezetők akartak lenni.
 Kóré és barátai hamarosan
rávették a vezetők egy részét, hogy értsenek egyet velük, és többen sajnálni kezdték őket. Hamarosan nagyon
sokan álltak az ő oldalukra. Úgy döntöttek, megmondják Mózesnek, hogy szerintük mit kell tennie.
4Móz 16:2-3.
Mózes szomorú volt. Tudta, hogy amit azok az emberek tesznek, az
nagyon rossz. Azonnal térdre borult és megkérdezte Jézust, hogy mit tegyen. Majd Mózes elmondta Kórének és
barátainak, hogy Isten fogja megmutatni, hogy ki legyen a vezető és ki legyen a főpap. Mit mondott Mózes, mi
lesz a próba? 4-7.v.
Másnap Kóré megjelent, de a másik két vezető nem volt ott. Milyen
udvariatlan választ küldtek, amikor Mózes értük küldetett?
12. -14.v.
KEDD
-
SZERDA
Milyen hamar elfelejtette a nép, hogy mi történt Mirjammal,
amikor azért morgolódott, mert Mózes a vezető! Jézus szerette Kórét, Dátánt és Abirámot. Minden tőle telhetőt
megtett, hogy segítsen nekik meglátni, hogy amit tesznek az rossz. Azt akarta, hogy bánják meg, hogy olyan sok
gondot okoztak. Mit mondott Mózes Kórénak, mit tegyenek?
4Móz 16-18. v.
Másnap reggel Kóré és a 250 vezető a tabernákulumnál voltak
füstölőikkel. A nép kíváncsian figyelt, hogy mi fog történni. Dátán és Abirám még saját sátraikban voltak, és
amikor Mózes odament, hogy beszéljen velük, Kóré is vele ment. A barátaival, Dátánnal és Abirámmal akart lenni.
Mózes azt szerette volna, ha azok a vezetők mind meggondolják
magukat, és Jézus is azt szerette volna. De nem tették. És Jézus tudta, hogy soha nem is fogják meggondolni
magukat. Milyen szomorú!
 „Szólj a népnek, hogy menjenek el
a sátraik közeléből!” – szólt Jézus Mózesnek. „Még csak ne is érintsenek semmit, ami az övék!”
Az emberek gyorsan hátrébb húzódtak. Féltek, hogy valami
szörnyűség következik. Mózes következő szavai hallatán valószínűleg még hátrébb tömörültek. Olvassuk el, hogy
mit mondott! 28-30.v.
Aztán hirtelen szélesen megnyílt a föld a nagy zavargást okozó
emberek sátrai alatt és néhány pillanat alatt már vége is volt. Jézus megmutatta, hogy milyen szörnyű az ellene
és vezetői ellen való lázadást választani.
31-33. v.
Mi történik a többi almával, ha egy rohadt alma van közöttük?
Azok is megrohadnak, ugye? Ez történik az emberekkel is.
Közvetlenül másnap néhány izraelita, akik a makacs lázadók
pártján álltak odamentek Mózeshez. Őt próbálták vádolni azért, ami Kóréva, Dátánnal és Abirámmal és a többi
követőjükkel történt. Mit mondtak, mit tett Mózes?
41.v.
Milyen butaság! Mózes nem tudott csodát tenni. Nem tudta
megnyitni a földet, hogy az embereket elnyelje. Jézus volt az, aki a bámulatos csodákat tette népéért. Azokat a
lázadó vezetőket is szerette. Számtalan lehetőséget adott nekik, hogy meggondolják magukat. De mindegyikük azt
választotta, hogy nem engedelmeskedik és lázad ellene.
Most Jézus úgy döntött, hogy megmutatja az izraelitáknak, hogy
pontosan kit választott főpapnak. Azután ez már nem lesz kérdéses. Mit mondott, mit kell mindegyik törzsnek
tennie? 4móz 17:1-5.
Valódi csoda lesz, ha a száraz bot, (vessző) életre kel és
virágba borul egyetlen éjszaka alatt, ugye? De ez történt? Igen. Kinek a vesszeje kelt életre és hozott nem csak
virágot, hanem még mást is? 6-9. v.
Most már senki sem kételkedhetett afelől, hogy kinek kell a
főpapjuknak lennie. Jézus nem akar több embert megbüntetni a vezetői elleni lázadás miatt. Mit mondott Jézus
Mózesnek, mit csináljon Áron vesszejével?
10-11.v.
CSÜTÖRTÖK
-
PÉNTEK
Mózes gondosan elhelyezte Áron vesszejét a szent Frigyládába a Szentek
szentjében. Áron vesszején a virágok soha nem hervadtak el és a mandulák sem romlottak meg soha. Jézus őrizte
meg őket a megromlástól. A mandulavessző örökre szóló figyelmeztetés lesz, hogy ne lázadjunk Isten vezetői
ellen.  Emlékszünk a másik két
tárgyra, amik a Frigyládában voltak? Két kőtábla volt még ott. Mit írt rájuk Jézus a saját ujjával? A
Tízparancsolatot. Az Ő csodálatos tíz boldogság törvényének is hívjuk őket.
Mi volt még a Frigyládában? Egy mannával teli arany edény. Az a manna mindig
olyan friss maradt, amilyen azon a reggelen volt, amikor az edénybe tették. Ez is egy csoda volt, ugye? Jézus
azt akarta, hogy a nép emlékezzen rá, hogy Ő mindig megtartja ígéretét és gondoskodik rólunk, ha azt választjuk,
hogy bízunk benne és engedelmeskedünk neki.
A pusztában töltött hosszú idő alatt a nép egyik helyről a
másikra vándorolt állataikkal együtt. Most azonban végre majdnem eljött az ideje, hogy bemenjenek Kánaán
földjére. Visszatértek Kádésba, ahol már régebbe is táboroztak. Kádés közel volt Kánaánhoz, és a táborukból még
Kánaán szép, zöldellő hegyeiből is láthattak néhányat.
Mi történik ezúttal? Megint félni fognak az emberek? Vagy
elhiszik, hogy Jézus hatalmas, és tud segíteni nekik az ellenség kiűzésében? Azt választották, hogy bíznak
Jézusban? Végül őszintén elhitték, hogy Jézus támogatni fogja őket és gondoskodik róluk? Jézus adott nekik egy
esélyt, hogy eldöntsék.
A népnek mindig volt ivóvize amióta csak megszomjaztak a
sivatagban és Mózes Jézus utasítására megütötte a sziklát. Jézus biztosította számukra az ivóvizet, bárhová is
mentek. Most azonban a vízforrás megszűnt. 
A nép száraz, kietlen helyen táborozott, az emberek és állataik is kezdtek megszomjazni. Mit tesznek vajon?
Gondolnak arra, hogy Jézushoz imádkozzanak?
Következő leckénkben megtudjuk majd, hogy mi történt. Most
viszont menjünk vissza. Lássuk, emlékszünk-e, hogy hányszor tett csodát Jézus az izraelitákért, amióta elhagyták
egyiptomi otthonaikat. Hány alkalommal mutatta meg nekik, hogy gondjukat viseli? Hány csodát tudunk
összeszámolni?
Kell-e valaha is aggódnunk, ha bízunk Jézusban? Köszönjük meg
neki, hogy segít megtanulnunk, hogy mindig bízzunk Őbenne, bármi történjen is.
| |
Történet sarok
Flóra születésnapi
zsúrja - 2. rész
Átdolgozta:
Amy Sherrard |
 |
 Flóra
számolt, miközben a következő hely felé igyekeztek. „Meghívtam a vak Maryt, a béna Jancsit, és az öreg Dadust.
Most menjünk Emmáék házához.” – mondta Anna kisasszonynak.”Ő csak egy kicsivel idősebb nálam.”
A ház még szegényesebb volt, mint az előzők. Emma egy hangosan visító
csecsemővel a karján nyitott ajtót. Szomorúnak és fáradtnak látszott, de nagyon megörült Flóra láttán. „Nem
tudtam elmenni múlt héten a szombatiskolába, nagyon sajnálom!”- mondta Emma Flórának.
 „Megtanultam az
összes igeverset kívülről, de a baba beteg lett és nekem kellett vigyázni rá.”
„Szerinted anyukád elenged a holnapi születésnapi zsúromra,” – kérdezte Flóra.
Éppen akkor lépett be a szobába Emma anyukája. Örült, hogy egy ilyen kedves
kislány, mint Flóra azt akarja, hogy Emma elmenjen a születésnapi zsúrjára. Boldog mosoly ült ki Emma arcára,
amikor Flóra és Anna kisasszony távoztak.
„És most hová?” –kérdezte Anna kisasszony, amikor elhagyták Emmáék házát.
„Fehérékhez.”- felelte Flóra. „Ott lakik Tomi. Süketnéma, de mindenképpen meg fogom hívni. Tudom, hogy a többi
gyerek kedves lesz vele és szeretni fogja Dadust.”
Tomi anyukája, Fehér néni alig tudta elhinni a meghívást. Boldogan megígérte,
hogy elviszi Tomit másnap.
 „Már
csak egy maradt hátra.” – mondta Anna kisasszony, amikor Toméik házát elhagyták.
„Tudom, de most menjünk haza.” – határozott Flóra. „Megírom az utolsó
meghívót.” És úgy is tett! Nagyon gondosan! „Kedves Fülöp asszony! - írta. „Fülöp Flóra meghívja Önt a holnap
délután egy órakor tartandó születésnapi zsúrjára.”
Flóra kuncogott amint a papírt átadta Anna kisasszonynak. „Kérem, adja ezt át
az anyukámnak.” – suttogta. „És természetesen Önnek is el kell jönnie! Kérem, ne mondja el a Mamának, hogy még
kik jönnek a zsúrra.”
Édesanyja nagyon finom ételt készített Flóra vendégeinek, bár nem tudta, hogy
kik lesznek azok.
„Jönnek a vendégeid” – mondta Anna kisasszony Flórának másnap. És egy órára
mindnyájan ott is voltak. Flóra gondosan leültette őket a finom ételekkel megrakott asztal köré.
 Édesanyja ült az asztalfőre és
mindenkinek nagyon ízlett az ebéd.
Miután desszertnek megették a születésnapi tortát, mindnyájan átmentek a
nappaliba. Anya zongorázott és ők énekeltek. Azután társasjátékoztak és képeskönyveket nézegettek.
Távozáskor mindnyájan köszönetet mondtak Flórának és édesanyjának a kellemes
délutánért.
„Miért ilyen különleges embereket választottál?” - kérdezte édesanyja Flórát
aznap este, amikor már egyedül voltak
„Anya, a szombatiskolai tanító azt mondta múlt héten, hogy Jézus boldog, ha
megetetjük az éhezőket, vezetjük a bénákat és segítünk a szükségben lévőkön, vagy valami ilyesmi. Boldoggá
akartam tenni Jézust. Gondolod, hogy sikerült?”
„Igen drágám.”- mondta édesanyja.”Jézus azt mondja, hogy ha olyan kedves dolgot
teszünk, amit te tettél, akkor azt magával Jézussal tesszük. Biztos vagyok benne, hogy nagyon boldoggá tetted
Őt.”
Flóra mosolyogva bújt oda anyukájához: „És engem is boldoggá tett.” – mondta
neki.
(Vége)
|
